Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-02 / 1. szám, kedd

Az érsékújvári Elektrosvit ifjúsági ökölvívó-bajnokságot nyert csapata, Szép volt, fiúk Zengett, zúgott a „Szép volt fiúk44 az érsekújvári „Szoko- lovnya" ódon falai között. A szép számú közönség nem tudott betelni az Elektrosvit Nové Zámky fiatal ökölvívóinak ün- neplésével, sikerével. Hogyisne, hiszen ezúttal immár másod­szor nyertek ifjúsági országos csapatbajnokságot, ami Ér­sekújvárnál nagyob városban is osztatlan örömet váltana ki, elismerésre méltó sikernek számítana. A fiatalok megérdemel­ték a tapsot. Az érsekújvári ökölvívás nemsokára 45 éves fennállását ünnepli. Kétségtelenül szép idő, még egy szakosztály éle­tében is. Ilyenkor szinte elke­rülhetetlen az emlékezés, a múlt felelevenítése. Az újváriak kétszeresen örülhetnek, mert a jelenlegi sikerek fényében em­lékezhetnek a helyi ökölvívó­sport megalapítóiról és az első eredmények kovácsolóiról. Mindenütt vannak tisztségvi­selők, akik odaadással végzik áldozatkész munkájukat, de csak néhányukról lehet azt ál- lítani, hogy ők nevezhetők az egyesület vagy a szakosztály lelkének. Az érsekújvári Elekt­rosvit ökölvívó-szakosztályá­nak élete Szász István, Anta- lik Károly és Risavy József vállán nyugszik. Nem kismér­tékben ennek a „triumvirátus­nak“ köszönhető a jelenlegi fi­gyelemre méltó eredmény. A bajnoki cím ismételt megszer­zése után természetesen őket faggattuk e sportág érsekújvá- rí múltjáról, a problémákról és a jövőről egyaránt. Szász István, az egyesület alelnöke és az ökölvívó-szak­osztály elnöke így emlékezett: — Az újvári ökölvívás alap­jai a kezdeti eredmények Be- rényi, Domanizsa és az Esse fivérek nevéhez fűződnek. Az üzemi szakosztály fellendítésé­hez Szabó József edző a 30-as évek végén az Elektrosvit előd­jében járult hozzá, s olyan, or­szágos viszonylatban is jónevü ökölvívókat nevelt, mint pél­dául Kovács Géza és László, Fujasz, Galló, Varga, Gléz, To­ma, Mikula, Horváth. Az 50-es évek végén Nagy, Orsulik, Gél­lé, Risavy, Antalik, Talacs Sándor és Károly, valamint Bajzik öregbítették a város ökölvívósportjának jó hírnevét. — A múlt hagyományai vi­tathatatlanok, így nem a vélet­lennek köszönhetjük az ifik mostani sikereit. Volt mire épí­tenünk, de azt is ki kell hang­súlyoznunk, hogy számosán kiálltak az ökölvívók mellett, akik ezt meg is érdemlik, hi­szen méltóképpen képviselik városunk színeit. A kollektív szellem kitűnő: az együttesben vannak szlovákok is, de a nem­zetiségi kérdés feszegelésére eddig még nem volt példa és véleményem szerint nem is lesz. — Átmenetileg hullámvölgy­be került nálunk ez a sport, majd 1973-ban lendült fel is­mét, amikor rövid idő alatt ki­tűnő gárdát hoztuk össze: Ludas, Kovács Barnabás és Jó­zsef, Antalik, Risavy, BofansJcy Jaroslav és Ondrej, Macák, Pšenák, Horváth, Markó, Gugh, Kékesi, Domanizsa és Fujasz. 1974-ben megnyerték a szlová­kiai csapatbajnokságot és az országos bajnokságon a máso­dik helyen végeztek. Ezt egy évvel később megismételték, de az egyéni versenyben is ki­tűnően helytálltak. Heten ke­rültek a döntőbe és hárman or­szágos bajnoki címet szerez­tek. — 1976 ban sem a fiúkon múlott a döntőbe jutás. 1977­ben, a szlovákiai bajnokság megnyerése után az Ostí együttesét 16:6-ra fölényesen legyőzve az országos elsőséget is megszereztük. Tervünket százszázalékosan teljesítettük, aminek természetesen mi örül­tünk a legjobban. A csehszlo­vák ökölvívás történetében ez volt az első eset, hogy szlová­kiai csapat nyerte az országos ifjúsági bajnokságot. — Azonban nemcsak a csa­patversenyekben, hanem egyé* niben is jól helytálltak ököl» vívóink. 1975-től minden évben nyertek egyéni bajnokságot, néha többet is. Íme országos aranyérmeseink: 1975 Botan- ský Jaroslav, Macák, Domani­zsa, 1976 Risavy, Kovács, 1977 Risavy, 1978 Paszterkó. Általános hiedelem, hogy ott, ahol Jelentős sikereket vonultatnak fel, nincsenek problémák. Bizonyára van er­re is precedens, de nem jel­lemző a jól működő egyesüle­tekre, szakosztályokra sem. Csaknem mindenütt adódnak nehezen megoldható kérdések, tehát a problémák adva van­nak. Persze azok orvoslása a sikerek fényében sokkal köny- nyebb. Antalik Károly, a csapat ve­zetője — amolyan menedzsere — így nyilatkozott: — Minden igyekezetünk hiá­bavaló lenne, ha az üzemtől és az egyesület vezetőségétől nem kapnánk jelentős támo­gatást. Sokat segít a járási testnevelési és nemzeti bizott­ság. De elismeréssel kell nyi­latkoznom a tisztségviselők te­vékenységéről is. Közülük csu­pán egyet szeretnénk kiemel­ni: Pesti Józsefet* a szakosz­tály legidősebb tagját, aki 1948-tól szolgálja példamuta­tóan a helyi ökölvívást. Nekik köszönhető, hogy felajánlá­saink elismerést váltottak ki, megszereztük a példás szak­osztály címet és a központi szervek jó néhány funkciónk riusunkat kitüntették. — Nemcsak sporteredmé­nyeink figyelemre méltóak, ha­nem több esemény rendezésé­vel is tetszést arattunk. 1978 februárjában kerületi, március­ban szlovákiai bajnokságot, má­jusban szlovákiai junior baj­nokságot, novemberben a NOSZF tiszteletére „ifjúsági szorító“ elnevezésű hírverő versenyt bonyolítottunk le. — Az elmúlt három eszten­dőben ökölvívóink külföldre is eljutottak, s az eredmények nem voltak akármilyenek. Gdansk ellen itthon 16:6-ra győztünk, ott 12:10-re kikap­tunk, Miskolcon otthonunkban és idegenben egyaránt 14:8-ra vertük. Hat ökölvívónk szere­pelt a győri „nemzetközi Rá­ba Kunán“ és két első, egy második, két harmadik helyet szereztek. Csapatversenyben pediq 17 együttes között elsők lettünk. Risavy József példás edző, érthetően más oldalról szem­léli a dolgokat. Az edzőskö- dést már 1961-ben kezdte, de az akkori együttes hamarosan szétesett, s csak hosszabb szü­net után, 1973-ban sikerült is­mét új gárdát összehozni.-*• Először csak néhány gye­rekünk volt, de számuk foko­zatosan szaporodott. Olyan szintre jutottunk, amelyen megmaradni csak akkor lehet, ha versenyzőinknek a megle­vőknél jobb feltételeket terem­tenek. A felszerelés minősége sem felel meg a követelmé­nyeknek, hiányoznak a kor­szerű edzéseknél elengedhetet­lenül szükséges szerek, ame­lyekkel például a szovjet, NDK- beli és lengyel ökölvívók ren­delkeznek. Ezek a problémák azonban csak részben újvári jellegűek, megoldásuk orszá­gos méreteket igényel. — Tavaly megalapították az ifjúsági sportközpontot, a fia­talok felkészülésével nincse­nek nagy gondjaink, annak el­lenére, hogy az öreg torna­terem már régen nem felel meg, olyan sokan járnak ed­zésre. Ennek „köszönhetjük“, hogy azok, akik kinőttek az ifikorból, más egyesületbe szerződnek, ahol jobb feltéte­leket biztosítanak számukra. A bajnokságot nyert együttes­ből hatan kiestek, s így a gár­dát fiatalokkal töltjük fel. Szó­hoz jut az új nemzedék: Kiss, Szlávik, Kántor, Dráfi és még mások. — Szeretnénk egy felnőtt csapatot kialakítani — a köz­vélemény is elvárja tőlünk de a felsőbb szervek segítsége nélkül erre nem is gondolha­tunk, mivel elsősorban a tor­naterem kérdését kellene meg­oldani. A megfelelő tornatermek hiánya még ma is központi kérdés, bár ahogy a komáro­miak felépítették remekbe sza­bott sportcsarnokukat, lehet, hogy ugyanezt megvalósíthat­nák Üjvárott it. Fede>tt uszo­dájuk már van. Most egy csar­nok építéséhez kellene látniuk, s ezzel a város testnevelésé­nek, sportjának egyik fájó pontja kerülne le a napirend­ről. KOLLÁR JÓZSEF Várjuk a labdarúgás világbajnokát A 40 éves Luis Cesar Menotti érthetően nemzeti hős lett Ar­gentínában. Elsősorban az ő edzői képességeinek köszönheti e dél-amerikai ország váloga­tott csapata, hogy a MUNDIAL teljes sikerű házigazdája lett. A kék-fehér hosszanti csíkos mez­ben játszó, kitűnő erőnlétű együttes a világbajnok és leg­alább 1982-ig, a Spanyolország­ban sorra kerülő újabb MUN- DIAL-ig példakép marad. Köztudott, hogy a mindig ele­gáns, öröiktké cigarettázó mes­ter nem hajlandó tovább vál­lalni az argentin válogatott irá­nyítását. Valószínűleg nem is annyira a csapat iránt megnyil­vánuló állami támogatást és ér­deklődést tartja jelentéktelen­nek, hanem szolgálatai ellen­szolgáltatását, vagyis a gá­zsit. Jól tudja, milyen kapós a mai világban a világbajnok edzője, s meglehet, hogy már el is készült az a szerződése, amelyről még nem tudnak Ar­gentínában sem. Menotti jól tudja, hogy olyan ütőképes argentin nemzeti ti­zenegyet, mint amely a világ- bajnoki címet megszerezte, egy­hamar senkinek seim sikerül összehoznia. A kulcsemberek idegenben busás pénzért ker­getik a teőrlabdát, s minden Ígé­ret ellenére aligha állhatnak majd a szövetségi kapitány ren­delkezésére, ha igényt is tar­tana játékukra. Hogy szükség volna rájuk, az biztos. Argentí­na válogatottja ugyanis idén két alkalommal rándul át Euró­pába, hogy va­lóban nagyon erős csapatok­kal mérkőzzön. Külön örömmel tölt el bennün­ket, hogy hoz­zánk is elláto­gat a világbaj­nok, s az sem baj, hogy ez az erőpróba csak ősszel kerül sorra. Nézzük az ar­gentinok részle­tes menetrend­jét. A tavaszi por­tya első mérkő­zésének színhe­lye május 22-én Zürich lesz, ahol a FIFA-ju- bileum kereté­ben megrende­zik az 1978. évi VB döntőjének kimondott rangot nem biztosító visszavágóját, az Argentína— Hollandia mérkőzést. Még élén­ken emlékszünk a MUNDIAL döntőjére, amelynek 38. percé­ben Kempes ugyan vezetéshez juttatta Argentína tizenegyét, de Portvliet a 82. percben egyenlített, majd Rensenbrink lövése a rendes játékidő letel­te előtt az oldallécen csattant. A hosszabbításban a rámenő­sebb és lendületesebb argen­tin csapat Kempes (104. p) és Bertona (115. pj góljával ke­rekedett felül. Szemtanúk állf-» tása szerint az argentin csapat csát otthonában lehetett világ­bajnok, idegenben meg sem tudja közelíteni hazai eredmé­nyességét. A portya további találkozóját május 26-án Rómában, az olim­piai stadionban rendezik, ahol Olaszország együttese fogadja az argentin csapatot. E két együttes a MUNDIAL-on is ta­lálkozott egymással, s az olasz tizenegy volt a VB mezőny egyetlen csapata, amely győzni tudott Menotti legénysége el­len. Az l:0-ás olasz sikert hozó erőpróba gólját a csoportmér­kőzés 67. percében Bettega lőtte. Még nem tisztázódott, vajon május 29-én, vagy Június 6-án Dublin, vagy London láthatja-e az argentin együttest, tehát há- zigazdája vagy Írország, vagy Anglia tizenegye lesz. Akárme­lyik lesz is, ezzel a várhatóan kedvező eredménnyel szeretné legalább részben feledtetni, hogy nem volt számára hely a világbajnokságon. Az viszont biztos, hogy május 2-án Glasgowban rendezik a Skócia—Argentína találkozót. A skótok nagy reményeikkel kel­tek át az óceánon, de a vert mezőnyben maradtak, dicsőség nélkül tértek haza. Ősszel az argentin .egyötte* európai első portyaállomása Belgrád lesz, ahol szeptember A MUNDIAL döntője után a lelkes, ujjongó tö­meg a vállán viszi le a pályáról Passarellát, az argentin labdarúgóválogatott csapatkapitányát, aki kezében tartja a legértékesebb futball- trófeát. (CSTK-felv.) fi 7 ■S’ to ® N xu ? Nv.. a r-H ..a; c e 'a >o 'Ö ö N c o ? V « .2 Cr> 0) ö r- 00 +*» 8 i « o J. Š§ s § ^ ŽTŠ. QJ .Í2 '01 N ÍC gc C p a) tj CS) <11 o c e íj) % c Ql Cľ)>^ e I « xu QJ 15-én (esetleg 16-ánJ a Jugo­szláv tizeneggyel találkozik. Ad­digra feltehetően Miljanics ed­ző ismét ütőképessé teszi Jugo­szlávia válogatottját, s ha így lesz, kemény 90 perc vár a vi­lágbajnokra. Belgrádból Prágába repül Ar­gentína csapata, hogy szeptem­ber 19-én az EurÓpa-bajnok csehszlovák együttes vendége legyén. Addigra az egyébként impozáns strahovl stadiont aN kalmassá teszik a nagyjelentő­ségű válogatott labdarúgó-mér­kőzés megrendezésére. Csak azt sajnálhatjuk jóelőre, hogy befogadóképessége nem lesz legalább százezres! Bízunk ab­ban, hogy a csehszlovák csa­pat kiváló erőnlétű, harcikedvű és tudású játékosokat vonultat fel, akik a világbajnoknak is ízelítőt adnak az európai él­vonalbeli labdarúgásból. Az argentinok őszi portyája Nyugat-Berlinben fejeződik be, ahol az NSZK csapatával mér­kőznek. Ez a két csapat a MUN­DIAL-on nem találkozott, mert az 1974. évi világbajnok, a nyugatnémet együttes a várt­nál sokkal mérsékeltebb telje­sítményt nyújtott, s az elődön­tőbe sem jutott. Eléggé be­szédes az a megállapítás, hogy csoportjából, amelyben még Lengyelország, Mexikó és Tuné­zia szerepelt, egyiküknek sem jutott hely a az elődöntőben. Azzal Menotti is tisztában volt, s utódja is megtudja, hogy mindkét európai portyán a há­zigazda-csapatok az argentin válogatott világbajnoki babér­jainak m eg téptó zására készül­nek. Ez a rangelső sorsa. Az eredmény az majd megmarad. ZALA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom