Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-02 / 28. szám, péntek
Bemizsedid Sadli, az FLN főtitkára Az algériai Nemzeti Felszabadít ási Front IV. kongresszusa Bendzsedid Sadli ezredest választotta meg 1979. január 31-én a párt főtitkárává és őt jelöli a köztársasági elnöki tisztségre a február 7-i népszavazáson. Ily módon csaknem bizonyosra vehető, hogy a népszavazás eredményeként Bendzsedid Sadli lesz az elhunyt Huari Bumedien utódja, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke. Bendzsedid Sadli ezredes 1929 ben született. Algéria függetlenségi harcában kezdettől fogva részt vett. 1960 ban a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ALNj, az FLN fegyveres ereje zászlóalj parancsnokává nevezték ki, és 1961 óta az ALN vezérkarának tagja, 1963-ban a constantine-i katonai körzet parancsnoka lett, 1964 óta pedig az orá- ni katonai körzet élén állt. Bumedien hatalomra jutása, 1965 óta tagja a most megszüntetett forradalmi tanácsnak. Bumedien elnök halála után a forradalmi tanács az új politikai vezetés megválasztásáig megbízta a nemzeti hadsereg ügyeinek koordinálásával. Megfigyelők szerint az ezredes főként a hadseregben élvez nagy népszerűséget, de vitathatatlan tekintélye van az egész országban. Ez ideig nem túl gyakran szerepelt politikusként a nyilvánosság előtt. hl olasz einök a válság megoldására! táróval TALÁLGATÁSOK AZ ÜJ KORMÁNYFŐ SZEMÉLYE KÖRÜL (ČSTK) — Sandro Pertini olasz köztársasági elnök Giuseppe Saragatnak, egyik elődjének a fogadásával tegnap délelőtt megkezdte tárgyalásait a kormányválság leküzdésére. Szerdán este Giulio Andreotti benyújtotta kormányának lemondását. Az államelnök tegnapi tárgyalásait ma folytatja: a parlament elnökét és a politikai pártok vezetői fogadja. A tanácskozást az Olasz Kommunista Párt vezetőivel ma délelőttre tervezik. A konzultációk befejeztével az elnök valamelyik politikust megbízza az új kormány megalakításával. Politikai megfigyelők úgy ítélik meg, hogy ez ismét Giulio Andreotti lesz. A most lemondott Andreottikormány a 3ö. volt 1945 júniusa óta, s egyszersmind a 4. olyan olasz kormány, amelynek Andreotti volt az elnöke. Ez a kormány kéthónapos kormányválság után tavaly március 16- án alakult meg egyszerre az öt párt parlamenti többségével, amelyben az Olasz Kommunista Párt is részt vett. A Keresztény- demokrata Párt képviselőiből és szenátoraiból, valamint két párton kívüli, de a Keresztény- demokrata Párttal szimpatizáló „szakemberből“: Rinaldo Ossola külkereskedelmi miniszterből és Roman Prodi iparügyi és kereskedelmi miniszterből állt. Az Andreotti-kormány feszült légkörben kezdte meg tevékenységét, abban az Időben hurcolták el és ölték meg terroristák Aldo Marót, a Kereszténydemokrata Párt volt elnökét. A politikai feszültség fenntartására okot adtak más események is: a két népszavazás, a részleges törvényhatósági választások, az új elnök megválasztása és nem utolsósorban a különböző botrányok. Noha a kormány mintegy tízhónapos fennállása alatt túlnyomórészt gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozott, nem sikerült lényegesebb eredményeket elérnie a hosszan tartó gazdasági válság megoldásában, Dél-Olaszország elmaradottságának és a tömeges munkanélküliségnek a felszámolásában. A politikai terrorizmus elleni harcban is eredménybe lennek mutatkozott. A kormány hovatovább egyre kevésbé vette tekintetbe a par lamenti többség pártjainak, köztük elsősorban a kommunista pártnak az érdekeit, javasla tait és kívánságait, döntéseit egyre inkább alárendelte a ke reszténydemokrácia csoportérdekeinek. Ez természetesen ki váltotta politikai partnereinek ellenkezését. Az utóbbi hónapokban a parlamenti többségen belüli ellentétek kiéleződtek, s az olasz kommunisták kiváltak a parlamenti többségből. A jelenlegi válság, politikai körök, a lapok és megfigyelők velőmé nye szerint nem kevésbé sú lyos, mint a megelőző volt, INTÉZKEDÉSEK KAMBODZSA ENSZ KÉPVISELETÉRŐL (ČSTK) — Sun Sen kaun - bodzsai külügyminiszter táviratot (küldött Kurt Waldheimhez. amelyben tájékoztatja a főtitkárt arról, hogy a Kambodzsai Népiköztársaság elküldi állandó megfigyelőit az ENSZ-be és különböző szerveibe. A távirat emlékeztet arra, hogy a Kambodzsai Népköztársaság jelenlegi kormánya képviselheti egyedül törvényesen Kambodzsát, amely békés külpolitikát folytat, és alapelve a barátság és a mások belügyei- be való be nem avatkozás. Csak a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács hivatott arra, hogy kinevezze Kambodzsa ENSZ-kép- viselőit. Senki más nem tanácskozhat az ENSZ-ben és annak különböző szervezeteiben Kambodzsa nevében. A kambodzsai külügyminiszter egyidejűleg felkérte az ENSZ-főtitkárt, hogy a táviratot az ENSZ-közgyűlés előtt hivatalos dokumentumként ismertessék. Kambodzsában az élet nor malizálódik, a felszabadított te rületeken a lakosság visszaköltözik otthonába, ahonnan a Pol Pot-rezsim kitelepítette, vagy kiüldözte a polgárok millióit. Amint az SPK sajtóügynökség jelentette, Svayrieng tartományban 120 000 ember lelte meg ismét saját otthonát. A tartomány központjában a néphatalmi szervek gyors ütemben felújították a kórházat, va lamint több más intézményt A brit dolgozók folytatják harcukat Felhívás a sztrájkolok teljes támogatására (ČSTK) — Glasgow skót városban a szakszervezeti vezetőik szerdán este a dolgozókat egynapos sztrájkra és tiltakozó tüntetésre szólították fel a brit munkáspárti kormány igazságtalan bérpolitikája ellen. A sztrájk időpontját február 27-re tűzték ki, és nyilvánvaló, hogy más városok dolgozói is csatlakoznak hozzá. A szak- szervezeti szövetségek nyilatkozata szerint a munkabeszüntetésnek három fő célja: fokozni a harcot bérikorlátozási politika ellen, nyomatékosan követelni a gazdaságpolitika radikális reformját, hatékony lépéseket a nagyfokú munkanélküliség ellen és szolidaritást vállalni mindazokkal a dolgozóikkal, akik jelenleg sztrájk- haroot folytatnak. A sztrájkolok teljes támogatására és a munkásság osztályegységének szüntelen szilárdítására tett felhívást Gordon McLennan is, Nagy-Britannía Kommunista Pártjának főtitkára egy londoni nyilvános gyűlésen mondott beszédében. David Steel, a Liberális Párt elnöke a burzsoá politikusok közös eljárását szorgalmazva televíziós beszédében a három fő brit párt vezetőjének találkozóját javasolta. Igen kétséges azonban, hogy e csúcstalálkozó valóban hozzájárulna-e a mély válság megoldásához. TENG SZOVJETELLENES KIROHANÁSAI Mérsékelt jelentőségű dokumentumokat írtak alá Lépések Dél-Libanon helyzetének rendezésére (ČSTK) — A libanoni kormány szerdán úgy döntött, hogy Dél-Libanon kormányzóját rendkívüli jogokkal ruházza fel, amelyek lehetővé teszik neki, hogy ebben az országrészben felújítsa a kórházak, iskolák és más állami intézmények működését. Dél-Libanon életét megzavarta a feszültség és az állandó harcok, melyekért a jobboldalt és az őt támogató Izraelt terheli teljes mértékben a felelősség. Eliasz Szárkisz kormánya ezt az intézkedést a Biztonsági Tanács január 19-én elfogadott 444. határozatával összhangban hagyta jóvá, amely felszólítja a libanoni kormányt, hogy az ENSZ ideiglenes egységeivel együttműködve újítsa fel fennhatóságát az ország déli részén. Victor Huri libanoni hadügyminiszter szerdán úgyszintén találkozott Alexander Ers- kin tábornokkal, az UNIFIL főparancsnokával, hogy megvitassa vele a bejrúti kormány fennhatósága felújításának valamennyi kérdését. (ČSTK) — A hivatalos kínai—amerikai tárgyalások végén a szerda éjjeli órákban több egyezményt írtak alá így pl. a tudományos-műszaki együttműködésről, a kulturális cseréről, valamint a konzulátusok létrehozásáról. A tudomá nyos-inűszaki együttműködés leginkább a világűrkutatásban és a mezőgazdaságban kap majd nagyobb szerepet. Bár Carter és Teng Hsziao-ping kereskedelemről és hitelekről is tanácskozott, ez irányban még semmilyen konkrét egyezmény aláírására nem került sor. E témáról a közeljövőben tárgyal a kínai vezetés Michael Blunienthal pénzügyminiszterrel és Juanita Kreps kereskedelmi mi niszterasszonnyal. Teng Hsziao-ping és nagyszámú kísérete tegnap megkezdte látogató körútját az USA-ban, megtekintette Atlantát, Houstont stb. Kommentárunk 1979 II. 2. K étségtelen, hogy az Iráni kérdés mellett Teng Hsziao-ping amerikai látogatása adta a legtöbb okot ezen a héten a találgatásra, burkolt célzásokra és óvatos következtetésekre. A kínai és amerikai vezetők hivatalos tárgyalásai befejeződtek, az általános értékelés szerint mérsékelt jelentőségű megállapodások aláírásával. A megfigyelők azonban a hivatalos beszédeknél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, ami nem hangzott el, legalábbis nem nyilvánosan. Megkockáztatható: bekövetkezett az, amitől a kínai- amerikai diplomácia kapcsolat- felvétel révén több józan amerikai politikus is tartott. A „kínai kártya“ játékossá lépett elő, s hozzáfogott, hogy kiját- sza az „amerikai kártyát“. A téma minden összetevőjét lehetetlen itt és most részletekbe menően elemezni, ezért csupán a legfontosabb mozzanatokra emlékeztetünk. A miniszterelnök-helyettes Tenget a Fehér Ház kormányfőt megillető külsőségek között fogadta. A kínai politikus mielőtt Carterrel találkozott volna, magánbeszélgetést folytatott az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával, Zbigniew Brzezinskivel. A hírmagyarázók szerint stratégiai tanácsokat kapott tőle a tárgyalások további menetére vonatkozóan. És mit még? Tudjuk, Brzeztns- ki a legszélsőségesebben szovjetellenes amerikai vonal egyik vezéralakja . . . Carter korábban kijelentette, hogy a pekingi küldöttség látogatása nem irányul más ország (a Szovjetunió) ellen, s nincs is hatással sem á SALT- Il-re, sem pedig a szovjet— amerikai kapcsolatok további alakulására. A Fehér Ház hivatalos jelentései szerint a Teng—Carter párbeszédben szorgalmazta. Már pedig Carter presztízsének sem mindegy, hogyan alakulnak a jelen időszakban a szovjet—amerikai kapcsolatok. A hírügynökségek megjegyzik, hogy bár Teng nem nevezte nevén a SALT-II- őt, de nyilvánvaló volt, hogy ez ellen is irányultak a kirohanásai. Találgatások „szembeszökőek* voltak a véleménykülönbségek. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy nem írnak alá közös közleményt a látogatásról. A Washington Post megjegyzi: a nemzetközi enyhülés kérdéseiben (és még több másban is) a két ország vezetőinek nézetei annyira távol állnak egymástól, hogy egy közös közlemény megszerkesztése csak időrabló alkudozás lenne. Korai még véleményt alkotni arról, hogy ez így mennyire igaz. Azonban tudjuk, Teng meghívta Cartert Kínába, Carter pedig Hua Kuo-feng kínai párt- és miniszterelnököt az Egyesült Államokba. Egy azonban bizonyos: kissé főhet Carter feje, mert az előbb említett bejelentésével ellentétben egy sajtótájékoztatón Teng Hsziao-ping a diplomáciai gyakorlatban eléggé szokatlan hevességgel támadta a Szovjetuniót és a kínai—amerikai — ja p á n—n y u ga t -en r ó pa i szó v j e t- ellenes tengely létrehozását Nyilvánvaló, hiszen Washingtonban is látni kell: szoros összefüggés van Teng látogatása és aközött, hogy épp ebben az időben minden eddiginél jobban felerősödtek Kína Vietnam-el lenes fegyveres provokációi. Peking a kínai—vietnami határon rendkívül nagy csapatösszevonásokat hajt végre. A képlet világos, nem lehet félreérteni: Teng a Szovjetuniót szidalmazza Washingtonban, miközben a kínai csapatok Vietnam biztonságát veszélyeztető manővereket hajtanak végre. Több hírmagyarázó véleménye megegyezik abban, miszerint nem valószínű, hogy a kínai kalandorpolitika katonai kalandot is megkockáztatna, mondván: ami nem sikerült az amerikai, korszerűen felfegyverzett hadseregnek, azt a modernnek nem nevezhető kínai hadvezetés sem próbálja meg. A hazáját oly hosszú ideig nagy véráldozatokkal védelmezni kényszerülő vietnami nép az egész világ tiszteletét kivívta. Vietnam biztonságának legfőbb biztosítéka saját népének hősiessége. A másik pedig a szocialista országok támogatása és segítsége, mindenekelőtt a legutóbb megkötött szovjet—vietnami szerződés, amelynek hatodik pontja kimondja, hogy ha bármely felet támadás éri, vagy annak veszélye fenyegetné, azonnal hatékony intézkedéseket tesznek elhárítására. A TASZSZ szovjet hírügynökség az UPI amerikai hír- ügynökség jelentésére hivatkozva szintén beszámolt az aggasztó kínai határmenti provokációkról. Az amerikai források szerint Kína 150 000 főre növelte eddig a vietnami határ mentén állomásozó egységek létszámát, és repülőszázadokat is összpontosított a térségben. A kínai—amerikai párbeszédet e realitások figyelembe vételével kell szemlélni. Teng a hivatalos tárgyalásokat befejezte, de nem utazik el az USA-ból, hanem körútra indult. Sokan úgy vélik, hogy a nem hivatalos találkozások — mint amilyen a Brzezinski—Teng eszmecsere is volt — legalább annyira fontosak a további kapcsolatalakulás szempontjából, ha nem mégjobban. Hiszen az amerikai reakciós imperialista irányzat és a kínai vonal egy tőről fakad, egy célt követ a világpolitikában. MALINÄK ISTVÄN A kínai miniszterelnök-helyettes szerdai sajtótájékoztatóján annak a véleményének adott hangot, hogy sürgősen létre kell hozni a szovjetellenes frontot. Azzal a már jól ismert maoista elmélettel állt elő, hogy a „szovjet hegemonizmus“ veszélyezteti a legjobban a világbékét, és elégedetlenségének adott hangot, amiért az Egyesült Államok nem lép fel elég „offenzíven“ a Szovjetunió ellen. Szerinte az USA-nak hatékonyabban szovjetellenes politikát kellene folytatnia1. A négy tévétársaságnak adott interjújában illuzórikusnak minősítette a szovjet—amerikai fegyverzet- csökkentési tárgyalásokat. A nyilatkozatban ismét megerősítette Peking beavatkozását Kambodzsában és az egész délkelet-ázsiai térségben. Kijelentette hogy a pekingi vezetés fegyverrel támogatja a bukott Pol Pot-rezsim hadseregének maradványait. Kína nem is szándékozik változtatni e térséggel kapcsolatos politikáján. Ismét megvádolta a Vietnami Szocialista Köztársaságot, melynek külpolitikai irányelvei lentősen eltérnek a maoistákéi-* tói, s ismét hangoztatta a vietnami beavatkozással kapcsolatos rágalmakat. Végső soron Vietnamot okolta a kínai—vietnami határon kirobbant incidensekért is. Felszólította a közvéleményt, hogy „leckéztessék meg“ Vietnamot. Teng nyílt szovjetellenes támadását a tegnapi nyugati la^ pok kommentár nélkül közölték, és a hivatalos amerikai körök sem foglaltak el vele szemben semmilyen álláspontot. Tito a Közel-Keletre utazott (ČSTK | — foszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök tegnap hivatalos látogatásra a Közel-Keletre utazott. A körút során Kuwaitba, Irakba, Szíriába és Jordániába látogat. Amint Belgrádban közölték, Tito elnök a négy arab állam vezetőjével az időszerű nemzetközi kérdésekről, mindenekelőtt az el nem kötelezett országok mozgalmának problémájáról, a közel-keleti és a délafrikai helyzetről, valamint az enyhülésről fog tárgyalni. A megbeszélések során megkülönböztetett figyelmet fordítanak majd Jugoszláviának az említett négy arab országhoz fűződő kapcsolatai megszilárdítására és kibővítésére. A francia külügyminiszter Moszkvába látogat (ČSTK) — A szovjet kormány meghívására február közepén hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik Jean Fran- cois-Poncet francia külügyminiszter, közölték Moszkvában.
