Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-12 / 10. szám, péntek

MAOIZMUS - AZ OPPORTUNIZMUS ES AZ ÁRULÁS POLITIKÁM

lFolytatás a 3. vídalrúi)

leplezték, miszerint az enyhülési politika állítólag „az Imperializmus pacifi* kálása“. Most a másik végletbe men* tek át, és felszólítják az amerikai imperializmust és a NATO-ország okát, hogy ne egyezzenek bele az enyhülésbe, ne kössenek egyezményeket a fegyverkezés ellenőrzéséről és a fegyverkorlátozásról, mivel ez, mint Önök mondják, „a NATO-országok gyengil léséhez vezetne."

1977 novemberében Li Szien-nien, az Államtanács alelnöke kijelentette: „Azt akarjuk, hogy Európa erős legyen, és megszilárduljon védelme a Szovjetunióval szemben." Továbbá — „Kínának és az Egyesült Államoknak együttműködésre kellene törekedniük, hogv fölénybe kerüljenek az északi medvével szemben.“

És valóban szomorú nap volt az, amikor egy szocialista ország képviselőinek egyike nyilvánosan krokodilköny- nyeket hullatott afölött, hogy az imperializmus „meggyengülhetne“. Most meg Önök támogatják az imperializmus további felfegyverzését.

Az imperialistákat pártoló állásfoglalásaik leplezésére szolgál mindenek előtt az a tézis, miszerint állítólag a „Szovjetunió Kína megtámadására készül.“ Természetesen tudják azt, hogy az ilyen vád abszolút hazugság. Ha ez szándékában állna a Szovjetuniónak, kétségtelenül nem várt volna mind máig.

Nem tagadhatják azt a tényt, miszerint a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának vezetői nemegyszer bebizonyították készségüket és forró óhajukat, hogy valamennyi kérdésben megegyezést kössenek Kínával.

Ha új területek meghódítása a Szovjetunió politikája lett volna, másként járt volna el a második világháború befejezése után. Amikor a Szovjetunió fegyveres erői szétzúzták a japánokat Mandzsúriában (egyébként ezek voltak Japán legerősebb szárazföldi fegyveres erői), a Szovjetunió a kínai kommunisták vezetése alatt álló hadseregnek átadta a japán haditechnika óriási készletét s ezenfelül annak a hadi- technikának jelentős részét is, amelyet a szovjet fegyveres erők használtak fel. önök bizonyára jól tudják, hogy ez a haditechnika, amelyet a Szovjet- unió adott önöknek, tette lehetővé, hogy támadásba menjenek át, és győzelemre vigyék történelmi forradalmukat. Felesleges emlékeztetni arra, hugy nem így járt volna el az az ország, amely meg akarta volna hódítani az Önök területét.

Mao Ce-tung kitartóan törekedett ennek eltitkolására, de önök és az egész világ tudja, hogy a kínai forradalom győzelme után a Szovjetunió és más szocialista országok minden elképzelhető anyagi segítséget megadtak Ki nának több milliárd dollár értékben, A Szovjetunió ipari berendezéseket, bánya- és szállítógépeket adott Kínának anélkül, hogy gondolt volna arra, mikor tudja ezt Kína megfizetni neki, és vajon egyáltalán megfizeti-e. Bizonyára nem járt volna et így egy potenciális hódító!

0

""nök felelőtlen antiszovjet kampányaik során ideológiai koncepcióikban azokkal az erőkkel szövetkeznek, amelyek a munkásosztály ellen tevékenykednek, a világimperializmus antiszocialista, legreak- ciósabb erőivel.

Ma az emberek többsége, de főiként azok, akik aktívan részt vesznek a forradalmi világfolyamatban, megértik, hogy az Önök elcsépelt frázisai a „két szupernagyhatalomról“ és a „hegemo- nizmusról“ nem mások, mint szennyes kísérletek arra, hogy eltitkolják az amerikai imperializmus támogatására irányuló politikájukat és világuralmi' terveiket.

Önök az Egyesült Államokat, fapánt és a NATO-ban levő imperialista hatalmakat támogatják azon kísérleteik során, hogy megállítsák a szocializmus építését és a nemzeti felszabadulást. Teszik ezt abban a reményben, hogy ők viszont szentesítik az önök terveit, és önöknek sikerül ellenőrzésük és uralmuk alá vonni főként a kis ázsiai országokat.

Ez világosan kitűnik az Önök központi bizottságának decemberi nyilatkozatából. Ebben szó volt „újabb és fontos sikerekről a hegemonizmus elleni egységes nemzetközi front kialakítása során, ezután hosszú felsorolása következett azoknak a „lépéseknek", amelyeket az „egységes nemzetközi front" kialakítása folyamán tesznek. Konkrétan a „japán—kínai szerződésről“, valamint a Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok normalizálásáról van szó. Ez újból világosan bizonyítja, hogy az önök „egységes frontja“ az imperialista hatalmakkal a Szovjetunió és más szocialista államok és fejlődő országok ellen irányul.

Miért folytatnak Önök ilyen politikát? Mi késztette pártjuk vezető képviselőit arra, hogy ilyen sokáig kövessék

ezt a veszélyes irányvonalat? Milyen logikából indul ki politikájuk, az im perializmus és az ellenforradalom támogatásának a politikája?

Mivel az Önök politikája teljes ellentéte a munkásosztály politikájának, mivel az Önök politikája idegen a marxizmus—leninizmusnak, és nem felel mag a szocializmus, valamint a nemzeti felszabadítás érdekeinek, sokan nem tudják megérteni, miért járják ezt az np- portunista utat.

Valaha azt mondhatták, hogy Mao Ce-tung értékeléseiben és véleményeiben bizonyos hibákat követett el. Ugyancsak állítható volt az is, hogy voltak bizonyos teljesen érthető taktikai elleni mondások, amelyek a kínai reális valóságot fejezték ki. Ma már ez nem mondható.

Mint tudjuk, minden kommunista pártnak, amely a gyakorlatban érvényesíti a marxizmus—leninizmust, tekintetbe kell vennie népe és országa történelmét, társadalompolitikai erőinek tapasztalatait és fejlődési színvonalát.

V

ilágos, hogy az Önök jelenlegi politikájának gyökerei visszanyúlnak pártjuk történetébe. Ezt az irányvonalat és politikát, valamint annak gyökereit a legkövetkezetesebben és a legszemléletesebben Mao Ce-tung művei fejezik ki. Elvi hibák nyilvánultak meg már a nagy kínai forradalom győzelme előtt. Lényegében ezek a hibák jellemezték Mao Ce-tung világnézetét attól a pillanattól kezdve, hogy bizonyos szerepet kezdett játszani a Kínai Kommunista Pártban. Az az állítás, hogy „hetven százalékban igaza volt“, a történelem elferdítését jelentené. •

A Kínai Kommunista Párt története két irányvonal, két különböző irányzat harcának a története. Az egyik a munkásosztály marxista értelmezése. E harchoz jelentősen hozzájárult számos kimagasló marxista—leninista vezető tényező.

Az ezzel ellentétes irányzat mindig ingatag, az osztályszempontot nélkülöző kispolgári és nacionalista irányzat volt. Mao Ce-tung ezzel az irányzattal mindig rokonszenvezett.

A kínai forradalmi mozgalom győzelme éppen a munkásosztály marxista értelmezésének érdeméből született meg, de hibái és tévedései az osztály nélküli kispolgári irányzat befolyásának a következményei.

Valamennyi hiba és fogyatékosság közül a legsúlyosabb az volt, hogy Mao Ce-tung sohasem ismerte el és nem értette meg Marx legjelentősebb eszméjét, miszerint az összes eddig fennálló társadalom történelme az osztályok harcának történelme volt és hogy a kapitalizmus semmiképpen sem kivétel e szabály alól.

Az osztályharc Mao Ce-tung számára sohasem volt fontos és a legfőbb. A valóságban tagadta azt az alapvető igazságot, hogy a tőkések osztálya és a munkásosztály közötti ellentét jelenti a fő ellentétet. Véleménye szerint a világ a legkülönbözőbb ellentmondások vegyüléke.

Ebből következik, hogy Mao Ce-tung a munkásosztályt, amely ennek az alapvető ellentétnek a terméke, sohasem tartotta a legkövetkezetesebb forradalmi osztálynak. Elutasította azt a szerepet, amelyet a történelem juttatott ennek az osztálynak.

Ezért az osztályharc számára nem volt a legfontosabb kiindulási alap- elv. Nézeteiben az osztályharc nem jelentette a fő tényezőt. Ezt az osztály nélküli nacionalizmus koncepciójával helyettesítette. Éppen az osztálytársa- dalom és e társadalmi erők lényegének ezen a meg nem értésén és tagadásán alapul a maóizmus szubjektív reagálása az eseményekre.

Mao Ce-tung kispolgári nacionalista tanaiban az osztályharc sohasem volt az egyik alapvető vezérelv. Ezért a maóizmus sohasem volt a munkásosztály mozgalmának egyik irányzata, mert Mao sohasem ismerte el az osztályharc fő koncepcióját.

Egy bizonyos amerikai íróval folytatott beszélgetésében 1944-ben Mao azt mondotta:

„Határozottan nem akarjuk érvényesíteni a proletariátus diktatúrájának politikáját. A mi demokratikus kormányunk magában foglalja majd a föld- birtokosokat, a kereskedőket, a tőkéseket, a burzsoáziát, a parasztokat és a munkásokat.“

Világos, hogy az ilyen koncepció nem az osztályharc realitásán alapul. Az a sző, hogy „munkásokat“, engedményt jelent az osztályszempontoknak. Mao koncepcióiban ezek a szavak mindig csak kis engedményt jelentetteik az osztálynyomásnak.

Az osztályfelfogás hiányzik Mao Ce- tung következő kijelentéséből is: „Más jellegzetes vonásokon kívül a legfontosabb, ami a 600 millió kínairól elmondható, az, hogy „szegények és tiszta lapot jelentenek.“ Első tekintetre ez rossznak tűnhet, de a valóságban jó... A tiszta papírlapra ráír- hatók a legújabb és legszebb írásjegyek.“ (Idézet Mao Ce-tung elnöknek A szövetkezetesítésről szóló munkájából.)

Mao számára Kína osztály nélküli társadalomnak tűnt mint valamilyen „tiszta papírlap“. A maoisták számára Kína „tiszta papírlap volt“ osztálytartalom és történelem nélkül.

Mindig bírálóan kell fogadni az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiküldöttjeinek benyomásait. Érdekes azonban, hogy a Maoval folytatott beszélgetéseikről szóló titkos dokumentumukban, amelyeket nemrég tettek közzé, a fő motívum az antiszovjetiz- mus és az osztályfelfogás elutasítása volt.

így például egy bizonyos David Burnet azt írta, hogy Mao 1944-ben a következőket mondta neki: „Bármikor

hálásan elfogadjuk segítségüket most és a jövőben is. Készek vagyunk szolgálni amerikai tábornok parancsnoksága alatt bármilyen feltétel vagy kikötés nélkül. Ez a mi magatartásunk Önökkel szemben.“

A továbbiakban pedig: „Kínában minden amerikai katonának a demokrácia élő reklámjának kell lennie. A demokráciáról kell beszélnie minden kínaival minden egyes találkozása során. Az amerikai tiszteknek a demokráciáról kell beszélniük a kínai tisztekkel. Hisz mi kínaiak önöket, amerikaiakat a demokrácia eszményképének tartjuk.“

És végül: „Kínában meg kell valósítani az iparosítást. Ez csupán a szabad vállalkozás segítségével és a külföldi tőke támogatásával tehető meg. A kínai és az amerikai érdekek kölcsönösen egybefonódnak és párhuzamosak".

Lenin teljes joggal szólt arról, hogy feltétlenül ki kell és ki lehet használni az imperialista államok közötti, sőt az egyes országok monopoltőke-csopor- tosulásai közötti ellentéteket is. Ez a koncepció az osztályellenség soraiban levő ellentétek kihasználásán alapul.

A maóizmus azonban egészen másra gondol. Mao tanításának alapja a szocialista országok és az imperializmus tábora közötti ellentétek opportunista kihasználásának koncepciója, különös súlyt helyezve az imperialista Egyesült Államok és a szocialista Szovjetunió közötti ellentétek kihasználására. Ez természetesen nem menne, ha elismerné az osztályharcot és ha pártos pozíciókból, a munkásosztály pozícióiból járna el, mert a munkásosztály érdekeinek védelmezője ugyanakkor a szocializmus érdekeinek a védelmezője is.

Ebben a történelmi szakaszban, amikor a világon szocialista országok és tőkés országok léteznek, a szocialista országok vezetésének kétféle választása van. Választhat a két fő osztály között. Mivel a maóizmus nem ismeri el az osztályharc koncepcióját, nem ismeri el azt cselekvési útmutatóként sem a világban, ahol kétféle típusú — tőkés és szocialista államok léteznek.

A II. Internacionálé szocialista pártjainak opportunizmusát, amely csúcspontját az első világháború idején érte el, annak a világnak az erőviszonyaihoz módosították, amelyben az imperializmus játszik vezető szerepet. Ezért mindig és mindenütt országa uralkodó osztályának érdekeihez és követelményeihez való alkalmazkodást jelentett.

A maóizmus olyan opportunizmus, amelyet az erőviszonyokhoz módosítottak abban a világban, amelyben kát egymással versengő társadalmi-gazdasági rendszer van. Ezért ez a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakának az opportunizmusa. A maóizmus lényegében a munkásosztály érdekei és a szocializmus eszményei elárulásának a politikája, amelyet az az óhaj diktál, hogy beseperjék az imperializmus asztaláról lehulló morzsákat.

A maóizmus az imperializmus érdekeihez való alkalmazkodást jelent általában és konkrétan a fő imperialista ország, az Egyesült Államok érdekeihez való alkalmazkodást. Ez az opportunizmus csak azért lehetséges, mert vannak további szocialista országok, amelyek az imperializmus elleni harc rendíthetetlen politikáját érvényesítik. A munkásosztály harcában a sztrájktörők és más munkásellenes elemek szolgálataikat csak azért adhatják el a társaságoknak, mert a cselekvőképes munkások és az akcióképes szakszervezetek rettentiietetlenül folytatják e harcot.

A maóizmus annak az időszaknak az opportunizmusa, amelyben a világkapitalizmus széthull, kénytelen visszavonulni és ezért módot keres arra, hogyan forgácsolhatja szét és gyengítheti meg a forradalmi világfolyamat erőit.

A maóizmus felkínálja szolgálatait az imperializmusnak. Szerinte csupán egyetlen módszer van, amellyel a szocialista állam a két társadalmi-gazdasági rendszer közötti ellentéteket „kihasználhatja", mégpedig imperialista

játékot játszani, hízelegni az imperializmusnak és engedményeket tenni.

A

hhoz, hogy egy szocialista ország ilyen szerepet játsszon, és ezért jutalomban részesüljön, az imperializmust kell szolgálnia,

Az imperializmus szolgálata azonban a munkásosztály érdekeinek elárulását jelenti. Azok, akik opportunizmuson alapuló politikát valósítanak meg. azt a reményt táplálják — ha illuzórikus is, hogy az imperializmusnak tett szolgálataikért valamilyen iu tál ómban részesülnek.

Az Önök politikája az imperializmus ilyen szolgálatát jelenti, mert segíti gyengíteni a forradalmi világfolyamat erőit, és az imperializmus éppen erre törekszik. Önök megkísérlik a nemzeti felszabadító erőket elszakítani a világszocializmus erőitől, szétzúzni a kommunista és más forradalmi mozgalmakat. Éppen ez az, amire az imperializmus törekszik.

De amint a történelem bizonyítja, az imperializmus sohasem fukarkodik az ígéretekkel, azonban fukaron fizet és nem sokáig.

Az amerikai imperializmus csak addig kész hadianyagokat eladni Kínának, és kölcsönöket nyújtani neki haditechnika vásárlására, amíg Kína mostani politikáját folytatja, amely összhangban van az amerikai imperializmus érdekeivel. Háborút robbanlani ki Kína és a Szovjetunió között, ez az imperializmus egyik elsőrendű feladata. Az amerikai imperializmus igyekszik Kína figyelmét elterelni a szocialista ipari bázis kiépítéséről, hogy forrásait és élő erejét nem termelő katonai célokra használja fel.

Az opportunizmus zsákutcába vezet.

A történelem mindig szigorú tanító- mester voit. A legfontosabb történelmi lecke a munkásosztály számára az volt, hogy a győzelem nélkülözhetetlen feltétele az egység és a harc.

Az Önök pártjának képviselői nemegyszer óva intettek annak a politikának a követelményeitől, amely opportunista nézetekből indul ki. Nyilvánvalóan erre gondolt 1959-ben Liu Sao- csi- Azt mondotta: „Ha átvennénk a

nemzet burzsoá nacionalista koncepcióját, amely szerint harcolni kell a Szovjetunió ellen, ahelyett, hogy szövetkeznénk vele, harcolni kell a népi demokráciák ellen, ahelyett hogy szövetkeznénk velük, hogy fel kell lépnünk a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen, ahelyett, hogy szövetkeznénk valamennyi elnyomott nemzettel, akkor kétségtelenül az USA-val és más imperialistákkal kellene szövetkezni, akkor természetesen az imperialista táborhoz kellene csatlakoznunk, s így azután kétségtelenül nem érhetnénk el nemzeti felszabadulásunkat, semmit sem tehetnénk a szocializmusért, hanem országunkat csupán kiszolgáltatnánk az Egyesült Államok és más imperialisták kényének-kedvének azzal a következményei, hogy elvesztené függetlenségét, és az imperialisták gyarmatává válna.“ (Liu Sao-csi: Az internacionalizmusról és a nacionalizmusról, 1954).

M

a még felbecsülhetetlen az a kár, amelyet a maóizmus okozott az egész emberiségnek. Csak feltételezhetjük, hol tarthatna ma a forradalmi világfolyamat, mennyire előrehaladhatott volna a szocializmus építése, és mennyire bontakozott volna ki világszerte a nemzeti felszabadító és munkásmozgalom, ha nem lettek volna a szocializmus elleni rágalmak, ha nem lett volna az a káosz, amelyet a maóizmus okozott. Csupán a történelem végzi el a maóizmus ezen gaztetteinek a teljesen objektív és kimerítő elemzését.

Ha a forradalmi világfolyamai erői egységesek volnának, mily jelentős győzelmeket érnének el, olyan győzelmeket, amelyek lehetővé tennék a szocializmus építésének előrehaladását az egész világon, tehát Kínában is.

E levéllel emlékeztetni akarunk a/, imperializmus elleni számos harcra, amelyekben a múlt folyamán részt vettek országaink népei, a két párt.

Pártunk és az amerikaiak milliói bekapcsolódtak a harcba az amerikai imperializmusnak Kína elleni támadásaival szemben az elnyomás ellen, amelynek az Önök országa és népe volt kitéve. Bekapcsolódtunk a Kína elleni Japán imperialista agresszióval szemben vívott harcba. Kezdeményezői voltunk a harcnak Douglas McArthur tábornok azon szándéka ellen, hogy atombombát dobjanak le az Önök országára.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a forradalmi világfolyamat résztvevőinek, a világszerte szocializmust építő embermillióknak, az imperialista elnyomás ellen harcoló millióknak, az újgyarmatosítás ellen harcoló emberek további millióinak, a tőkés világban 1979. élő munkások millióinak, a kínai és az amerikai népnek a nézetét fejezzük j, 12 ki.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK # KOMMUNISTA PARTJÁNAK gjL KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ^

MPM