Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-12 / 10. szám, péntek

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LEVELE

a kínai kommunista párt kQzponti bizottságához

MAOIZMUS - AZ OPPORTUNIZMUS ÍS AZ ÁRULÁS POUTIKAJA

(ČSTK) — Az alábbiakban közöljük annak a levélnek lényeges részét, amelyet az Egyesült Államok Kommunista Pártjának Központi Bizottsága küldött a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és amelyet 1979 januárjában tettek közzé:

1979.

I. 12.

K

edves Elvtársak, néhány évvel ezelőtt pártjuk központi bizottsága táviratot küldött nekünk, amelyben bírálták pártunkat azért, hogy „elvtelenül viselkedik az Egyesült Államok imperializmusával szemben“. E vádat semmivel sem támasztották alá, nyilván azért, mert nem csak hazug, de rágalmazó is volt.

Most ugyanezt a vádat emeljük Önöik ellen. Pártjuk vezetősége együttműködik az imperializmussal és „megszépíti“ azt.

Azért fejtjük ki e bírálatot, mert az önök pártjának politikája és tevékenysége általában segíti az imperializmust, reményt és erőt ad neki, és ami a számunkra a legfontosabb, az önök politikája erősíti az Egyesült Államok imperializmusát, és ezáltal közvetlenül befolyásolja belügyeinket.

Bírálatunk azokra a politikai akcióikra korlátozódik, amelyek közvetlen hatással vannak az amerikai imperializmus politikája ellen vívott harcunkra. Számunkra — az Egyesült Államok munkásosztálya és népe számára — ez rendkívül fontos.

Nem szívesen tesszük ezt, és igen bánt bennünket. E levél elküldését halogattuk, abban a reményben, hogy az élet tanulságai és tapasztalatai rákényszerítik pártjukat annak az útnak az elhagyására, amelyen most haladnak. De világosan megmutatkozott, hogy az Önök akciói nem jelentenek elszigetelt hibákat, amelyeket korlátolt mérlegelések idéznek elő. Inkább elvi, hosszú tartalmú hibás koncepciókon alapulnak, önöik letértek a munkásosztály forradalmi útjáról.

Felsorolhatnánk még régebbi, bebizonyítható példákat, de elegendő lesz, ha azzal a válsággal kezdjük, amelyet a Kennedy-kormány idézett elő a Kuba számára kizárólag védelmi célokra szállított rakéták miatt.

1962-ben e rakétaválság első napjaiban Önök nyilvánosan támadták a Szovjetuniót „provokációs akcióik“ miatt, ahogyan ezt nevezték. Nehezen volt hihető, hogy egy szocialista ország vezető képviselői, amely az imperializmus elleni harc hosszú történetére tekint vissza, az imperialista agresz- szió oldalára áll, és a szocialista Kuba megsegítését rágalmazó módon „provokációnak“ minősíti.

Rágalmazták a Szovjetuniót, de teljesen elhallgatták azt a tényt, hogy e rakéták azért kerültek kubai területre, iroertaz Egyesült Államok imperializmusa a kubai betörés céljából nagyszabású összpontosított katonai offenzíva előkészítését fejezte be. Ez nem volt semmilyen titok azok számára, akik ismerni akarták az igazságot. Az Egyesült Államok imperializmusa azt, amit nem sikerült elérnie a Disznó-öbölben végrehajtott invázióval, összpontosított katonai csapással akarta elérni. Az amerikai imperializmus a szocialista Kubát az antiimperalizmus és a szocializmus hídfőjének tartotta Észak- és Dél-Amer lkában.

Az Egyesült Államok imperializmusának azonban lepleznie kellett a fiatal szocialista Kubai Köztársaság elleni agresszív szándékait. E demagóg ködfüggönyt Önök is kialakították azzal, hogy a Szovjetuniót felelőtlenül „provokációval“ vádolták. Megkísérelték az egész ügyet úgy beállítani, mintha e válságot Kuba és a Szovjetunió idézte volna elő, nempedig az Egyesült Államok imperializmusának agresszív tervei.

Az amerikai ipmerializmus azt óhajtotta: az egész világ higgye el, hogy ezt az ún. „konfrontációt“ Kennedy elnök nyerte meg. Az Önök hazug állításai a „gyávaságról és árulásról“ e csalást csupán támogatták.

Röviden: e válságban Önök az amerikai imperializmus oldalára álltak az események fejlődésének minden egyes fordulata során. És az események akkori fejlődése megmutatta, hogy egyetlen pontban sem volt igazuik.

Ez valóban fontos határkővé vált az Egyesült Államok és Kuba közötti kapcsolatokban. Az Egyesült Államok imperializmusa számára ez vereség volt.

1971-ben kivívta függetlenségét és megkezdte a szocialista társadalom építésére való áttérést Szudán. Az Egyesült Államok imperializmusa mindenféle módon arra kezdett törekedni, hogy ezt az országot letérítse erről az útról.

Most az egész világ tudja, hogy a CIA, amely kapcsolatba lépett Szaúd- Arábia egyes reakciós elemeivel, beavatkozott a szudáni helyzetbe. Ezek az erőik provokációt hajtottak végre, amelynek következtében az ellenforradalom túlsúlyba került. Abban az időben, amikor a reakciós katonai klikk Szudánban kommunistákat és más forradalmárokat gyilkolt le, az Önök pártja Mao Ce-tung irányelvei alapján nem a forradalmáraiknak küldött buzdító üzenetet, hanem azoknak, akik a forradalmáraikat legyilkolták és börtönbe vetették. S nem 90kkal ezután az Önök pártja kereskedelmi küldöttséget menesztett Szudánba.

U

gyanebben az 1971-es évben mindenki előtt világos volt, hogy az Egyesült Államok által támogatott pakisztáni rezsim le akarja igázni Banglades népét. Amikor a bangladesi nép felkelt, az Önök pártjának vezetősége és az amerikai imperializmus — csaknem egyedül az egész világon — nyilvánosan a reakció és az ellenforradalom erőinek védelmére kelt.

Az Önök Pártjának vezetősége nem szorítkozott csupán a támogatás kinyilvánítására. Hamarosan újból küldöttségeket kezdtek küldeni Pakisztánba, szívélyesen és nyilvánosan üdvözöltek pakisztáni küldöttségeket Pekingben.

A nemzeti felszabadító és szocialista erők újból csodálkozással látták, hogy egy szocialista ország — Kína — képviselői az imperializmus és a nemzeti elnyomás oldalára álltak. De a leg- szembeszökőbb támogatást az amerikai imperializmusnak a chilei ellenforradalmi fordulat idején nyújtották. Egészen a mai napig, amikor a chilei katonai junta súlyos nehézségekkel küzd, Önök anyagi és erkölcsi támogatásban részesítik.

Sohasem volt titok, de most a világ közvéleménye is megismerkedett az összes tényekkel arról, hogyan szervezték meg az ellenforradalmi erőket, hogy megdöntsék a Salvador Allende vezette Népi Egység haladó kormányát.

A hitleri idők óta a világ közvéleménye nem volt tanúja a kommunisták és más forradalmi aktivisták ilyen megrendítő legyilkolásának, mint amilyen e fordulatot követte. De igaz az is, hogy a hitleri idők óta nem volt olyan tiltakozó és elszigetelő világmozgalom, mint amilyen a chilei junta ellen bontakozott ki. Ez egységes világfront a reakció és a dühöngő fasizmus ellen. És ez a harc meghozza az eredményeket.

A meggyilkolt Allende elnököt még el sem temettek, amikor önök fizikai erőszakot alkalmazva elűztök a chilei nagyikövetet Chile pekingi képviseleti hivatalából. Minden rekordot megdöntve buzgón nyújtottak segítő kezet, az együttműködés és a barátság segítő kezét a chilei nép gyilkosainak.

Az angolai nép hosszú és szívós felszabadító háborút folytatott a portugál fajgyűlölő imperialisták ellen. A Kínai Kommunista Párt vezetői ujjukat sem mozdították, hogy segítsék Angolának e hősi harcát. Ezen évek során számos más szocialista ország, mindenekelőtt a Szovjetunió az angolaiaknak teljes és következetes támogatást nyújtott. Önök nemzeti felszabadításról beszélnek, de egyértelműen egy síkra kerülnek az imperalista erőkkel.

Amikor az angolai nép kivívta szabadságát, számos ország diplomáciai- lag elismerte új forradalmi demokratikus kormányát. Ismét kivételt képezett az Egyesült Államok imperializmusa, a Kínai Népköztársaság és a Délafrikai Köztársaság.

Az amerikai imperializmus, a Dél-afrikai Köztársaság és az Önök pártjának vezetősége e harcban nem marad semleges. Sőt még azután is, hogy az angolai nép kivívta függetlenségét, Önök csatlakoztak az Egyesült Államok imperializmusához és a Dél^afrikai Köztársasághoz, amelyeket a nemzetek feletti olajtársaságok és a CIA inspiráltak és támogatni kezdték a fegyveres harcot, amely az Angolai Népköz- társaság felszámolására irányult.

Adott esetben támogatták és tovább támogatják a CIA katonai szárnyát. Mindmáig paktálnak az amerikai imperializmussal, és arra törekszenek, hogy meghiúsítsák a forradalmi folyamatot Afrikában.

Nem tagadhatják hihetöen, hogy az Önök pártja támogatja az amerikai imperializmust, és együttműködik vele Angolában, Etiópiában, Afganisztánban, Jemenben, Burmában és számos más országban. Keserű igazság az, hogy mindenütt, ahol veszélyben forog az imperializmus és nehézségekkel küzd, Önök politikailag, ideológiailag és katonai téran támogatják, hogy erőt adjanak neki. Egysorban haladnak a reakcióval, az ellenforradalommal és az imperializmussal.

Nem titkolhatják el az agresszió nagyhatalmi politikáját Vietnam kormánya és népe ellen. Az imperialistákhoz hasonlóan hadihajókat küldenek vietnami vizekre, és Vietnammal szemben az ágyúnaszád-diplomágiát alkalmazzák, tehát ugyanazt a fegyvert, amelyet az imperializmus sok éven át használt a kínai nép ellen.

Most azt követelik, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság részesítse előnyben a kínai származású burzsoá elemeket, tegye számukra lehetővé a törvények meg nem tartását és azt, hogy ne vegynek részt a szocialista társadalom építésében.

Önök nem törődnek a kínai származású munkásokkal és szegény emberekkel, bár a világ közvéleményét erről igyekeznek meggyőzni. Vietnamban a kínai származású gazdagok és tehetős emberek sorsát viselik szívükön. Önök ilyen módon burzsoá nacionalizmust terjesztenek az államhatárokon túl is. Ez felháborodást kelt az emberek százmillióiban szerte a világon, beleértve az amerikaiak millióit is, akiik támogatták a vietnami nép harcát az amerikai imperializmus ellen.

Önök elítélik és rágalmazzák a két szocialista ország — Vietnam és a Szovjetunió között megkötött barátsági szerződést. Ugyanakkor éppen Önök kötöttek szerződést az imperialista Japánnal. Meggyőződésünk, hogy Önök jól tudják, miszerint az amerikai imperializmus helyesli a japán—kínai szerződést, mivel azt valamiféle új tengely alapjának tekinti a Távolkeleten saját uralma alatt. A japán imperializmus ezt a szerződést azon politika alapjának tekinti, amely ősrégi álma teljesülésére, közös érdekszféra kialakítására irányul Kelet-Azsiában.

A japán—kínai szerződés lényegénél fogva a Szovjetunió, Vietnam és Laosz, valamint általában a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányul.

Újból és újból megnyilvánulnak az amerikai imperializmus, a fajgyűlölő Dél-afrikai Köztársaság és Kína kölcsönös kapcsolatai.

A hatvanas évek végén, amikor Nigériában háború kezdődött, és az amerikai imperializmus szembeszállt az egységes vagy valóban független Nigéria létrehozásával, az Önök pártjának vezetése és az amerikai imperializmus a biafrai szeparatistáknak nyújtott támogatást és szállított fegyvereket.

Szomáliát csak akkor kezdték katonai támogatásban részesíteni, amikor ez az ország az imperializmushoz szegődött, és az etióp forradalom elleni eszközzé vált.

Zairében Önök teljesen szolidárisak voltak a NATO-val, amely katonailag támogatta a reakciós erőket.

A fajgyűlölet az imperialista elnyomás eszköze. Ez különösen Afrikában érvényes. Az Önök hajbókolása a Délafrikai Köztársaság fajgyűlölő politikája és az amerikai imperializmus előtt, valamint a nekik nyújtott támogatás nem más, mint a fajgyűlölet támogatása. És ez valóban fajgyűlölet.

M

indezekben az esetekben önök helytelen ügyet védelmeztek. Az önök politikája az imperializmust támogatja. Elutasítják a szocializmusért vívott harcot. Ez azt bizonyítja, hogy az osztályharc egészében a barrikád túlsó oldalán vannak. Önök az egész forradalmi világ- folyamatot illetően is a barikád túlsó oldalán vannak.

Ellenforradalmi erővé váltak, amely a szocializmus építése ellen irányul az egész világon.

Politikájuk és akcióik ezen konkrét megnyilvánulásain kívül az Önök vezetése azt az értelmetlen, őrült tézist proklamálja, miszerint kell, hogy minden nemzedéknek „meg legyen a saját háborúja“, és ezért a háborúra való felkészülést feladatuknak tartják.

Ez a kérdés szerepelt pártjuk 1977. évi XI. kongresszusának napirendjén és az Országos Népi Gyűlés 1978. évi

1. ülésszakának napirendjén/ Is. Hua Kuo-feng akkor kijelentette: „Minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy fokozzuk hadseregünk harcképességét és enkölcsi szellemét, hogy a háborúra való felkészülést új színvonalra emeljük.“

Az imperializmussal vívott harc koncepcióját Önök az imperializmus támogatásával és a vele való együttműködéssel helyettesítették.

A munkásosztály internacionalizmusának koncepcióját a korlátozott nacionalizmus koncepciójával helyettesítették, amely a világimperializmus támogatásához vezet.

A feszültség enyhítéséért, a bífcés egymás mellett élésért és az enyhülésért vívott bare koncepciófőt a feszültség kiélezésére irányuló tervekkel és saját expanziunista és agresszív terveikkel helyettesítették.

A kínaiak ifjú nemzedékébe igyekeznek beoltani azt a meggyőződést, hogy fel kell készülniük a „megsemmisítő háborúra“ más szocialista országok ellen. Ez valóban szégyenteljes koncepció. Ez a teljes ideológiai, politikai és erkölcsi hanyatlás.

Most tehát az Önök kapitulációja az imperializmus előtt és a vele folytatott együttműködésük új, még veszélyesebb méreteket öltött.

Az Önök kacérkodása az imperializmussal és a vele folytatott tárgyalásaik katonai szövetségek kialakításáról ka* tonai propagandájuk — olyan új tényezők, amelyek növelik az atomkon* frontáció és a világkatasztrófa vészé* lyét. Önök természetesen nyilvánvaló-! an nem tartják az atomháborút valamiféle katasztrófának, mert az ENSZ leszerelési ülésén a kínai külügyminiszter Mao Ce-tung előző kijelentései alapján azt mondotta, hogy „A kínai nép nem hisz a figyelmeztető beszédeknek arról, hogy az atomháború az egész emberiség pusztulásához vezet.“ Az amerikai imperializmus egyes kép* viselői egyetértenek Önökkel. A reakciós Zbygniew Brzezinski, a hidegháború híve Pekingből való visszatérte után értelmetlennek nevezte azt a fel* tételezést, hogy az atomháború az emberiség pusztulását jelentené.

A NATO kivitelt ellenőrzési koordinációs bizottsága nemrég jóváhagyta a Kínának szánt fegyvereladást. Az Önök kormánya összeállította azoknak a fegyvereknek a jegyzékét, amelyeket szeretne megszerezni. E jegyzékek és hadianyagok az imperializmussal való katonai paktálások megőrzésének és kibővítésének szolgálnak alapul.

N

em szükséges részletesen magyarázni, miért kezdték meg önök e nagyszabású katonai vásárlásokat. Nyíltan kihirdették szándékaikat, és magánúton biztosították az imperialista tábort arról, hogy az önök katonai potenciáljának növelése a Szovjetunió, Vietnam, Mongólia és más szocialista országok, valamint a harmadik világ országai ellen irányul, főként a Kínával szomszédos országok ellen. Tekintettel arra, hogy a háború és főként az atomháború elleni harc koncepcióját Önök a háború őrült pro* pagálásával helyettesítették, politiká* juk most komolyan növeli a háború veszélyét és főként az atomkatasztró* fa veszélyét. Az Önök háborús propagandája és háborús előkészületei olyan pajzzsá, mindenekelőtt ideológiai pajzs* zsá váltak, amely mögött a Pentagon és az imperialista erők háborúra készülnek.

Talán úgy tűnik Önöknek, hogy a1 világimperializmust és főként az ameri* kai imperializmust saját érdekeik szol* gálatába állítják. Ki lehet használni az imperialista világban lévő ellentéteket* Önök azonban egészen mást tesznefc. Önök lehetővé teszik a világimperializmusnak, hogy saját érdekében kihasználja a szocialista világban, a nemzeti felszabadító mozgalomban és a munkásosztály mozgalmában levő ellentéteket. A valóságban Önök maguk je« lentik azt a fő erőt, amely ezeket az ellentéteket szüli.

Önök nyilvánvalóan illúziókat táplál* nak arról, hogy valamiféle engedményeket érnek el az amerikai impéria* lizmustól. Mi, akik a világ eseményeit: közvetlenül az oroszlán barlangjából1 kísérjük figyelemmel, meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az illúziók csalódást hoznak. Lehet, hogy jut Önöknek valamilyen morzsa az impe* rialisták asztaláról, de éppen az ame* rikai imperializmus az, amely leszedi az Önök politikájának gyümölcseit Azt képzelni, hogy az amerikai imperializmust valamiképpen kényszeríteni! lehet arra, hogy bárhol is a szocia* lizmus építésének támaszává és segítőjévé váljék, veszélyes tévedés.

Nem táplálhatunk illúziókat abban a kérdésben, hogy a Carter-kormány mis ért létesített diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államok és Kína között. A Carter-féle vezetés meg van győződve arról, hogy felhasználhatja Kínát ag* resszív politikájára a szocialista országok ellen, valamint az imperialista agresszió politikájának céljaira a nemzeti felszabadító erőik és fejlődő országok ellen Ázsiában, Afrikában és Latin* Amerikában. Az imperializmust sohasem vezették a barátság és az igazságosság érzései.

Az antiszovjetizmus az amerikai imperializmus ideológiai, politikai és gazdasági szerveinek egyik fontos eleme. Önök korábban az enyhülés elleni kampányukat olyan kijelentésekkel

(<Rolyéatfc a 4. otdatontf