Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-02 / 1. szám, kedd
Az érsékújvári Elektrosvit ifjúsági ökölvívó-bajnokságot nyert csapata, Szép volt, fiúk Zengett, zúgott a „Szép volt fiúk44 az érsekújvári „Szoko- lovnya" ódon falai között. A szép számú közönség nem tudott betelni az Elektrosvit Nové Zámky fiatal ökölvívóinak ün- neplésével, sikerével. Hogyisne, hiszen ezúttal immár másodszor nyertek ifjúsági országos csapatbajnokságot, ami Érsekújvárnál nagyob városban is osztatlan örömet váltana ki, elismerésre méltó sikernek számítana. A fiatalok megérdemelték a tapsot. Az érsekújvári ökölvívás nemsokára 45 éves fennállását ünnepli. Kétségtelenül szép idő, még egy szakosztály életében is. Ilyenkor szinte elkerülhetetlen az emlékezés, a múlt felelevenítése. Az újváriak kétszeresen örülhetnek, mert a jelenlegi sikerek fényében emlékezhetnek a helyi ökölvívósport megalapítóiról és az első eredmények kovácsolóiról. Mindenütt vannak tisztségviselők, akik odaadással végzik áldozatkész munkájukat, de csak néhányukról lehet azt ál- lítani, hogy ők nevezhetők az egyesület vagy a szakosztály lelkének. Az érsekújvári Elektrosvit ökölvívó-szakosztályának élete Szász István, Anta- lik Károly és Risavy József vállán nyugszik. Nem kismértékben ennek a „triumvirátusnak“ köszönhető a jelenlegi figyelemre méltó eredmény. A bajnoki cím ismételt megszerzése után természetesen őket faggattuk e sportág érsekújvá- rí múltjáról, a problémákról és a jövőről egyaránt. Szász István, az egyesület alelnöke és az ökölvívó-szakosztály elnöke így emlékezett: — Az újvári ökölvívás alapjai a kezdeti eredmények Be- rényi, Domanizsa és az Esse fivérek nevéhez fűződnek. Az üzemi szakosztály fellendítéséhez Szabó József edző a 30-as évek végén az Elektrosvit elődjében járult hozzá, s olyan, országos viszonylatban is jónevü ökölvívókat nevelt, mint például Kovács Géza és László, Fujasz, Galló, Varga, Gléz, Toma, Mikula, Horváth. Az 50-es évek végén Nagy, Orsulik, Géllé, Risavy, Antalik, Talacs Sándor és Károly, valamint Bajzik öregbítették a város ökölvívósportjának jó hírnevét. — A múlt hagyományai vitathatatlanok, így nem a véletlennek köszönhetjük az ifik mostani sikereit. Volt mire építenünk, de azt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy számosán kiálltak az ökölvívók mellett, akik ezt meg is érdemlik, hiszen méltóképpen képviselik városunk színeit. A kollektív szellem kitűnő: az együttesben vannak szlovákok is, de a nemzetiségi kérdés feszegelésére eddig még nem volt példa és véleményem szerint nem is lesz. — Átmenetileg hullámvölgybe került nálunk ez a sport, majd 1973-ban lendült fel ismét, amikor rövid idő alatt kitűnő gárdát hoztuk össze: Ludas, Kovács Barnabás és József, Antalik, Risavy, BofansJcy Jaroslav és Ondrej, Macák, Pšenák, Horváth, Markó, Gugh, Kékesi, Domanizsa és Fujasz. 1974-ben megnyerték a szlovákiai csapatbajnokságot és az országos bajnokságon a második helyen végeztek. Ezt egy évvel később megismételték, de az egyéni versenyben is kitűnően helytálltak. Heten kerültek a döntőbe és hárman országos bajnoki címet szereztek. — 1976 ban sem a fiúkon múlott a döntőbe jutás. 1977ben, a szlovákiai bajnokság megnyerése után az Ostí együttesét 16:6-ra fölényesen legyőzve az országos elsőséget is megszereztük. Tervünket százszázalékosan teljesítettük, aminek természetesen mi örültünk a legjobban. A csehszlovák ökölvívás történetében ez volt az első eset, hogy szlovákiai csapat nyerte az országos ifjúsági bajnokságot. — Azonban nemcsak a csapatversenyekben, hanem egyé* niben is jól helytálltak ököl» vívóink. 1975-től minden évben nyertek egyéni bajnokságot, néha többet is. Íme országos aranyérmeseink: 1975 Botan- ský Jaroslav, Macák, Domanizsa, 1976 Risavy, Kovács, 1977 Risavy, 1978 Paszterkó. Általános hiedelem, hogy ott, ahol Jelentős sikereket vonultatnak fel, nincsenek problémák. Bizonyára van erre is precedens, de nem jellemző a jól működő egyesületekre, szakosztályokra sem. Csaknem mindenütt adódnak nehezen megoldható kérdések, tehát a problémák adva vannak. Persze azok orvoslása a sikerek fényében sokkal köny- nyebb. Antalik Károly, a csapat vezetője — amolyan menedzsere — így nyilatkozott: — Minden igyekezetünk hiábavaló lenne, ha az üzemtől és az egyesület vezetőségétől nem kapnánk jelentős támogatást. Sokat segít a járási testnevelési és nemzeti bizottság. De elismeréssel kell nyilatkoznom a tisztségviselők tevékenységéről is. Közülük csupán egyet szeretnénk kiemelni: Pesti Józsefet* a szakosztály legidősebb tagját, aki 1948-tól szolgálja példamutatóan a helyi ökölvívást. Nekik köszönhető, hogy felajánlásaink elismerést váltottak ki, megszereztük a példás szakosztály címet és a központi szervek jó néhány funkciónk riusunkat kitüntették. — Nemcsak sporteredményeink figyelemre méltóak, hanem több esemény rendezésével is tetszést arattunk. 1978 februárjában kerületi, márciusban szlovákiai bajnokságot, májusban szlovákiai junior bajnokságot, novemberben a NOSZF tiszteletére „ifjúsági szorító“ elnevezésű hírverő versenyt bonyolítottunk le. — Az elmúlt három esztendőben ökölvívóink külföldre is eljutottak, s az eredmények nem voltak akármilyenek. Gdansk ellen itthon 16:6-ra győztünk, ott 12:10-re kikaptunk, Miskolcon otthonunkban és idegenben egyaránt 14:8-ra vertük. Hat ökölvívónk szerepelt a győri „nemzetközi Rába Kunán“ és két első, egy második, két harmadik helyet szereztek. Csapatversenyben pediq 17 együttes között elsők lettünk. Risavy József példás edző, érthetően más oldalról szemléli a dolgokat. Az edzőskö- dést már 1961-ben kezdte, de az akkori együttes hamarosan szétesett, s csak hosszabb szünet után, 1973-ban sikerült ismét új gárdát összehozni.-*• Először csak néhány gyerekünk volt, de számuk fokozatosan szaporodott. Olyan szintre jutottunk, amelyen megmaradni csak akkor lehet, ha versenyzőinknek a meglevőknél jobb feltételeket teremtenek. A felszerelés minősége sem felel meg a követelményeknek, hiányoznak a korszerű edzéseknél elengedhetetlenül szükséges szerek, amelyekkel például a szovjet, NDK- beli és lengyel ökölvívók rendelkeznek. Ezek a problémák azonban csak részben újvári jellegűek, megoldásuk országos méreteket igényel. — Tavaly megalapították az ifjúsági sportközpontot, a fiatalok felkészülésével nincsenek nagy gondjaink, annak ellenére, hogy az öreg tornaterem már régen nem felel meg, olyan sokan járnak edzésre. Ennek „köszönhetjük“, hogy azok, akik kinőttek az ifikorból, más egyesületbe szerződnek, ahol jobb feltételeket biztosítanak számukra. A bajnokságot nyert együttesből hatan kiestek, s így a gárdát fiatalokkal töltjük fel. Szóhoz jut az új nemzedék: Kiss, Szlávik, Kántor, Dráfi és még mások. — Szeretnénk egy felnőtt csapatot kialakítani — a közvélemény is elvárja tőlünk de a felsőbb szervek segítsége nélkül erre nem is gondolhatunk, mivel elsősorban a tornaterem kérdését kellene megoldani. A megfelelő tornatermek hiánya még ma is központi kérdés, bár ahogy a komáromiak felépítették remekbe szabott sportcsarnokukat, lehet, hogy ugyanezt megvalósíthatnák Üjvárott it. Fede>tt uszodájuk már van. Most egy csarnok építéséhez kellene látniuk, s ezzel a város testnevelésének, sportjának egyik fájó pontja kerülne le a napirendről. KOLLÁR JÓZSEF Várjuk a labdarúgás világbajnokát A 40 éves Luis Cesar Menotti érthetően nemzeti hős lett Argentínában. Elsősorban az ő edzői képességeinek köszönheti e dél-amerikai ország válogatott csapata, hogy a MUNDIAL teljes sikerű házigazdája lett. A kék-fehér hosszanti csíkos mezben játszó, kitűnő erőnlétű együttes a világbajnok és legalább 1982-ig, a Spanyolországban sorra kerülő újabb MUN- DIAL-ig példakép marad. Köztudott, hogy a mindig elegáns, öröiktké cigarettázó mester nem hajlandó tovább vállalni az argentin válogatott irányítását. Valószínűleg nem is annyira a csapat iránt megnyilvánuló állami támogatást és érdeklődést tartja jelentéktelennek, hanem szolgálatai ellenszolgáltatását, vagyis a gázsit. Jól tudja, milyen kapós a mai világban a világbajnok edzője, s meglehet, hogy már el is készült az a szerződése, amelyről még nem tudnak Argentínában sem. Menotti jól tudja, hogy olyan ütőképes argentin nemzeti tizenegyet, mint amely a világ- bajnoki címet megszerezte, egyhamar senkinek seim sikerül összehoznia. A kulcsemberek idegenben busás pénzért kergetik a teőrlabdát, s minden Ígéret ellenére aligha állhatnak majd a szövetségi kapitány rendelkezésére, ha igényt is tartana játékukra. Hogy szükség volna rájuk, az biztos. Argentína válogatottja ugyanis idén két alkalommal rándul át Európába, hogy valóban nagyon erős csapatokkal mérkőzzön. Külön örömmel tölt el bennünket, hogy hozzánk is ellátogat a világbajnok, s az sem baj, hogy ez az erőpróba csak ősszel kerül sorra. Nézzük az argentinok részletes menetrendjét. A tavaszi portya első mérkőzésének színhelye május 22-én Zürich lesz, ahol a FIFA-ju- bileum keretében megrendezik az 1978. évi VB döntőjének kimondott rangot nem biztosító visszavágóját, az Argentína— Hollandia mérkőzést. Még élénken emlékszünk a MUNDIAL döntőjére, amelynek 38. percében Kempes ugyan vezetéshez juttatta Argentína tizenegyét, de Portvliet a 82. percben egyenlített, majd Rensenbrink lövése a rendes játékidő letelte előtt az oldallécen csattant. A hosszabbításban a rámenősebb és lendületesebb argentin csapat Kempes (104. p) és Bertona (115. pj góljával kerekedett felül. Szemtanúk állf-» tása szerint az argentin csapat csát otthonában lehetett világbajnok, idegenben meg sem tudja közelíteni hazai eredményességét. A portya további találkozóját május 26-án Rómában, az olimpiai stadionban rendezik, ahol Olaszország együttese fogadja az argentin csapatot. E két együttes a MUNDIAL-on is találkozott egymással, s az olasz tizenegy volt a VB mezőny egyetlen csapata, amely győzni tudott Menotti legénysége ellen. Az l:0-ás olasz sikert hozó erőpróba gólját a csoportmérkőzés 67. percében Bettega lőtte. Még nem tisztázódott, vajon május 29-én, vagy Június 6-án Dublin, vagy London láthatja-e az argentin együttest, tehát há- zigazdája vagy Írország, vagy Anglia tizenegye lesz. Akármelyik lesz is, ezzel a várhatóan kedvező eredménnyel szeretné legalább részben feledtetni, hogy nem volt számára hely a világbajnokságon. Az viszont biztos, hogy május 2-án Glasgowban rendezik a Skócia—Argentína találkozót. A skótok nagy reményeikkel keltek át az óceánon, de a vert mezőnyben maradtak, dicsőség nélkül tértek haza. Ősszel az argentin .egyötte* európai első portyaállomása Belgrád lesz, ahol szeptember A MUNDIAL döntője után a lelkes, ujjongó tömeg a vállán viszi le a pályáról Passarellát, az argentin labdarúgóválogatott csapatkapitányát, aki kezében tartja a legértékesebb futball- trófeát. (CSTK-felv.) fi 7 ■S’ to ® N xu ? Nv.. a r-H ..a; c e 'a >o 'Ö ö N c o ? V « .2 Cr> 0) ö r- 00 +*» 8 i « o J. Š§ s § ^ ŽTŠ. QJ .Í2 '01 N ÍC gc C p a) tj CS) <11 o c e íj) % c Ql Cľ)>^ e I « xu QJ 15-én (esetleg 16-ánJ a Jugoszláv tizeneggyel találkozik. Addigra feltehetően Miljanics edző ismét ütőképessé teszi Jugoszlávia válogatottját, s ha így lesz, kemény 90 perc vár a világbajnokra. Belgrádból Prágába repül Argentína csapata, hogy szeptember 19-én az EurÓpa-bajnok csehszlovák együttes vendége legyén. Addigra az egyébként impozáns strahovl stadiont aN kalmassá teszik a nagyjelentőségű válogatott labdarúgó-mérkőzés megrendezésére. Csak azt sajnálhatjuk jóelőre, hogy befogadóképessége nem lesz legalább százezres! Bízunk abban, hogy a csehszlovák csapat kiváló erőnlétű, harcikedvű és tudású játékosokat vonultat fel, akik a világbajnoknak is ízelítőt adnak az európai élvonalbeli labdarúgásból. Az argentinok őszi portyája Nyugat-Berlinben fejeződik be, ahol az NSZK csapatával mérkőznek. Ez a két csapat a MUNDIAL-on nem találkozott, mert az 1974. évi világbajnok, a nyugatnémet együttes a vártnál sokkal mérsékeltebb teljesítményt nyújtott, s az elődöntőbe sem jutott. Eléggé beszédes az a megállapítás, hogy csoportjából, amelyben még Lengyelország, Mexikó és Tunézia szerepelt, egyiküknek sem jutott hely a az elődöntőben. Azzal Menotti is tisztában volt, s utódja is megtudja, hogy mindkét európai portyán a házigazda-csapatok az argentin válogatott világbajnoki babérjainak m eg téptó zására készülnek. Ez a rangelső sorsa. Az eredmény az majd megmarad. ZALA JÓZSEF
