Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-02 / 52. szám, péntek
A kommunista pártok nemzetközi zászlóbontása 60 éve alakult meg a Kommunista Internacionálé 1979 III. 2. A Kommunista Internacio- nálé megalapítása nagy hatású világpolitikai esemény volt. Legfőbb történelmi jelen- tősége abban áll, hogy világszerte hozzájárult a kommunista pártok egymás utáni létrehozásához, szinte felbecsülhetetlen értékű politika-szervezé- si-morális segítséget nyújtott nem csupán megalapításukkor, hanem később is, igazi forradalmi jellegük kialakítása és megszilárdítása idején. A III., azaz a Kommunista In- ternacionálé (rövidített nevén Komintern) megalapítása el- szakíthatatlanul összeforrt Lenin személyiségével — elméleti munkásságával csakúgy, mint nagyarányú szervező tevékenységével. Az alapító kongresszus elméleti előkészítését Lenin olyan kiemelkedő művei jelentették, mint a Mi a teendő?, Az imperializmus, mint a kapitalizmus legbelsőbb foka, az Állam és forradalom, valamint híres áprilisi tézisei — hogy csupán a legfontosabbakat említsük —, politikai-szervezési fundamentumait pedig előbb az internacionalista szocialisták 1915 ös zimmerwaldi, majd az 1916-os kienthali konferenciáján, később a Petrográdba, 1918 januárjában, majd 1919 januárjában összehívott kommunista pártok, illetve csoportok nemzetközi tanácskozásain rakta le. Az alapító kongresszus megtartásához és sikeréhez kedvező légkört teremtett az általánosan kialakult nemzetközi helyzet: az imperialista hatalmak antagonisztikus ellentéteinek mélyülése, a hadviselő országok háború utáni gazdasági kimerülése és politikai-társadalmi meggyengülése — mindenekelőtt pedig a Nagy Októ béri Szocialista Forradalom győzelme, s az orosz bolsevikok világraszóló példája nyomán a munkásmozgalom általános forradalmi fellendülése,' a prole- lef ártömegek radikalizálódása. A Kommunista Internacionálé alapító kongresszusa 1919. március 2-tól 6-ig, 7 kommunista párt, több kommunista csoport és baloldali szocialista szervezet küldötteinek részvételével Moszkvában ülésezett, amelynek fő szervezője Lenin volt. A kongresszus a marxizmus—leninizmus platformjára helyezkedett, elfogadta Leninnek a polgári demokráciáról és a proletárdiktatúráról szóló téziseit, majd a világ proletariátusához intézett kiáltványban rögzítette a Kommunista Internacionálé megalakulását, s határozatokba foglalta demokratikus centralizmuson alapuló szervezeti felépítését és tevékenységének alapelveit. E határozatok szerint a Kommunista Internacionálé legfelsőbb szerve a kongresszus volt, s az eszmei nevelés a politikai szervezés és a rendszeres tájékoztatás céljából saját folyóiratot jelentetett meg Kommunista Internacionále címmel. E nemzetközi kommunista csúcs- szervezet munkáját a kongresszusok közötti időszakokban a nemzeti szekciók képviselői közül választott Végrehajtó Bizottság irányította, amelynek a kommunista mozgalom olyan kiválóságai közö't mint Marrel Cachin, Georgi Dimitrov, Kun Béla, Wilhelm Pieck, Ernst Thülmann, Maurice Thorez és Palmiro Togliatti, csehszlovák kommunisták is tagjai voltak, Bohumir Smeral és Klement Gottwald személyében — a teljesség igénye nélküli felsorolásban. A Komintern a második kongresszuson elfogadott alapszabályok és a nevezetes 21 pontban kidolgozott feltételek szerint szüntelen küzdelmet folytatott a baloldali munkáspártod lenini típusú kommunista pártokká szervezéséért, valamint a nemzetközi méreteikben kibontakozott osztályharc szocialista forradalmakká változtatásáért. Ugyancsak fáradhatatlanul munkálkodott a kommunista pártok bolsevizálá- sán, opportunista és centrista erőktől való r-.egtisztításán, a munkásosztály egységfrontjának megteremtésén, a dolgozó tömegek megnyerésén, különösen a nők és az ifjúság körében kifejtett tömegpolitika tökéletesítésén, a kommunista pártok szakszervezetekre gyakorolt befolyásának hatásosabbá tételén, a fasizmus előretörése idején a népfrontpolitika és a háborúellenes kampányok szervezésén, a II. világháború kitörése után pedig az antifasiszta politikai és fegyveres ellenállási mozgalom nagyarányú kibontakoztatásán. A Kommunista Internacionálé közvetlen és hatékony támogatása Csehszlovákia dolgozóinak, életében is, mindenekelőtt a CSKP tevékenységében többször megnyilvánult: a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után a. Szlovák Tanácsköztársaság létezése folyamán, erőteljesebben Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításában, az 1928—29-es politikai válság és opportunizmus leküzdésében, pártunk bolsevizálásá- ban a hitleri agresszió fenyegetése idején a hazai népfrontpolitika széles körű kiterjesztésében, a náci megszállás idején pedig a csehszlovák ahtifasisz- ta ellenállás kezdeti akcióinak elősegítésében jutott kifejezésre. A II. világháború egyre inkább akadályozta a kommunista pártok nemzetközi együttműködését, ezért a Végrehajtó Bizottság 1943. május 15-én kimondta a Kommunista Internacionálé feloszlatását, amely 24 éves fennállása, alatt betöltötte történelmi küldetését. A II. világháború befejezése után a kommunista pártok együttműködésének új formái alakultak ki. 1947 és 1956 között a Kommunista és Munkás pártok Tájékoztató Irodája (Kominform), azóta pedig a kommunista pártok két- vagy többoldalú tanácskozásai, különböző bizottságainak nemzetközi konferenciái töltik be ezt a szerepet. H atvan év távolából mély tisztelettel s nagy megbecsüléssel emlékezünk a Kommunista internacionálé korszakalkotó közel negyedszázados hősi múltjára, amelynek szellemében és hagyományait híven megőrizve, kommunisták további nemzedékei nr>v«iked- neik fel. MIKUŠ SÁNDOR Tudományos együttműködés a világűr meghódításában Ami alig néhány éve még csak tudomány os-f antaszti kus filmek és regények témáját képezhette, az ma már valóság: az űrhajósok nemzetközi munkacsoportjai — a szocialista államokból — egymás munkáját folytatva és kiegészítve olyan kérdésekre keresik a választ a világűrben, s olyan új ismeretekkel gazdagítják az emberiséget, amelyeknek egyrészt döntő jelentőségük van az egész földkerekség lakosságának további fejlődése szempontjából, másrészt pedig előkészítik a feltételeket a világűr meghódítására irányuló későbbi nagy űrutazások számára. Számunkra különösen örvendetes az a tény, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok után Csehszlovákia volt a világ harmadik országa, amely saját űrhajósával kapcsolódott be ebbe a rendkívül igényes és végtelen jelentőségű munkába. Vladimír Remek, az első csehszlovák űrhajós pontosan egy évvel ezelőtt, 1978. március 2-án startolt Bajkonurban a Szojuz-28 űrhajón Alekszej Gu- barjev társaságában. A Szojuz-28 utasainak az volt a céljuk, hogy meglátogassák a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén Georgij Grecsko és Jurij Roma- nyenko űrhajósokat, akik már 1977. december 11-e óta tartózkodtak az űrállomáson, átadják az újabb küldeményeket, a magukkal hozott műszereket, készleteiket és főleg a postát, részt vegyenek a fedélzeten folytatott kísérletekben, s ezek feljegyzett eredményeit további feldolgozás céljából magukkal hozzák a Földre. Gubarjev és Remek űrhajósok ezeknek a feladatoknak sikeresen eleget is tettek, leszállásukra március tizedikén kerül sor. A vendéglátók, akik ekkor már mintegy 90 napot töltöttek az űrben, korábban is fogadtak látogatókat, éspedig 1978. január tizedikén Vlagyimir Dzsanibe- kov és Oleg Makarov személyében, akik a Szojuz-27 űrhajóval érkeztek. Az első nemzetközi csoport, a Gubarjev és Remek kettős érkezését még egy további jelentős esemény is megelőzte, éspedig az automatikusan vezérelt Progressz-1 teherszállító űrhajó január 22-én történt csatlakozása az űrállomáshoz. Gubarjev és Remek távozása után a Szaljut-6 első „őslakói“ megtették az előkészületeiket az űrállomás elhagyására, ami azt jelentette, hogy csak az automatikusan működő irányító berendezéseket és kutatási műszereket hagyták üzemben, a többit, az ott-tartózkodáshoz szükséges berendezéseket pedig később esedékes felújításukig konzerválták. Grecsko és Romanyen- ko űrhajósok 96 napi űrrepülés után, ami akkor csúcsidőnek számított, március 16-án szálltak la A Szaljut-6 űrállomást 1977. szeptember 29-én juttatták keringési pályára, azzal a céllal, hogy a fennmaradásához és a vezérléséhez szükséges üzemanyagok, készletek és egyéb kellékek fokozatos pótlásával legalább 2—3 éven át szolgáljon tudományos-kututási célok- . ra. Miután a Progressz teherszállító űrhajók sikeres alkalmazása ezt lehetővé tette, a Szaljut 6 űrállomás alkalmassá vált hosszú ideig tartó kísérletek folytatására, amelybe az Interkozmosz-program keretében a többi szocialista ország űrhajósai iS‘ bekapcsolódhattak. Az elmúlt év első három hónapjában lezajlott eseményekből arra lehetett következtetni, hegy a sikeres kezdés után, amelyhez a csehszlovák űrhajós munkája is hozzájárult, rövidesen további jelentős eseményekre kerül sor a Szaljut-6 űrállomás életében. Valóban, az 1978-as év a szocialista orszá gok együttműködésének diadalát jelentette az űrkutatásban, s az űrutazás tartamában egy újabb csúcs is született. A Szaljut-6 űrállomáson végzett munka első szakaszának értékelése és feldolgozása után 1978. június 15-én Vlagyimir Kovaljonok és Alekszander loancsenkov űrhajósok szálltak be a Szojuz-29 űrhajóba, azzal a szilárd elhatározással, hogy megdöntik Grecskóék űrtartóz- kodási csúcsát. Alapos felkészülésüknek köszönhető, hogy 140 nap elteltével november harmadikán egészségesen és vidáman tértek vissza a Földre. Ennek a .140 napnak szintén nagyon gazdag volt a programja, hiszen az új házigazdák két nemzetközi legénységet is fogadtak, s három Progressz teherszállító űrhajó kirakásával voltak elfoglalva. Egy ilyen szállítmány kirakása tíz napig ís eltart, s nem csekély feladatot jelent az űrhajósoknak. A súlytalanság állapotában azonban hatványozottan is jót tesz a munka, a mozgás, az űrhajósok ezért kétszeresen is örülnek a teherszállító űrhajók érkezésének: egyrészt azért, mert a szállítmánnyal élelmiszerek, szükségleti cikkek és levelek is érkeznek, másrészt pedig azért, mert a kiürítés feladata feloldja az űrben végzett kutatási munka és az előírt testedzés egyhangúságát. Különösen nagy az öröm az űrállomás fedélzetén akkor, ha az űrhajóval látogatók is érkeznek. Kovaljonok és Ivan- csenko űrhajósokat először Pjötr Klimuk szovjet és Miroslav Hermaszevszki lengyel űrhajós látogatta meg a Szojuz- 30 űrhajóval, amely június 26-án indult. Ez a második nemzetközi csoport 7 napos közös repülés alatt további értékes tudományos-műszaki kísérleteket folytatott, figyelmük főleg a lengyel műszerek és berendezések működésére irányult. Amikor két hónappal később, augusztus végén és szeptember első napjaiban Va- lerij Bikovszkij szovjet fľ’haíós az NDK-beli Sigmund Jähn társaságában vendégeskedett a Szaljut-6 fedélzetén, az utóbbinak a figyelmét főleg az NDK- ban készített optikai műszerek működése kötötte le. Mindez azt bizonyítja, hogy a szocialista országok nemzetközi munkamegosztása az űrkutatásban is eredményesen fejlődik. Az elmúlt év számunkra egy további jelentős eseménnyel is zárult, november 14-én Föld körüli pályára került a Magion, az első csehszlovák műhold. Az elmúlt év tehát igen mozgalmas volt az űrkutatás eddigi történetében, s mivel a napokban fellőtt Vlagyimir Ljahov alezredes és Valerij Rjumin fedélzeti mérnök a Szaljut-6 űrállomást, amely november har- madika óta személyzet nélkül keringett, minden szempontból rendben találta, remény van rá, hogy 1979-ben az űrhajósok fo- vábbi nemzetközi csoportjai folytatják majd az egy évvel ezelőtt elkezdett munkát. A jól felkészült bolgár, magyar, kubai, mongol és román űrhajósok türelmetlenül várnak a nagy napra, amikor feldübörögnek majd a rakéta motorjai, s elkezdhetik feladataik teljesítését. Az is lehet, hogy a Szaljut-6 jelenlegi utasai megkísérlik egy újabb űrtartózkodási csúcs elérését, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a féléves, vagyis a 180 napos űrtartózko- dás nem is tűnik lehetetlennek. A szomszédos bolygók eléréséhez azonban több éves űrutazásra lesz szükség, amihez még sok tapasztalatot kell összegyűjteni. MAKRAI MIKI OS Kilenc nap eseményei a világűrben Az Alexej Gubarjev és Vladimír Remek űrhajósokat szállító Szojuz-28 hordozórakétáját 1978. március 2-án, közép-európai időszámítás szerint 16 óra 27,50 perckor lőtték fel. Az űrhajó 88,82 perc alatt először 192— 246 km magasságban repülte körül a Földet, majd a 4. és 5. fordulat alatt elérte a 269— 309 km-es magasságot. A 17. fordulatnál további emelkedésre került sor, amely már elegendő volt a Szaljut-6 — Szojuz-27 űrkomplexum eléréséhez. Az automatikus kapcsolást március 3-án 18 óra 10 perckor hajtották végre, s az érkező űrhajósok a hermetikus zárás és a kapcsolási rendszerek működésének ellenőrzése után 21 óra 33 perckor lépték át az űrállomás „küszöbét“ ahol jurij Romanyenko és Georgij Grecsko űrhajósok már türelmetlenül várták a vendégeket. A szocialista országok első közös űrutazási programját 10 szovjet és csehszlovák tudományos kutatóintézet készítette elő. Az űrhajósok tudományos programjában 6 kísérle't szerepelt. Űrhajósunk március 4-én 16 óra 53 perckor cseh nyelven számolt be a Morava—Splav kísérlet jelentőségéről a televízió nézőinek. Másnap délután az űrhajósok nemzetközi sajtó- konferenciát rendeztek a szocialista országok újságíróival. Március 7-én a közös tudományos kísérleteket befejezték és előkészületeket tettek a leszállásra. Március 8-át, a Nemzetközi Nőnapot a Szaljut-6 és a két kapcsolt űrhajó személyzete pihenéssel töltötte. Március 9-én összecsomagolták a tudományos-műszaki, orvosi és biológiai kísérletek dokumentációs anyagát, s elhelyezték a Szojuz-28 űrhajó leszálló részébe. Március 10-én Alexej Gubarjev és Vladimir Remek űrhajósok 8 óra 17 perckor elbúcsúztak vendéglátóiktól, elhelyezkedtek az űrhajóban, amely 13 óra 25 perckor vált el az űrállomástól. Az űrhajó fékező motorjait 13 óra 54 perckor kapcsolták be, s az űrhajósok március 10-én 14 óra 45 perckor szerencsésen földet értek a kazahsztáni leszállási körzetben, 135 kilométernyire északra Arkaliktól. A Szojuz-28 űrhajó összesen 126- szor repülte körül a Fö'det ebből 106 alkalommal a Szaljut-6 űrállomással egybekapcsolva. /CSTK) Vlagyimir Iljics Lenin a Kommunista Internacionál fi 1. kongresz- szusának Elnökségében (Archívumi felvétel) A Szaljut-6 űrállomás első nemzetközi legénysége, Georgij Grecsko, Alekszej Gubarjev, Vladimír Remek ós Jurij Romanyenko
