Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-06 / 31. szám, kedd

VÁLLALÁSOKKAL KÖSZÖNTIK A IX. KONGRESSZUST Eredményesen koncentrálják a termelést I 0 AZ EFSZ-EK IX KONGRESSZUSA PRÁGA 1979 A nitrai já- rásbc-'.i az efsz- ek zárszámadó közgyűléseit a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaság szü­letésének 30. évfordulója és az efsz-ek IX. kongresszusa jegyében tart­ják meg. Az Ivanka pri Nitre i Virágzás, a Nové Vozokany-í Aranykalász és a Viesápapáti (Výčapy-Opatovce] Efsz tagjai néhány nap múlva ünnepük szövetkezetük megalakulásának 30. évfordulóját. Minden köz gyűlésen megemlékeznek a küzdelmes napokról és méltat­ják az elért eredményeket. Az efsz-ek tagjai a jól vég­zett munka tudatában vethet­nek számot a múlt év eredmé­nyeiről. Ján Dzunka, a járási mezőgazdasági igazgatóság fő- ökonómusa átnézve az elemzé­seket, látogatásom alkalmából elmondta, hogy a tizennyolc egyesült efsz-ben a termelés terv szerint növekedett, és kö­zülük csak egy zárta hiánnyal az évet. Az 1977-es évhez vi­szonyítva a szövetkezetek 1461 tonna hússal, 215 tonna barom­fihússal, 3 millió 082 ezer da­rab tojással és 2 millió 688 ezer liter tejjel adtak el többel. A gabona átlagos hektárhozama 51,3 mázsa volt. Jozef Lukáč, a tervezőosztály vezetője tovább folytatva az ökonómus fejtegetéseit elmon­dotta, hogy az idei év első két dekádjában a mezőgazdasági üzemek a húseladási tervet 103,9, a baromfihús-eladási ter­vet 135,4, a tojáseladási tervet 103,2 százalékra teljesítették. Szerinte megvannak a lehetősé­gek a termelés további gyors növelésére. Az egyesült efsz- ezekben egyre rugalmasabban szervezik a munkát, érvényesí­tik a tervszerű irányítást, ki­alakítják az ágazati gazdálko­dást, és megvalósítják a szako­sítást. Olyan nagy termelési központok jönnek létre, ame­lyekben szüntelenül fokozódik a munka termelékenysége, és csökkennek a költségek. Nagy eredmény az is, hogy a közép- és főiskolai végzettségű káde­reket szakosíthatják, és így azok jobban elmélyedhetnek munkájukban. Habár itt-ott még akadnak eltérő vélemé­nyek, az efsz-ek vezetőségei egyre jobban, összeszoknak, kölcsönösen segítik egymást, minden képességüket a munka szervezésének javítasára össz­pontosítják. A járásban az első zarszám- adó közgyűlést a Veľké Zálu- iie-i Efsz ben tartották meg. A tagság a főbeszámolóbői elége­detten állapította meg, hogy a termelési tervet sikerült túltel­jesíteni, és bőven jutott pénz a munkabérekre is. Emellett azonban a felszólalók bírálták a fogyatékosságokat. Többen felrótták a vezetőségnek, hogy nem fordított elég figyelmet a növénytermesztésre, különösen a cukorrépa termesztésére. A rossz talajelőkészítés, a szak­szerűtlen növényápolás és az elég sok veszteséggel járó be­takarítás miatt alapGSony volt e fontos növény hektárhozama. Javasolták, hogy a cukorrépa és általában a technikai növé­nyek termesztésére a vezetőség kedvezőbb feltételeket teremt­sen. A színvonalas gyűlésen el­hangzottak a szocialista mun­kabrigádoknak és más munka­kollektíváknak a termelés nö­velésére serkentő javaslatai is. A vita megmutatta, hogy kez­deményezésben nincs hiány. A javaslatok alapján a zárszám adó közgyűlés résztvevői elha­tározták, hogy 747 000 korona értékű vállalást tesznek az efsz-ek IX. kongresszusa tisz­teletére. A vállalást jól előké­szítették — tekintettel a ter­melés jelenlegi helyzetére —, mert a növénytermesztésben mintegy 397 000 korona érté­ket hoznak létre. A termelés növeléséért a legtöbbet a nö vénytermesztésben kell tenni. Szinte minden növény hektár­hozamát növelniük kell. Az Ivanka pri Nitre-i Efsz- ben is magas színvonalú volt a zárszámadó közgyűlés. Szin­tén kötelezettséget vállaltak a tervfeladatok teljesítésére és a termelés növelésére. A járási mezőgazdasági igaz­gatóság dolgozói naponta lá­togatják a szövetkezeteket és javaslatokat. tesznek a beszá­molók és határozati javaslatok kiegészítésére. Tanácsolják, hogy a kötelezettségvállaláso­kat kisebb csoportokban is vi­tassák meg. Erre jó példa a host'ovcei Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz, ahol a pár nap múlva sorra kerülő taggyűlésre a munkahelyeken készítik elő a kötelezettségvállalásokat. Ondrej Horniak mérnök, az efsz elnöke elmondotta, hogy évek óta ilyen módszerrel ké­szítik a vállalásokat és a ha­tározati javaslatokat is. Lehető­vé teszik, hogy kibontakozzon a tagok munkakezdeményezé­se. A tagság aktivitásának kö­szönhetik, hogy a múlt évben a tiszta nyereség tervét 109 százalékra teljesítették. BALLA JÓZSEF Húsz éve kezdték TALAJJAVÍTÁS KELET- SZLOVÁKIÁBAN Mint ismeretes, a Csallóköz után Szlovákia második legje­lentősebb „éléskamrájaként“ a Bodrogközt és Zemplént szók1 tűk emlegetni. Nos\, ebben az országrészben a föld termőbbé tételére, a talajjavítási munkákra immár, két évtizedes de je­lentős anyagi beruházásokat fordítanak és nem kevés erőt összpontosítanak. Hogy ez a munka milyen ütemben halad, azaz eddig milyen eredményeket hozott, erről PAVOL LEU- KANlC kandidátus, az Állami Meliorációs Igazgatóság kelet­szlovákiai kirendeltségének igazgatója tájékoztatott. 1979. II. 6. 5 — Igazgató elvtárs, minde­nekelőtt arra lennénk kiváncsi­ak, hogy Kelet-Szlovákiában hány hektáron terveztek talaj- javítási munkákat? — A mezőgazdasági üzemek Igényei alapján meliorációs programunkba 240 000 hektár földterület rendezését vettük be. A Kelet-szlovákiai- és a Szepsi-síkságon 1978 december végéig több mint 112 000 hektá­ron végeztük el az alagcsöve- zést és az qzzel összefüggő töb­bi munkát. Húsz évvel ezelőtt még kevés tapasztalatunk volt, de az évek során sokat tanul­tunk. Ma már nagy teljesítmé­nyű gépeink, jó felszerelésünk — és ami a legfőbb: rátermett, ügyes szakembereink vannak. Tavalyi tervfeladataink teljesí­tését is elsősorban nekik kö­szönhetjük. 1978-ban 210 millió korona beruházással 8000 hek­tár földterületen végeztük el a vízlecsapolási munkákat, ürü­lünk annak is, hogy a Micha- lovcei Magasépítő Vállalat, a Kassai (Košice) Mélyépítő Vál­lalat a múlt év folyamán a fo­lyóvizek szabályozásában bnkö- vetkezett hároméves lemara­dást behozta, s így ez év folya­mán Kelet-Szlovákia mezőgaz­dasága újabb 1600—1700 hek­tár művelésre alkalmas földte­rülettel gazdagodhat. — A 6. ötéves tervidőszakból már csak két év van hátra. Ho­gyan látja, vállalatuk teljesíteni tudja a kitűzött feladatokat? — A 6. ötéves tervidőszak há­rom éve után elmondhatom, hogy eddig a tervek szerint dolgoztunk, ugyanis 25 700 hek­tárnyi földterületen kellett me­liorációs munkákat végeznünk, s mi 25 800 hektárnyi földterü­letet adtunk át. A talajjavítási munkák végzését természetesen nem lehet egyszeri feladatnak tekinteni. Az alapmunkák el­végzése után továbbra is szük­séges a vízlevezető rendszerek karbantartása, a föld tápanyag­szükségletének a kielégítése. Mindenekelőtt a föld mésztar- taImának növelésére kell nagy gondot fordítani, mert a vízle- csapolás után a talaj savanyú marad. Itt tehát már a mező- gazdasági üzemek szerepe is előtérbe kerül. — Mindezekkel a kérdések­kel 1976 ban a Bodrogszerdabe- Jyen megtartott értekezletün­kön — a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek jelenlétében — behatóan foglalkoztunk. Ez az értekezlet egyébként vállala­tunknak is több szempontból fontos volt. Felettes szerveink képviselői például eddigi mun­kánk eredményeit megvizsgál­va és a reánk háruló*további feladatokat látva itt tettek ígé­retet nagy teljesítményű kor­szerű földmozgató gépek vásár­lásának az engedélyezésére. A gépparkunk azóta ki is bővült, s ez nagyban hozzájárult a ta­lajjavítási munkák meggyorsítá­sához. Ez év folyamán 8500 hektáron tervezünk vízlecsapo- lást, s ez azt jelenti, hogy 1980: ra a tervünk szerint már csak hét-hét és félezer hektárnyi maradna. A kérdésére tehát azt kell válaszolnom, hogy terv­feladatainkat minden bizony­nyal teljesíteni fogjuk, és ha minden rendben halad, talán túl is teljesítjük. — Amint mondotta, eddig 112 ezer hektár földterületen végez­tek meliorációs munkát. Mivel erre jelentős anyagi összeget kellett fordítani, talán nem sze­rénytelenség, ha megkérdezzük, megtérülnek-e ezek a beruhá­zások? — Eddig csaknem kétmilli­árd koronát fordítottunk vízle­csapolási, illetve talajjavítási munkákra. Tény, hogy ez nem kis összeg, de úgy érzem — s ezt gazdasági eredmények is alátámasztják —, erre a beru­házásra szükség volt. Kelet- Szlovákia mezőgazdászai példá­ul ebben az ötéves tervidőszak­ban célul tűzték, hogy 1980-ig elérik az évi egymillió tonna szemes termény kitermelését. Nos, a kerület több gazdaságá­ban az egymillióból reájuk há­ruló mennyiséget teljesíteni tudták, és nem tagadják, jó eredményeik a meliorációs munkák elvégzésétől is,függ­tek. — A Trebišovi Magtermesztő Állami Gazdaságban például a vízlecsapolások előtt az egy hektárra eső bruttó mezőgaz dasági termelés értéke 4075 ko­rona volt, s tavaly már 7279 korona lett. De nemcsak a Bod­rogközből, a Szepsi-síkságról is hasonló jelentéseket kaptunk. A Nagyidai (Veľká Ida) Állami Gazdaságban 4929 koronáról 6590 koronára, a Vaialikyi Álla­mi Gazdaságban 2081 koroná­ról 6915 koronára nőtt az egy hektárra eső bruttó mezőgazda- sági termelés értéke. Komplex értékelést 1976 óta igaz nem vé­geztünk, de ez év februárjában és márciusában a Trebišovi, a Michalovcei, a Kassa-vidéki Já­rási Mezőgazdasági Igazgatósá­gokkal együttműködve aktíva- értekezleteket tartunk, melyek­re a mezőgazdasági üzemek vezetőit is meghívjuk. Ezeknek az összejöveteleknek az lesz a céljuk, hogy egyrészt a gazda Ságok vezetőinek beszámolója alapján tájékozódjunk az elvég­zett meliorációs munkák gya­korlati hasznosságáról, más­részt pedig, hogy összehangol­juk a további teendőket. Mind ehhez talán még annyit ten­nék hozzá, hogy tudatában va­gyunk munkánk fontosságának, és ezért igyekszünk minél na­gyobb felelősséggel eleget ten­ni megbízatásunknak. — A vízlecsapolási és a talaj­javítási munkákon kívül Kelet- Szlovákiában eddig 25 000 hek­tár földterület öntözésének korszerű feltételeit is megte­remtettük. Az öntözőrendszerek építését az idén tovább folytat­juk, de ezekre a munkákra erőink nagy részét a következő ötéves tervidőszakban összpon­tosítjuk, amikor az előzetes tervek szerint 100 000 hektár földterület öntözését kell meg­valósítanunk. — Köszönjük a tájékoztatást. SZASZÁK GYÖRGY Sose fegyen rossza bb A hegy oldalába kapaszkodó Görgő (Hrhov) az első benyo­másra csendes falu. Nem mint­ha valami közöny telepedett volna rá, hanem csak a szo­katlan kemény tél tette lát­szólag mozdulatlanná. Mert azt már előzőleg megtudtam Török Lászlótól, a helyi alapiskola igazgatójától — aki egyben a község pártalapszervezetének elnöke —, hogy: teremtő és termelő kedvvel megáldott nép lakik itt. Ez az erejében, szor­galmában mindig bízó nép ho­nosította meg a korszerű nagy­üzemi gazdálkodás magas for­máját a görgői dombokon. Saját tapasztalataim alapján is igazat kell adnom a pártel­nöknek. Ahhoz, hogy ez érthe­tőbb legyen, vissza kell kanya­rodni a kiindulóponthoz, a kez­deti évekhez, amikor e kavi­csos. kemény agyagos földben búzából csak tíz mázsás átla­gos hektárhozamot érteik el, s kukoricából is csak alig a két­szeresét. Török László — jó ismerője a falunak, hiszen két évtizede tanít itt — erről így beszél: — Ma már olyan földműve­lők élnek Görgőn, akik képe­sek a korszerű gazdálkodási feltételiek között mindent meg­adni a földnek, hogy a lehető leggazdagabb termést takarít­hassák be róla. Bár az igazat megvallva, azt is határozottan meg kell mondani, hogy a je­lenlegi körülmények között — amiről sok szó esik pártaggyű­léseinken is — nehéz a tovább­lépés, s ezt objektív okok, ne­hézségek akadályozzák. De er­ről szóljanak inkább a szakem­berek. Üveges Gyula 1962-től tölti be a görgői földművesszövet- keizetben a főagronómusi tiszt­séget. Az idén február elsején adta át megromlott egészségi állapota miatt a helyét Feren­ci Istvánnak, aki szintén je­len volt beszélgetésünkön. Üve­ges Gyula mondja: — A mi határunk nehezen táblást tható, dimbes-dombos, erősen kötött talajú föld. A völgyben pedig a Torna patak gyakori áradása tesz sokszor hasznavehetetlenné 450 hek­tárnyi szántóterületet. Amíg a patak szabályozására sor nem kerül, addig az égetően szük­séges alagcsövezést sem végez­hetjük el. A Torna szabályozá­sára pedig előreláthatólag csak 1985 után kerül sor. El kell ezt mondani, hogy levonhas­suk a két következtetést. Az egyik: ilyen körülmények kö­zött is nagyon szép gazdasági eredményeket érünk el. Búzá­ból például majdnem a négy­szeresét termeljük . a háború előtti mennyiségnek. Van egy korszerű szőlészetünk is. Ezen kívül a járásban mi vagyunk a legjobb állattenyésztők. Szö­vetkezetünk már hosszú évek óta nyereségesen gazdálkodik. A második következtetés: mi­nél szervezettebb gazdálkodási forma, annál magasabb fokú gépesítést igényel. Tehát a ter­melésben kevesebb szerepe van az eleven munkának. S ez a nyereséges gazdálkodás szem­pontjából nagyon meghatározó. De nálunk az előbbre lépés e téren csak az alapos talajjaví­tó munkálatok után lehetséges, ami viszont szorosan összefügg a már említett Torna patak szabályozásával. S e probléma több szövetkezetet érint. Ezért üdvös lenne — ha csak egy mód van rá — a patak szabá­lyozásának munkálatait előbbre hozni. Hiszen ez az állapot na­gyon befolyásolja a szálas és a többéves takarmányok ter­mesztését is. S itt jön egy olyan kérdés, amit Izsók Tibor főzootechni- kus így fogalmazott meg: — Az állattenyésztés magas szintre való emelése nemcsak a saját, de a nemzeti jövedel­met is gyarapítja. S mi a le­hetőségeink határán belül erre törekedtünk mindig. S el is. értük azt a maximumot a tej­hozamban, amit ma csak akkor léphetünk túl, ha biztosítani tudjuk a több és a jobb minő­ségű taikarmányalapot. Jelenleg egy tehéntől évente 3200 liter tejet fejünk. — S milyen tehénfajtákat tartanak? — Szarvasmarha-állomá­nyunk hatvan százaléka szlo­vák-tarka, negyven pedig feke­te-tarka. Tehát e téren jó! ál­lunk. A példák azt mulatják, hogy a mezőgazdaságban létrejött új és előre nem látott problémák sokfélék lehetnek. Ezt látjuk Görgőn is. De itt a vezetőség töpreng a jövő felett is. Bi­zonyításképpen feltétlenül idő kívánkozik a vezetőségnek az a törekvése, hogy a körülmé­nyekhez képest ne csak meg­tartsa a már elért gazdálkodá­si színvonalat, de tovább is fejlessze azt. — Görgő mindig határozot­tan mezőgazdasági jellegű tele­pülés volt. — veszi át a szót Ferenc István. — Itt a lakos­ság döntő többsége a földből élt. Persze a helyzet ma már egészen más. De még mindig sokan keresik kenyerüket a szö­vetkezetben. Ezért arra törek­szünk. hogy a gazdaság to­vábbfejlesztésével biztosítsuk a tagság életszínvonalának állan­dó emelkedését is. Ezt pedig csak új beruházásokkal érhet­jük el. Ezért olyan gazdasági ágazatokat fejlesztünk legin­kább, amelyeknél a befektetés hamar meg is térül. Ilyen a szőlészet például. Eddig 73 hektár szőlőt telepítettünk, de a telepítés tovább folyik. — Ne feledkezzünk meg az állattenyésztés korszerűsítésé­ről sem. — jegyzi meg a zoo­technikus. — Mert azért a leg­nagyobb beruházás e területen történik. Ez szövetkezetünk legnyereségesebb ágazata. Pél­dául a súlygyarapodásban is mi vagyunk a járásban a leg­jobbak. A járási átlagos napi súlygyarapodás a szarvasmar­háknál 676 gramm, nálunk 831. A sertésnél a járási átlag 49 dekagramm, mi viszont elértük az 55 dekagrammos súlygyara­podást. Bár a régi istállóink is megfelelnek aránylag a mai követelményeknek, de már megkezdtük egy 320 férőhelyes minden igényt kielégítő, kor­szerű tehénistálló építését. Ezt követi majd egy újabb istálló építése. Szeretnénk 1981-ig a tejhozamot is legalább 100 li­terrel növelni. — Örülünk, hogy felépüli az új szociális helység, ahol át* öltözködhetünk és jó meleg vízben meg is fürödhetünk. Amikor a keresetük felöl ér­deklődtem, azt feleltek: Soha se legyen rosszabb TÖRÖK ELEMÉR % A legjobb eredmenyeket a kokszmegtakaritásban tavaly a Vítkovi- cei Klement Gottwalü Vasmű ti os számú nagyolvasztójánál dolgo­zó Josef Sigut vezette kollektíva érte el. A tervezett 475 kilo­gramm helyett az egy tonna nyersvas előállításához szükséges kokszmennyiséget 472 kilogrammra csökkentelte> A képen: a mun­kacsoport tagjai lecsapolásra készülődnek (Felvétel: V. Svorčík — ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom