Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-12 / 10. szám, péntek

ív Teherán/ levél (3) Kik azok az ayatollák ? 1979. I. 12. Két ayatollah, azaz siita fő­pap nevét tanulta meg a világ, (mióta az egyház a sahellenes tábor egyik vezető ereje Irán­ban. Komeini, aki a hierar­chiában egy lépcsőfokkal ma­gasabban áll, évek óta külföl­dön él. Előbb Törökországba száműzték, majd Irakban la­kott, de néhány hónapja Fran­ciaországban tartózkodik. Ve­le tehát Iránban nem lehet ta­lálkozni. Sariaí Muduri viszont Gomban él, ez a siiták egyik szent városa. Nem olyan ran­gos, mint az iraki Nadzsef, de, mint mondják, ide is tízezré vei jönnek a zarándokok, Telefon a főpapi rezidenciába Ha az ember választ keres a mai iráni valóság zűrzavaros kérdéseire, meg akarja érteni az egyház és az állam össze­csapását, a síiták és a diákság, illetve a polgári politikusok összefonódását, el kell utaznia Gomba. De vajon fogad-e a nyolcvankét esztendős, Komei- ninél valamivel mérsékeltebb­nek tartott főpap? Felhívtuk te­lefonon a rezidenciát. A válasz meglepően gyors és kedvező volt. Százötven kilométer az út a fővárostól Gomig. Közben több­ször is bekapcsoltuk a rádiót, meghallgatni a legfrissebb hí­reket. — Kicsit feszült a helyzet Gomban — fordította a perzsa szöveget kísérőm. — Délelőtt tüntetések voltak, a katonaság a fegyverét is használta, ezért az üzleteket bezárták. Tiltako­zásképpen — tette hozzá ma- gyarázóan. Vajon bejutunk-e a városba, s meg lehet-e közelíteni Sariat Madari lakását? Azt hiszem, mind hárman, a tolmács, a ta­xis és jómagam Gomhoz köze­ledve ezen tűnődünk. A város neve ugyanis minden híradás­ban szóba került. Az üzletek valóban zárva vol­tak. Katonát sem láttam más városban annyit, mint itt. De egyébként tele volt az utca em­berekkel és mindenki úgy járt­kelt, mintha a legközönsége­sebb szerda lenne. Az ayatollah háza előtti siká­torban teológus-hallgatókkal ta­lálkoztunk. El akarták monda­ni, mi történt, mi történik, de már jöttek értünk. A fogadószo­bába kísértek, ahol semmi más nem volt, csak egy nagy, az egész padlót beborító perzsa­szőnyeg. A falon pedig néhány Korán-idézet s egy hűtő-fűtő be­rendezés. Iszogattuk a teát és vártunk. Néhány perc csendben telt el, majd folugatott egy gép­pisztoly. De a tilkár, aki be­jött, hogy előre felírja kérdé­seimet, s a teás ember is, aki állandóan teli töltötte a kiürült csészéket, úgy járt-kelt, mint aki megszokta már és fel sem veszi a rendszertelen időközök­ben felhangzó puskalövéseket. Interjú a földön Amilyen egyszerű volt a fo­gadószoba, olyan dísztelenül és harmonikusan rendezték be azt a szobát is, ahol az ősz egyhá­zi vezető fogadott. Ö maga egy földre helyezett kereveten ült, mi pedig a szőnyegre teleped­tünk. — Mint vallási vezetőnek, mi a véleménye a jelenlegi tünte­tésekről? — kérdeztem először. Ez nem mai, tegnapi, vagy tegnapelőtti téma. Hosszú évek­kel ezelőtt kezdődött. Igazi oka pedig az, hogy Iránban olyan önkényuralom van, amely soha nem vette figyelembe a nép jo­gos kívánságait s mert a kor­mány semmit sem tett az ügyek orvoslására, a helyzet egyre rosszabbodott, s a mos­tani tüntetésekhez vezetett. Je­lenleg a mélyponton vagyunk. — Mi az oka — kérdeztem tovább — hogy az egyház és a diákok együtt harcolnak? — A tüntetések valójában népi jellegűek. S e tüntetéseken a diákok és az egyház képvi­selői azért működnek együtt, mert a tnrs/^r,r>lnm e két cso­portjának céljai azonosak. Együtt küzdünk a zsarnokság ellen, a társadalmi igazságos­ság megvalósításáért. Ez azért is egyezik az egyház céljaival, mert nekünk is érdekünk, hogy a hivők széles tömegei elége­dettek legyenek. Meghökkentő szavak. Sza­bad-e hát azonosítani az iráni siita egyház politikáját az isz­lám mai politikai szereplésé­vel?! De Sariat Madan néhány eddigi szava talán még semmit sem bizonyít. Mint ahogy sem­mit sem cáfol. Próbáljunk mé­lyebbre hatolni. Haladó, de nem baloldali... Az iráni politikai harc har­madik nagy részvevője a Nem­zeti Front. Ezt a pártot valaha az a Moszadik alapította, aki­nek nevéhez fűződik az iráni olaj államosítása. A Nemzeti Front valójában ma olyan po­litikai szervezetek konglomerá­tuma, amelyek akkor bújtak elő az illegalitásból, amikor a sah bejelentette, hogy a jövő évi választásokon — a kommu­nista párton kívül — valameny- nyi politikai csoport indulását engedélyezi. A Nemzeti Front mindenképpen haladó, de nem baloldali szervezet, bár, mint egyes vezetőinek nyilatkozatá­ból kiderül, lehetnek baloldali gondolkodású tagjai. Ugyanak­kor az is tény, hogy a Nemze­ti Front az események hatásá­ra fokozatosan realizálódott és így eljutott a monarchia meg­kérdőjelezéséig. Vajon milyen kapcsolat van a polgári moz­galom és a siita egyház kö­zött? — Az igazi hatalom az egy­ház kezében van — hangzott a válasz. — A Nemzeti Front és valamennyi párt csak abban az esetben vehet részt a politi­kában és maradhat fenn, ha az egyház elfogadja és támogatja őket. Itt egy pillanatra meg kell állni. Vajon mi az oka, hogy a siita egyház a politikai moz­galmak középpontjába került? A siiták nemcsak az iszlám-jog visszaállításáért harcolnak, ami tulajdonképpen a VII. századi viszonyoknak felei meg, hanem e szigorú szekta erkölcsi nor­máinak visszaállításáért is. Ho­gyan képzelhető el, hogy ezzel egyidejűleg közös platformra jutottak azokkal, akik a politi­kai haladás oldaláról lépnek fel a zsarnokság ellen? Az iráni helyzetnek ez a legellent­mondásosabb eleme, talán kulcsproblémája. De lássuk csak tovább Sariat Madari fejtegeté­seit. — Tulajdonképpen mi is a fő célja a siita egyháznak? — Számos célunk van, de úgy tudnám összegezni, hogy olyan iszlám-kormányt akarunk, amely a társadalmi igazságos­ságra törekszik. Ezenfelül har­colunk a szabad választásokért. Ha ugyanis olyan parlament áll az ország élére, amely a nép érdekében cselekszik, ez a par­lament képes lesz kikénysze­ríteni a diktatúra végét és meg' teremteni a demokráciát. Az iszlám-kormány koncepciója — Kifejtené pontosabban, hogy mit ért az iszlám kor­mány megteremtésén? — A jelenlegi kormányzat nem veszi figyelembe a többség akaratát. Nem a nép javára te­vékenykedik. Az a kormány, amelyet mi szeretnénk létrehoz­ni, olyan iszlám jogrenden ala­puló vezetés, amely a többség akaratát veszi figyelembe, s a többség javát szolgálja. — A sahhal, vagy a sah nél­kül? — tettem fel a kérdést. — Ez a nép döntésétől, s a nép további cselekedeteitől függ — hangzott a válasz. A kép lassan kezdett össze­állni, de egy alapvető kérdés még tisztázásra várt. — Sokan azt mondják, hogy a siita egyház a haladás ellen van. Mi erről az ön vélemé­nye? — Más politikai erőkre jel­lemző, hogy ellenzik a hala­dást. Mi nem a haladás, hanem az önkényuralom ellen va­gyunk. Azok, akik azt mond­ják rólunk, hogy a haladás el­len vagyunk — tulajdonképpen ők vannak a haladás ellen! Mert mindez csak azt leplezi, hogy a zsarnokságot védel­mezik. Az ellenállás jelképe A képlet világos. Az egyház, amely elsősorban vallási okok ból állt szemben a dinasztiával, ezt a dinasztia-ellenességet a miecseteik falai közt folyamato­san és nyíltan kifejezésre jut­tatta, s akkor is a diktátor el­len lép fel, amikor a szavak helyett a tettek időszaka jött el. Az utcára vonuló ifjúság szemében pedig Komeini a zsar­noksággal szembeni ellenállás jelképévé nőtt. Így együtt har­colnak, bár az ifjúság követe­lése a siita klérus programjá­nál lényegesen radikálisabb. Együtt harcolnak, mert a politi­kailag rendkívül heterogén el­lenzéknek szüksége van szövet­ségesekre. Az egyház pedig kész az együttműködésre, mert a közös fellépéstől követelései­nek kikényszerítését várja. Az ősz ayatollának a szeme sem rebben, hogy száz méterre a háztól, miközben kérdéseim­re válaszolt, golyók záporoz­nak ... A harc azóta is folytatódik, sőt, fokozódik. Azért éleződik, mert beszélgetésünk után né­hány nappal döntő fordulat következett be. Színre lépett a hadsereg. Az egyház titokban arra számított, hogy maga mel­lé állíthatja a katonákat. Nem ez történt. így viszont a harc folytatódik. ÚNODY GYÖRGY (Folytatjuk) Kommentáljuk ELŐTÉRBEN A GYERMEKINTÉZMÉNYEK A nemzeti bizottságok ezekben a napokban összegezik a múlt év eredményeit, fontolgatják hogyan valósítsák meg az előttük álló feladatokat. Arra hogy, milyen is volt múlt évben a lakosság aktivitása, egyértelmű a válasz:' jó. Ezt bizonyítja az is, hogy a galántai tárási és a sent- cai városi nemzeti bizottságok mintakötelezettségvállalása alapján Szlovákia dolgozói és lakosai több mint 4 milliárd korona értékű kötelezettségvállalással köszöntötték a feb­ruári események 30. évfordulóját. Az előzetes jelentések arról tanúskodnak, hogy amit ígértek, azt becsülettel teljesítették, jóllehet az egyes járások között eltérőek az eredmények. A kelet-szlovákiai kerületben az eredménye­sebbek közé tartozik a' vranovi, a Košieei-vidéki, és a hu- mennéi járás, a gyengébbek közé a rozsnyói (Rožňava), a michalovcei és a poprádi. A múlt évben elsődleges feladat volt a gyermekintéz­mények építése. Most, amikor a nemzetközi gyermekévbe léptünk, mindnyájan kíváncsiak vagyunk, hogy a nemzeti bizottságok és a lakosság igyekezetét milyen siker koro­názta. Bár még a végleges mérleg nem készült el, annyi már bizonyos, hogy Z-akcióban Szlovákiában mintegy 18U óvodát adtak át rendeltetésének. Ezenkívül az év kilenc hónapja alatt 18 bölcsőde és iskolai étterem, 40 gyermek- játszótér és 11. egészségügyi központ, valamint 92 műve­lődési létesítmény is elkészült. A felsorolt eredmények ellenére azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az eredmények a Z-akció beruházási részében jobbak is le­hetnének. Még mindig sok ugyanis a be nem fejezett épít­kezés. Például a több mint 5 millió korona beruházást igénylő 60 építkezésből tavaly tizenkettőt fejeztek csak be, jóllehet ezek nagy része, már öt éve épül. Ezek közé tartozik a brusnói művelődési otthon, a smižanyi sport­pavilon, a partizánskéi filmszínház, és a bardejovi sport­telep. Azok, akik az említett építkezést jóváhagyták, nem vették kellően figyelembe a helyi adottságokat, lehetősé­geket. Ennek következménye, hogy a létesítmény átadása évről évre elhúzódik, ami azt jelenti, hogy más, szüksé­ges építkezéseket nem kezdhetnek el. Amikor egy-egy nemzeti bizottságon felmerül a kérdés mit építsenek előbb, az idén is a gyermekintézményeket kell szorgalmazni. Nemcsak azért, mert 1979 nemzetközi gyermekév, hanem azért is, mert a népgazdasági érdek is ezt kívánja. Mindent meg kell tenni, hogy a gyermek- gondozási szabadságon levő kismamák visszatérhessenek a termelőmunkába. Az SZSZK kormánya a Z-akció beruházásaira az idén nem egész 1,2 milliárd koronát irányoz elő, ami valamivel kevesebb, mint a múlt évben volt. Szlovákiaszerte tehát a be nem fejezett építkezéseket, a gyermekintézményeket kell előnyben részesíteni és arra törekedni, hogy a lakos­ság aktivitása a kis összeget igénylő beruházásokra irá­nyuljon. A nemzeti bizottságoknak mindent el kell követ­niük annak érdekében is, hogy az üzemi és a közös beru­házással épülő óvodák és bölcsődék száma növekedjen, hogy az ötéves tervet minden szempontból a lehető legjobb eredménnyel zárják. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Az egészség és a táplálkozás Egészségünk az örökletes adottságokon kívül a környe­zeti tényezőktől, és igen jelen­tős mértékben a táplálkozástól is függ. Az ember táplálkozá­sa évezredeken át kizárólag ösztönös volt, csak azt fogyasz­totta, amit a környezetében ta­lált vagy ami ízlett. Ma már a táplálkozásnak külön tudo­mánya van. Ennek ellenére az emberek táplálkozásmódja még mindig nem megfelelő. Hiába változott meg körülöttünk az egész világ, mi általában to­vábbra is ragaszkodunk a nemzedékek hosszú során át kialakult — élettani szem­pontból gyakran nem kielégí­tő étkezéshez. A táplálkozá­sunkkal elsősorban a szerveze­tünk állandó munkavégzésé­hez szükséges energiát: szén­hidrátot, cukrot, lisztből ké­szült ételeket, zsírokat veszünk magunkhoz. Ezekből szerveze­tünk energiát állít elő, amely lehetővé teszi, hogy mozogjunk, dolgozzunk. Ha viszont a ka­lóriafelvétel nagyobb, mint az energiaeladás, a fölösleg zsír­réteg formájában lerakódik testünkön. A szénhidrátokon kívül olyan anyagokat is kell tartalmaznia táplálékunknak, amelyek tes­tünk állandó építéséhez szük­ségesek, vagyis fehérjéket és különféle ásványi anyagokat, ilyen: a mész, a foszfor, a vas, a réz stb Nagyon fontos to­vábbá, hogy vitaminokat is tartalmazzon mindennapi táp­lálékunk. Ezek szabályozzák és serkentik életműködésün­ket, szervezetünket pedig el- lenállóbbá teszik és védik a betegségek ellen. A szénhidrá­tokat, zsírokat, fehérjéket, vi­taminokat, ásványi anyagokat állati és növényi eredetű táp­lálékból nyeri szervezetünk. Legfontosabb energiát adó tápanyagunk a szénhidrát; tel­jes kalóriaszükségletünk 50— 70 százalékát különböző, nagy­részt növényi eredetű hid­rátokból fedezzük. Szerveze­tünkben minden gramm elfo­gyasztott szénhidrátból 4,1 ki­lokalória energia szabadul fel. Másik kalóriaforrásunk a kü­lönféle zsiradékok; ezek a tel jes kalóriaellátásunkban 15—35 százalékban vesznek részt. Egy gramm növényi vagy állati eredetű zsiradék, elfogyasztá­sa 9,3 kilokalóriát jelent szer­vezetünknek. Viszonylag cse­kély zsiradékmennyiség is je­lentős kalóriafelvételt jelent. A szénhidrátok és zsiradékok biztosítják szervezetünk kaló­riaszükségletének kb. 85 száza­lékát. A többi, aránylag cse­kély energiamennyiséget a fe­hérjék biztosítják. Ezek amino- savakból tevődnek össze. Az elfogyasztott tápanyagfehérjé­ket szervezetünk lebontja és a test felépítéséhez használja fel őket. Bizonyos aminosavakat a szervezet maga is elő tud ál­lítani, de vannak olyanok is, amelyeket szervezetünknek ok­vetlenül meg kell kapnia, mi­vel, ha csak egy is hiányzik közülük, nem tudja testünk építőanyagának kopását pótol­ni. Az ábécé egyes betűivel je­lölt vitaminokat nem képes szervezetünk hosszabb ideig nélkülözni, teljes hiányuk sú­lyos megbetegedéssel jár, sőt halálos kimenetelő is lehet. Részleges hiányuk az ellenálló­képesség csökkenésével és erős fáradtságérzéssel jár. Az ami- nosavak és vitaminok hiányát „minőségi éhezésnek“ is szok­ták nevezni. A minőségi éhezés eleinte alig észrevehető tüne­tekkel jár, később azonban ugyanolyan kimenetelű lehet, mint a mennyiségi éhezés. Ha a szükséges nyolc aminosav közül csak egy is hiányzik, a hát aminosavat testünk nem 'képes siaját felépítésére felhasz­nálni, hanem kalóríafejlesz- tésre fordítja, vagyis elégeti. Ezért fontos, hogy táplálkozá­sunk komplett legyen. Táplá­lékainkat fehérjetartalmuk alapján két csoportba osztjuk: komplett és hiányos fehérje- tartalmúakra. Az utóbbiakból az aminosavak teljesen vagy részben hiányoznak. A komp­lett fehérjéik közül legfon­tosabb: a tej, a túró, a sajt, a tejföl, a tojás, a hús és a bur­gonya. A növényi eredetű táp­lálékok legtöbbje hiányos fe­hérjetartalmú. A társadalmi fejlődés és a lakosság jövedelmének emelke­désével egyidejűleg többet köl­tünk étkezésre, mint valami­kor. A bőségesebb táplálkozás ellenére táplálkozásunk szín­vonala csak csekély mérték­ben* emelkedett* Táplálkozá­sunkat általában a nagymérvű szénhidrátfogyasztás, s a ma­gas kalóriaérték jellemzi. Még mindig igen bőséges a kenyér, a tésztafélék, a szalonna, a sertészsír fogyasztása. Fehér­jefogyasztásunk viszont a helytelen táplálkozási szoká­sok miatt nem kielégítő. Étrendünket úgy kell össze­állítani, hogy az egyik élel­miszer hiányát a másik kiegé­szítse, mégpedig egy étkezés keretén belül. A fehér lisztből készült főtt tészta hiányos fe­hérjetartalmú. A hiányzó ami­nosavat túróval, tojással, tej­föllel kell pótolni. A mák, a dió, a lekvár csak a kalóriaér­tékét növeli a tésztáknak, de fehérjetartalmát nem. A hüve­lyesekből készült főzelékek hiányos fehérjéjét tejfölös ha­barással, tükörtojással, húsfel­téttel pótolhatjuk. A szokásos sült szalonna feltét nem meg­felelő. A felnőtt ember napi íehér- jeszükséglete testsúlykilogram­monként 1—1,5 gramm, gyer­meké ennek a kétszerese. Ét­kezéseinket a fehérjéken kívül vitaminokkal is ki kell egészí­tenünk. Ezek lehetnek nyers zöldségfélék vagy gyümölcsök, télen nagyon jó C-vitaminfor- rás a savanyú káposzta, lehe­tőleg nyersen fogyasztva, Szervezetünk kifogástalan működését, munkaképességűn két és egészségünket csakis úgy biztosíthatjuk, ha táplálko zásunk megfelelő, vagvis a szénhidrátokon kívül a megfe­lelő fehérjéket és vitaminokat is tartalmaz'”’ Dr. BARTOS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom