Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-16 / 13. szám, kedd

MŰÉPÍTÉSZEK küldöttsége peter colotkákál (CSTK) — Peter Colutka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök tegnap Július Hanus szlovák miniszter­elnök-helyettes és Václav Va- ftok szlovák beruházásfejleszté- si és műszaki miniszter jelen­létében fogadta a Szlovákiai Műépítészek Szövetségének küldöttségét. Vladimír Fafcang, a szövetség elnöke és a küldöttség többi tagja tájékoztatta Colotika elv­társat a több mint ezer szlo­vákiai műépítész fö feladatai­ról. Hangsúlyozták, hogy a mű­építészek a művészek kulturá­lis frontjához tartoznak és fe­lelősséget vállalnak a beruhá­zások színvonaláért és fejlődé­séért. Arra törekszenek, hogy a ber u házások ha té konya b ba n visszatükrözzék a tudományos műszaki fejlődést és előmozdít sák a szocialista társadalom dinamikus szükségleteinek kie­légítését. Az építészet és az ur­banisztika színvonalának emel kedésével szorosan összefügg a (műépítészek képzésének javí tása. Peter Colotika elvtárs nagyra értékelte a szlovákiai műépíté­szek aktivitását és . kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a műépítészekre hárulnak a szocialista emberi környezet to­vábbi javítása és társadalmunk fejlesztése terén. KAREL HOFFMANN ÉS LADISLAV ABRAHÁM KELET-SZLOVÁK IÁBAN (Tudósítónktól) — Tegnap az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomásra látogatott Ka­réi Hoffmann, a CSKP KB el­nökségi tagja, a Szakszerveze­tek Tanácsának elnöke és La­dislav Abrahám, az SZLKP KB elnökségi tagja, a Szakszerve­zetek Szlovákiai Tanácsának elnöke. A vendégeket az álra­kóállomás főépülete előtt Jozef Gazdik, a trebišovi járási párt- bizottság elnöke s más tiszt ségviselők üdvözölték. Ezt követően František Du- bík, az átrakóállomás főnöke tájékoztatta a vendégüket en­nek a népgazdasági szempont­ból nagyon fontos vasúti góc­pontnak (működéséről, dolgo­zóinak a gazdasági feladatok sikeres teljesítéséért végzett munkájáról. Hangsúlyozta töb­bek között, hogy míg 1947 ben — az indulás esztendejében — 240 ezer tonna árut továbbí­tott az állomás, tavaly ez a mennyiség meghaladta a 9 mil­lió tonnát. Az állomás működé­se alatt több mint 235 millió tonna nyersanyag és különböző áru érkezett a Szovjetunióból s haladt át az állomáson. A to­vábbiakban közölte, hogy az ál­lomás dolgozói a kedvezőtlen energetikai helyzet és a hideg időjárás ellenére sikeresen anegvalósítják a rendkívüli in­tézkedéseket. Elmondta azt is, hogy a szükséges vasúti kocsik hiánya miatt mintegy 264 ezer tonna vasérc hever rakáson és 92,4 ezer tonna különböző áru vár elszállításra. A tájékoztatót követően a vendégek ellátogattak az átra­kóállomás néhány munkahelyé­re, majd az üzemi klub tanács­termében Karel Hoffmann elv társ és kísérete találkozott az állomás példás dolgozóival, u szocialista munkabrigádok ve­zetőivel. (kulik) KÖZÉLET — PKTKR COLOTKA szlovák miniszterelnök tegnap Bratislava- ban bemutatkozó látogatáson fo­gadta Jolian Sigge Lilliehöököt, a Svéd Királyság rendkívüli és meg­hatalmazott csehszlovákiai nagy­követét. A svéd diplomata bemu­tatkozó látogatást tett Jozef Gaj- došfknál Is, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökénél, valamint Szlovákia és Bratislava más tiszt­ségviselőinél. — A CSKP KÖZPONTI BIZOTT­SÁGÁNAK meghívására tegnap Prágába érkezett a Német Szocia­lista Kgységpárt pártmunkáskiil- riüttsége, Heinz Geggelnek, az NSZEP KB tagjának, a KB agitá- ciós osztályvezetőjének vezeté­sével. — ĽUBOMÍR STROUGAL szövet­ségi miniszterelnök tegnap Prágá­ban fogadta Karéi Havlíkot azzal kapcsolatban, hogy kinevezték hazánk belgiumi és luxemburgi nagykövetévé. Štrougal elvtárs ezt követően Jindricli Tislert, ha­zánk újonnan kinevezett szudáni nagykövetét is fogadta. NEMCSAK NAPJAINK FELADATA (Folytatás az 1. oldalról) A bányászok helytállása A Prievidzai Szén- és Lignit Bányakonszern dolgozói a teg­nap reggeli órákig csaknem 11480 tonnával teljesítették lúi fejtési tervüket, és így a nép­gazdaságnak közel 314 340 Ion na tüzelőanyagot adtak. Ebben a bányászok önfeláldozó mun­kája játszotta a főszerepet, akik szombaton és vasárnap rendkívüli műszakokban dol­goztak, és így 33 ezer tonna szenet és lignitet fejtettek. E pozitív eredmények első­sorban a prievidzai Cígef-bánya dolgozóinak köszönhetők, akik tervüket csaknem 10 százalék­kal teljesítik túl. A földalatti és a külszíni munkahelyek dol­gozói teljes erőbedobással dol­goznak és az idén már 80 ezer 398 tonna barnaszenet fejtettek, ami 8589 tonnával több a terv­ben előirányzottnál. Csak az elmúlt hét végén 10 ezer 673 tonnát jöveszlettek. Ugyancsak túlteljesítik feladataikat a bá­nyászok Novákyban, Hodonín- ban és Nagykürtösön (Vefký Krtíš) is. A Plavecký Slvrtok-i Földgázkitermelő és Tároló Vállalat dolgozói áldozatkész munkával az év eleje óta túlteljesítik a földgázszállí­tások tervét. Az év első tíz napjában a földgáz-szállít ás napi ter­vét átlagosan 300 tlOÜ köbméterrel teljesítették túl saját termelé­sükből, 640 000 köbméterrel pedig n lábi földgáztárol óból. Ezzel részben ellensúlyozhat6 a szénhiány, mert a hőerőművek egy része földgáz elégetésével is termelhet áramot. A képen: fán Filípek, az egyik szocialista munkabrigád tagja a földgázadagoló berendezést kezeli. (Felvétel: P, Šimončík — ČSTK) A Szovjetunió továbbra is az együttműködés szellemében jár el IFolytatás az 7. oldalról) Varsót Szerződé!, országainak nagy katonai kontingensei nyu­gati határaik mentén. Nyilván­valóan erre gondolnak, amikor ..szovjet veszélyről" beszélnek. Mit mondhatna ezekről az állí­tásokról és az enyhülésről az európai kontinensen? Válasz: A „szovjet veszély­ről" szóló koholmányok nem jelentenek semmi újat. Ezt han­goztatták a Nyugaton, amikor 1917 októbere után Szovjet- Oroszországba 15 országból, közöttük az USA-ből interven­ciósok törtek be, hogy elfojt­sák a forradalmat, és felújít­sák a régi rendet. E körül csa­pott lármát Chamberlain brit miniszterelnök, amikor Mün­chenben paktumot kötött Hit­lerrel arra igyekezve, hogy ag­resszív szándékait a Szovjet­unió ellen fordítsa. A „szovjet veszély“ hangoztatása mögé bújtak a nácik, amikor bűnös támadást kezdtek a Szovjet­unió ellen. Erre mutattak rá azok is, akik megalakították a NATO katonai tömböt, amely a szovjet ország ellen irányul, az ellen az ország ellen, amely a támadók elleni harcban 20 mil­lió emberét vesztette el. Ugyan­ezt az ürügyet hozták fel Wa­shingtonban, amikor megkezd­ték az ellenünk irányuló poli­tikát, „a háború szakadékénak szélén“ való jjolitikát. Most pedig, amikor az euró­pai kontinensen eléggé erőtel­jes az enyhülés, amikor a hel­sinki összeurópai értekezlet megmutatta a békés együttmű­ködés kiszélesítésének útjait, és amikor Becsben a katonai szembenállás szintjének csök­kentéséről folynak a tárgyalá­sok, újból pánikot keltenek ,,Nyugat-Európa szovjet katonai fenyegetése“ körül! Egyesek­nek Nyugaton nyilvánvalóan egyáltalán nem volt kedvükre a politikai enyhülés, és főként az az erőfeszítés, hogy ezt az enyhülést a két fél közép-eu­rópai haderői összpontosításá­nak csökkentésével támogas­sák. Történelmileg úgy alakult a helyzet, hogy itt a két katonai politikai tömb csapatainak és fegyverzetének óriási mennyi­ségét összpontosították egy­mással szemben. Minden fél különböző struktúrájú erői lét­számuk tekintetéljen megköze­lítőleg egyenlőek. Európában már néhány évtizede ilyen ka­tonai egyensúly áll fenn. A haderők és a fegyverze- tek óriási csoportosítása azon­ban önmagában veszélyes. Sok­kal könnyebben lehelne fej­leszteni a békés kapcsolatokat, ha ezt a felgyülemlett kato­nai erőt mindkét fél csökken­tené anélkül, hogy megzavar­nák a kialakult erőegyensúlyt. Éppen erre törekszünk Bécs­ijén. Azt válaszolják azonban ne­künk, hogy a csökkentés kizá­rólag csak akkor lehetséges, ha a Szovjetunió és a Varsói Szerződés további tagjai erőiket sokkal nagyobb mértékben csökkentik, mint a NATO-or- szágok. Másként állítólag fenn­áll majd a „szovjet katonai veszély“! És e szüntelenül is­mételgetett állítások kíséreté­ben lázasan növelik katonai költségvetésüket, és fokozzák a NATO erőit Európában. Mi történt? Miért vált egy­szeriben „veszéllyé“ az egyen­súly, amely évek óta fennállt? És egyáltalán kit „veszélyezte­tünk“? Vajon igényt támasz­tunk-e bármelyik állam terüle­tének akár csak egy négyzet- kilométerére is? Vajon a Szov­jetuniónak nincsenek-e normá­lis, sőt jó békés kapcsolatai gyakorlatilag valamennyi nyu­gat-európai országgal? Vajon a Szovjetunió nem az egyik fő kezdeményezője és aktív részt­vevője Európában a béke meg­szilárdítására és a békés együtt­működés fejlesztésére irányuló valamennyi akciónak? Miért kell tehát megtéveszte­ni az embereket azzal, hogy „szovjet katonai veszéllyel“ rémisztgetik őket?! Szeretném újból hangsúlyoz­ni azt, amiről az utóbbi időben már több ízben beszéltem: nem törekszünk katonai fölényre a Nyugattal szemben, erre nincs szükségünk. Csupán szavatolt biztonságra van szükségünk. És mindkét fél számára a biz­tonság kétségtelenül nagyobb lesz, ha csökken a fegyverke­zési hajsza, ha korlátozódnak a katonai előkészületek, ha egészségesebbé válik a politi­kai légkör a nemzetközi kap­csolatokban. Kérdés: A Washington és Pe­king kapcsolatainak normalizá­lásáról szóló hír után a USA ban olyan felhívások hangza­nak el, hogy játsszák ki „a kí­nai kártyátKína azonban megkísérelheti kijátszani az amerikai kártyát“. Hogyan ér­tékeli ön az ehhez hasonló tö­rekvéseket és hogyan képzeli el a szovjet—kínai kapcsolatok jövőjét? Válasz: £z USA-ban egyesek nek és egyes nyugati hatalmak­nak annyira megtetszett a je­lenlegi kínai vezetésnek a Szovjetunióval szemben ellen­séges irányvonala, hogy ked­vet kaptak arra: Pekinget esz­közzé tegyék a szocialista vi­lágra gyakorolt nyomás céljá­ból. Ezt a politikát a világ-le­kére igen veszélyes kalandor- po Úti kának tartom. Egyáltalán nem a dip omá- ciai kapcsolatok felvételeról van szó, hanem arról, hogy megkísérlik gazdasági csalét­kekkel és most fokozatosan korszerű fegyverek, haditechni­ka és technológia szállításával )s mindenféleképpen támogatni azokat, akik a világ egyik leg­nagyobb országának élén áll­nak, és nyíltan ellenséges ál­láspontra helyezkedtek az eny­hüléssel, a leszereléssel, a vi­lág stabilitásával szemben. Azokat, akik igényt támaszta­nak számos ország területére, és provokációkat szerveznek ellenük, azokat, akik elkerül­hetetlennek hirdetik a háborút és aktív katonai előkészülete­ket folytatnak. Vajon nehéz megérteni, hogy ez játék a tűzzel? És az a szándék, hogy a meg­erősített pekingi rezsimet a NATO politikai eszközeként használják fel, harci kedvét oda irányítsák, ahol ez meg­felelne a Nyugatnak, ez — elnézést a kifejezésért — pusz­tán öntelt naivitás. Elegendő visszaemlékezni arra, hogyan végződött a nyugati hatalmiak számára az ehhez hasonló mün­cheni politika. Vagy talán a történelmi leckéket valóban ilyen gyorsan elfelejtik? Ami a Szovjetuniónak a Kí­nai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatait illeti, nincsenek ezzel az országgal szemben semmilyen területi vagy más igényeink, és nem látjuk sem­milyen objektív akadályát nem­csak a jó, hanem a baráti kap­csolatok felújításának sem, természetesen akkor, ha a Kí­nai Népköztársaság áMásfo.gla- lása ésszerűbb és békeszerető lesz. Pekinglien szüntelenül olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy az 1950-ben megkötött szovjet—kínai barátsági, szö­vetségi és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés állítólag „teljesen elvesztette jelentősé­gét“, csupán egy „papírdarab“ maradt stb. A kínai vezetők nyilvánvalóan e szerződés anullálására provokálnak ben­nünket. Kijelenthetem, hogy nem hagyjuk magunkat kipro­vokálni. Saját akaratunkból so­hasem hatálytalanítunk egy do­kumentumot, amely a Szovjet­unió és Kína népei barátságát testesíti meg. Ha a pekingi ve­zetők ilyen lépést tesznek, a felelősség egész terhét maguk­ra veszik országuk népével szemben, az egész világ békés és haladó eőrivel szemben. Kérdés: Az USA-ban külön­böző módon magyarázzák a „détente44 szót, amely az orosz „enyhülésnek“ felet• meg. Az ön nézete szerint mi a konkrét politikai tartalma ennek a ki­fejezésnek, főként regionális problémákra pl. Afrika és a Közel-Kelet problémáira vonat­koztatva? Válasz: Amikor „a feszültség enyhüléséről* vagy pedig rövi den egyszerűen „enyhülésről* beszélünk, a nemzetközi kap­csolatok helyzetére gondolunk; ez épp a fordítottja a „hideg­háborúnak“ nevezett helyzet­nek, melyet a szüntelen fe­szültség jellemzett azzal fe­nyegetve, hogy bármikor nyílt konfliktussá fajulhat. Más sza­vakkal az enyhülés mindenek­előtt a „hidegháború“ leküzdé­se, áttérés az államok normális egyenjogú kapcsolataira. Az enyhülés készséget jelent arra, hogy az eltérő nézeteket és vi­tákat ne erőszakkal, ne fenye­getéssel és fegyvercsörtetéssel, hanem békés eszközökkel, tár­gyalóasztalnál oldják meg. Az enyhülés bizonyos bizalmat je­lent és képességet arra, hogy kölcsönösen tekintetbe vegyük a jogos érdekeket. Röviden mi így értelmezzük az enyhülést. A magunk részéről aktívan törekszünk arra, hogy az eny­hülési folyamat minden módon megszilárduljon, és kiterjedjen a világ valamennyi részére s így természetesen Afrikára és a Közel-Keletre is. De helyte­len és irreális volna azt várni, hogy ezeknek vagy más terü­leteknek a népei lemondanak a törvényes jogaikért vívott harcról amiatt, mert valaki ha, misan magyarázza az enyhülés fogalmát. Ami például a Közel-Keletet illeti, egyáltalán nincs ellen­iéiben az enyhülés érdekeivel az arab népek harca azon te­rületek visszaadásáért, -amelyek az övék, de amelyeket lzraed megszállt és a palesztinok jo­gáért az önálló állam alakítá­sára, sem pedig azoknak az akciói, akik támogatják az arabok ezen igazságos követe­léseit. Az enyhülés érdekei el­len a Közel-Keleten éppen azok cselekszenek, akik az ag- resszor oldalán állnak, és buz­dítják expanzionista törekvés seit. Ugyanez érvényes a dél-afri kai helyzetre is. A nemzetközi feszültség enyhülésere a ve­szély forrását az azon nemze­tek ellen irányuló politika je­lenti, amelyek e területen a gyarmati és fajgyűlölő elnyo­más alóli felszabadulásukért, az újgyarmatosítás elJen, füg­getlenségükért és a társadalma haladásért küzdenek, nem pe­dig önmagában az a harc, ame­lyet a nétpek jogaikért foly­tatnak. Kérdés: A Carter kormányzat képviselői gyakran bírálták a Szovjetunió belpolitikáját, és emellett rámutattak a helsinki Záróokmányra. Ez a Záróok­mány mennyiben tükröződik a Szovjetunió belpolitikájában? Válasz: Nézetünket a Helsin­kiben aláírt dokumentumra vo­natkozóan igen röviden és ka­tegorikusan kifejezhetjük: a Szovjetunió a Záróokmány va­lamennyi részének teljes meg­valósítása mellett van. A Szov­jetunió egyébként a világ egyedüli országa, amelynek aJ- kotmánya lerögzíti az államkö­zi kapcsolatoknak a Záróok­mányban is foglalt mind a tíz alapelvét. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a Záróok­mány olyan dokumentum, amely főként az államközi kapcsola­tokat rendezi. Semmilyen ren­delkezése sem jogosít fel egyes államokat más államok bel- ügyeibe való beavatkozásra, idegen ügyekbe vaJó beleszó­lásra. Sőt mi több, azok az ál­lamok, amelyek aláírták a Zá­róokmányt, kötelezték magu­kat, hogy „kölcsönösen tiszte­letben tartják azt a jogukat, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék politikai, társa­dalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, valamint azt a jo­gukat, hogy maguk határozzák meg törvényeiket és előírásai­kat.“ Nem szeretnék most vitába bocsátkozni az amerikai kor­mánynak e kérdésekben folyta­tott politikájával. Habár, higy- gyék el nekem, sokat lehetne beszélni és sok kérdést lehetne feltenni e témáról, főként az USA beavatkozásáról más álla­mok belügyeibe, amit az egész világ szeme láttára te*sz. 1979. 1. 16

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom