Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-02 / 52. szám, péntek
A színjátszók két évvel ezelőtt nagy sikerrel mutatták be Dosztojevszkij Félkegyelműjét (Gyökeres György felvétele] Nagyüzem LÁTOGATÓBAN EGY JÖL DOLGOZÓ CSEMADOK - ALAPSZERVEZETNÉL Egy életmű értékei Ltí-ssiny — a felvilágosodás harcosa Szó sincs nyelvbotlásról: nagyüzem. A szervezet harmintí évvel ezelőtt, március 20-án alakult, elsők közt az országban. Akkor háromszáz, ma ezerszázötven tagja van. Az alapozásnál nagy fegyelemmel, körültekintéssel kivették részüket a munkából a tapasztalt párttagok is, köztük például Bajtkő Károly, Hüpsch Sámuel, Bencze István és Seres Ernőné. Az, hogy ők ringatták a bölcsőt, a legtöbb erkölcsi fedezet arra, hogy a CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) helyi szervezete a CSKP kulturális politikája szellemében végzi mindmáig munkáját. Azokban az esztendőkben, persze, a társadalmi elvárásoknak megfelelően, esztrád- műsorokkal, versekkel, dalokkal járták a határt, ahol pódiumként az utánfutó korbája szolgált — a szövetkezetesítés időszaka tőlük is, mai szemmel nézve, szövetkezést kívánt. Voltak is gondok, bajok, mégis megérte. Igaz, a szakcsoportok, főleg az országos hírnevet szerző színjátszók és népi táncosok már ekkor rendszeresítették összejövetelüket, ezzel is növesztve azt a közösségi hitet, amely az egyiivétartozást létfeltételként sugallja. És ilyen körülmények között döntöttek 1956-ban, hogy székházat építenek maguknak. A munka három évig folyt úgy, hogy a tagok az üzemekből, iskolákból, intézményekből ide, a város szívébe jöttek, meszet oltottak, keverték a maltert, falat raktak, vízvezetéket, villanyt szereltek, akár valami újhitű Kőműves Kelemenek. Ingyen, ellenszolgáltatás nélkül, a magyar kultúráért. A szó szoros értelmében vett építő munka négy évig, 1959-ig tartott. Voltak, akik kételkedtek abban, hogy csak úgy, szombatonként, vasárnaponként dolgozva tető alá tudják hozni a székházat, de a tamáskodóknak okító választ adott az akarat, az összefogás. Ma az országban egyetlen CSEMADOK helyi szervezet rendelkezik önálló székházzal, mondhatnám úgy is, művelődési otthonnal: az érsekújvári. Az épület előtt Czuczor Gergely szobra áll, s a szülőfaluja felé néző utca — a CSEMADOK javaslatára — néhány esztendeje ugyancsak az ő nevét viseli. Sidó Zoltán pedagógus, a jó hírű közgazdasági középiskola igazgatóhelyettese, az iskolai pártszervezet elnöke, 1969-től áll a helyi szervezet élén, miközben a CSEMADOK JB-nek is az elnöke, a vnb képviselője, az SZLKP érsekújvári JB oktatója, előadó a marxista —leninista esti egyetemen, s mint a Hét című hetilapunk szerkesztőbizottságának tagja, újságírásunkat is szívügyének tekinti. Öt faggatom a szervezet életéről. — Jelenleg hét szakcsoportunk dolgozik. A színjátszók Záhorszký Elemér, a társastáncok kedvelői Keller Gábor, a honismereti kör tagjai Major Ferenc, az Ügyes Kezek Klub, a Képzőművészet Kedvelők Klub, a Kassák Lajos Ifjúsági Klub tagjai Bencze Istvánná, Balogh György' és Gál Péter vezetésével, vegyeskarunk pedig Zsilinszky Sándor karnagy irányításával. A vezetőség kéthe- tente ülésezik és komoly kritikai alapállásból értékeli a szakcsoportokat, a tagtoborzásban és a sajtóterjesztésben elért eredményeket, a rendezvények színvonalát és természetesen anyagi helyzetünket, hiszen anyagilag önellátók vagyunk. A bevételt elsősorban rendezvényeink adják: színlelő adások, esztrádok, bálok, és a tánciskola, de a vnb is jelentős segítséget nyújt a város magyar nemzetiségű dolgozóinak kulturális működéséhez. Évente átlag 50—60 ezer koronával járul hozzá székházunk karbantartásához, korszerűsítéséhez, s a vnb tanácsa és kulturális osztálya rendszeresen értékeli, milyen szinten dolgozunk, hol tartunk a népművelés ránk rótta feladatok teljesítésében. Tehát nem vagyunk mostohagyerekek, s ez lényeges. Jó az együttműködésünk a Szakszervezetek Házával és a város iskoláival, ami szerintem alap- feltétele a rangos, hatékony létezésnek. Fiatalok nélkül a múltban sem volt, a jövőben sem lesz szellemi élet. Évi bevételünk általában eléri a kétszázezer koronát, amit a szakcsoportok támogatására és a rendezvényeinkre fordítunk. A színjátszó és a társastánc csoport elég sok pénzbe kerülnek, amit csak rendszeres munkával tudunk biztosítani, épp ezért ügyelünk, hogy a bevétel meglegyen, s hogy anyagilag jól álljon a szénánk. Mi tagadás, nem csak anyagilag áll jól a szénájuk. Az amatőr művészeti életünkben talán nincs is olyan tényező, aki ne ismerné Záhorszký Elemér nevét, aki ne hallott volna az érsekújvári színjátszók mindig gazdagon díszletezett, színes jelmezeket fölvonultató előadásairól. Az ország azon kevés A-kategóriában szereplő színjátszói közé tartoznak, akik e kategóriának minden évben a tőlük telhető legjobb művészi teljesítménnyel kívánnak megfelelni. Emlékezzünk csak a Nagymama bemutatójára, vagy az 1974-es jókai-napokon színre vitt Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal című drámára. A legfiatalabbak pedig a tavaly- előtti Jókai-napokon láthatták tőlük Dosztojevszkij Félkegyelműjét. A siker ekkor is osztatlan volt. Persze, az igazi kasz- szasikert Érsekújvárott is a zenés darabok bitzosítják. Az idén a Csárdáskirálynő, amelynek, a tervek szerint — közel hatvan szereplő fölvonultatásával — májusban lesz a bemutatója. S ha azt nézzük, hogy egy-egy rendezés olykor harminc bemutatót is megél, csak elismerőleg szólhatunk színházszere te tűk ről, ragaszkodásukról, ahogy a Dérynék ránk hagyta hivatástu dattal gazdálkodnak. Akárhányszor is jártam Érsekújvárott, s lestem be egy egy pillanatra a Székházba, ott mindig zsongott az élet. A pincében, amelynek korszerűsítése folyamatban van, mindig valamelyik klub tartotta összejövetelét. Fölöttük a jelenleg legeredményesebb szakcsoportkép viselői, a társastánc kedvelői edzettek, hogy megőrizhessék országos hírüket, hogy a sok országos bajnokság mellé az elkövetkező társastánc bajnokságon újakat szerezhessenek. A padláson, amit a helyiek egyszerűen Sikoltónak becéznek, valaki éppen — még a MATESZ is megirigyelhetné — a gazdag ruhatárat babusgatta. S hallottam olyan CSEMADOK- bálról is, amelyen közel félezren vettek részt. Persze, itt minden órarend szerint történik, hogy mindenkinek jusson egy csendes sarok, egy szék, egy szoba, vagy éppen tíz négyzetméternyi parkett — kinek szükséglete szerint. S eszembe jutnak azok a szép tárlatok, amelyeket a Képzőművészet Kedvelők Klubja szervezett. Ez a legfiatalabb szakcsoportok egyike, tagjai diákok és fiatal munkások, akik rendszeres képzőművészeti oktatásban részesülnek. Az oktatást a klubvezető, a mindig kedves és készséges Balogh György biztosítja, aki kamatoztató kapcsolatot tart fenn a Zebegényi Művészteleppel. A művésztelep évente fogadja a klub legtehetségesebbjeit, és mindnyájuknak magas szintű elméleti és gyakorlati oktatást nyújt. Igaz, legtöbbször amatőr képzőművészek műveiből készítenek tárlatot, de nem ritka a hivatásos művészek bemutatkozása sem. Az idei, a X. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokon — amelyre a műsorjavaslatot a Honismereti Kör terjesztette elő —, például Kopócs Tibor festményeiben és grafikáiban gyönyörködhetnek majd az érsekújvári CSEMADOK-ta- gok. És nem csak ők, hiszen a CSEMADOK-székház nem csupán az ő számukra áll nyitva. Minden lelkes, kultúrát szerető, az önművelés szükségét valló, az anyanyelvi műveltség fontosságát hangsúlyozó, a képzőművészetet. a színházat, a zenét, a dalt, a táncot, a könyvet nem megvető fiatalnak-idősnek egyaránt otthont nyújt ez a nem is olyan régen épült nagyüzem, amelynek tulajdonosai a napokban ünnepük szervezetük születésének harmincadik esztendejét. Mit kívánhatnánk? Boldog születésnapot, s azt, hogy ez a nagyüzem továbbra is százak szellemi fészke legyen, olyan fészek, amelyben minden hasznos, szellemet-lel- ket egyként gyarapító cselekedet — erkölcsi mozzanat. SZIGETI LÁSZLÓ Az ideit Európa szerte szá mos alkalommal megemlékez nek a német felvilágosodás ki váló alakja — Gotthold Eph raim Lessing munkásságáról, aki 250 évvel ezelőtt született. Színházak tűzik műsorra is mert színműveinek valamelyi két; átfogó tanulmányok, cik kék vizsgálják • színházeszté ta, drámaíró és filozófus Les sing szerepét a német klasszikus nemzeti irodalom megteremtésében, méltatják világira dalmi jelentőségét. Lessing — a feudalizmus és a vallási dogmák esküdt ellensége, a francia forradalom előestjén az egységes polgári német állam létrehozásán fáradozott. A polgárság fogalma nála azonban a feudalizmusban kizsákmányolt tömegek összességét jelentette. Forradalmi re ményeit és humanista eszméit a polgári állam sem tudta megvalósítani, „a történelmi fejlődés lörvénye szerint Lessing müve annak a fegyvertárnak a részévé vált, amelyből a dolgozó nép első hatékony fegyverét nyerhette“ — állapította meg Lessing életművéről Franz Mehring, a német munkásmozgalom kiváló harcosa, a német marxista irodalomtu domány egyik megalapítója. Lessing egész munkásságát áthatja a feudális reakció ideo lógiája ellen folytatott harc; a polgárság szószólója volt, őt akarta kiszabadítani az ön kényuralom börtönéből, öntudatra ébreszteni, egységes nemzet rangjára emelni. ' A legnagyobb nevelöhatást a színháznak tulajdonította, ezért főleg a német nemzeti szinját szás megteremtésén fáradozott. Rendező és drámaíróként a Hamburgi Színtársulathoz szegődött, színházi lapot alapított, s ebben beszámolt minden új színműről, az előadások színvonaláról, a művészek teljesítményeiről. E színikritikákat tartalmazza a Hamburgi dramaturgia című műve, amellyel megteremti a német felvilágosodás színházesztétikáját és világirodalmi vonatkozásban is létrehozza a modern színház- kritikát. Lessing az első német polgári tragédia — a Miss Sara Sampson — szerzője. Lessing bebizonyította, hogy polgári személyeknek is lehetnek tragikus konfliktusai, s hogy az ember értékét nem egy bizonyos Bár nem szeretem a kategorizálást, mégis azzal kell kezdenem: az olyan típusú emberek közé tartozom, akik levelet is nehezen írnak. A világot én képekben látom, de látomásaimat elmesélni, leírni már nem tudom. Igaz, volt úgy, hogy megpróbáltam sorokba foglalni, de alig kezdtem hozzá, a látott kép halványodni kezdett: azaz elhomályosították a szavak, amelyek a látottakat nem tudták hűen tükrözni. A kép így reccsent egyet és széthullott, mint a megütött pohár. Nehezen írom ezeket a sorokat is, mert magamról kel! szólanom, ám azt sem hallgathatom el, mégis örömmel teszek eleget a felszólításnak. Hogy miért? Közel három évvel ezelőtt fejeztem be tanulmányaimat a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolán, de mivel Kassán születtem, és ez a város millió szállal köt magához, visszajöttem ide. Döntésemet végső soron nem bántam meg, ám az is igaz: hiányzik az a szellemi közösség, ami a fővárosban, úgy-ahogy megvolt. Itt az ember eléggé magárahagyot- tan dolgozik, elszakadva festő, író, költő, újságíró barátaitól. Nos, ezért jó, hogy legalább az Üj Szó hasábjain tudomást szerezhetünk egymásról, egymás munkájáról és rólunk is megtudhatnak ezt-azt az olvasók. Magamról elmondhatom, hogy nemcsak a festészetből élek. Tanítok. Két helyen is: a Kassai Ipapművésze- ti Középiskolában és a Prešovi kiváltságos osztályhoz való tartozás határozza meg. Figye* lembe véve a darab hiányosságait, számunkra ma már szinte érthetetlen az a hatás, amelyet kortársaira gyakorolt. Egykorú levélváltásokból tudjuk, hogy az első bemutatón a nézők három és fél órán at mozdulatlanul ültek és zokogtak. Zokogtak, mert először láttak olyan tragédiát, amelyet a saját sorsukkal való hasonlóság révén átélhettek, amely együttérzésre késztette őket. Lessing nevéhez fűződik a nérfiet irodalom első modern, realista vígjátéka a Minna ifon Barnhelm. A vígjáték eleven és aktuális témát dolgoz fel, a hétéves háború alakjait és eseményeit jeleníti meg. A szereplők itt már remekül megformált jellemek, nem egy bizonyos tulajdonságot megtestesítő élettelen figurák. Tellheim és Minna a német polgárság nézeteit vallják, az ő szerelmükben oldódik fel a szászok és poroszok közti ellentét; az egyes hercegségek lokálpatriotizmusán egy magasabbrendü hazaszeretet emelkedik felül. Goethe ezt a vígjátékot az első igazi nemzeti színműnek tartotta, amelyben Lessing eszmei síkon megvalósította az egységes polgári nemzetállamot, amelyet a polgári rend a gyakorlatban képtelen volt kiharcolni. Századunkig kimutatható az első német politikai dráma — Lessing Emilia Galotti című alkotásának hatása. A szerző itt társadalmi alapra helyezett konfliktust — a német fejedelmi abszolutizmus és az önállósuló polgárság öszecsapását vitte színpadra. Lessing utolsó színpadi műve — A bölcs Náthán — hitvallás a humánum és emberszeretet mellett. Lessing elméleti-esztétikai írásaival és színműveivel már a klasszikus német irodalom útját egyengette, amelynek csúcspontját Goethe és Schiller életműve jelzi. Lessing munkássága is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 18. század második felében a német irodalom levetkőzte provinciális jellegét, a legfejlettebb nyugat-európai irodalmaknak nemcsak egyenrangú társává érett, de maga is hozzájárult az egész európai irodalom fejlődéséhez. 1 MOLNÁR ANGÉLA Pedagógiai Középiskola kassal konzultációs központjában. Mivel gyermekkoromban a falusi rokonaimnál jómagam is átéltem a mezőgazdaság és a falu szocializálását, a közelmúltban ezeket, illetve ilyetén újkori élményeimet festettem vászonra. Ehhez a munkához a Képzőművészeti Szövetségtől ösztöndíjat is kaptam. Gyakori témám a Kelet-szlovákiai Vasmű festése. Ez a gigantikus gyár^riás engem elsősorban a színeivel érintett meg, de nagyon érdekesek az itt dolgozó munkások is. Most ezekből a festményekből készítek elő egy kiállítást. Az embereknek időnként szükségük van arra, hogy érzéseiket, meglátásaikat megosz- szák legközelebbi ismerőseikkel. Már régebben megfigyeltem, hogy az őszinte emberi kitárulkozáshoz szükség van olyan kellékre is, mint az asztal, a szék. Ezeket az emberek többsége pedig a kávéházakban, a borozókban találja meg. Most egy sorozat megfestését kezdtem el egy nappali bárról, a Carpanóról. Ezeken a képeken néhány tipikus kassai polgárt akarok megörökíteni, ahogy én látom és ismerem őket. Sf Nos, hát ezeken dolgozom, és - hogy van hol festenem, azt Löffler Béla szobrászművésznek köszönhetem, mert amikor megtudta, hogy családommal egyszobás lakásban lakom, magához hívott és egyik szobáját felajánlotta műteremnek. Roskoványi István
