Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-02 / 28. szám, péntek

Bemizsedid Sadli, az FLN főtitkára Az algériai Nemzeti Fel­szabadít ási Front IV. kong­resszusa Bendzsedid Sadli ezredest választotta meg 1979. január 31-én a párt főtitkárává és őt jelöli a köztársasági elnöki tisztség­re a február 7-i népszava­záson. Ily módon csaknem bizonyosra vehető, hogy a népszavazás eredményeként Bendzsedid Sadli lesz az el­hunyt Huari Bumedien utód­ja, az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság elnöke. Bendzsedid Sadli ezredes 1929 ben született. Algéria függetlenségi harcában kez­dettől fogva részt vett. 1960 ban a Nemzeti Felsza­badítási Hadsereg (ALNj, az FLN fegyveres ereje zászlóalj parancsnokává ne­vezték ki, és 1961 óta az ALN vezérkarának tagja, 1963-ban a constantine-i ka­tonai körzet parancsnoka lett, 1964 óta pedig az orá- ni katonai körzet élén állt. Bumedien hatalomra jutása, 1965 óta tagja a most meg­szüntetett forradalmi ta­nácsnak. Bumedien elnök halála után a forradalmi ta­nács az új politikai vezetés megválasztásáig megbízta a nemzeti hadsereg ügyeinek koordinálásával. Megfigye­lők szerint az ezredes fő­ként a hadseregben élvez nagy népszerűséget, de vi­tathatatlan tekintélye van az egész országban. Ez ideig nem túl gyakran szerepelt politikusként a nyilvánosság előtt. hl olasz einök a válság megoldására! táróval TALÁLGATÁSOK AZ ÜJ KORMÁNYFŐ SZEMÉLYE KÖRÜL (ČSTK) — Sandro Pertini olasz köztársasági elnök Giu­seppe Saragatnak, egyik elődjé­nek a fogadásával tegnap dél­előtt megkezdte tárgyalásait a kormányválság leküzdésére. Szerdán este Giulio Andreotti benyújtotta kormányának le­mondását. Az államelnök teg­napi tárgyalásait ma folytatja: a parlament elnökét és a poli­tikai pártok vezetői fogadja. A tanácskozást az Olasz Kommu­nista Párt vezetőivel ma dél­előttre tervezik. A konzultációk befejeztével az elnök valame­lyik politikust megbízza az új kormány megalakításával. Poli­tikai megfigyelők úgy ítélik meg, hogy ez ismét Giulio And­reotti lesz. A most lemondott Andreotti­kormány a 3ö. volt 1945 júniu­sa óta, s egyszersmind a 4. olyan olasz kormány, amelynek Andreotti volt az elnöke. Ez a kormány kéthónapos kormány­válság után tavaly március 16- án alakult meg egyszerre az öt párt parlamenti többségével, amelyben az Olasz Kommunista Párt is részt vett. A Keresztény- demokrata Párt képviselőiből és szenátoraiból, valamint két párton kívüli, de a Keresztény- demokrata Párttal szimpatizáló „szakemberből“: Rinaldo Ossola külkereskedelmi miniszterből és Roman Prodi iparügyi és kereskedelmi miniszterből állt. Az Andreotti-kormány feszült légkörben kezdte meg tevé­kenységét, abban az Időben hurcolták el és ölték meg ter­roristák Aldo Marót, a Keresz­ténydemokrata Párt volt elnö­két. A politikai feszültség fenn­tartására okot adtak más ese­mények is: a két népszavazás, a részleges törvényhatósági vá­lasztások, az új elnök megvá­lasztása és nem utolsósorban a különböző botrányok. Noha a kormány mintegy tíz­hónapos fennállása alatt túl­nyomórészt gazdasági és szo­ciális kérdésekkel foglalkozott, nem sikerült lényegesebb ered­ményeket elérnie a hosszan tar­tó gazdasági válság megoldásá­ban, Dél-Olaszország elmara­dottságának és a tömeges mun­kanélküliségnek a felszámolá­sában. A politikai terrorizmus elleni harcban is eredménybe lennek mutatkozott. A kormány hovatovább egyre kevésbé vette tekintetbe a par lamenti többség pártjainak, köztük elsősorban a kommunis­ta pártnak az érdekeit, javasla tait és kívánságait, döntéseit egyre inkább alárendelte a ke reszténydemokrácia csoportér­dekeinek. Ez természetesen ki váltotta politikai partnereinek ellenkezését. Az utóbbi hóna­pokban a parlamenti többségen belüli ellentétek kiéleződtek, s az olasz kommunisták kiváltak a parlamenti többségből. A je­lenlegi válság, politikai körök, a lapok és megfigyelők velőmé nye szerint nem kevésbé sú lyos, mint a megelőző volt, INTÉZKEDÉSEK KAMBODZSA ENSZ KÉPVISELETÉRŐL (ČSTK) — Sun Sen kaun - bodzsai külügyminiszter távira­tot (küldött Kurt Waldheimhez. amelyben tájékoztatja a főtit­kárt arról, hogy a Kambodzsai Népiköztársaság elküldi állan­dó megfigyelőit az ENSZ-be és különböző szerveibe. A távirat emlékeztet arra, hogy a Kambodzsai Népköztár­saság jelenlegi kormánya kép­viselheti egyedül törvényesen Kambodzsát, amely békés kül­politikát folytat, és alapelve a barátság és a mások belügyei- be való be nem avatkozás. Csak a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács hivatott arra, hogy ki­nevezze Kambodzsa ENSZ-kép- viselőit. Senki más nem tanács­kozhat az ENSZ-ben és annak különböző szervezeteiben Kam­bodzsa nevében. A kambodzsai külügyminiszter egyidejűleg felkérte az ENSZ-főtitkárt, hogy a táviratot az ENSZ-közgyűlés előtt hivatalos dokumentum­ként ismertessék. Kambodzsában az élet nor malizálódik, a felszabadított te rületeken a lakosság visszaköl­tözik otthonába, ahonnan a Pol Pot-rezsim kitelepítette, vagy kiüldözte a polgárok mil­lióit. Amint az SPK sajtóügy­nökség jelentette, Svayrieng tartományban 120 000 ember lelte meg ismét saját otthonát. A tartomány központjában a néphatalmi szervek gyors ütem­ben felújították a kórházat, va lamint több más intézményt A brit dolgozók folytatják harcukat Felhívás a sztrájkolok teljes támogatására (ČSTK) — Glasgow skót vá­rosban a szakszervezeti vezetőik szerdán este a dolgozókat egy­napos sztrájkra és tiltakozó tüntetésre szólították fel a brit munkáspárti kormány igazság­talan bérpolitikája ellen. A sztrájk időpontját február 27-re tűzték ki, és nyilvánvaló, hogy más városok dolgozói is csatlakoznak hozzá. A szak- szervezeti szövetségek nyilat­kozata szerint a munkabeszün­tetésnek három fő célja: fokoz­ni a harcot bérikorlátozási po­litika ellen, nyomatékosan kö­vetelni a gazdaságpolitika ra­dikális reformját, hatékony lé­péseket a nagyfokú munkanél­küliség ellen és szolidaritást vállalni mindazokkal a dolgo­zóikkal, akik jelenleg sztrájk- haroot folytatnak. A sztrájkolok teljes támoga­tására és a munkásság osztály­egységének szüntelen szilárdí­tására tett felhívást Gordon McLennan is, Nagy-Britannía Kommunista Pártjának főtitkára egy londoni nyilvános gyűlésen mondott beszédében. David Steel, a Liberális Párt elnöke a burzsoá politikusok közös eljárását szorgalmazva televíziós beszédében a három fő brit párt vezetőjének talál­kozóját javasolta. Igen kétsé­ges azonban, hogy e csúcstalál­kozó valóban hozzájárulna-e a mély válság megoldásához. TENG SZOVJETELLENES KIROHANÁSAI Mérsékelt jelentőségű dokumentumokat írtak alá Lépések Dél-Libanon helyzetének rendezésére (ČSTK) — A libanoni kor­mány szerdán úgy döntött, hogy Dél-Libanon kormányzó­ját rendkívüli jogokkal ruház­za fel, amelyek lehetővé teszik neki, hogy ebben az ország­részben felújítsa a kórházak, iskolák és más állami intézmé­nyek működését. Dél-Libanon életét megzavarta a feszültség és az állandó harcok, melye­kért a jobboldalt és az őt támo­gató Izraelt terheli teljes mér­tékben a felelősség. Eliasz Szárkisz kormánya ezt az intézkedést a Biztonsági Ta­nács január 19-én elfogadott 444. határozatával összhangban hagyta jóvá, amely felszólítja a libanoni kormányt, hogy az ENSZ ideiglenes egységeivel együttműködve újítsa fel fenn­hatóságát az ország déli ré­szén. Victor Huri libanoni had­ügyminiszter szerdán úgyszin­tén találkozott Alexander Ers- kin tábornokkal, az UNIFIL fő­parancsnokával, hogy megvi­tassa vele a bejrúti kormány fennhatósága felújításának va­lamennyi kérdését. (ČSTK) — A hivatalos kí­nai—amerikai tárgyalások vé­gén a szerda éjjeli órákban több egyezményt írtak alá így pl. a tudományos-műszaki együttműködésről, a kulturális cseréről, valamint a konzulátu­sok létrehozásáról. A tudomá nyos-inűszaki együttműködés leginkább a világűrkutatásban és a mezőgazdaságban kap majd nagyobb szerepet. Bár Carter és Teng Hsziao-ping ke­reskedelemről és hitelekről is tanácskozott, ez irányban még semmilyen konkrét egyezmény aláírására nem került sor. E té­máról a közeljövőben tárgyal a kínai vezetés Michael Blu­nienthal pénzügyminiszterrel és Juanita Kreps kereskedelmi mi niszterasszonnyal. Teng Hsziao-ping és nagyszá­mú kísérete tegnap megkezdte látogató körútját az USA-ban, megtekintette Atlantát, Hous­tont stb. Kommentárunk 1979 II. 2. K étségtelen, hogy az Iráni kérdés mellett Teng Hsziao-ping amerikai látogatá­sa adta a legtöbb okot ezen a héten a találgatásra, burkolt célzásokra és óvatos következ­tetésekre. A kínai és amerikai vezetők hivatalos tárgyalásai befejeződtek, az általános ér­tékelés szerint mérsékelt jelen­tőségű megállapodások aláírá­sával. A megfigyelők azonban a hi­vatalos beszédeknél sokkal na­gyobb jelentőséget tulajdoníta­nak annak, ami nem hangzott el, legalábbis nem nyilváno­san. Megkockáztatható: bekö­vetkezett az, amitől a kínai- amerikai diplomácia kapcsolat- felvétel révén több józan ame­rikai politikus is tartott. A „kínai kártya“ játékossá lépett elő, s hozzáfogott, hogy kiját- sza az „amerikai kártyát“. A téma minden összetevőjét le­hetetlen itt és most részletek­be menően elemezni, ezért csupán a legfontosabb mozza­natokra emlékeztetünk. A miniszterelnök-helyettes Tenget a Fehér Ház kormány­főt megillető külsőségek kö­zött fogadta. A kínai politikus mielőtt Carterrel találkozott volna, magánbeszélgetést foly­tatott az elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadójával, Zbigniew Brzezinskivel. A hírmagyarázók szerint stratégiai tanácsokat kapott tőle a tárgyalások to­vábbi menetére vonatkozóan. És mit még? Tudjuk, Brzeztns- ki a legszélsőségesebben szov­jetellenes amerikai vonal egyik vezéralakja . . . Carter korábban kijelentette, hogy a pekingi küldöttség lá­togatása nem irányul más or­szág (a Szovjetunió) ellen, s nincs is hatással sem á SALT- Il-re, sem pedig a szovjet— amerikai kapcsolatok további alakulására. A Fehér Ház hi­vatalos jelentései szerint a Teng—Carter párbeszédben szorgalmazta. Már pedig Car­ter presztízsének sem mindegy, hogyan alakulnak a jelen idő­szakban a szovjet—amerikai kapcsolatok. A hírügynökségek megjegyzik, hogy bár Teng nem nevezte nevén a SALT-II- őt, de nyilvánvaló volt, hogy ez ellen is irányultak a kiro­hanásai. Találgatások „szembeszökőek* voltak a vé­leménykülönbségek. Az ameri­kai külügyminisztérium beje­lentette, hogy nem írnak alá közös közleményt a látogatás­ról. A Washington Post meg­jegyzi: a nemzetközi enyhülés kérdéseiben (és még több más­ban is) a két ország vezetői­nek nézetei annyira távol áll­nak egymástól, hogy egy közös közlemény megszerkesztése csak időrabló alkudozás lenne. Korai még véleményt alkotni arról, hogy ez így mennyire igaz. Azonban tudjuk, Teng meghívta Cartert Kínába, Car­ter pedig Hua Kuo-feng kínai párt- és miniszterelnököt az Egyesült Államokba. Egy azon­ban bizonyos: kissé főhet Car­ter feje, mert az előbb emlí­tett bejelentésével ellentétben egy sajtótájékoztatón Teng Hsziao-ping a diplomáciai gya­korlatban eléggé szokatlan he­vességgel támadta a Szovjet­uniót és a kínai—amerikai — ja p á n—n y u ga t -en r ó pa i szó v j e t- ellenes tengely létrehozását Nyilvánvaló, hiszen Wa­shingtonban is látni kell: szo­ros összefüggés van Teng lá­togatása és aközött, hogy épp ebben az időben minden eddi­ginél jobban felerősödtek Kína Vietnam-el lenes fegyveres pro­vokációi. Peking a kínai—viet­nami határon rendkívül nagy csapatösszevonásokat hajt vég­re. A képlet világos, nem lehet félreérteni: Teng a Szovjetuniót szidalmazza Washingtonban, miközben a kínai csapatok Vietnam biztonságát veszélyez­tető manővereket hajtanak végre. Több hírmagyarázó vé­leménye megegyezik abban, miszerint nem valószínű, hogy a kínai kalandorpolitika kato­nai kalandot is megkockáztat­na, mondván: ami nem sikerült az amerikai, korszerűen fel­fegyverzett hadseregnek, azt a modernnek nem nevezhető kí­nai hadvezetés sem próbálja meg. A hazáját oly hosszú ideig nagy véráldozatokkal védel­mezni kényszerülő vietnami nép az egész világ tiszteletét kivívta. Vietnam biztonságának legfőbb biztosítéka saját népé­nek hősiessége. A másik pedig a szocialista országok támoga­tása és segítsége, mindenek­előtt a legutóbb megkötött szovjet—vietnami szerződés, amelynek hatodik pontja ki­mondja, hogy ha bármely felet támadás éri, vagy annak ve­szélye fenyegetné, azonnal ha­tékony intézkedéseket tesznek elhárítására. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség az UPI amerikai hír- ügynökség jelentésére hivat­kozva szintén beszámolt az aggasztó kínai határmenti pro­vokációkról. Az amerikai for­rások szerint Kína 150 000 fő­re növelte eddig a vietnami határ mentén állomásozó egy­ségek létszámát, és repülőszá­zadokat is összpontosított a térségben. A kínai—amerikai párbeszé­det e realitások figyelembe vételével kell szemlélni. Teng a hivatalos tárgyalásokat be­fejezte, de nem utazik el az USA-ból, hanem körútra indult. Sokan úgy vélik, hogy a nem hivatalos találkozások — mint amilyen a Brzezinski—Teng eszmecsere is volt — legalább annyira fontosak a további kapcsolatalakulás szempontjá­ból, ha nem mégjobban. Hi­szen az amerikai reakciós im­perialista irányzat és a kínai vonal egy tőről fakad, egy célt követ a világpolitikában. MALINÄK ISTVÄN A kínai miniszterelnök-he­lyettes szerdai sajtótájékoztató­ján annak a véleményének adott hangot, hogy sürgősen létre kell hozni a szovjetellenes frontot. Azzal a már jól ismert maoista elmélettel állt elő, hogy a „szovjet hegemonizmus“ veszélyezteti a legjobban a vi­lágbékét, és elégedetlenségé­nek adott hangot, amiért az Egyesült Államok nem lép fel elég „offenzíven“ a Szovjetunió ellen. Szerinte az USA-nak ha­tékonyabban szovjetellenes poli­tikát kellene folytatnia1. A négy tévétársaságnak adott interjújá­ban illuzórikusnak minősítette a szovjet—amerikai fegyverzet- csökkentési tárgyalásokat. A nyilatkozatban ismét meg­erősítette Peking beavatkozását Kambodzsában és az egész dél­kelet-ázsiai térségben. Kijelen­tette hogy a pekingi vezetés fegyverrel támogatja a bukott Pol Pot-rezsim hadseregének maradványait. Kína nem is szándékozik változtatni e tér­séggel kapcsolatos politikáján. Ismét megvádolta a Vietnami Szocialista Köztársaságot, mely­nek külpolitikai irányelvei lentősen eltérnek a maoistákéi-* tói, s ismét hangoztatta a viet­nami beavatkozással kapcsola­tos rágalmakat. Végső soron Vietnamot okolta a kínai—viet­nami határon kirobbant inci­densekért is. Felszólította a közvéleményt, hogy „leckéztes­sék meg“ Vietnamot. Teng nyílt szovjetellenes tá­madását a tegnapi nyugati la^ pok kommentár nélkül közöl­ték, és a hivatalos amerikai kö­rök sem foglaltak el vele szem­ben semmilyen álláspontot. Tito a Közel-Keletre utazott (ČSTK | — foszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök tegnap hivatalos látogatásra a Közel-Keletre utazott. A körút során Kuwaitba, Irakba, Szíriá­ba és Jordániába látogat. Amint Belgrádban közölték, Tito elnök a négy arab állam vezetőjével az időszerű nem­zetközi kérdésekről, mindenek­előtt az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának problémá­járól, a közel-keleti és a dél­afrikai helyzetről, valamint az enyhülésről fog tárgyalni. A megbeszélések során megkülön­böztetett figyelmet fordítanak majd Jugoszláviának az említett négy arab országhoz fűződő kapcsolatai megszilárdítására és kibővítésére. A francia külügyminiszter Moszkvába látogat (ČSTK) — A szovjet kor­mány meghívására február kö­zepén hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik Jean Fran- cois-Poncet francia külügymi­niszter, közölték Moszkvában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom