Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-23 / 70. szám, péntek

A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 13. ÜLÉSÉN ELŐTERJESZTETTE MILOŠ JAKEŠ, A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK PÓTTAGJA, A KB TITKÁRA ( A jelentés első részét tegnapi számunkban közöltük.] 1979. III. 23. Kulcsfontosságú kérdés marad a me­zőgazdasági szállítás és az anyagmoz­gatás megoldása. A szállítás terjedel­me a mezőgazdaságban az egész köz­úti szállításnak mintegy negyedét kép viseli. Az egész népgazdaságban lévő tehergépkocsiknak azonban csak 12,2 százaléka van a mezőgazdaságban, a tonnatartalom pedig nem egész 10 szá­zalékot tesz ki. A mezőgazdasági szál litás legnagyobb részét nem gazdasá­gosan különféle típusú traktorokkal bonyolítják le. Ezért a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen, gazdaságunk szempontjából pedig előnyös olyan le­hetőségeket keresni, hogy a következő ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság tízezer célszerűen módosított teher­gépkocsit kapjon 8 tonnán felöli te­herbírással és ehhez megfelelő számú rakodó gépet is. Ezek a szállítmányok lehetővé tennék a traktorok számának több mint 20 000-rel, a traktorvezetők számának mintegy 15 000-rel való csök­kentését és egy tonnakilométerre szá­mítva az üzemanyag-fogyasztás több mint 4U százalékos csökkentését. Ez azt jelenti, hogy lényegesen esöflkkenné- nefk a mezőgazdasági szállítási költsé­gek, jobban kihasználnák a gépsoro­kat és a technikai berendezéseiket, fő­ként a betakarításnál, ami hozzájárul­na a veszteségeik csökkentéséhez. Ugyancsak sürgetően szükséges a me­zőgazdaságban növelni a repülőgépek felhasználását, hogy 1985-ig repülőgé­pekkel végezhessék el a trágyázásnak és a vetemények vegyszeres kezelésé nek legalább egyötödét. A mezőgazdasági termelés intenzí­vebbé tétele és a terméseik stabilitásá­nak növelése szempontjából a mi fel­tételeink között rendkívül jelentős az öntözés és a lecsapolás. A 7. ötéves tervidőszakban — a kormány ha táró zattal összhangban — mielőbb öntöző berendezéseiket kell kiépíteni, legalább 160 000 hektár területen és talajvíz-le- csapoló berendezéseket 290 000 hektá­ron. Az ilyen igényes feladat teljesí­tése megköveteli, hogy a gépipari mi­nisztériumok a tervezési szervekkel, együtt ehhez idejében gondoskodjanak a szükséges öntözőberendezésekről és más technikai eszközökről. Időelőny- rtyel kell kialakítani a feltételeket megfelelő vízforrások nyeréséhez. A mezőgazdasági gépek üzemképes­sége céljából lényegesen meg kell ja­vítani a pótalkatrész-ellátást. Nem hasznos az, hogy az egyes mezőgaz­dasági vállalatok és a gtá-oik továbbra is sok dolgozót foglalkoztassanak és feleslegesen üzemanyagot használja­nak el arra, hogy a szükséges pót- alkatrészeket a szó szoros értelmé­ben az egész országban igyekezzenek beszerezni annak ellenére, hogy a já­rások többségében felépültek az Álta­lános Gépipari Minisztérium értékesítő szervezeteinek raktárai a mezőgazda­ság ellátására. A mezőgazdaság anyagi-műszaki alap fának fejlesztésével szemben növekvő igények szükségszerűen megkövetelik a mezőgazdasági technikai berendezé­seket gyártó kapacitások bővítését. Célszerű lesz a mezőgazdasági gép­ipar termelési-gazdasági egységeit oly módon kiépíteni, hogy termelésükkel biztosítsák a mezőgazdasági gépgyár­tást, valamint a berendezések gyártá­sát saját szükségleteinkre és a fejlő­dő országokba irányuló kivitelre, amelyek ellenértékeként szükséges nyersanyagokat hozunk be, és ugyan­okkor teljesítse kötelességeit a KGST-n belüli munkamegosztás keretében. Különösen bonyolult a helyzet az élelmiszeripari technikai berendezések beszerzésében. Mind az új építkezés, mind a korszerűsítés eddig nagy igé­nyeket támaszt a tőkésállamokból tör­ténő gépbehozatallal szemben. Ezért kívánatos, hogy gépiparunk a saját termelés bővítése mellett ezen a té­ren is nagyobb mértékben használja ki a kooperáció lehetőségeit a KGST keretében. Mindenekelőtt lényegesen nagyobb mértékben kell fedezni a szükségleteket a csomagoló, az anyag- mozgató és hűtőipari berendezések te­rén és fokozatosan fel kell újítani a kazánokat. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisának új techniká­val, szállítóeszközökkel és más beren­dezésekkel való erősítése mellett első­rendű feladat az anyagi-műszaki bázis hatékony kihasználása. Főként a mező- gazdaságban az emberek felkészült­ségével együtt elsőrendű feltétel a gé­pek állapotáról és üzemképességéről való gondoskodás. Ez eddig nem éri el a megfelelő színvonalát. A gépeket az idényen kívüli időszakban nem mindig gondozzák és raktározzák gondosan. tőként a gumiabroncsokkal és ak­kumulátorokkal való helytelen bánás­módot kell bírálni, mivel ezekből a felhasználás aránytalanul nagy. Ezért sürgetően szükséges tökéletesíteni a mezőgazdasági technikáról való gon­doskodás egész rendszerét szervesen be kell kapcsolni ebbe a gép- és trak­torállomásokat a mezőgazdasági gép javító műhelyeket, amelyeknek szava­tolniuk kell a javító tevékenység ren­des megszervezését minden járásban, beleértve a gépjavítók szakmai felké­szítését is. A technika jobb kihasználása végett tovább kell bővíteni a célszerű koope­rációt és gondoskodni kell arról, hogy a nagy te'jesítményű gépek több mű­szakban dolgozzanak. Nem kevésbé fontos a gazdaságos üzemeltetés meg­valósítása, az energia- és az üzem­anyagfogyasztás csökkentése. A mező- gazdasági vállalatok és gép- és trak­torállomások pártszervezeteihez fordu­lunk, hogy e kérdéseknek állandó fi­gyelmet szenteljenek. E kérdésekkel rendszeresen foglalkozniuk kell a me­zőgazdaság irányító szerveinek is és ugyanakkor gondoskodniuk kell a gé­pek és mindenekelőtt az egész komplex gépsorok felelősségteljes elhelyezésé­ről az összpontosítás és szakosítás fo iyamatával összhangban, mindenekelőtt a kooperációs társulásokat kell ellát­niuk velük, mert azok biztosítják a leghatékonyabb kihasználásukat, A korszerű mezőgazdasági nagyüze­mi termelés egyre nagyobb mértékben függ az alapvető intenzifikációs ténye­zőtől — a kemizátóstól. Tekintettel a növényi és az állattenyésztési termelés előirányzott növelésére, szükséges, hogy a műtrágya szállítása tovább nö­vekedjék és 1985-ben elérje a legalább 300 kg tiszta tápanyagot egy hektár mezőgazdasági földre számítva. A föld minőségének javítása megkívánja, hogy a 7. ötéves tervidőszakban növeked jék a meszes anyagok szállítása is, amelyeknek a mennyisége kell, hogy 1985-ben elérje legalább a 2,9 millió tonnát. Nem kevésbé fontosak a növényvédő szerek. Tekintettel a behozatal, főként a tőkés behozatal magas fokú deviza­igényességére, kívánatos megteremteni a feltételeket e védőszerek hazai ter­melésének növelésére és nagyobb kez­deményezést kell kifejteni a KGST keretében is. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell az Agro II. Vegy­ipari Üzem tervezett felépítésének sür­gősségét és népgazdasági célszerűsé­gét, és mérlegelni kell a 7. ötéves tervidőszakban az a Agro III. építése megkezdésének lehetőségét. Az élelmi­szeripar számára megfelelő mértékben kell biztosítani a vegyszerek és főként a göngyöleganyagok termelését. Komoly fogyatékosságok mutatkoz­nak, amint erre joggal mutatott rá a kongresszus előtti vita is, a munka­védő eszközökkel, így a gumicipővel, köpennyel való ellátásban, amelyeket nem nélkülözhetnek az állattenyésztési termelés dolgozói, a feldolgozó ipar nedves részlegeinek és más munkahe­lyeinek 3 dolgozói. Elvárjuk, hogy a termelők és a szállítók olyan intéz­kedéseket tesznek, hogy a dolgozók egészségvédelme érdekében megoldják e problémát. Ezzel egyidejűleg azon­ban gondoskodni kell arról, hogy e vé­dőeszközökkel kíméletesen bánjanak, hogy fogyasztásuk ne legyen arányta­lanul nagy. Az említett szempontokból kell hoz­zálátni a 7. ötéves terv kidolgozásához, a mezőgazdasági termelőeszközöket gyártó ágazatok beruházásainak elbírá­lásához, mindenekelőtt a vegyipari be­ruházások tekintetében. Emellett el kell bírálni az olyan beruházások elő­nyösségét, amelyek lehetővé teszik a hazai források nagyobb fokú kihasz­nálását a tőkés behozatallal szemben. A termelés a hatékonyság növelésé­nek, a minőség javításának, a mező- gazdaság és az élelmiszer ipar álta­lános fejlődésének egyik döntő ténye­zője továbbra is a helyes beruházási politika. Ezért szükséges, hogy a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban eszközölt beruházások megfeleljenek társadalmi jelentőségüknek. Emellett szól az a tény is, hogy a mezőgazdaság a többi ágazatokhoz viszonyítva keve­sebb energiafogyasztást és nyersanyag- behozatalt igényel, mert fő termelő- eszköze a (öld. Emellett termelése köz­vetlenül és pozitívan hat a külkereske­delmi mérlegre. Természetesen arra kell törekedni, hogy a mezőgazdasági beruházásokra szánt eszközöket célszerűen használ­ják fel, hogy azok hozzájáruljanak a problémák megoldásához és a jelentős területek feladatainak teljesítéséhez. A kidolgozott hosszú távú programok­kal összhangban a növénytermesztésben elsődlegesen kell megvalósítani a föld­beruházásokat, főként az öntözőberen­dezések építését, továbbá a takarmány- alap komplex megoldása, a gyümölcs­ös zöldségtermelés fejlesztése, az agro­kémiai vállalatok építése és a nagy kapacitású korszerű raktárak építése céljából eszközölt beruházásokat, ame­lyek hozzájárulnak a kész termékek veszteségeinek csökkentéséhez. Az ál­lattenyésztési termelésben elsőrendű feladat a szarvasmarha- és főként a tehéntenyésztés fejlesztéséhez szüksé­ges építkezések megvalósítása. Az élel­miszeripar helyzete mindenekelőtt megköveteli a mezőgazdasági terme­lés növekedése és a termékek feldol­gozási lehetőségei közötti aránytalan­ságok megoldását, a nyersanyagok hasznosítása általános színvonalának emelését, valamint az új program — a készételek gyártásának megvalósítá­sát. Az építési beruházásról való dönté­seknél a meglevő állóalapok maxi­mális kihasználásának elvéből kell ki­indulni, beleértve e létesítmények át­alakításának és korszerűsítésének le­hetőségeit is. Nemcsak a beruházóknak, hanem az irányító szerveknek és az építőipari szervezeteknek is arra kell törekedniük, hogy az adott eszközök­ből minél több kapacitás épüljön fel. Ezért mielőbb be kell vezetni a be­ruházási eszközökkel való takarékos­kodás szigorú rendszerét, nem szabad megengedni ezeknek az eszközöknek a szétforgácsolását, csökkenteni kell az építési költségeket, nem szabad megengedni, hogy e költségek utólag emelkedjenek. Alapvetően meg kell ja­vítanunk a beruházások előkészítését és az ismételt tervek felhasználását. A szarvasmarha istállózását célszerű főként könnyű szerkezetű olcsó istál­lók építésével megoldani. Az ilyen épí­tési módszernél a költségek feltehető­en 20—30 százalékkal csökkennek az eddigi költségekhez képest és az adott beruházási eszközökből több férőhe­lyes istállók építhetők. Az építési be­ruházások olcsóbbá tétele végett mér­legelni kellene egyes normák és ren­delkezések indokoltságát is, amelyek­nek az érvényesítése aránytalanul meg­növeli a beruházási költségeket. A mezőgazdasági építkezés és a me­zőgazdaság számára történő lakásépí­tés túlnyomó részét is a mezőgazdaság saját építőszervezetei, továbbá a mező- gazdasági vállalatok saját erőikkel végzik el. Azért, hogy növekedjék en­nek az építkezésnek a hatékonysága, amelynek nem csekély áz évi kapaci­tása — 6,4 milliárd korona —, szüksé­ges, hogy jobb, korszerűbb téchnikai berendezésekkel lássák el. A mezőgazdasági és az élelijiiszer- Ipari termelés intenzitásának növelésé­ben egyre fontosabb szerepet kell be­töltenie ahogy ezt Husák elvtárs pártunk XV. kongresszusán a Központi Bizottság jelentésében is hangsúlyozta — a tudományos-műszaki haladásnak, főként a kutatási eredmények széles körű gyakorlati érvényesítésének. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar tudományos kutatási alapja viszonylag erős, több mint 15 000 dolgozót fog­lalkoztat, közülük csaknem ezer tudo­mányos kutató. Hiányosság azonban az, hogy a kutatóintézetek széttagol­tak, hogy tevékenységüket nem han­golják eléggé egybe. A gyakorlattal va­ló kapcsolatuk sem teljesen kielégítő. A CSKP KB októberi ülésének határo­zataival összhangban változások tör­téntek a tudományos kutatás bázisá­nak elrendezésében és irányításában, ezért most már a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok felelős- sek. A módosítások azonban eddig nem hozták meg a várt eredményt. A hely­zet további javítása érdekében min­denekelőtt el kell mélyíteni a tudo­mány és a kutatás fejlesztésének ter­vezését. az ezzel összefüggő feladato­kat átfogóan kell értelmezni, s egy­be kell hangolni a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatóintézetek tevé­kenységét a felsőoktatási intézmények alapkutatással foglalkozó munkahelyei­nek és a kivitelező ágazatok kutatási és fejlesztési bázisának tevékenységé­vel. Egyidejűleg tovább kell tökéletesí­teni a szervezést és az irányítást, és olyan rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi a munkamegosztás fo­kozódását, az erőforrások és az esz­közök koncentrálását, beleértve a nem­zetközi együttműködés eredményeinek hasznosítását, a kettősségek felszámo­lását és az egyes szakágazatok haté­konyabb koordinálását. Egyúttal növel­ni kell a felelősséget a tudományos­műszaki haladás vívmányainak gya­korlati érvényesítéséért. A legfontosabb követelmény az, hogy a tudományos kutatással foglalkozó munkahelyek a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben összpontosítsák fi­gyelmüket a mezőgazdaság és az élel­miszeripar hatékony továbbfejlesztésé­nek kulcsfontosságú problémáira. A gyakorlati követelményekkel össz­hangban mindenekelőtt meg kell gyor­sítani a nemesítési programok megva­lósítását, törődni kell a nagy teljesít' ményű és a nagyüzemi körülmények­nek megfelelő fajták kifejlesztésével, mégpedig nemcsak a legfontosabb ter­ményekből, pl. gabonaneműekből és cukorrépából, hanem más növényekből is. Törekedni kell ezenkívül a növények gondozásával és védelmével összefüg­gő irányítási kérdések megoldására. Az állattenyésztésben a kutatástól el­várjuk, hogy további előrehaladást ér­jen el a nagyüzemi tenyésztésre alkal­mas állatfajták nemesítésében, az áh latállomány egészségvédelmének töké^ létesítésében, valamint a tudományos módszerekkel irányított takarmányozás problémáinak megoldásában, beleértve azoknak a takarmányfajtáknak az elő­állítását, amelyekben hiány mutatko­zik. A mezőgazdasági gépgyártás terület tén a tudományos-műszaki fejlesztés­nek meg kell oldania a növényter­mesztésben és az állattenyésztésben használt komplett gépsorok gyártásá­nak problémáját, új szállító-kezelő és rakodó berendezéseket kell kifejleszte­nie és bevezetnie a gyakorlatba, s nagy gondot kell fordítania az energiaigé­nyesség csökkentésére minden munka- szakaszon. A gazdasági kutatás első­rendű feladata, hogy megfelelő idő­előnnyel javaslatokat tegyen a kon­centráció és a szakosítás folyamatá­nak fejlesztésével és a tervszerű irá­nyítás elmélyítésével kapcsolatban. Az élelmiszeripari kutatásnak és fej­lesztésnek szem előtt kell tartania a termékfelhasználás folyamata színvo­nalának emelését, a termékfelújítás és a termelési technológiák javítását, a hagyományos nyersanyagokat pótló új anyagok hasznosítását a termelésben és a tartósításban egyaránt, továbbá a konyhakész ételek ipari előállítása rendszerének fejlesztését és a gyer­mektápszerek színvonalának emelését. A kitűzött feladatok teljesítésének előfeltétele a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományos ku­tatási bázisával való együttműködés elmélyítése; többet kell meríteni a nemzetközi tudomány ismereteiből és hatékonyabban kell felhasználni a li- cenceket. Sürgősen szilárdítani kell a kutatóintézetek anyagi-műszaki alap­ját, a kutatóintézeteket korszerű mű­szerekkel kell felszerelni. (Folytatás a 4. obÉUlotoj Miloš Jakcš előadói beszédét mondja a CSKP KB 13. ülésén (CSTK felvételj

Next

/
Oldalképek
Tartalom