Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-01 / 51. szám, csütörtök

A cukorrépatermesztés jobb eredményeiért KÍSÉRLETEK A SZÁL JUT-6 ŰRÁLLOMÁSON /Folytatás az 1. oldalról) kiemelte a jičíni járás és a ke­let-csehországi kerület cukorré­pa termesztőinek kiváló ered­ményeit. A cukorrépatermelés feladataival foglalkozva hang­súlyozta, hogy a jelenlegi ked­vezőtlen helyzet javítása érde­kében tökéletesíteni kell a munkaszervezést és a cukor­gyárakban Is törekedni kell 6 tárolási veszteségeik csökken­tésére. A beszámolót vita követte, amelyben a termelők beszá­Elhunyt Helena Leflerová - Krajčír óvá elvtársin (ČSTK) — Súlyos betegség után 58 éves korában 1979. február 26-án elhunyt Helena Leflerová-Krajčírová elvtársnó, Cse h sz lo vák ia Ko mm u nista Pártja, a Nemzeti Front, a par lament érdemes tisztségviselője, a Köztársasági Érdemrend és «nás kitüntetések birtokosa. moltok tapasztalataikról. Pél­dául Bohumil Hlaváč, a brodeki Csehszovák—Szovjet Barátság Efsz elnöke ismertette a pros- téjovi járás cukorrépa- és cu­kortermelőinek felajánlását. A jampoli mezőgazdasági dolgo­zók példáját követve, egy-egy hektáron ők is legalább öt ton­na cukrot akarnak kitermelni. Ezután Pavel Lukjancsikov szólalt fel, kiemelte a cseh­szlovák és a szovjet mezőgaz­dasági dolgozók együttműködé­séneik jelentőségét. meg az a szolidaritási nyilat­kozat, amelyet az SZKT 6. ple­náris ülésének résztvevői fo­gadtak el. Teljes mértékben magunké­nak valljuk a CSKP KB és a szövetségi kormány nyilatkoza­tát, s teljes nyomatékkai tilta­kozunk a kínai csapatok által a Vietnami Szocialista Köztár­saság ellen indított támadás miatt. Követeljük a kínai csa­patok azonnali kivonását Viet­namból. Támogatjuk a Szak- szervezeti Világszövetség felhí­vását, s eltökélt szándékunk, hogy az egész világ munkás- osztályával és összes dolgozó­jával, valamint a haladó nem­zetközi szakszervezeti mozga­lommal és a többi demokrati­kus és békeszerető erővel együtt támogatni fogjuk a viet­nami nép igazságos harcát, amelyet a kínai betolakodók ellen, országa szabadságáért és függetlenségéért, a forradalmi és békés orszáj<építő munka megvalósításának jogáért vív. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden tagja és szocialista hazánk minden dol­gozója ebben a Vietnam békés fejlődése szempontjából döntő percben a szocialista Csehszlo­vákia fejlesztése terén tanúsí­tott aktivitásával és kezdemé­nyezésével, a vietnami testvé­reink iránti szolidaritás ü] és konkrét cselekedeteivel köve­teli: Agresszorok, el a kezek­kel Vietnamtól!“ A tanácskozás végén Karéi Hoffmann, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke mondott zárszót. Ülést tartott a CSSZS2K NF KB Elnöksége (ČSTK) — Ülést tartott teg­nap Prágában a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizott­ságának Elnöksége. Bevezetőben megállapította, hogy a Vietnam ellen indított kínai agressziót a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizott­sága és a Nemzeti Frontba tö­mörült összes szervezet köz­ponti szerve, valamint egész népünk elítélte. Ebben is meg­nyilvánult népünk szolidaritása Vietnam népe iránt, és a jelen­legi kínai vezetés politikájának éles elítélése. Az elnökség a továbbiakban az antifasiszta ellenállási moz­galom idei nemzetközi emlék­napjainak előkészületeivel fog­lalkozott. Ezt követően meg­vitatta a Csehszlovák Afroázsiai Szolidaritási Bizottság tevé­kenységéről szóló jelentést s megállapította, hogy a bi­zottság tevékenysége összhang­ban áll pártunk lenini külpo­litikájával. A továbbiakban az elnökség értékelte a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek hozzájárulását az Októberi Forradalom 61. évfordulójának ünnepségeihez, felhívást foga­dott el a tavaszi mezőgazda- sági munkák sikeres elvégzé­sével kapcsolatban, végezetül pedig az 1980. évi Csehszlovák Spartakiád előkészületeiről ta­nácskozott. Viliam Šalgovič a Bratislava-vidéki járásba látogatott (ČSTK) — Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tag­ja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke tegnap a Bratislava-vi- déki járásba látogatott. Talál­kozott Jan Marušiccal, a járási pártbizottság vezető titkárával és Milan Vrábellel, a járási nemzeti bizottság elnökével. Tájékozódott arról, milyen ered­ményeiket értek el a járás dol­gozói a XV. pártkongresszus határozatainak és a 6. ötéves terv feladatainak teljesítésében. Ezután a Lábi Földgázkiterme- lő és Tároló Üzembe látogatott. Viliam Salgovič elvtárs látoga­tását a Senkvicei Efsz-ben fe­jezte be. (ČSTK) — Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin kozmonau- ták, a Szaljut-6 űrállomás le­génysége számára szerda óla állandó napirend érvényes. Munkanapjuk közép-európai idő szerint reggel 6-tól este 21 óráig tart. Tegnap reggel az űrhajósok különleges berendezéssel meg­mérték a testsúlyúkat. Ennek az a célja, hogy figyelemmel kísérjék testsúlyuknak az űr­utazás alatti változásait. Tovább folytatták a fedélzeti rendszerek és berendezések, elsősorban a hőmérsékletet szabályozó, a szellőztető és a víz regenerálását végző készü­lékek üzembe helyezését. Az űrhajósok biológiai kísérletek­be kezdtek annak megállapítá­sára, milyen befolyással van a súlytalanság állapota egyes nö­vények és növényi kultúrák növekedésére. Ezeket a Szojuz- 32 űrhajón hozták magukkal. A Szaljut-6 fedélzeti rendsze­rei normálisai) működnek. Az Űrhajósok közérzete jó. A szocialista országok Inter- kozmosz programja keretében « Szovjetunióban február 27- én felbocsátották az Jnterkoz- mosz-19 mesterséges holdat. Ez a Föld ionoszféráját, valamint azt fogja kutatni, hogyan ter­vnek a rádióhullámok az ionoszferikus plazmában. A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz-1079 mestersé­ges holdat. Kitűzték a szcskszervezetek időszerű feladatait A pekingi agresszió erélyes ellenállásba ütközik Igor Alekszandrov cikke a moszkvai Pravda tegnapi számában Folytatódik és egyben fokozódik Pe­king fegyveres agressziója a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A kínai vezetők a vietnami fegyveres erők hősi és hatékony ellenállásába ütköz­tek, amelyek mind az embereket, mind a haditechnikát tekintve súlyos veszte­ségeket okoztak az agresszornak. Ke­resztülhúzták a kínai stratégák azon számítását, hogy néhány nap alatt „pe­kingi mintájú villámháborút“ folytat­hatnak le. Ennek ellenére nem adják fel kalandor terveiket. Újra és újra megkísérlik támadó akcióik fokozását néhány irányban, s igyekeznek meg­tartani az elfoglalt vietnami területe­iket. A heves harcok több térségijén folynak. Peking a középső országrész­ből átirányította csapatait a vietnami határra, azok pótlására, amelyek harc- képtelenné váltak. A maóista vezetők különböző propa- gandamanőverekkel kísérleteznek. Nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az egész világon hatalmas felháborodást és tiltakozást váltott ki a kínai agresz- szió, s az „El a kezekkel Vietnamtól!“ jelszó jegyében immár nemzetközi mozgalommá vált. Látniok kell azt Is, hogy egyetlen olyan nyugati kormány sem tartotta lehetségesnek nyilváno­san helyeselni az agressziót, amely egyébként egyetért Pék ingnek a szo­cialista országokkal szembeni ellensé ges politikájával. Ezért mindent megtettek annak ér­dekében, hogy félrevezessék a világ közvéleményét, már ami a kinai akció nagyságát és jellegét illeti. Cinikus, mondhatnánk hazugságkampányt foly­tatnak, amelyben a feketét fehérnek festik: az előre kitervelt Vietnam el­leni támadást „kikényszerített" ellen­akciónak tüntetik fel, a szomszédos állam elleni nyílt katonai behatolást korlátozott, egyszeri akciónak, amelyet Kína hamarosan „önszántából“ be Is fejez. Lelkiismeretfurdalás nélkül ter­jesztik azt a szégyentelen hazugságot, hogy Vietnam fenyegeti Kínát. Érdekes, hogy a hazai pekingi pro­paganda, amely úgyszólván egyáltalán nem ad tájékoztatást a Vietnamban folyó harcokról, azt a látszatot pró­bálja kelteni, hogy Kínának védekez­nie kell a „vietnami agresszorok“ el­len, „vissza kell szereznie“ olyan te­rületeket, amelyeket Kínától állítólag, s nem tudni mikor vettek el, és hogy a kínai egységek csak azért léptek Vietnam területére, mert üldözik a tá­madókat. Ez pedig nem véletlen. A maoista vezetők ismét hazudnak saját népüknek, rágalmazzák a szomszédos országokat, soviniszta hangulatot te­remtenek, hogy így kendőzzék saját expanzionista és hegemonista céljaikat. Mindez ismét elképzelhetetlen szenve­dések és megpróbáltatások elé állít­hatja az egész országot, szöges ellen­tétben áll a kínai nép létérdekével. Az agresszor szégyentelenül jogot formál arra, hogy „megbüntesse“ az önálló vietnami államot, hogy döntsön agresszív akcióinak nagyságáról és időpontjáról és hogy meghatározza — ha egyáltalán meghatározza — hogy mikor válik elkerülhetetlenné az ag­resszió megállítása. Ez az álláspont szemléltetően jellemzi a más népekkel szembeni soviniszta nagykínai álmokat kergető magatartást, ami a maóista vezetők világnézetének alapja. Nem más ez, mint gyakorlati hegemonizmus. A kínai vezetők elutasítják a Viet­nam elleni agresszió leállítását, nyil­vánvalóan bizonyítva ezzel, hogy fi­gyelmen kívül hagyják az emberiség aggodalmát, a józan ész követelmé­nyeit, s folytatni kívánják a felelőtlen kalandor-politikát a világgal szemben, így, csak így értékelhetjük akciójukat. De egyéb indokokat is keresnek, hogy megmagyarázzák a Vietnam el­leni agressziót. Ezeket az imperialista reakció a magáévá tette. Egy nép fel­háborodását, amely végül is megdön­tötte a Pol Pót klikket, a pekingi vezetők kívülről jött ösztönzésnek állítják be és a népi Kambodzsa megalakulását pedig „külföldi beavatkozás“ eredmé­nyének, amit szerintük nem lehet „vá­lasz nélkül hagyni“. Hiszen nekik tel­jesen megfelelt a Pol Pot-rezsim. Tel­jesen megfelelt érdekeiknek az a bű­nös rendszer, amely évente csaknem 1 millió kambodzsait gyilkolt le, s szá­mos provokatív akciót hajtott végre a szomszédos országok ellen. És ugyan miért is ne felelt volna meg ez nekik? Hiszen Pol Poték Pe­king kegyelméből jutottak hatalomra, ő pénzelte őket, amiért azok vakon alávetették magukat a kínai tanács­adók akaratának. Több ezer pekingi tanácsadó dolgozta ki a kambodzsai népirtás részletes tervét, amely egyéb­ként nem volt más mint egy kato'nai stratégiai operáció első, leplezett sza­kasza. így akarta előkészíteni a tere­pet, hogy a továbbiakban az elpusz­tított, leigázott országion jobban meg­vethesse a lábát és Kambodzsát kínai felvonulási területté alakítsa át, hogy így bekerítse a „szófogadatlan“ Viet­namot, s közvetlenül hozzáférhessen Malajsiához, Thaiföldhöz és Indonéziá­hoz. A kambodzsai nép tragédiája ép­pen az, hogy a maoisták expanziójának első áldozata lett. A pekingi vezetők leplezni akarják a valóságot, szeretnék, ha a népek elfelejtenék azokat a borzalmas gaz­tetteket, amelyek Kambodzsában az ö kívánságukra történtek. Titkolják, hogy bukott védenceiknek akarnak segíteni. Ha hihetnénk a kínai propagandának, akkor Peking csak azért nyúlt fegy­verhez, hogy „megleckéztessen“ a kí­nai érdekek figyelmen kívül hagyása miatt, amit ő „nem tűrhet“. Ez talán nem a banditák erkölcse, „logikája“? Indokínát és egész Délkelet-Ázsiát Kína saját hatásköre alá tartozónak tekinti. Ezt abból a nagyhatalmi szó­tárból is láthatjuk, amelyet Pekingijen használnak: „nem tűrhetjük“, „meg büntetni“, „megleckéztetni“, stb. A szavak mellett azonban tetteik is ezt igazolják. A maoista vezetők koncep­ciójában ezen országok közül több úgy szerepel, mint Kína „elveszett terüle­te“. Mao már a hatvanas évek közepén felszólította a kínai vezetést, hogy el kell foglalni egész Délkelet-Ázsiát. A mostani kínai agresszió távolról sem az első. A kínai császárok évszá­zadokon keresztül Vietnamra fenték a fogukat. A csankajsekisták ugyanígy tettek és Mao Ce-tung ismét megkísé­relte Vietnamot Kínának alárendelni. A népi forradalom győzelme után uralkodni szeretett volna Vietnam fe­lett, de ez nem sikerült neki. Az ilyen irányú kísérletek ismét előtérbe lép­tek, amikor az USA megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Akkor a kínai vezetők beleegyezést akartak nyerni abba, hogy csapataik bevonuljanak Észak-Vietnamba. Állító­lag azért, hogy segítséget nyújtsanak a harcoló vietnami népnek. E törekvé­süket visszautasították. A vietnamiak kijelentették, hogy saját maguk is el­bánnak a támadókkal és még sikere­sebben harcolnak majd, ha Peking ke­vésbé fogja akadályozni a baráti szo­cialista országokból érkező stratégiai szállítmányokat. Peking levonta a kö­vetkeztetéseket — de a szállítmányok akadályozásáról továbbra sem mon­dott le. A pekingi nyomás különösen akkor vált durvává, amikor kiűzték Indokí- nából az amerikai intervenciósokat és egyesítették Vietnamot. A vietnami nép győzelmének, a Vietnami Szocialista Köztársaság kikiáltásának napja a kí­nai vezetőknek mintegy megadta a jelt a katonai, gazdasági és más ellenséges Vietnam ellenes akciókra. Számos nyugati ország politikai kö­rei szívesen megfeledkeznének arról, hogy Peking két évvel ezelőtt megnyi- * totta a frontot Dél-Vietnamban, a Pol- III. 1. Pót klikk többtízezer katonája kínai fegyverekkel és kínai parancsra tá- madást intézett Vietnam ellen. A VSZK minden arra irányuló törekvése, hogy A Biztonsági Tanács vitája /Folytatás az 1. oldalról) Eliseo de Figueiredo, Angola küldöttje megállapította: or­szága az agresszióban nemcsak a Vietnám elleni támadást lát­ja, hanem a harmadik világ erőfeszítései elleni támadást is. Hazánk képviselője ismét ha­tározottan elítéli a kínai ag­ressziót. A csehszlovák kül­döttség meg van győződve ar­ról, hogy a Biztonsági Tanács valamennyi ország és vala­mennyi nép érdekében fellép Kína bűnös akciói ellen. El kell ítélnie az agresszort, s fel kell szólítania az agresszió azonnali leállítására, a kínai csapatok azonnali kivonására Vietnam területéről — jelen­tette ki Hja Hulínský, Cseh­szlovákia állandó ENSZ-képvi- selője. A kínai küldöttség mindent megtesz azért, hogy a Bizton­sági Tanács figyelmét elterelje a legfontosabb feladatokról, — a nemzetközi békét és bizton­ságot fenyegető súlyos veszély elhárításáról. A kínai küldöttség taktikája arról tanúskodik, hogy a Biz­tonsági Tanács ülésének eset­leges eredményeit a kínai ag­resszió további kibővítésére akarja felhasználni. Itt az ide­je, hogy Peking taktikájából levonják a megfelelő következ­tetéseket azok is, akik szándé­kosan vagy akaratlanul a kínai vezetők malmára haitiák a vi­zet — mondotta Ilja Hulínský. A lakoszi képviselő is el­ítélte a kínai agressziót és kö­vetelte, hogy vonják ki Viet­namból a kínai csapatokat. A Pol Pot-rezsim agresszív lényegét leplezte le felszólalá­sában Ha Van Lau, Vietnam állandó ENSZ-képviselője. A megbukott Pol Pot-rezsim konf­liktusokat szított Vietnam ha­tárai' mentén. A reakciós re­zsim először Tai Ninh vietna­mi tartományt akarta megszáll­ni, később pedig Ho Si Minh- várost. Oleg Trojanovszkij, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvise­lője kijelentette: az agresszor megszelídítéséhez és a nem* zetközi béke felújításához já­rulna hozzá annak a határo­zati javaslatnak az elfogadása, amelyet a Szovjetunió és Cseh­szlovákia közösen terjesztett elő. A Biztonsági Tanács a mos­tani vitával helytelen útra tért. Csak a Vietnam elleni kí­nai agresszióval kellett volna foglalkoznia, amit nem lehet öszekapcsolni a Kambodzsában kialakult helyzettel. Itt ugyan­is a nép a gyűlölt rendszert döntötte meg. Ha a két kérdést összekapcsoló határozatot fo­gadnának el, akkor az csak az agresszornak segítene. Az egyedüli megoldás a kínai ag­resszió leállítása és a betola­kodók kivonulása, hangsúlyoz ta a szovjet felszólaló. (Folytatás az 1. oldalról) fékben ki kell használni a munkaidőt. A dolgozókról való átfogó gondoskodás fejlesztésével fog­lalkozva a határozat a szak- szervezeti szervek és szerveze­tek figyelmét a dolgozók anya­gi, kulturális és szociális szük­ségleteinek kielégítésére irá­nyítja, főként a munkaidő kez­detének módosításával, a dolgo­zók munkába szállításával, a délutáni élelmiszer-ellátással, valamint az óvudák és a böl­csődék munkaidejének meg­hosszabbításával összefüggés ben. „A Vietnami Szocialista Köztársaság ellen indított kí­nai támadás felháborodott til takozást váltott ki dolgozóink körében. Dolgozóink a munka­helyeken megtartott gyűlése­ken jóváhagyott nyilatkozatok ezreiben fejezték ki szolidan fásukat a hős vietnami néppel, felajánlásaikkal fejezték ki né- pünk mély osztály- és interna­cionalista érzéseit" állapítja

Next

/
Oldalképek
Tartalom