Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-02 / 1. szám, kedd

TAKARMÄNYwevewOieeT Metres*#* Cär-eiwB* Télen gazdaságosabban Jobb munkára serkentik a gondozókat és fejőket # Korszerűsítik a szálirtdst Rugalmasabban szervezik a munkát A tél változásokat hoz az oroszkai f Pohronský Ruskov) Virágzás Efsz állatállományá­nak takarmányozásában is. A vezetőségnek és a tagságnak nagy erőfeszítéseket kell ten­nie, hogy megtartsák a jelen- légi termelési szintet és telje­sítsék az eladási terveket. Azért állnak nagy feladatok előtt, mert — bár tömegtakar­mányból eleget tartósítottak — a minőség nem megfelelő, és szemes takarmányból sincs ele­gendő. Ezzel kapcsolatban Nagy Árpád mérnök, szakosí­tott agronómus így nyilatkozik: — Épp a múltkoriban számít­hattuk, hogy 1977-hez viszo­nyítva egyharmadával több tö­megtakarmány termett, még­sem lehetünk elégedettek, mert nincs elég fehérjedüs takarmá­nyunk. Fejtegeti, hogy pótolhatnák a szemes takarmányt, ha lenne elég zöldlisztjük. A lucerna azonban alacsony hektárhoza* rnot adott, mert gyomos volt. Ezért nem készíthettek belőle elegendő tápanyagdús lisztet, vagy szemcsézett takarmányt, A silókukorica hektárhozama háromszázhúsz mázsa volt. Ezért százharminc vagon siló- kukoricát tartósíthattak más takarmányokkal keverve. Per­sze, ezt a takarmányt csak bi­zonyos mennyiségben adagol­hatják az állatoknak. — így állunk — mondja. — Ha csak a mennyiségről beszél­nénk, akkor azt mondhatnánk, hogy elegendő a takarmány az állatállomány részére, ha azon­ban a minőségről is szólunk, akkor mégis azt kell megálla­pítanunk, hogy kevés van be­lőle. — Milyen lehetőségeket ke­resnek a fehérjedús takarmány, illetve a takarmánykeverékek pótlására? — Megoldást találnunk kell — mondja a szakosított zoo­technikus —, annál is inkább, 1979. I. 2. Bővül a strázskéi Chemko vállalat Az utóbbi hetekben nagy a sürgés-forgás a strážskéi Chemko vegyipari kombinát előtt. Naponta földdel és egyéb anyagokkal megrakott teher­gépkocsik járnak ki és be a gyárkapun. Cáfolhatatlan bizo­nyítékaként annak, hogy itt építkezés folyik. Igen, újabb épületek felépí­tésére, illetve egy új, a ciklo- hexanont gyártó üzem létesíté­sére kerül sor. A tereprendezés már korábban elkeződött. Amint Peter Džamba mér­nöktől, a vállalat beruházási igazgatóhelyettesétől megtud­tuk, az új üzem építésének el­ső szakaszában közel 82,6 mil­lió korona ráfordítással har­minc épület készül el, ami — ennek a jelentős vegyipari üzemnek esetében — a „ki­sebb“ építkezések közé sorol­ható. Az üzem felépítendő új be­járata előtt parkolóhelyet léte­sítenek 300 személygépkocsi ré­szére, „autóbuszállomást“ húsz indulóhellyel. Új irodaház is épül, ebben helyezik el a vál­lalati igazgatóságot, az irodák egy részét, élelmiszerüzletet stb. Erre az új irodaházra azért lesz szükség, mert a jelenlegi előtt építik az új üzem nyers­anyagraktárához vezető üzemi vasutat. Bővítik az egészség- ügyi központot, az üzemi kony­hát és étkezdét. A múlt évben közel tíz mil­lió korona, az idén 45 millió korona értékű munkát végez­nek, s 1980-ban befejezik az építkezés első szakaszát. Az idén elkezdik a második szakasz építését, mely kereté­ben több mint 1 milliárd koro­na költséggel 110 objektum épül fel. Ha az ütemterv szerint sike­rül elvégezni a tervezett mun­kálatokat, 1983 januárjában el­készül a strážskéi Chemko vál­lalat ciklohexanont gyártó új üzeme. (kulikj mert nagy az eltérés az egyes részlegek között a koncentrált takarmányok fogyasztásában. A lekéri (Cajakovo) részlegen annak ellenére, hogy az év ki­lenc hónapjában közel tíz liter volt a tehenek napi átlagos tejhozama, egy liter tej előál­lításához mégis csak húsz de­ka takarmánykeveréket hasz­náltak fel. Decemberben vala­melyest csökkent a napi átla­gos tejhozam, de a koncentrált takarmány fogyasztása egy li­ter tej előállítására mégiscsak huszonkilenc deka. Ezen a rész­legen az etetők és fejők min­den lehetőséget kihasználnak a takarmány gazdaságos etetésé­re és a tejtermelés növelésére. Marta Lepionová mérnök, az állattenyésztési ágazat üzem­gazdásza is hozzászól a prob­lémához. Kis számológépén percek alatt kiszámítja, hogy novemberben egy liter tej elő­állítására több takarmánykeve­réket használtak fel, mint a korábbi hónapokban. Azért ad­tak belőle többet a tehenek­nek, mert elejét aikarták venni a tejtermelés csökkenésének. Ez sikerült is, azonban lénye­gesen megdrágult a tej terme­lése. Újra a szakosított zootechni- kus fejtegeti, hogy a tejterme­lésben és a takarmányfogyasz­tásban mutatkozó eltérések egyrészt a takarmány minősé­gétől, másrészt a gondozók és fejők munkájától függenek. Ezért a téli kampány idején többszőr is összehívják a fejő­ket és az etetőket, megvitatják velük a leghelyesebb munka­módszerek megvalósításának lehetőségeit. Keresik, kutatják a módját, hogyan lehetne csök­kenteni a koncentrált takarmá­nyok fogyasztását. Többször is megkérdezem a zootechnikustól, hogy milyen lehetőségeik vannak elképzelé­seik megvalósítására. Megfon­toltan válaszolja: — Ügy vélem, hogy a nehéz­ségek ellenére is kedvezőek. Többek között fél év múlva üzembe helyezzük a korszerű takarmánypogácsázó berende­zést. Felhasználhatjuk a kevés­bé értékes takarmányt is az ál­latok etetésére. A pogácsákba értékes tápanyagokat juttatha­tunk. — Milyen módon lehetne még enyhíteni a takarmányel- látási gondokat?... — érdek­lődöm. — Véleményem szerint — vá­laszol a zootechnikus — a dön­tő fordulatot a két takarmány­előkészítő központ berendezé­seinek üzembe helyezese hozza meg. A tömegtakarmányt gé­pekkel keverjük össze, szinte Összepréseljük, hogy a kevésbé értékes takar inán y na k is meg­felelő íze legyen. A takarmányt előre elkészített recept szerint készítjük. Ezeket a munkákat annyira gépesítik, hogy a ta­karmány előkészítéséhez és el­szállításához negyven száza­lékkal kevesebb munkaerőre és szállítóeszközre lesz szükség. Üzembe helyezünk egy olyan berendezést is, amellyel karba- míd, ta>k a rtmá n yé lesz tő és me­lasz hozzáadagolásával a tehe­nek részére folyékony takar­mányt készítünk. Terveink sze­rint mintegy ötezer-hatezer li­tert szállítunk ebből az érté­kes takarmányból a tehén;istál­lókba. Újra az üzemgazdász számít- gat. Szerinte, ha megvalósul­nak elképzeléseik, akkor lénye­gesen olcsóbban termelhetik a tejet és a húst. Értékelése sze rint a tehenek napi átlagos tejhozama már nem csökken tovább, és ezért a tervezettnél megközelítőleg húszezer liter­rel adnak el többet. A szarvas­marhahús eladását is teljesitik. Sertéshúsból viszont keveseb­bet adnak el, mert az első ne­gyedévben nem volt elég ma­lac hizlalásra. Az évi malac­szaporulat kocánként 1978-ban megközelítőleg csak tizenhat dfarab. Ez nagyon kevés. Eléig nagyok a takarmányel­látási gondok az oroszkai Vi­rágzás Efsz-ben. Amint azon­ban a zootechnikus és az üzem­gazdász szavai bizonyítjuk, ke­resik a megoldás kulcsát, hogy teljesíthessék igényes feladatai­kat. Elhatározták, hogy a ta­karmány gazdaságosabb eteté­sével egy kilogramm szarvas­marhahús előállításához 2,16, egy kilogramm sertéshús elő­állításához pedig négy kilo­grammnál kevesebb takarmány- keveréket használnak fel. Elsőrendű feladatnak tartják a munka rugalmasabb szerve­zését és az ágazatok közötti összhang megteremtését, illet­ve elmélyítését. Az eddigi ta­pasztalatok ugyanis azt bizo­nyítják, hogy az ágazati irá­nyítás helyes, az ágazatveze­tőknek azonban jobban együtt kell működniük, s előrelátó tervezéssel biztosítani az állat- állománynak az elegendő és megfelelő összetételű, illetve jó minőségű takarmányt. Ha ez megvalósul, akkor gyorsabban gyarapodnak az állatok, és na­gyobb lesz a tehenek tejhoza- ma is. BALLA JÓZSEF Magyarázkodás helyeit Nehéz tietek, hónapok vár­nak az állattenyésztőkre, hi­szen a téli időszakra tartósított tömegtakarmány átlagosan 95 százaléka a szükségesnek. En nek kell kitartania tavaszig, de úgy, hogy a takarmányozás az állatállomány egészségi állapo­tában ne okozzon romlást, a termelékenység a megkövetelt szinten maradjon, s a mező- gazdasági üzemek 1979 első negyedévében is folyamatosan és késedelem nélkül teljesítsék a tej, hús, s más állati eredetű termékek eladási tervét. Csehszlovákia Kommunista Pártja is ezeket a szemponto­kat vette alapul, amikor a tél kezdete előtt más évekhez ha­sonlóan meghatározta a politi­kai-szervező munka elsődleges feladatait a mezőgazdaságban. A feladatok sorában minden korábbinál nagyobb súlyt ka­pott az állattenyésztés, s ezen belül is a takarékos takar­mánygazdálkodás. Amint az alapelvek is hang+ súlyozzák, szükséges, hogy az egyes állatoknál megállapít sák az optimális takarmány­adagokat, és szigorúan a ter­melékenység szerinti adagolást alkalmazzák. A higiéniai és etetéstechnikai követelmények megtartásán túlmenően a dol­gozókat anyagilag is tegyék ér­dekeltté a lehető legjobb ter­melési eredmények elérésében, A feladatokat személyek sze­rint határozzák meg, és az is­tállókban, táblákon rendszere­sen — a fejőknél naponta — A szovjet külkereskedelem eredményei A Szovjetunió külkereskedel­mi forgalma januártól szeptem­berig több mint 8 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakának szintjét és elérte az 51,5 milliárd rubelt. A kül­kereskedelmi forgalomnak csak­nem 60 százaléka — több mint 30 milliárd rubel — a szocia­lista országokba jutott. A Szovjetunió legfontosabb szocia­lista külkereskedelmi partnerei az NDK, Lengyelország, Bulgá­ria, Csehszlovákia, Magyaror­szág és Kuba. A fejlett tőkés országokkal az év első 9 hónap­jában 14,7 milliárd rubelnyi árucsere-forgalmat bonyolított le a Szovjetunió. Legfontosabb nyugati kereskedelmi partnerei az NSZK, Japán, az USA és Franciaország. Olajkutatás Guatemalában Guatemala kormánya enge­délyt adott a Texaco és az Amo­co olajikonszerneknek, hogy mintegy 487 ezer acre területen (195 ezer hektár) keressenek és termeljenek kőolajat. Megál­lapodás szerint az első három év folyamán két kutatófúrást kell elvégezniük, ezt a munikát a legközelebbi jövőben elkez­dik. A lengyel termelőszövetkezetek fejlődése Lengyelországban mind nép­szerűbbé válnak a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek. Szá­múik évről évre növekszik, ma már eléri a 2000-t, míg 1974- ben nem volt több 900-nál. A szövetkezetek gyors fejlő­dése 1971 után kezdődött. A tavalyi év végén a szövet­kezetek 400 ezer hektár földet műveltek meg, 75 százalékkal többet, mint 1974-ben. A terme­léseredmények is folyamatosan javulnak. Az utóbbi négy év­ben gabonából hektáronként 30,2 mázsa volt az átlag, de egyes vajdaságokban a 33 má­zsát is meghaladta. Az 1971^ 1974 közötti időszakkal össze­hasonlítva, hektáronként 4 má­zsa volt a növekedés. Ez nagy eredménynek számít, mert az időjárás kedvezőtlen volt, és ki­sebb hozamú földeket is műve­lés alá vontak. A termelőszövetkezetek fon­tos szerepet töltenek be a fel­dolgozóipari tevékenységben is, befőttet, uborkakonzervet, és fé(késztermékeket állítanak elő a nagyüzemek részére. A ter­melés értéke több mint 1 mil­liárd zloty. A termelőszövetkezeteik irán­ti fokozott érdeklődés nemcsak az állam növekvő segítségének eredménye. A 120 ezer termelő­szövetkezeti paraszt közül so­kan azért léptek be, mert több a szabad idejük, nyolc óra a munkaidő, vasárnap rendszerint nem dolgoznak és fizetett sza­badságra van joguk, ami az egyéni parasztgazdaságoknál nem valósítható meg. A lignit világtermelése A világ lignittermelése 1977- ben 909,8 millió tonnát ért el, 1,8 százalékkal haladta meg az előző évit. A kitermelés legje­lentősebb területe továbbra is Európa maradt 90,1 százalé­kos részesedéssel, ezt követi Észak-Amerika 3,5 százalékkal, Ausztrália és Óceánia 3,3 szá­zalékkal, és Ázsia 3,1 százalék­kal. A fejlett tőkésországok közül a legjelentősebb lignittermelő 1977-ben az NSZK volt, bár az 1976-os évinél kisebb mennyisé­get ért el. Részesedése a világ- termelésből 1977-ben 13,5 szá­zalék volt. Jelentős termelésnö­vekedést ért el Spanyolország, 47 százalékkal növelte a kibá­nyászott mennyiséget. tüntessék fel, hogy össztelje­sítményével ki és mennyivel teljesíti túl egyéni feladatát, illetve mennyivel adós. A hiá­nyok okait azonnal meg kell keresni és fel kell számolni. Nem vitás, már az eddig fel­sorolt követelményeknek is csak gondos munkával, előre­látó jó szervezéssel lehet ele­get tenni, a téli kampány alapelvei ezúttal mégis még többet követelnek meg. Még több fáradságot és még több találékonyságot, elsősorban a mezőgazdasági üzemek veze­tői, a termelés és az állatte­nyésztés irányításáért felelős egyének részéről. Az ő gond­juk, kötelességük megteremte­ni azokat a feltételeket, meg­ragadni és megragadtatni minden lehetőséget, amellyel ellensúlyozható a kedvezőtlen takarmánymérleg. Elsősorban és ismételten a szalma felhasználásának fon­tosságára figyelmeztetnek az alapelvek, hangsúlyozva, hogy a szalmából készített takar­mány a szarvasmarha-tenyész­tésben pótolhatatlan eleség. Sajnos, ennek ellenére még mindig akadnak mezőgazdasá­gi üzemek — tények, adatok bizonyítják —, ahol jelenleg sem tesznek meg mindent a szalma értékesítéséért. A leg­egyszerűbb berendezéseket a szalma darálása és ízesítése igényli, de számos helyen még ennek sem teremtenék meg_a feltételeit. Komolyabb beruhá­zást jelent a takarmánypogá­csázó, így érthető, hogy nincs mindenhol, érthetetlen viszont, hogy ahol van, ott miért üze­mel csak egy műszakban. Pél­dául az érsekújvári [Nové Zámky) járásban a november végi kimutatás szerint az öt po-: gácsázó közül csak egy, a szí- mői (Zemné) termelt két mű­szakban. Pedig ekkor már több volt, mint biztos, hogy nem lesz bővében a takarmány. Nem vitás: a két, sőt három műszak, a széles körű koope­ráció több gondot, szervezést igényel, mint az egyműszakos üzemelés, de most ennyi több­letet minden vezető köteles vállalni. Kis beruházást igé­nyel, inkább szervezés kérdé­se a néhány helyen már bevált központi takarmánykeverés. Egyéb pozitívumai mellett ki­zárja annak lehetőségét, hogy valamelyik istállóban — pusz­tán kényelemből — „elfelejt­senek“ kellő mennyiségű szal­mát keverni a takarmányadag­ba. És a valóság? Jelenleg ha minden tizedik mezőgazdasági üzemben keverik egy helyen a takarmányt. * A példák sora persze hosz- szabb, de annak bizonyítására, hogy a kedvezőtlen takar- mánymérleg kiküszöbölésére van még kihasználatlan tarta­lék, talán ennyi is elég. Arra pedig, hogy a tartalékok közül hol s mennyit kell hasznosíta­ni, csak egy recept létezik: a takarmánymérlegtől függően annyit, hogy tavasszal az utó­lagos magyarázkodás helyett az eredmények beszélhesse­nek. EGRI FERENC Pavol Keleši a Velčicei (trenčini járás) Efsz egyik legjobb trakto­rosa és kombájnosa. A 27 éves fiatalember, aki három gyermek apja, már hét étre dolgozik a szövetkezetben. A képen: Eman Cer- veňanský mérnök, a szövetkezet főagronónomusa (jobb oldaltf Pavol Kelešivel beszélget. (Felvétel: B. Palkoviő — ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom