Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-08 / 6. szám, hétfő
Sa iiiiiiifg nisi mm is bim a a IISMpiizipfi piUflMisšäaii 1979. I. 8. Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió 1949- ben megalakította a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST) — gazdasági és politikai együttműködésük tervszerű irányításának és szervezésének orgánumát. A tagállamok közös problémája volt a háborús károk felszámolása, a gazdasági élet felújítása. Földrajzi közelségükön kívül ezeket az országokat az is összefogta, hogy nem kapitalista rendszerűek voltak. A Szovjet- ainió és Csehszlovákia kivételével mezőgazdasági jellegű országokról volt szó, amelyekben a termelés szintje alacsony volt. Ebből következett, hogy a kölcsönös kereskedelmet többnyire klíring alapon (elszámolásos alapon) bonyolították le. Ez azt jelentette, hogy az exportáló ország árujáért azonos értékű más árut igényéit a kereskedelmi partnerként szereplő másik országtól. Amsny- nyiben az importáló ország nem rendelkezett megfelelő exportlehetőséggel, a különbséget szovjet rubelben egyenlítette ki. Ha a különbözet (szaldó J kiegyenlítésére az adós országnak azonnal nem volt módja, az összeg a ki- ffigyenlílésig kamatmentes hitiéiként szerepelt. A KGST-tagországok fokozott [iparosodása következtében bővült a szervezeten belüli kereskedelmi forgalom. A kétoldalú árucserét a sokoldalú árucsere váltotta fel, így 1957- lien aláírták a sokoldalú elszámolási rendszerről (klíring- íől) szóló egyezményt. Ez lehetővé tette a kétoldalú egyezmények keretein kívüli árucserét, miközben megtartották a kétoldalú fizetést rendszert. Megszilárdították így a nemzetközi jelentőségű elszámolási eszközként szereplő rubel jellegét. A pénznem Ifizetőeszközként szerepelt a tagállamok kétoldalú kereskedelmi akcióiban, kifejezhetővé tette a kölcsönös külkereskedelmi kapcsolatok során keletkezett különbözetet és a kamatmentes eladósodás mértékét. Egyre inkább a sokoldalú külkereskedelmi műveletek kerültek túlsúlyba a KGST-n belüli együttműködésben, így szükség volt a valutáris együttműködés elmélyítésére. A kétoldalú elszámolás merev rendszerét 1963. október 22-től sokoldalú elszámolási rendszerrel cserélték fel. Ugyanakkor megegyezés született a multilaterális elszámolást közvetítő szervezet — a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank — létrehozásáról is. A klíringrubelt új fizetési eszközzel, a transzferábilis (átutalható) rubellel helyettesítették. Ez az új típusú nemzetközi valuta egyetlen államnak ssm nemzeti pénzneme (a klíringrubeltől eltérően, amely a Szovjetunió pénzneme is volt). Aranytartalma ugyan azonos a szovjet rubel aranytartalmával (0,987 412 g színarany J, a Szovjetunió belső pénznemétől azonban teljesen különválasztották. A transzferábilis rubel kizárólag a nemzetközi fizetésekkel és hitel- műveletekkel kapcsolatos igényeket elégíti ki. Csak a sokoldalú KGST-n belüli elszámolásokba bekapcsolódott bankok számláin szerepel, és csak a tagországok készpénz nélküli fizetési kapcsolataiban lép fel. Kollektív jellegű pénznemről van szó. Árfolyamát és aranytartalmát a KGST-tagországok közösen határozzák meg. Mivel az árusz«ilí;ások mértékét a tagországok tervszerűen, a népgazdasági tervek szerint szabályozzák, az árfolyam viszonylag hosszú időre meghatározható. A nemzeti pénznemek aranytartalma (a szovjet rubel aranytartalmát is beleértve) nem befolyásolja a transzferábilis rubel aranytartalmának alakulását. Ez a pénznem nem használható fel a tagországok belső pénzforgalmában. Sem konkrét bankjegy, sem fémpénz formájában nem jelenik meg a pS^z- piaCOn. *7, (transzferiüilitás) azt fejezi ki, hogy átváltható rubelben minden tagállam kiegyenlítheti bármely másik tagországgal szembeni adósságait. Ez a kollektív valuta a KGST-tagországok szabad pénzpiacán nem vásárolható fel, hanem csak export révén KGST-országok- ba irányuló, illetve a KGST- bankoktól kapott hitel formájában szerezhető be. (A KGST másik nemzetközi bankja, a Nemzetközi Beruházási Bank, amely 1971. 1. 1-én kezdte meg működését, közép- és hosszú távú hiteleket folyósít beruházási akciókra, amelyek fontosaknak ígérkeznek az integráció elmélyítése szempont já* bői). A tagállamok a transzferábilis rubelben levő pénzeszközöket a Nemzetközi Gazdaság: Együttműködési Dónkban kezelt folyószámlákon tartják. A KGST-tagországokba irányított export révén keletkezett nyereséget a számlájukhoz írják, n behozatal költségeit pedig levonják a számláról. Ezen a folyószámlán tüntetik fel a Nemzetközi Gazdasági -Együttműködési Bankból merített és a banknak törlesztett hitelekkel kapcsolatos műveleteket is. Az átutalható rubel felhasználási lehetőségei a tagországok között lebonyolított kereskede- delmi, hitel- és egyéb tevékenységre vonatkoznak — a kölcsönös egyezmények alapján. Átutalható rubelben fejezik ki a nemzetközi bankok és nemzetközi szervezetek alaptőkéjét és speciális alapjait és az e szervezetek tevékenységéből eredő műveleteket (nyereségelosztás stb.) A KGST-tagországok gazdasági és politikai folyamatainak történelmi elkerülhetetlensége és logikus következménye volt a nemzetközi szocialista munkamegosztás és szocialista együttműködés további elmélyítésére vonatkozó egységes program — a Komplex Program— elfogadása. Erre a KGST 1971. július 27—28-án Bukarestben megtartott XXV. ülésén került sor. A Komplex Program meghatározza a bonyolult deviza — pénzügyi problémák megoldásának alapvető Irányait is. A gazdaságiszervezési intézkedések egyik célja többek között az volt, hogy megszilárdítsák az átutalható rubel feladatkörét. Főleg azért volt erre szükség, mert az átutalható rubel nem töltötte be teljes egészében a nemzetközi szocialista pénznem alapvető funkcióját, s az átutalhatóság lényegében csupán részlegesen volt bevezetve. A Komplex Program ezért a deviza-pénzügyi kapcsolatok terén az alapvető célok közé sorolta a nemzetközi szocialista pénznem alapvető funkciója betöltésének elérését, a kollektív pénznemnek a nemzeti pénznemre történő átválthatósága feltételeinek és határidejének megszabását. Ez utóbbiból adódik a gazdasági szempontból indokolt és a kölcsönös megegyezésen alapuló árfolyamok meghatározása — a nemzeti pénznemek és az átutalható rubel között. A transzferábilis rubelnek adottak a feltételei ahhoz, hogy betöltse a nemzetközi szocialista pénznem funkcióját. Nemzetközi egyezmény alapján határozzák meg a szilárd aranytartalmát. A KGST-tagországok között az árucsere-forgalmat a kapitalista piac konjunktúraingadozásaitól mentesített szerződéses árak segítségével bonyolítják le. Ezeket az árakat a külkereskedelmi árképzés elvei alapján szabják meg. Az árakat átutalható rubelben fejezik ki, tehát az átutalható rubel az áruértékek pénzbeli kifejezésének és mérésének eszközeként szolgál. Ezzel betölti az értékmérő funkciót, és a KGST-tagországok közötti külkereskedelem keretében szállított áruk árának kifejezője. Az átutalható rubel az egész elszámolási rendszer keretében fizetőeszközként szerepel és lehetővé teszi a kereskedelmi tevékenység bővítését. Ezzel fizetnek a leszállított áruért, a KGST nemzetközi bankjai is ebben folyósítják a hiteleket stb. Az átutalható rubel vásárlóerejét a tervezett áruforgalom és szilárd szerződéses árak biztosítják. A sokoldalú elszámolás alapelvei lehetővé teszik, hogy a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank számláján betétek formájában kollektív pénznemben képeznek tartalékokat, ösztönzi a szocialista országokat a tervezett devizatartalékoknak ebben a pénznemben történő képzésére azzal, hogy az átutalható rubel árfolyama hosszabb időn keresztül szilárd és felhasználhatósági területe bővíthető. Az átutalható rubel stabilitását biztosító feltételek nem csupán a valutarendszer szervezésén alapszanak. A kollektív pénznem reális tételes biztosítását a jó minőségű keresett áru tervezett termelésnövelésében kell látnunk. Ugyanakkor abban, hogy lehetővé teszi a kölcsönös árucsereforgalom tervszerű fejlesztését. Az új nemzetközi valuta, a transzferábilis rubel szilárdságának szavatolója a pénznemet létrehozó és használó államok szuverenitása. Az átutalható rubelre hatható valamennyi valuta- és hitelpolitikai kérdés csupán a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank jóváhagyásával oldható meg, ugyanakkor valamennyi állam egyenjogú félként lép fel, tehát minden államnak — függetlenül a banktőkében való részesedési arányától — egyetlen szavazata van. A nemzetközi szocialista integráció demokratikus jellege szavatolja az átutalható rubel és egyúttal a nemzetközi szocialista valutarendszer stabilitását is. JOZEF MAKOCH mérnök A sviti Tatrasvit nemzeti vállalat dolgozói határidő előtt teljesítet-- ték a Szovjetunióba irányuló exporttermelés tavalyi feladatait.-- Több mint 31 millió korona értékben szállítottuk árut, kötött ruházati cikkeket a Szovjetunióba. Felvételünkön Terézia Kurilovská a Szlovák Nőszövetség nevet viselő szocialista munkabrigád tagja,>. \ a kötőgép kezelője. (Felvétel: A. Haščák — GSTKJ-I Ä barátság meghódítja a világűrt Figyelemre méltó kiállítás a prágai Hiberniumbarí T A prágai Kotva Áruháztól néhány lépésnyire 18-20 tagú csoportra leszek figyelmes. A Dolní Bŕežany-i szövetkezet tagjai — fiatalok és idősebbek — azon tanakodnak, hova menjenek hamarabb: az áruházba, vagy talán inkább a Hibernium- ban megnyílt „A barátság meghódítja a világűrt“ című kiállítást részesítsék előnyben? A többség ez utóbbi mellett döntött, s mivel még én sem jártam ott, és az asszonyok véleménye is érdekelt, követtem őket. A Hibernium palotáját elárasztotta a kíváncsi emberek sokasága. Nem csoda, hiszen a világűrt — az első csehszlovák űrrepülő, Vladimír Remek őrnagy és a Magion űrlaboratórium jóvoltából — bizonyos mértékben a sajátunknak is tekinthetjük. Az Interkozmosz- programban való részvételünk, illetve tudományos dolgozóinknak a szovjet szakemberekkel való szoros együttműködése kétségtelenül megérdemli az e rendezvény iránti rendkívüli érdeklődést. A látogatók csakhamar felfigyeltek a Magion pontos mására, megcsodálták alakját és színeit. A látogatók egyike, aki már nyilván többször is járt a kiállításon, megmagyarázta, hogy a lemezek az űrlaboratő- rium felszínén a napenergiát villamos energiává átalakító energiaforrások — napelemek —, a rajta fénylő nyúlványok pedig a külső hatások felfogására, érzékelésére szolgálnak. — Nézd csak, Maruska, baromfitelep — szólítja magához társát az egyik, valamivel távolabb álló idősebb asszony, a nagy barnapettyes tojásokra mutatva. A megfelelő meleget és nedvességet biztosító hengeralakú kozmikus keltetőgép sem hiányzik mellőlük, amelyen az űrrepülők a súlytalanság állapotában figyelemmel kísérhetik a tojásokból kikelő kis madarak fejlődését. A biológusokat az is érdekli, milyen hatással van a világűr az állat*?1 kák fejlődésére. A keltetőgéptől nem messze levő élő mikróbamentes patká^ nyok — bratislavai kísérleti te-: nyészállatok — a tudományos világban máris jól ismertek, hi-: szén néhányan közülük megjár-: ták már a világűrt. Valamivel távolabb a Tre-. bonban nagy mennyiségben tenyésztett Chlorella néven ismert egysejtű vizlmoszatok te-: nyésztésére alkalmas berende-' zés látható. A fehérjedús mo-r szatoknak — az űrrepülők e‘ fontos táplálékának — a világ-: űrben szerzett kielégítő tapasz-’ talatok szerint a planétaközi repülések és a világűr betele-i pítésével kapcsolatban jósolnak nagy jövőt. Nincs okunk teháť abban kételkedni, hogy a tenyésztésével folytatott kísérletek további kedvező eredményekre vezetnek. A cél ugyanis' az, hogy az űrrepülők idővel néhány hónapra, vagy évre ter-f vezett útjukon önellátók legyenek, saját maguk gondoskod-’ hassanak élelmiszereikről. Mivel táplálkoznak ma a vi« lágűr utasai? Erre az üveg*' szekrényekben elhelyezett, koz-*’ mikus ételeket tartalmazó tu-f busók feliratai adnak választ.- A Dolní Bŕežany-i asszonyok ezenkívül megcsodálhatják Vladimír Remek űrruháját és azt is tudni akarják, hogyan öltötte magára, és hogyan viselte a súlytalanság állapotában. Ne-.' héz volt-e benne a mozgás, és hogyan volt biztosítható a hőv mérséklet, a levegő áramlása.Természetesen a két emele-’ ten bemutatott többi kiállított tárgy, az űrhajók modelljei, a különböző készülékek, a Szo- juz-28 fedélzetéről hozott emléktárgyak, a fényképek is az érdeklődés középpontjában áll-' nak a kiállításon. Akik nem elégedtek meg a táp-' gyak felirataival, azoknak a rendezők készségesen szolgáltak magyarázattal. KARDOS MÁRTA’1 A szovjet—finn együttműködés elmélyülése 1977-ben a szovjet—finn áruforgalom 2173 millió rubelre emelkedett az 1975. évi 1755 millió rubelről, 1978 első felében pedig 1057 rubelre rúgott, szemben az előző év megfelelő időszakának 958 millió rubeljével. Eszerint Finnországot csak az NSZK, az Egyesült Államok és Japán előzi meg a Szovjetunió tőkés partnerei között. Most már az is világos: megvannak annak a reális feltételei, hogy túlszárnyalják a jelenlegi ötéves időszakra előirányzott 9 milliárd rubeles kölcsönös forgalmat és elérjék a 10 milliárd rubelt. Sikeresen halad előre a kosztomuksai ércdúsító kombinát, a szovjet—finn együttműködés történetének e legnagyobb alkotása első szakaszának az építése — mindkét ország javára. Ugyancsak eredményesen folytatódik az együttműködés a szvetogorszki cellulóz- és papírkombinát rekonstrukciójában. Tárgyalások folynak finn cégünk részvételéről a létesítmény harmadik szakaszának a felépítésében. A Loviisában 440 megawatt kapacitással 1977 márciusában üzembe helyezett atomerőmű kifogástalanul működik. A Washington Post című amerikai újság értékelésié szerint ez a nukleáris erőmű műszakilag az egyik legkorszerűbb és leghatékonyabb a világon létező összes atomerőművek között. Nemrég tárgyalásokat folytattak egy új, 1000 megawattos erőmű Finnországban való felállításának lehetőségeiről és a finn gazdaság céljai* szolgáló hőerőművek tervezésiében és építésében való együ t tm űkö dé s ríl. • A hosszú lejáratú együttműködési program a gépipar 17 szektorában irányozza elő a termelési kooperáció és szakosodás fejlesztését, több mint 60 területen számos kooperációs témában pozitív tapasztalatokra tettek szert. Szemléletes példa erre az elektromos mozdonyok termelése a Szovjetunióban finn cégekkel való kooperációban a finn vasutak számára. A novocserkasszkl elektromosmozdony-gyár eddig már több mint 60 mozdonyt szállított Finnországnak. Számításba véve a termelési kooperáció kedvező hatását a kereskedelemre, a hosszú lejáratú program a Finnországba irányuló szovjet gép- és berende-' zésexport megkétszerezését irányozza elő. Különösen jó kilátásokkal kecsegtet a hajógyártás területén történő együttműködés. A hosz- szú lejáratú együttműködési program szerint 1981 és 1985 között a Szovjetunió 1,4—1,6 milliárd rubel értékben vásárol hajókat Finnországtól. Az együttműködés lehetőséget ad rá, hogy ezeket a hajókat egyre nagyobb mértékben szovjet berendezéseikkel szereljék fel. A magyar gépipar szándékai A szerszámgépek és formázó berendezések gyártása három százalékát képezi a magyar gépipar termelésének, de az ágazat exportjából 8—10 százalékban részesedik. A Magyar- országon előállított fémmegmunkáló berendezések 85—90 százaléka exportra készül. A Magyarországon készült gépeik Európa számos nyugati országában is működnek. Például a britt Lancer cég- gépparkjának 9 százalékát magyar' gyártmányú gépek alkotják. 1974-ben az exportra gyártott gépek és formázó berendezéseik 17 százalékát képezték a számvezérlésű gépek. Gyártó* sának növelésére azért fordítás nak gondot, mert a világpiacon ezen a téren erős konkur- rencia várható. Nagy figyelmet szentelnek a számítógéppel' irányított berendezések gyártó-' írnak Is.