Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-17 / 65. szám, szombat

h MkngoziMan és o szociis tervezés szerepe és íeHíil írta: Krocsóny Dezső, oz SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere A hatékonyság növelésére és minden munka minőségének javítására vonatkozó, a CSKP XV. kongresszusán kitűzött irányvonal nagy követelmé­nyeket támaszt minden egyes munkahelyen a munkaerő ha­tékony kihasználásával, vala­mint a szociális gondoskodás­sal szemben. Vagyis' megköve­teli, hogy ezt a két tényezőt is felhasználják a jobb gazda­sági eredmények elérése érde­kében a szociális szükségletek fedezéséhez szükséges eszkö­zök kialakítására. A hatékonyság fokozása es a minőség javítása szempontján bél nagy hozzájárulást jelen­tettek a szakszervezeti határo­zatok, elsősorban a IX. szak szervezeti kongresszus határo­zata, amely kijelölte a legfon­tosabb feladatokat ezen a terü­leten, rámutatott a kezdemé­nyezés és az alkotó aktivitás, valamint a dolgozókról való komplex gondoskodás tovább fejlesztésének módjaira. A párt-, szakszervezeti és ál­lami szervek által kitűzött fel­adatokkal összhangban a mun­kagazdaságtan és a szociális fejlődés területén tovább kell tökéletesíteni az említett kér­dések megoldását a gyakorlat­ban és az elméletben Is. Úgy, hogy ez a terület még nagyobb mértékben járuljon hozzá a ha­tékonyság növeléséhez, a mun­ka minőségének javításához, az irányítás és a tervezés töké­letesítéséhez. A termelési-gazdasági egysé­gek, a vállalatok a járások és a városok szintjén ezeknek a kérdéseknek hatékonyabb meg oldása lényeges mértékben elő­segítheti a munka hatékony­ságának növelését il A terv teljesítéssel, a terme­lés fejlesztésével, a munkaigé­nyességgel, a kezdeményezés fejlesztésével, a tudományos- műszaki haladás érvényesítésé­vel kapcsolatos konkrét fela­datok megoldása során többek között ki kell aknázni azokat a nagy tartalékokat, amelyek a munkaszervezés tökéletesíté­sében, a dolgozók személyisé­gének komplex fejiosztésében, a szocialista társadalom nyúj­totta szociális vívmányok fej­lesztésében rejlenek. A szocialista államokban nagy figyelmet szentelnek a munkagazdaságtannak és a szo­ciális fejlesztésnek. Az utóbbi években a munka hatékonysá­gának és minőségének javítá­sával kapcsolatban különösen megnövekedett ennek a fela­datnak a fontossága. Ezért szükséges, hogy nálunk is na­gyobb figyelmet szenteljünk a munkagazdaságtannak és a szociális fejlesztésnek, mivel ennék eredményeképpen to­vább javulnának a hatékony­ság és a minőség mutatói, ha­tékonyabbá válna a munka szervezése és irányítása, és ha­tást gyakorolna a munkagaz­daságtannal és a szociális fej­lesztéssel foglalkozó szakem­berek felkészítésére. Az irányítási módszerek tö­kéletesítésével, a tervezés komplex jellegének megszilár­dításával össszefüggésben fi­gyelmünket ki kell terjeszte­ni arra, hogy egységesen old­juk meg a munkagazdaságtan és a szociális fejlesztés kérdé­seit. Ez a hozzáállás megköveteli, hogy továbbfejlesszük és érvé­nyesítsük a munkagazdaság­tant a társadalmi munkaszer­vezés tökéletesítésének vi­szonylatában, elsősorban azál­tal, hogy figyelmünket az aláb­bi területekre összpontosítjuk: — a munkaerő kihasználásá­nak javítása a munkafolyamat­ban, — a szakmai továbbképzés, a munka hatékonyságának, ter­melékenységének növelése, mi­nőségének javítása, a kezde­ményezés fejlesztése, az anya­gi ösztönzés, — a dolgozók szociális el­látásának tökéletesítése. Elsőrendű feladatunk azok­nak a kérdéseknek az elemzése, amelyek az embereknek a munkafolyamatba való bevoná­sa hatékonyságával függnek össze, a munkaerő, valamint az emberek személyiségének fej­lesztése, a munkakollektívák fejlesztése szempontjából. Vagyis jobban ki kell használ­nunk az emberek személyisé­gének fejlesztéséből eredő elő­nyöket, lehetővé kell tenni, hogy az emberek képességeik­nek és szakképzettségüknek megfelelően érvényesüljenek. A szocializmus lehetővé te­szi a tudományos-technikai for- - radalom eredményeinek kihasz­nálását. A tudományos-techni­kai forradalmat a munkaszer­vezés tökéletesítése és gazda­ságosságának növelése útján konkrét formákban kell való­ra váltani. Vagyis növelni kell a munka irányításának haté­konyságát, aminek három fő feltétele van: a vezető dolgo­zók szakképzettségének növe­lése, a munkakollektívák ha­tékony irányítása és az egész munkaszervezés - hatékony irá­nyítása. Az irányító munka színvona­lának emelésével párhuzamo­san mozgósítani kell a széles tömegek kezdeményezését és aktivitását, ennek eredménye­képpen hatékonyabban keli be­kapcsolni az emereket a mun­kába, és el kell érni a nemzeti jövedelem gyorsabb növekedé­sét. Ezért még következetesebben egybe kell hangolni a beruhá­zási terveket a munkaerőfor­rásokkal. Még mindig lassú az elévült tartalékok és állóesz­közök felszámolása. Ez nagy feszültséget okoz a munkaerő- forrásokban és több problémát a munkaerő-vándorlás és -sta­bilizálás terén. Ezek a kérdé­sek szorosan összefüggnek a munkafeltételek javításával. A munkagazdaságtan figyel­mének előterében állnak a mi­nőség kritériumai és mutatói. Ugyanis nem beszélhetünk mun­kagazdaságtanról akkor, ha a munkafolyamat eredménye rossz minőségű termék vagy selejt, A munka gazdaságossá­gát csökkenti az is, ha több terméket, sorolnak a második vagy a harmadik minőségi osz­tályba. így például, ha egy fa- feldolgozó vállalatban a gyár­tott ablakok és ajtók jelentős részét a második vagy a har­madik minőségi osztályba so­rolják, a vállalat évente lénye­gesen csökkenti saját nyeresé­gét. A munkatermelékenység meg­állapításának módszertanában ki keli dolgozni a munkater­melékenység növekedésének legmegfelelőbb mutatóit, első­sorban a használati érték és a ráfordított munka mennyisé­ge szempontjából. Alapvető kö­vetelmény az, hogy kisebb munkaráfordítással nagyobb haszonértéket alkothassunk. Ebből a szempontból figyelem­mel kell kísérni a tulajdon­képpeni teljesítmények mutató­ját, amelyet a hatékonyság és minőség komplex irányítására vonatkozó kísérlet során vezet­tek be. Alapvető kritérium, hogy minden egyént és kollektívát következetesebben az érdemeik alapján jutalmazzunk. Ezért, a termelési gazdasági egysé­geknek, a válalatoknak követ­kezetesebben és objektívebben kell kifejezniük és értékelniük minden egyes egyén hozzájá­rulását. Gazdaságosabban kell felhasználniuk az anyagokat és nyersanyagokat, eleget kell tenniük a többi minőségi muta­tónak és eszerint kell megha­tározniuk a személyes anyagi érdekeltséget és a bérek ala­kulását. Röviden: a személyes anyagi érdekeltségben nagyobb figyelmet kell szentelni a bér minőségi mutatóktól függő ré­szének, amely kifejezi a fel­használt eszközök és a munka, valamint a végerdemény közti arány hatékonyságát. Ez kife­jezi a felelősségei a gazdálko­dás eredményeiért, szoros ösz- szefüggésben a bérek alakulá­sával. Nagy gondot kell fordítani a munkagazdaságtan, valamint a dolgozók szociális ellátásé* nak tökéletesítése közti össze­függésnek. Arról van szó, hogy a dolgozókról v&ló gondosko­dás és a szociálpolitika terü­letén meg kell teremteni a fel­tételeket a munka hatékonysá­gának növeléséhez és minősé­gének javításához. Csakis e gének javításához. A dolgozók szociális ellátá­sának tökéletesítésében már számos pozitív eredményt ér­tünk el. Jelentős sikerként könyvelhetjük el, hogy a dol­gozókról való gondoskodás komplex programja, illetve a szociális ellátás tervei révén tervszerűvé vált a dolgozókról való gondoskodás, összhangba hozták a gazdasági terveket a szociális tervekkel, sok ége­tő problémát megoldottak, és gyakorlatilag az összes szer­vezetben és az összes ágazat­ban a 6. ötéves terv időszaká­ra kidolgozták a szociális prog­ramokat. Jelentős előrehaladást értünk el a szociális ellátás tervezésének elméletében és gyakorlati alkalmazásában is. Több válalatban, illetve a trna- vai járásban kísérletileg szociá­lis fejlesztési tervet dolgoztak ki. Ez a kísérlet — a Csehor­szágban megvalósított hasonló kísérletekkel együtt — feltár­ta a szociális fejlesztés irányí­tásának és tervezésének töké­letesítésével kapcsolatos prob­lémákat. Az eddigi tapasztalatok sze­rint az eddiginél még határo: zottabban kell tökéletesíteni a szociális fejlesztés irányítását és tervezését. Az irányítás min­den szintjén a szociális fejlesz­tés tervezésének koncepcióját és módszertanát úgy kell meg­határozni, hogy az fokozato san a tervezési folyamat egyen­rangú részévé váljon. Ezáltal fokozódik a terv szerepe a szo­cialista életmód kialakításá­ban, jobban meghatározhat ják. a dolgozók reális szociális szükségleteit, fokozódik a dol­gozók kezdeményezése, és megbízható eszközre teszünk szert a bonyolult szociális fo­lyatnátok irányításában a mun­kakollektívák keretében, na­gyobb szerepe lesz a központi tervezésnek és szilárd alapot teremtünk a szociális és gaz­dasági tervezés funkcióinak egybehangolásához. Jelentős hozzájárulást jelent, hogy a szociális fejlesztés ter­vezését a hatékonyabb és jobb munka elérésére használjuk fel, mivel ez a feltétele a nö­vekvő szociális szükségletek fe­dezéséhez nélkülözhetetlen for­rások kialakításának. A munkagazdaságtan, a ká­der* és személyzeti munka, va­lamint a szociális ellátás fej­lesztésének felvetett problémái megmutatják, milyen jelentő­sek ezek a területek a szociális gazdasági fejlesztés mai bonyo­lult kérdéseinek megoldásá­ban. Természetesen ennek a je­lentőségnek megfelelően kell megteremteni a káder-, szerve­zési és tervezési feltételeket a munkagazdaságtan és a szo­ciális ellátás fejlesztéséhez. Elengedhetetlen követelmény, hogy nagyobb figyelmet szen­teljünk az ezekkel a kérdések­kel foglalkozó szakemberek képzésének. A KGST-országok közül csupán Csehszlovákiában nincs főiskolai szintű szakem­berképzés ezen a területen. Ezért, minél előbb meg kell ol­dani, hogy főiskoláinkon szak­embereket képezzenek a mun­kagazdaságtan és a szociális tervezés számára. Továbbá javí­tani kell a szervezési strukíú- rát a munkagazdaságtan és a dolgozók szociális ellátása in­tegrációjának javítása érdeké­ben. A CSKP XV. kongresszusa, valamint a központi bizottság 11. és 12. ülése kiemelte, hogy meg kell oldani az irányítás és a tervezés tökéletesítésének, a munka hatékonysága növelésé­nek, a munka minősége javítá­sának kérdéseit tevékenysé­günk minden szakaszán. A munka és a gondoskodás olyan területet jelent, ahol jelentős tartalékaink vannak, amelyek kiaknázhatok a mostani és a következő ötéves terv felada­tainak hiánytalan teljesítése érdekében. Ehhez csak az kell, hogy a párthatározatokkal összhangban ezen a területen is konkrét lépéseket tegyenek. A (NYITÓ-) ZÁRÓJEL A matematikával foglalkozóknak a zárójeles feladatok megoldásához föl kell oldaniuk a zárójelet. Hasonló, gon­dolkodásra ösztönző műveletet kívánnak az olvasótól az újságoknak és más írásműveknek igényes, nyitásra kész zárójelei is. * A helyesírási szakkönyvek szerint a szóban forgó írás jel annak egyik gyakori eszköze,- hogy a kevésbé fontos, magyarázatként mégis szükséges szövegrész (szó, szókap­csolat, mondat) szervesen beépüljön a fő gondolatmenetbe: „Sok millió ember (magyar és nem magyar egyaránt) védi a békét.“ Igaz, ebben a mondatban a zárójelek helyé­re gondolatjelleket is lehetett volna írni, a közlük lévő szavakat közbevetésnek fölfogva; ennek persze nem mel* ’ lékes, hanem inkább kiemelő jellege van. A nyelv valósá­gát figyelve a nyelvművelés e visszautaló szerep ellenke­zőjét, a lényég kiemelésének lehetőségét is látja a záró­jelben. Például egy közelmúltban megjelent könyv szelle­mes címének, a „( H) idegháború“ - nak előre helyezett záró­jele stílusosan leleplezi az idegháborúnak a hidegháborúból való kinövését. Az rflyen kifejezésmód, különösen a szóelemeknek az utóbbi időben gyakori Zárójelesülése sajátos közlés- és stí­lusértéket szívhat magába. Árnyaltabbá teszi például a megnyilatkozást nagy(szerű), kapfhat)unk, megért(et)és, ház(ak)ban, hagy (ott), (leg/szebb feladat, (fő)mondat; stb. Ugyanakkor a „kitáruló“ zárójel tömörít is. Általános például a hivatalos megszólításoknak a nemek szerinti köz­léshelyzethez való igazodása: elvtársfnő), kartárs (nő), la­kótár s(nő) stb. Az írásjel itt egyenrangúsít, másutt viszont ellentétez. A „természet(ellen/esek“ szó sűrítve minősíti az egészség -és környezetvédelemhez való viszonyulások két- féleségét: pártolja a helyeset, elveti a helytelent. A takaré­koskodásra hívó jó tanács az ok és az okozat összefüggését tréfásan bizalmasan is megláttathatja: „Ha a meggyújtott szeszes italt és a fűtőanyagot fölöslegesen égetjük, (rá(fáz­hatunk“. A „zártalanuló“ zárójel a szójátékok olyan humorát is közvetítheti, mint amilyenek a stílusparódiák egyes eszkö­zei: a „t(l)anitása, a (foszlfe)ányoka. E határon túllépve azonban használata már erőltetetté válhat. Sőt a túlzott sűrítés bonyolítja a közleményt. A regény- vagy mesehős jelentésű kifejezés, a „regény(mese)hősa föllazítja a „re­gényhős" összetett szó szerkezetét, de a közlés folyama- tosságát talán még nem szakítja meg. A „térfidőjbeliség" sűrítmény ellenben már nehézkesebb, pontatlanabb meg­fogalmazása a világegyetem létezési formáinak, mert az összetartozó elemeket mintha éppen elválasztaná, vagyla­gossá tenné. Helyesebb ezúttal a zárójel nélküli változat: az idő- és térbeliség. A kellő mértékben és jól használt „nyitó“ zárójel tehát nemcsak „taszít“, hanem „vonz“ is. A valóságot — ter­mészetesen a többi nyelvi elemmel és viszonnyal együtt annak összetett, dialektikus voltában tükrözi. De a zárójellel, akárcsak a többi írásjellel, köztük a fentebb említett, s mostanában mind gyakoribb gondolat­jellel, csínján kell bánni. Ha túl sok a zárójel meg a gon­dolatjel — olyankor például, amikor a veissző ugyanúgy megtenné —, ez széttördeli a szöveget, megnehezíti az olvasást, ezzel a megértést, őrizzük meg tehát a zárójel sajátosságát azáltal, hogy csak ott és akkor használjuk, ahol és amikor cendeltetése van. Küldetését ezzel a moz­gékonysággal teljesítheti. MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS HOGY IS MONDJUK? záikaz predchádzania zákaz prekážania ohrozenie v jazde súbežná jazda súvislý prúd vozidiel priečny smer znížená rýchlosť bezpečné zaradenie bezpečné odbočenie prednosť v jazde prispôsobená rýchlosť jazdy vlasnosť vozidla poveternostné podmienky najvyššia povolená rýchlosť najnižšia dovolená rýchlosť vzdialenosť za vozidlom náhle znížená rýchlosť náhle zastavenie vozidla protiidúce vozidlá protiidúca (protismermi) premávka vozidlá idúce vzadu vyhýbanie odbočovanie zvýšená opatrnosť spôsobilá a náležíte poučená osoba előzési tilalom akadályozási tilalom haladási veszélyeztetés párhuzamos közlekedés összefüggő járműoszlop keresztirány csökkentett sebesség biztonságos besorolás biztonságos békanyarodás haladási elsőbbség helyesen megválasztott haladási sebesség a jármű tulajdonsága időjárási viszonyok megengedett legnagyobb sebesség megengedett legkisebb sebesség követési távolság hirtelen sebess' ^csökkentés hirtelen járműmegállítás szembejövő járművek szembejövő forgalom követő járművek kitérés bekanyarodás fokozott óvatosság alkalmas és megfelelően kioktatott személy (kis! m ír ­f - ­*o isi O O

Next

/
Oldalképek
Tartalom