Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-23 / 70. szám, péntek
A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a tovább; feladatokról 6. Tökéletesíteni kell 2 tervszerű irányítás rendszerét, tovább kell fejleszteni a koncentráció és a szakosítás folyamatát, s fokozni kel! az irányítás hatékonyságát minden területen és minden szinten /Folytatás a 3. oldalról) Elvtársak, a XV. pártkongresszust követően számos intézkedést tettünk a mezőgazdaság ós az élelmiszeripar irányításának tökéletesítésére. Ezek megvalósítása pozitívan hatott a termelési feladatok teljesítésére. Mégis sok a tartalék ennek az ágazatnak az irányításában, ahogy ezt a Központi Bizottság 11. ülése is hangsúlyozta. Alátámasztotta ezt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányításában dolgozó kommunisták munkájának ellenőrzése is, melyet a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága hajtott végre. Az irányító munka hatékonyságának növelése végett tökéletesíteni kell e munka formáit és tartalmát, s nemcsak a koncepciós feladatokkal kell foglalkozni, hanem egyúttal biztosítani kell az összes tervfeladat teljesítését. Nagy gondot kell fordítani a munka minőségére, a gazdaságossagra és a hatékonyságra. A társadalmi szükségletek érvényesítés*: érdekében to vább kell fokoznunk a központi irányítás hatékonyságát s egyidejűleg a gazdasági szervezetek felelősségét és jogkörét is; az illetékes szerveknek többel kell foglalkozniuk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, vala mint a többi ágazat és az egész nép-- gazdaság kapcsolatával. A további előrehaladás eéljabüJ újabb módosításokat kell végrehajtani a tervszerű irányítás rendszerében. Az ezzel kapcsolatos javaslatot úgy dolgozzuk ki, hogy 1981-ben léphessen érvénybe. A tervezés területén főként a tervezőmunka elmélyítése a cél, törekedni kell továbbá a termelés hatékonyságának növelésére és a minőség javítására, az anyagi ráfordítások és a munka ésszerű felhasználására, a műszaki fejlesztésre, a koncentráció és a szakosítás programszerű fejlesztésére, ami lehetővé teszi az anyagi-műszaki bázis fejlesztésének céltudatos előkészítését és irányítását Ez szükségessé teszi az állami terv kidolgozásának és lebontásának tökéletesítését, az elosztási és a kapacitásbeli mutatók, valamint az indokolt műszaki-termelési normák felhasználását, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok jogkörének és felelősségének erősítését a mezőgazdasági és az élelmiszeripar kiegyensúlyozott tervezése területén. Ezzel egyidejűleg fon tolóra kell venni azt a lehetőséget, hogy a mezőgazdaság es a közélelmezés ágazatainak egyes mutatóit külön szabják meg. Nagyobb szerepet kell biztosítani a tervezés minden szintjén a középtávú terveknek. Az elemzések, a gyakorlati ismeretek és a földművesszövetkezetek IX. országos kongresszusát megelőző vitában elhangzott javaslatok azt mutatják, hogy az irányítás gazdasági eszközeinek rendszere is tökéletesítésre szorul. Ezeket az eszközöket ágy kell módosítani, hogy az eddiginél hatékonyabban befolyásolják a jövedelmek alakulását, és anyagilag ösztönözzék a vállalatokat a termelés növelésére, előmozdítsák a termelésben végrehajtandó tervezett szerkezeti átalakításokat, a koncentráció és a szakosítás folyamatát, a termelőalapok hasznosítását, s megteremtsék a feltételeket a bővített újratermeléshez, a termelés minden területén, jelentősen kell fokozni a termelés hatékonyságának növelésére és a munka minőségének javítására gyakorolt hatást. Ez megköveteli, hogy: — csökkentsük az egyes termékek gyártásának rentabilitása közötti különbségeket, fokozzuk a szarvasmarhatenyésztés rentabilitását, s ezzel tegyük érdekeltté a vállalatokat a szarvasmarha-tenyésztésben; — javítsuk a mezőgazdasági nyersanyagok minőségét, végső felhasználásuk szempontjából támogassuk az árdifferenciálást, és erre a célra prémiumokat használjunk fel; — az egyes területek és vállalatok jövedelmi különbségének kiegyenlítése végett fel kell használni a differenciált járadék hatásának eszközeit is; — tökéletesítsük a szubvenciós és a dotációs politika elveit, és fokozzuk e politika hatékonyságát; — tegyük egységessé a munkabérezést a mezőgazdaság mindkét szektorában, és ezzel felszámoljuk a munkaerő újratermelésére számított kiadásokban mutató különbséget; — mozdítsuk elő a tömegtakarmány- .gazdálkodás javítását, a tömegtakar- mány-fogyasztás csökkentését, mégpedig a felvásárolt takarmányok árának módosításával. Célszerű lesz ezeket a módosításokat már 1980-ban életbe léptetni. Törődnünk kell azzal, hogy a vállalatok jövedelmi helyzetével ne utólag foglal kozzanak, hanem a termelés fejlesztő sének gazdasági támogatása útján. E cél elérésére hatékonyabban kell felhasználni a szubvenciós eszközöket, jobban kell őket összpontosítani a döntő feladatok teljesítésének és a kulcsfontosságú munkaszakaszoknak a támogatására. Nagy igényeket támasztunk a mező gazdasági és élelmezésügyi minisztériumokkal szemben. Ahogy ezt a CSKP KERB ellenőrzése is alátámasztotta, nem lehetünk elégedettek e minisztériumok munkájával a párt agrárpolitikai céljainak elérésével kapcsolatban. Az irányító munka színvonala, formái és módszerei nem felelnek meg a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztése új feltételeinek és követelményeinek. Tevékenységük gyenge oldala főként a progresszív termelési technológiák érvényesítéséről való gondoskodás, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek bevezetésével, alkalmazásával való törődés, a beruházások irányítása és a káderképzésről való gondoskodás. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok mindennapos tevékenységük során eddig túlságosan az irányítás adminisztratív szempontjaira irányították figyelmüket, s kevesebb erejük és idejük maradt a mezőgazdasági igazgatóságok és az általuk közvetlenül irányított szerve zetek körében végzett szervező és ellenőrző munkára. Szükségesnek tartjuk, hogy e minisztériumok, főleg a cseh és a szlovák, koncepciós és tervező munkájuk továblü javítása során az eddiginél több figyelmet szenteljenek a lebontott feladatok megvalósításának, befolyásolják és egységesítsék a mezőgazdasági termelés koncentrációjának, szakosításának és ipari jellegűvé tételének folyamatát, hogy tovább növekedjen az állami gazdaságok irányításának hatékonysága. Irányító munkájukkal, differenciált hozzáállásukkal és segítségükkel hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy kiegyenlítődjenek a különbségek az egyes kerületek és járások között a mezőgazdasági termelés fejlettsége és eredményei terén. Az eddiginél többet kell foglalkozniuk az élelmiszeripar kérdéseivel, főként az élelmiszeripari beruházásokkal, valamint a szolgáltatásokat nyújtó reszortszervezetek munkájának és a tudományos kutatási alap potenciáljának célszerűbb felhasználásával. El kell mélyíteni továbbá mindhárom mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisztérium együttműködését a közös célok és feladatok megvalósítása terén. A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumnak az eddiginél hatékonyabb koordinációs szerepet kell betöltenie. A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok munkájában is nagy tartalékok vannak még. Nem sikerül elérni például azt, hogy a feladatok lebontásával, beruházásokkal és más befektetések elhelyezésével meg felelő feltételeket teremtsenek az állami tervben rögzített társadalmi szükségletek kielégítéséhez, hogy a vállalatokat gazdaságosságra, a minőség javítására és a termelés hatékonyságának növelésére ösztönözzék. Külön hangsúlyozzuk azt a feladatot, hogy a mezőgazdasági igazgatóságoknak szervező és irányító munkájukkal hozzá kell járulniuk a tartalékok feltárásához és felhasználásához, mindenekelőtt az azonos feltételek között gazdálkodó vállalatok eredményeiben mutatkozó, indokolatlan különbségek megszüntetéséhez. Ez szükségessé teszi, hogy az összehasonlító módszer segítségével feltárják a lemaradások okait, elősegítsék megszüntetésüket, és széleskörűen megszervezzék a legjobb tapasztalatok és progresszív munkamódszerek terjesztését. Az ilyen hozzáállás előmozdítja a még észlelhető adminisztratív irányítási módszerek leküzdését. A mezőgazdasági igazgatóságoknak irányító munkájuk folyamán céltudatos kádermunkát kell kifejteniük, tervszerűen gondoskodniuk kell a szakemberek képzéséről és elosztásáról. A tervteljesítésben lemaradó vállalatokban és járásokban, miközben a termelés színvonalának emelésére és hatékonyságának növelésére törekszenek, törődni kell azzal, hogy e vállalatoknál szakmailag és politikailag rátermett káderek dolgozzanak, s megteremtsék a munkaerő-stabilizálás feltételeit. Ezenkívül javítani kell a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok apparátusának szakképzettségi szerkezetét. Tevékenységük további tökéletesítése során a mezőgazdasági igazgatóságoknak el kell mélyíteniük együttműködésüket a nemzeti bizottságokkal, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsév gével, a szakszervezetekkel és a többi társadalmi szervezettel. Egyidejűleg fokozni kell a mezőgazdasági vállalatok, a szolgáltató szervezetek és a feldolgozó szervezetek kapcsolataiban betöltött koordináló szerepüket. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányításának minden szintjén, a minisztériumoktól kezdve, el kell mélyíteni az ellenőrzés rendszerét, nagyobb igényességet és következetességet kell érvényesíteni ebben a rendszerben, szorosan együtt kell működni a népi ellenőrző bizottságokkal és a szakosított ellenőrző szervekkel, s teljes mértékben fel kell használni e szervek tapasztalatait. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a dolgozók észrevételeit és javaslatait sem, éppen ellenkezőleg, teljes egészében támogatnunk kell az elért eredmények igényes 'és bíráló értékelését. A mezőgazdasági és az élelmezés- ügyi minisztériumok, a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok fontos feladata, a mezőgazdasági termelés koncentrációjának és szakosításának irányítása. Bár a XV. pártkongresszus óta sok tekintetben pozitív eredményeket értünk el, mindeddig nem használják ki a koncentráció és a szakosítás előnyeit a mezőgazdasági termelés intenzitásának és hatékonyságának növelésére. Több mezőgazdasági nagyvállalatnál ez a költségek növekedését eredményezte. Ennek fő oka az, hogy a nagy termelőegységek létrejöttével párhuzamosan nem szakosítják a termelést, mert a termelés fejlődését gyakran fékezi a vállalaton belüli termelés tökéletlen rendszere és az irányítás alacsony színvonala. Ebből az következik, hogy komoly hiba lenne, ha jelenleg a mezőgazda- sági vállalatok további egyesítésére és nagyobbítására törekednénk. Erről a kérdésről a CSKP KB Elnöksége már határozatokat hozott. Nagy erővel kell fáradozni a létrehozott gazdasági egységek belső szilárdításán és stabilizálásán, a vállalaton belüli szakosítás céljaival összhangban. A társadalmi munkamegosztás további elmélyítése végett, a vállalatok jelenlegi nagyságát tekintetbe véve, oly módon kell fejleszteni a kooperáció különféle formáit, hogy elérjük a termelés optimális koncentrációját, amely lehetővé teszi a termelési alapok, a munka és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordított eszközök minél hatékonyabb hasznosítását. Olyan hozzáállás ez, amelynek következetesen érvényesülnie kell a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumokban, a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságoknál és a területi pártszervekben. A vállalatok együttműködése már eddig is számos pozitív eredménnyel járt. Az eddigi gyakorlat során jól bevált forma az, hogy közös vállalatokat létesítenek az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes területein. Az utóbbi időben azonban gyengülnek azok a szálak, amelyek a földművesszövetkezeteket és az állami gazdaságokat ezekhez a közös mezőgazda- sági vállalatokhoz fűzik. Ezért szükséges, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok intézkedéseket hozzanak avégett, hogy a mezőgazdasági szervezetek törekedjenek az együttműködés e formájának fejlesztésére. Célszerűnek tartjuk a kooperáció kiterjesztését további területekre is, ahol ez jelentős gazdasági haszonnal járhat. Főként a mezőgazdasági gépjavításra vonatkozik ez, amely jelenleg 68 000 dolgozót foglalkoztat, többnyire kisebb és nem termelékeny műhelyekben. Kevesebb, de műszakilag jobban felszerelt és szakosított kooperációs központok létrehozásával sokkal jobban fel lehet használni a gépjavítók munkáját és szakképzettségét, lényegesen csökkenteni lehet a költségeket és a pótalkatrész-fogyasztást, s meg lehet gyorsítani a gépek javítását és javítani a munkák minőségét. A termelési feladatok teljesítése, a munka hatékonyságának növelése és minőségének javítása szempontjából elsőrendű szerepet tölt be a mezőgazdasági vállalatok belső irányításának tökéletesítése. A jelenlegi nagyságú földművesszövetkezetek és állami gazdaságok már nem elégedhetnek meg a régebbi, a kisebb mezőgazdasági vállalatoknál alkalmazott munkaszervezéssel, munka- és irányítási módszerekkel. Jól átgondoltan ki kell dolgozniuk és következetesen kell érvényesíteniük a vállalaton belüli szervezésnek azt a rendszerét, amelyet aztán lebontanak az egyes termelőközpontok és munkahelyek feltételeire, be kell vezetniük továbbá a tökéletes vállalati nyilvántartást és a termelési és a gazdasági eredményeket, összefoglaló tájékoztatási rendszert, s következetes ellenőrző munkát kell végezni. Ez a legfontosabb előfeltétele a jól bevált hozrascsot elve érvényesítésének, beleértve minden dolgozó és munkakollektíva hatékony ösztönzését a terv teljesítése és a jó gazdálkodás végett saját munkaszakaszán és az egész vállalatnál. Ehhez kell szabni a munkadíjazás rendszerét a mezőgazdaságban. Az anyagi ösztönzés erősítése és az állami szektorban a bérezés rendjének megteremtése érdekében ésszerűsítettük a munkát és a bérrendszereket. Hasonló bérezési módszereket dolgoztunk ki és próbáltunk ki a földművesszövetkezetekben is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az új és egységes bérezési rendszer egészében véve megfelel a jelenlegi feltételeknek. Fontos azonban, hogy gyakorlati alkalmazása során érvényesüljön az érdemek elismerésének elve, s a prémiumok odaítélésekor tekintetbe vegyék a munka minőségének eredményeit. Komoly problémát okoz az allami gazdaságok fejlődése és gazdálkodása. Ezzel a kérdéssel már foglalkozott a Központi Bizottság 1975 októberében megtartott ülése, amely önálló dokur mentumot fogadott el ezzel kapcsolatban. Az elmúlt három év eredményei azt mutatják, hogy a várt javulás eddig nem következett be. Számos állami gazdaság ugyan sikeresen teljesíti feladatait és példát mutat a mezőgazda- sági termelésben, nagy részük azonban elmarad a termelés fejlesztésében és komoly gazdasági gondokkal küzd. Már hosszú ideje sok állami gazdaság veszteséggel dolgozik, és teljes mértékben az állami költségvetés utólagos dotációitól függ. Az említett dokumentum segítségével részben ugyan sikerült megszilárdítani az állami gazdaságok földállományát és megtenni az első lépéseket a szakosítás felé, különösen a közvetlenül irányított szervezetekben, de a legtöbb állami gazdaságban továbbra is komoly fogyatékosságok vannak a szervezés és az irányítás területén, nem érvényesítik eléggé a dolgozók anyagi ösztönzésének hatékony formáit, komoly fogyatékosságok vannak a termelőeszközök fel- használásában és karbantartása körül.- Az állami gazdaságoknak sem a mezőgazdasági igazgatóságok, sem pedig a nemzeti mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumok részéről történő irányításában nem történt jelentős javulás, pedig erre az említett dokumentum nagy súlyt helyezett. A legtöbb állami gazdaság még nem tisztázta to vábbi fejlődésének koncepcióját. A föld- művesszövetkezetekhez képest továbbra is rossz az állami gazdaságok termelőeszközökkel való ellátása, főleg a hegyvidékeken és a hegyaljai területeken gazdálkodó állami gazdaságoké,, amelyek számára nem gyártanak meg felelő gépeket, s ezenkívül még munkaerőhiánnyal is küszködnek. Ez a helyzet megköveteli, hogy a minisztériumok és a mezőgazdasági igazgatóságok rendezzék az állami gazdaságok fejlesztésének konkrét kérdéseit. Szer vezési intézkedésekkel még nem lehet a helyzeten javítani. Ezekből a szempontokból kell kiindulni a jövő évi terv kidolgozása során. El kell érnünk, hogy a lebontott terv lehetővé tegye az állami gazdaságok helyes termelői tevékenységét, és megteremtse a feltételeket célszerű szakosításukhoz. Ezzel összhangba kell hozni a műszaki és a beruházásfejlesztési terveket, s a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok rendelkezésére álló eszközökből biztosítani kell a ráfordítások szükséges .növelését és elosztását. Egyidejűleg kívánatos, hogy a pénzügyminisztériumok a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumokkal közösen már 1980 ban a gazdasági eszközök érvényben levő rendszerének keretén belül lehetővé tegyék az állami gazdaságok erőforrásai képzésének fokozását. Elkerülhetetlenül szükség van a munkaerőállomány növelését és stabilizálását célzó intézkedésekre is. Ez megköveteli a mezőgazdaság állami és szövetkezeti szektorának bérezési rendszere köpött mutatkozó különbségek fokozatos kiegyenlítését. Lényegesen javulnia kell az emberekről való gondoskodásnak és az emberekkel való munkának is. Mindenekelőtt a nagy állami gazdaságokban és a szakvállalatoknál érvényesíteni kell az irányításba való bevonásuk megfelelő formáit, célszerűen fel kell használni nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi ösztönzőket is arra, hogy fokozottan hozzájáruljanak a munkahelyek, a termelőközpontok és egész vállalatok 1979. eredményeinek javításához. Ezért a szakszervezetek felelősek, amelyek az m. 23. állami gazdaságok dolgozóinak 97,5 százaléikát tömörítik. Aktívan oda kel! /Folytatás az 5. oldalon)
