Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-02 / 1. szám, kedd
— OI FILMEK — LÜDAS MATYI (magyar) A magyar rajzfilm egyik jelenete filmre toppanjon s megnevettessen mindenkit, aki rajong a szép mesékért, rajzfilmekért. Népmeséhez hasonlíthatnánk a Ludas Matyi rajzfilm-változatát, hiszen az alkotók népmeséi vonásokkal ruházták föl a a zsarnok kiskirályt megleckéztető fiú történetét. Az egész műsort betöltő rajzfilm felépítése gondos munka. Az első jelenetekben Döbrögi uramat láthatjuk kegyetlen basáskodása közben, de már megjelenik Matyi meg a lúd is. Majd a Döb- rögi-kastély építkezése s az erdő tárul elénk, a következő jelenetek javarészt a betegszobában játszódnak, a befejező képsorokban viszont a falu és környéke, a vásározók színes tömege látható. A film szereplőit Jankovics Marcell tervezte; remek telitalálatai vannak, mint például Döbrögi uram, az Ispán, a hajdúk különböző típusai, a lúd. Karikatúrába hajló alakok ezek, A Ludas Matyi a magyar animációs-filmgyártás jelentős tel* jesítménye. Az alkotást Dargay Attila rendezte, az ő vezetésével készült a film ötvenezer rajza. A sok ötlettel, humoros, mulatságos jelenettel feldúsított rajzfilmben kiváló a színészek hangalakítása is: Kern. András a címszerepben bravúrosan váltogatja a hangnemet; Csákányi László hanghordozása híven jellemzi a hatalmaskodó zsarnokot; bővérű a többiek komédiázása is: Agárdi Gábor, Suka Sándor, Gobbi Hilda, Inke László, Raksányi Gellért, Farkas Antal egyénien szólaltatnak meg egy-egy figurát. Dargay Attila mesehangula- tót árasztó filmje egyszerű gondolatokat, örök igazságot fejez ki képeivel és alakjaival — mértéktartóan, kerülve a rajzfilm stilizáló lehetőségeit, a művészi kísérletezéseket. HÁLÓKOCSI (jugoszláv)^ Vonatban (a címből ítélve, ugyan hol máshol is?) játszódik a Hálókocsi című jugoszláv film cselekménye. Két idegen embernek, egy férfinek és egy nőnek tévedésből közös hálófülkébe adnak menetjegyet. Ez a kényszerhelyzet komoly dilemma elé állítja mindkettőjüket: mitévők legyenek? A film alapszituációját vázolva sokan azt hihetnék, hogy komédia ez a jugoszláv alkotás; s joggal, hiszen az alaphelyzet valóban vígjáték-lehetőségeket rejt magában. A Hálókocsi azonban lélektani film, két ember életének, addig megtett útjának az elemzése. A két idegen utas ugyanis a kényszerhelyzet okozta kínos feszé- lyezettség-érzetet leküzdve beszélgetésbe elegyedik. Elbeszélésükből kiderül, hogy egyik sem elégedett életével, s nem volt szerencséje a partner kiválasztásában sem. Mellékvágányra futott az életük s míg sorsuk, eltékozolt éveik fölött meditálnak, új érzés bontakozik ki bennük: az együvé tartozás érzése, nincs azonban erejük, hogy újra kezdjék életüket vagy túlságosan bátortalanok, s a megszokásnak, a beletörő- döttségnek is túl nagy a hatalma. S mire a vonat befut az állomásra, ismét idegen emberekként búcsúznak egymástól, mert érzéseiket magukba fojtva nem szánták el magukat a döntő lépésre... Dragoszlav Ilics filmjének hősei a konvenciók és előítéletek, nem kevésbé előéletük rabjai. Inkább a szürke hétköznapok gyötrő szenvedéseit választják, semhogy változtatnának életükön, mrt félnek szembenézni önmagukkal, jóllehet tudják: zátonyra futottak. Kár azonban, hogy az alkotó nem elemezte mélyebben rezignáltságuk okait, csupán néhány em- lékkóp segítségével villantotta föl múltjuk egy-egy állomását. Ily módon a téma nyújtotta lehetőségek kiaknázatlanul maradtak, s ahelyett, hogy a film boncolgatná, hol és mivel rontották el életüket, a nézőben csupa kérdőjel marad. — ym — A HAZUG Goldoni vígjátéki o Mi ATESZ komáromi színpadán >6-e hazudni vagy sem, azt már mindnyájan kipróbáltuk, így hát a választ is tudjuk: mindig kellemetlen, de olykor-olykor célszerű. A hazugságnak e célszerűségét fedezte lei Lelio, ez a 18. századi olasz aranyifjú, Carlo Goldoni hőse. A hazugság célszerű (Is), tehát nem Árnyékolhatja be annyira a lelkeit, mint oly sokan hiszik és magyarázzák — miközben, persze, hazudnak —, állítja Lelio, és abban a szemt meggyőződésben, hogy hazugságával nemcsak magának, másoknak is jót cselekszik, füllent és újra füllent. ír mi sem természetesebb, hogy füllentéseinek végső célja mindig a könnyebb nAfs meghódítása. S fürge eszéveű, rögtönzéseivel nemcsak a színpadon félrevezetettek, de a nézőtéren ülők szívébe is belopja magáit. Mert tagadhatatlan, hogy Lelio kedves és ügyes figura, akit ugyan jópárszor elnáspángoltak ravaszkodásaiért, mégis ragaszkodik önnön jelle- aniéhez. Következetes. Nem tud lemondani önmagáról. Mit is tehetne? Hazugnak született. Persze, ez sem igaz, hiszen senki sem születik hazugnak vagy becsületesnek. Lelio nem is születhetett annak, hiszem édesapja, a méltóságos polgárrá nemesedett Pantalone any- nyira tiszta és naiv, hogy amikor fölfedezi fia furfangjait, benne játszódik le a belső szenvedély drámája. És Turner Zsigmond olyan arányokban szól erről a csapásról, szenvedélyességében is olyan fegyelmezetten, hogy a Magyar Területi Színház 183. bemutatóján vitathatatlanul ő nyújtotta a legjobb alakítást. Már-már geometrikus szépsége volt alakításának: színészileg-technikailag minden kiszámított, embe- rileg-lelkileg azonban még a mulattató zárt karaktere ellenére sem tűrt kötöttséget. Kiválóan beleilleszkedett Goldoni betvenkedő, rangkórságban szenvedő világába. Persze, kérdés, hogy a felsoroltakon túl miért épp Turner Pantaloneja kelti a legnagyobb sajnálatérzést a nézőben. Valószínűleg azért, mert Lelio fia, ravaszkodásai és hazudo- zásai ellenére Is elnyeri a néző szimpátiáját, holott a néző nagyon jól tudja, hogy mai erkölcsi normák szerint Pantalo- neval szimpatizálni lenne az etikusabb, s Leltot pedig meg kellene vetnie. A lelkét azonban már foglyul ejtette a paradox érzés: Pantalonenak és Le- lionak is igaza van, hogy így éli életét. Igaza van, mégha ezt önálló életek KOPÖCS TIBOR grafikáiról m'i, ä ríč281< nem í« vhlTjutf Bé magunknak. Mert aki hagyja magái félrevezetni, annak úgy keűl, aki hiszékeny, annak is úgy kell. Különös ez a tízen nyolcadik századunkból jelenünkbe átmentett Kettőség, amely nyilván kulcsa a darab halhatatlanságának, A darab zárók épében Goldoni ugyan megbünteti Leliot, nem adja hozzá feleségül a hőn szeretett Rosaurát, de mi tagadás, Lelionak talán így a jobb, hiszen folytathatja hazudozásait, amiktől az esetleges házasság esetén sem tudott volna megválni, hiszen aki hazug, az mindenben hazug. A szerelemben is. S ha mégsem, hát úgy kell neki. Mondom, szimpatikusnak tűnik ez. a Lelio, bár Boráros Imre nem is annyira olasz, mint inkább francia szépfiút játszott el, s helyenként — fő- leg amikor a Magyar Televízió monomániás bontott csirke reklámműsorát utánozta — tűlstilizálta figuráját. Holocsy István, aki Lelio szolgáját, Ar- lecchinot alakította, olykor nagyabb súllyal volt ott a színpadon. Szerepformálását az együgyű fájdalom és a köny- nyed humor ötvözése karakte- rízálta, viszont beárnyékolta azzal, hogy kevésbé domborította ki Goldoni egyik legjelentősebb intelmeit: a hazugság ragadós. Kedvesét, Colombinát ugyancsak jól alakítja Kövesdi Szabó Marika. A női szereplők közül kimagaslik egyszerűségével, visszafogott harsányságá- val. Képes volt finom érzéki egyensúlyt adni Colombina primitívségének. Varsányi Marika Rosaurája helyenként harsányabb a kelleténél, annál is inkább, mivel a darab nem a oommedia dell’arte jegyében került színpadra. Mák Ildikó Beatriceje pedig túlontúl fiús, bár elhihető, hogy Bugár Gáspár koravén Ottavioja beleszeret. Pöthe István Florindoját pedig már láttam. Igaz, akkor Windsori víg nők címmel ment a darab. Florindo mintha Shakespeare vígjátékából lépett volna elő. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a szerepfölfogás. Persze, ez elsősorban a rendező számlájára írandó. Ügymond: vigyázó szeméra Fazekas Imre Balanzonlja magabiztosan állt a darab viszonylag könnyen fogható hullámhosszán, Tóth László Brighellá- ja viszont valószínűtlentil harsogott. Siposs Ernő le>véIhor- dója, Rozsár József kocsisa és Kiss László ügyeíogyott, szögletes boltosinasa szépen belesimult ebbe a semmi különös színházi, rendezői újítást nem hozó előadásba. Színvonalas szórakozást nyújt a Lúdas Matyi gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mindazoknak, akik szeretik a mesét és az igazságot. Fazekas Mihály elbeszélő költeménye hősének Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József nyújtott kezet, hogy a könyvttK kedvesen és vfdárm.n eltúlzott vonásokkal. A lúd eleven és gyors észjárású, kiajánikyrJŐ; ízes humorú. Mellette szinte háttérbe szorul a címszereplőj túlságosan kemény, zord ez a sihe- der, nem ártott volna egy kicsit több kedvességgel, humorral és kópésággal fölruházni. Január 18-án országszerte megkezdődik a dolgozók filmfesztiválja. A seregszemlén a szlovák filmgyártást Stefan Uher legújabb alkotása, az ARANYIDŐK képviseli. A képen a film egyik kockája 1979. Kopócs Tibor: Őrjárat flinometSMt, 19711 Annak idején Kopócs Tibor festményeinek, portréinak bemutatásával kezdte meg működését a marcelházai (Marcelova) Kisgaléria, amelynek nemes célja: fórumot adni a járás hivatásos és amatőr képzőművészeinek, valamint a közönség szépérzékének a csiszolása. A nemrégiben megnyitott, tizedik tárlaton ismét Kopócs- művek szerepelnek: grafikák, illusztrációk a legutóbbi évek terméséből. Ha jobban odafigyelünk a tárlat anyagára, megállapíthatjuk, hogy a hetvenes években a korszerű formanyelvek hatottak Kopócs művészetére, a valósággal együtt jelentkeznek az álomképek, amelyek gyermekkori eseményekhez, élményekhez kötődnek. Kedves figurája a furulyázó ifjú, aki dalra, harmóniára vágyik, s szüntelen kapcsolatban áll a bika alakjában megfogalmazott jelképpel; ez a bika helyenként a hatalom, az erőszak szimbóluma is, de olykor jóságos, szerény állat, aki hátára veszi ff furulyázó fiút és száguld vele. Figyelemre méltó a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére készített triptichon, amely teljesen meirdzi a propagandiszti- kus jelleget, nem plakátszerű a kompozíció, hanem líraian, elkötelezetten mesél az eseményekről. Az alkotó kifinomult rajzkészségét dicséri a Fábry Zoltán emlékére készített néhány lap. A tárlaton látható illusztrációk már megjelentek a hazai lapok hasábjain. Köztudott, hogy az illusztráció az irodalmi szöveghez, az elbeszélés gondolatához kötődik, de akkor jó, ha nem szolgai módon, leíró Jelleggel illusztrálja az irodalmi mű meséjét, hanem a képi megoldás tovább viszi a gondolatot, kiegészíti azt. Nos, e kiállításon ilyen illusztrációkkal találkozunk, a szöveg nélkül is önálló életet élnek, egységesek, erős rajzok. FARKAS VERONIKA Kiemelkedő Matus János zenéje. Mulatságosságába beleszö- vetett valami szorongás, s általa a néző már az első akkordok elhangzásakor biztos hangulati kapaszkodóra lelt. Kopócs Tibor díszlete egyszerű és tiszta, színpadi térformálása megteremtette az előfeltételt a szabadabb színészmozgatáshoz. Ez azonban elmaradt. Nyilván azért, mert Takáts Emöd nem rendezte — olyan értelemben, hogy nem adta a darabhoz saját fölfogását, véleményét, rendezői énjét, elképzeléseit, amely a mai színházban nélkülözhetetlen feltétele egy-egy darab varázsának —, hanem csupán színpadra állította Goldoni A hazug című vígjátékát. Persze, nem azt állítom, hogy a rendező elsőrendű feladata az, hogy kifejezze önmagát, azt viszont igen, hogy a rendező egyetlen egyszer sem mondhat le korunk, vagyis a jelenkor adekvát kifejezéséről. Takáts Ernőd hatásosabb rendezői jelenlétének hiánya ellenére úgy érzem, a színészek viszonylag jő előadást kreáltak A hazughó] A prím mindenképpen Turner Zsigmondé, aki úgymond vitte az előadást, s hiszem, magával ragadó alakításával igen érzékeny húrt szólaltatott meg nemcsak az igényes, de az átlagos színházlátogatóban is. Pantaloneje az, akiből fia fajankót csinál, s ő mégsem ezért mond le szerete- téről, hanem azért, mert Lelio hazug. A hazugság ragályos, sugallja, aki nem védekezik ellene, az megfertőződik. Védekezni ellene pedig csak úgy lehet, ha nem parolázunk a ha- zudozókka.1. Ha emberi tartalmunk méltóságát nem gyűri le a hazugság és mozgatórugója: az alantas érdek. SZIGETI lASZLÖ BORÁROS IMRE lelio, TURNER ZSIGMOND Pantalone szerepében (Nagy László felvétele)
