Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-08 / 6. szám, hétfő
Szuper 8 és társai Az amatőrfilmes munkaeszköze a jól kiválasztott, gyakorlatban kipróbált, megszokott és megszeretett felvevő- gép. Megválasztásánál első szempont a filmméret eldöntése. Az amatőrfilmezés története folyamán elterjedt méretek a kövelkezők: 16 mm es, 9,5 mm-es, 8 mm-es, szuper 8- as. Ezeket a méreteket azonban megrostálta az idő. A 9,5 mm-es méretű felvevő- vagy vetítőgép ma már csak filmtörténeti ritkaság. A 16 mm-es filmméret a hivatásos filmezésben, televízióban és a filmforgalmazásban egyaránt használatos. Talán ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy ennek a méretnek (felvevő- és vetítőgépeknek) a használata amatőrök számára igencsak költséges szórakozás. Elterjedésének, felhasználásának amatőr szinten elsősorban klubok, művelődési házak stb. nyújthatnak teret, ahol kölcsönképpen állnak a tagok rendelkezésére ezek az eszközök. Végül a nagyon kedvelt „igazi amatőr mé- rel“-nek nevezett 8 mm-es filmet ma már lassan kiszorítja a szuper 8 mm-es film. A szuper 8 mm-es film abban különbözik a hagyományos 8 mm-estől. hogy a perforáció méreténeik, elhelyezésének megváltoztatásával mintegy ötven százalékkal megnőtt a vetítőfelület. Ezenkívül a szuper 8 mm-es felvevőgépeknek számos olyan előnyük van, melyek jelentős mértékben megkönnyítik a filmezést. A mai amatőrfilmes igen könnyen készíthet jó minőségű kifogástalan felvételeket, így tehát minden erejével témájára, mondanivalójára, filmje kifejező erejére összpontosíthat. Nyomatékosan fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a jól sikerült felvételekkel még korántsem alkottunk filmet. A felvételek seregéből kell kiválasztanunk végül is a legmegfelelőbb képsorokat, mérlegelve ezek hosszát és helyét készülő filmünkben. Könyörtelenül elhagyva mindazt, ami terjengős, érdektelen. A felvételek megfelelő sorrendű és ritmusú összeállítása, vagyis a vágás adja meg végül a film igazi értékét. Visszatérve a szuper 8 mm- es filmhez, jó néhány éve már, hogy megjelenése az amatőrök körében élénk vitát, érdeklődést váltott ki. Azóta a méret világszerte elterjedt, és az utóbbi években egyre többször hallani arról, hogy hivatásos filmesek is érdeklődéssel fordulnak felé. 1973 óta több fesztivál is zajlott, ahol csak ilyen méretű filmek szerepeltek. A nagy világcégek egyébként széles körben propagálják a szuper 8 mm-es méret nagy lehetőségeit. Megszületett a Kodak Ektasound kamera és a Chiron direkt hang. A tökéletesen automatizált kamera hangfelvevő berendezése a hangot közvetlenül a mágnescsíkkal ellátott filmszalagra rögzíti. A mikrofont négy méter hosszú kábel köti össze a kamerával. Nincs többé szükség tehát a felvevőgép és a magnetofon párosítására. Minden mesterséges fényforrás nélkül lehet filmezni vele lakásban is. Változtatható sebességű gumioptikával működik. Mindez persze számunkra egyelőre a jövő zenéje. Ám csüggedésre nincs okunk, mert a legváltozatosabb, legkorszerűbb felvevőgépek vásárolhatók elérhető áron, és a kezdőtől a legigényesebb amatőrig mindenki megtalálhatja a neki legjobban megfelelő kamerát. KAROSAI KULCSÁR ISTVÁN Termékeny idő Az Oj Szó hétfői számának 4. oldalán új rovatokkal jelentkezünk. Igyekszünk betekintést nyújtani a szocialista országok kulturális életébe, foglalkozunk az amatőr művészeti mozgalom és a szabad idő hasznos eltöltésének problémakörével, valamint a rendszeres olvasás, a permanens művelődés kérdéseivel. Havonta rendszeresen teret adunk fiatal írók, költők, kritikusok és műfordítók alkotásainak. A Termékeny idő című rovatban havonta egyszer a szabad idő jelentőségével, elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozunk. Igyekszünk hozzájárulni, hogy a mind több szabad idő a szocialista társadalmunk nyújtotta sokoldalú lehetőségek kihasználásával egyre több ember számára — Marx-szal szólva — termékeny idővé váljon, hozzájáruljon szocialista életszemléletünk és életstílusunk megerősödéséhez. Az érdeklődés alakítása Mi lesz az avatás után ? Mindenhol nagy ünnepséget tartanak — s teljes joggal. Van abban valami fölemelő, szívet-lelket melengető, amikor a faluban, kisvárosban korszerű művelődési otthont vagy szövetkezeti klubot avatnak, jóleső érzés látni, tapasztalni, eljutottunk addig, hogy már nemcsak az anyagiak előteremtésére és gyarapítására gondolunk, hanem a szellemi értékekre, az emberek művelődésére, szórakozására, életmódjára is. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocializmust csupán művelt emberekkel lehet fölépíteni. Ehhez a ma is oly időszerű gondolathoz talán annyit lehet hozzátenni, hogy napjainkban, a tudományos-technikai forradalom korában egyre inkább már nem csupán művelt, hanem állandóan művelődő emberekre van szüksége társadalmunknak. Tulajdonképpen ez a felismerés hozta létre a kulturális létesítményeket is. A legszebb ünnepségnek is rövidesen vége szakad. Szürkébb, de jóval fontosabb időszak következik. Az új létesítmény megkezdi szellemi kisugárzását, igazolja létjogosultságát, nélkülözhetetlenségét. Művelődést, szórakozást kínál, szélesre tárja a tudás és a megismerés kapuit, tágítja az emberek érdeklődési körét. Informál és formál. Gyarapítja az emberek tudását, gazdagítja, alakítja megváltoztatja az életüket. Kopogjunk be néhány hónappal, esetleg egy évvel az átadás után. Kíséreljük meg fölmérni, mi valósult meg a szép szavakból és a fogadkozásokból? Kevés adat áll a rendelkezésünkre, így jórészt tapasztalatainkra szorítkozhatunk csupán. S ezek legalábbis — elgondolkoztatóak. Sok helyen az új művelődési otthonok nem teljesítik küldetésüket. Csak akkor telik meg a nagyterem, ha gyűlés van vagy táncmulatság, neitán esztrádműsor. Egyébként a több millió koronás ráfordítással épült művelődési otthon heteken, hónapokon át kong az ürességtől. Kivéve a kávéházi részleget. Az okok szerteágazók. Az egyik a korszerű szemlélet hiánya. Sok kulturális dolgozó még mindig csupán színjátszócsoportban gondolkodik, függetlenül az emberek rátermettségétől vagy érdeklődési körétől. Félreértés ne essék: változatlanul értékesnek tartjuk az amatőr színjátszók munkáját, becsüljük áldozatokat is vállaló tevékenységüket, árn ugyanilyen ertékes lehet egy irodalmi színpad, fotószakkör, művelődési klub, képzőművészeti szakkör, nyelvtanfolyam is. Világjelenség az, amit a sikeres munka érdekében nem szabad figyelmen kívül hagynunk: napjainkban egyre inkább differenciálódnak az érdeklődési körök, a művelődési és a szórakozási igények. Ezekhez az igényekhez és az adott lehetőségekhez kell igazítani a terveket, az elképzeléseket. Ez a siker első feltétele. Egyre nyilvánvalóbbá válik az is, hogy a korszerű művelődési otthon élére már nem lehet „akárkit“ kinevezni. Csak olyan egyén képes ezt a fontos tisztséget betölteni, aki kellő elméleti tudással, tapasztalattal és szervezőképességgel rendelkezik. Aki mások segítségével képes felmérni az igényeket, felismerni a követelményeket, s ezeknek megfelelő lehetőségeket teremt. Nem egyedül, hanem a nemzeti bizottságok illetékeseivel, a felsőbb népművelési intézményekkel együttműködve. Érdemes lenne fölmérni, hogy új művelődési otthonokban vajon mindenhol ilyen vezetők dolgoznak? Folytatni lehetne a problémák fölsorolását, hiszen a korszerű népművelési munkához szakemberek, anyagiak s más feltételek is kellenek. Ennek a jegyzetnek a témája azonban csupán egy jelenség felmutatása. A tapasztalatok azt igazolják, hogy aki tudja mit akar, az előbb-utóbb képes megteremteni a szükséges feltételeket is. Ahol viszont a cél sem világos, s a művelődési otthon igazgatójának nem szívügye a hivatása, ott nehéz előbbre lépni, korunknak megfelelő kulturális életet teremteni. Az avatási ünnepségen sokan vesznek részt. Nem kevés azoknak a száma sem, akiket ezután már hivatalosan sem érdekel a művelődési otthonok sorsa, jövője, holott ez kötelességük lenne. A művelődési otthonok tevékenysége mindannyiunk ügye. Értünk, nekünk építették. Mindannyiunknak tennünk kell azért, hogy a művelődési othonok végre valóban a szocialista művelődés és a megfelelő szórakozás otthonai legyenek. SZILVÁSSÁ JÖZSEF Szereti ön Lisztet A Hungarolon-cég új, érdekes Liszt-lemezét nyilvánvalóan azzal a céllal bocsátotta ki, hogy minél szélesebb hallgatóság körében népszerűsítse a magyar mester műveit. A lemezt úgy állították össze, hogy műfajilag változatos képet adjanak Liszt ouvre-jéről, de mindegyik fajtából igyekeztek a legjobbat és a leg- megkapóbbat kiválasztani. A zongoraszólókat az Első Me- fisztókeringő képviseli, Ránki Dezső tolmácsolásában. A Magyar Rapszódiák — úgy érzem, helyesen — kimaradtak a lemezről, ugyanis ezek amúgy is népszerűek. A szimfonikus költemények közül a Les Pré- ludes öt szólaltatja meg a Magyar Állami Hangversenyzenekar, Németh Gyula vezényletével, a versenyművek műfajából pedig az Esz-dúr zongoraverseny csendül fel, Kiss Gyula, valamint a Ferencsik János vezényelte Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában. Egyedül a kicsit „lieder- tafeies“ Arbeiterchor beváloga- tásával tudnék vitatkozni. Én a magam részéről szívesebben hallgattam volna a lemezen Liszt vokális művei közül néhány közkedvelt dalt, olyanokat, mint a Loreley, a Ha álmom mély vagy a Ha én dús király volnék. ... és Bartókot? A Liszt-lemez párjaként megjelent egy lemeznyi Bartók-vá- logatás is. Ezt nyilván sokkal nehezebb feladat volt összeállítani, mint a Liszt-felvételeket, hiszen a komoly zene kedvelői között is lényegesen kevesebben szeretik századunk zenéjét, mint az 1800-as években született muzsikát. A Bartók-lemezt ennek ellenére még sikerültebbnek érzem, mint az előzőt. Bizonyos vagyok benne, hogy Senki sem születik ilyen vagy olyan határozott érdeklődéssel. A születéssel csak annak a lehetőségét hozzuk magunkkal, hogy majd különböző területeken érdeklődjünk. Minden egyes ember érdeklődését befolyásolja, a- hajlam, az a társadalom, kor, tárgyi és személyi környezet, amelyben él, az életmód, az eddigi ismeretek, tapasztalatok és a nevelés. Az érdeklődést befolyásoló tényezőik közül a hajlam és a környezet mellett a céltudatos nevelésnek, irányításnak tulajdonítunk legnagyobb hatást gyermeknél, ifjúnál, felnőttnél egyaránt. Ha például elhatároztuk, hogy fiataljainkat a hasznos olvasmányok iránt érdeklődőkké tesszük, ezt a szándékunkat hozzáértéssel, céltudatos munkával feltétlenül elérhetjük. A mindennapi élet ilyen tapasztalatai, észrevételei megnyugtató bizonyítékai az olyan tevékenység eredményességének, mely az emberek érdeklődésének formálását tekinti feladatának. A formálásban az a célunk, hogy az érdeklődés a) aktív, b) sokoldalú és c) igényes legyen. a) A népművelés akkor lehet eredményes, ha mindenki a saját szándékából művelődik. Azt akarjuk elérni, hogy az érdekeltek aktívan vegyenek részt a maguk és társaik művelésében. Ehhez sokszor elég az, ha a művelődés lehetőségeiről adunk tájékoztatást. Például a könyvtáros jegyzékkel, ügyes plakáttal stb. a dolgozók tudomására hozza, hogy milyen új könyvek érkeztek. De jobban el tudja látni a feladatát, ha elbeszélget azokkal, akik szívesen olvasnak, és szívesen segítenek a propagandában. Az adott esetben ez jelenti az aktivizálást. Máskor a népművelő felkeresi azokat a fiatalokat, akik- szervezni, irányítani szeretnek. Szinte minden emberre jellemző, hogy szívesen toboroz másokat a maga érdeklődési területére. Az igazi aktivizálás azt jelenti: nem csupán a különböző érdeklődésűek érdeklődésének kielégítéséről gondoskodunk, hanem ennek megszervezéséről is. Külön feladatunk a speciális területek aktív résztvevőit más területeken is aktivizálni, szélesebb körben érdeklődőkké tenni. Azokat pedig, akik nem megfelelő érdeklődéstől Indíttatva haszontalanul töltik el idejűiket, hasznosabb művelődési területeik iránt tesszük érdeklődőkké. b) A másik célunk a sokoldalúság. Ezzel kapcsolatban feladataink: A közömböseket, a nem érdeklődőket érdeklődőkké tenni. A közömbös érdeklődésűek mellett azonban nem sokkal kevesebb gondot okoz az egyoldalúan érdeklődők csoportja. Más művelődési területek irányában sokszor nehezen mozgósíthatók. Pedig az egyoldalú érdeklődés káros lehet. Káros befolyása különösen szembetűnő, ha nem a munkakörrel, hanem pl. a szórakozással, sporttal kapcsolatban nyilvánul meg. Az érdeklödes bővítését általában a rokon területek felé való szélesítéssel kezdjük. Például azok, akiket csaik a földművelés érdekel, viszonylag könnyen kaphatók arra, hogy meghallgassanak egy előadást, mely arról szól, hogy a különböző költők, írók hogyan ábrázolják őket. Ezen az úton mesz- szire eljuthatunk az érdeklődés bővítésében: festészetben, irodalomban, tudományban, agrotechnikában stb. A szórakozásban nyilvánuló egyoldalúságból a kizökkentés azért nehezebb, mert az ilyen érdeklődés sokszor a szenvedély határát súrolja, s mint ilyen erős kötődést jelent egy- egy területen. A szenvedélynél azonban meg kell nézni a célt is. A marxizmus a szenvedélyt nem kárhoztatja egyértelműen, csak a társadalmilag káros szenvedélyt. Az ilyen egyoldalúság legtöbbször bizonyos kényszerhelyzettel függ össze. Azok, akik nemkívánatos területen művelődnek egyoldalúan, legtöbbször azért teszik ezt, mert más területen nem képesek megfelelő eredménnyel művelődni, idejüket eltölteni. A ne mk í vá na to s eg yo Ida 1 ú ság b ó 1 való kivezetésnek legbiztosabb módja: tanítsuk meg a fiatalokat idejében, széles körben művelődni, szórakozni. c] Az érdeklődés harmadik lényeges vonásaként említettük az igényességet. Aki a művelődésben, szórakozásban igénytelen, általában azért ilyen, mert nem tettük igényesebbé. Az igényes művelődés megvalósításához nem elég az igényes célok és szándékok megjelölése. Az igényes művelődéshez vezető utat kell alaposan megmutatni. A fejlett érdeklődés fejlett ízléssel párosul. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egy részterületen való hibás érdeklődést nem lehet egyszerűen azzal megváltoztatni, hogy a részterületen való művelődésben akarjuk a fiatalokat alakítani. Az ízlés alakítása hosszú időt igényel. Itt a felvilágosítás, a tudatosítás nem elegendő. Az ízlés évek során, a sok helyesnek, hasznosnak, szépnek látásától, élményből alakul ki. Az ízlést elsősorban a környezet alakítja. Ezért olyan nagy jelentőségű környezetünk rendje, tisztasága, .ízlésessége, — a művelődési otthonban is. Az ízlés lassan fejlődik, s egyszer csak hiányérzet támad, ha nem azt kapjuk, amit ízlésesnek tarthatunk. Az igények fejlesztését nem ott kezdjük, ahová az igényességben el akarunk jutni. A meglevő lehetőségekkel, adottságokkal, a már kialakult igényekkel kell elsősorban számolni. Az érdeklődés alakításában nem várhatunk gyors ered- eredményt. Csak hosszú kulturális irányító, szervező munka vezet el a célhoz. Ha az érdeklődés alakulásának megítélésében, értékelésében tévedünk, ebből sok kár származhat: a látszateredményt valóságos eredményként könyveljük el, és lemondunk arról az alakító szándékról, amellyel pedig előbb-utóbb valóban jelentős eredményt érhetnénk el. Az emberre jellemző, hogy nemcsak az alaptermészetének megfelelően tud cselekedni, hanem nagyszerűen tud alkalmazkodni, az adott körülményeknek megfelelően „viselkedni“. Az ember nagyon hamar megtanulja: mit hogyan kellene csinálni, miről hogyan „illik“ vélekedni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nagymértékű átalakulás jár vele, és valóban megváltozott a cselekvő szándék, a cselekvő forma, a vélekedés. A kulturális fejlődésben, az érdeklődés alakításában csak a valóságos eredményeket szabad méltányolnunk. Ahhoz, hogy az érdeklődést megváltoztassuk, az egész embert kell alakítani. Ha az érdeklődést akarjuk igényesebbé tenni, az egész embert kell igényesebbé nevelni. Ahhoz, hogy sokoldalú érdeklődést alakítsunk ki valakiben, az egész embert kell sokoldalúan művelni, sokoldalú művelődésre előkészíteni. 1979. I. 8. eredményesen fogja népszerűsíteni Bartók művészetét. Kocsis Zoltán két zongaroművet játszik: a fiatal szerző zenei névjegyének számító Allegro barbarót és az op. 14-es Suite- et. A vokális kompozíciók közül hét pompás kis egynemű kar csendül fel rajta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarakórusának tolmácsolásában, Doráti Antal vezényletével és zenekari kísérettel. A lemez másik oldalát Bartók érettkori remekműve, a Zene húros, ütőhangszerekre és cse- lesztára foglalja el. Előadja: a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara, vezényel Lehel György. Ez ugyan nem tartozik a könnyen befogadható zeneművek közé, de aki rászánja magát, hogy alaposan belemerüljön, az kulcsot kap vele Bartók csodálatos világának megismeréséhez. KERTÉSZ IVÁN
