Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-24 / 52. szám

1.

197B. XII. 24.

A magnemesítő állomás, ahol dolgoznak, a Csallóközben működik, kő- hajításra a Kis-Dunához. A búzatermelőknek bizonyára ismerősen cseng a neve: Solary, azaz Sóssziget. 1952- ben alapították, a tanítómester Ve- neny Lajos támogatásával. Azóta sok minden történt itt, ami nem csupán a Csehszlovákiában működő növénynemesítő állomások dolgozóinak figyelmét hívta fel rájuk, de a külföldiekét is. Nem csoda, hiszen legismertebb búzafajtájuk, a Solaris, hektáronként kilencven mázsát is képes nyújtani. Persze, e búzafajta létrehozásához segítség is kellett. Többek között olyan ember segítsége, aki a tudomány és az erkölcs mértékével méri fiatalabb társait, aki képtelen a rosszra, s álmainak megvalósítása és folytatódása érdekében látni és megláttatni tanít. A csallóközi Tejfaluról (Mliecno) induló Bartalos Menyhértnek és a Garamhoz közeli Érsek- kétyről (Kvetná) induló Rákóczi Lajosnak megadatott ez az ember.

— Beszélgetésünk, ha lehetséges, kezdődjék az ő nevével — mondja Rákóczi Lajos. — Annál is inkább, hiszen ha élne Veneny Lajos, éppen most, december 17-én lett volna kilencvenéves. Illik megemlékezni róla, és nemcsak nekünk, a tanítványainak, de valamennyi mezőgazdásznak, hiszen e páratlan tudású és műveltségű tudós hozta létre a világon elsőként az őszi búzát. És nemesitől pályája, bár nem volt mentes kudarcoktól, nélkülözésektől, tele volt sikerrel.

— És ő fedezte fel a magyar képzőművészet kiemelkedő alakját, Szabó Gyulát — veti közbe Bartalos mérnök. — Neki köszönhetjük Szabó Gyula ismerését, barátságuknak, amelybe mindkettőnket beavattak, pedig azt, ami szinte megfogalmazhatat- lan, s ezért az egyszerű lélek azt mondja rá: megfizethetetlen.

Órákat beszélnek Veneny Lajosról és Szabó Gyuláról. S ami tetszik: bár elfogultan, de minden mitikus látszattól megfosztva mutatják be őket. Aztán szót kerítenek a kultúrára, ezen belül is a hazai magyar irodalmunkra. Minősítik Rácz Olivér regényét, Duba Gyula írói pályáját, a velük egy városban, az ugyancsak Du- naszerdahelyen (Dunajská Streda) élő Bereck József novelláit és Almási Róbert képzőművészetét. ,És egyiküknél sem a jólértesültség, hanem az őszinte Ítélkezés, a szocialista magatartásformák ismerete és vállalása formálja a véleményt.

~ így gondolkozunk szinte valamennyien, akik a sósszigeti kutatóállomáson dolgozunk — mondja ösz- szegezve Rákóczi Lajos. — És ez természetes is, hiszen a növénynemesítés teljes embert kíván, a kultúrában és a társadalomban egyként otthonos embert, és nem szakbarbárt. A politikai műveltség és körültekintés is nélkülözhetetlen, hiszen ha nem ismernénk pártunk határozatait, a növénynemesítésre háruló feladatokat is nehezebben tudnánk konkretizálni. Mint a kutatóállomás pártalapszerve- zetének elnöke, örömmel mondom, ezt a tételt valamennyi dolgozónk magáénak vallja. Valljuk, mert nemcsak a búza- és dinnyetermesztésben, de a világban is otthon akarunk lenni.

Bizonyos, hogy teljes emberként igyekeznek otthon lenni a világban. Mi tagadás: nyilván tudják: csak így felelhetnek meg Vörösmarty, Tamási és az univerzumot teljességében megismerni igyekvő, etikus ember megfő galmazta követelményeknek. Az alábbi gondolatokat azonban, amelyekkel Bartalos Menyhért és Rákóczi Lajos munkája lényegét, a magnemesítést körüljárta, hadd idézzem tőlük úgy, hogy nem jelzem, melyikük fogalmazta őket világba. Nem jelzem, mert egyenrangúnak tekintik egymást, mint ahogyan egyenrangúak a teljes valóság megismerésének — se megismerés lényegének: a munka vállalásának — igényében is.

Nemesítők

mondta, az új anyagot elküldi a nö- vénykórtani intézetbe, ahol megvizsgálják a viselkedését a kórokozókkal szemben, s ő pár hónap alatt megtudja, hogy az új genetikai felépítmény jó irányba lépett-e vagy sem. Mi ezeket a vizsgálatokat magunk végezzük el, ami olykor éveket vesz igénybe. A tavaly kezdődött átszervezési folyamatban már előirányozták a kutatóintézetek és a nemesítő állomások egységesítését, nyilván azért, hogy az alapkutatást ne csak az elméleti, de a gyakorlati célok felé is vezesse.

— Az erőlködés, az akarat nemcsak Sósszigetre jellemző, de valamennyi állomásunkra. A Diószegen élő és kutató Szarnák Istvánnak és Bachradi Eélának most van állami kísérletben az SK-2100-as fajtája. És nemcsak nálunk és nála, de Turcsányban és Szlovákia több állomásán több jó fajta van kialakulóban. Úgy tűnik, húszhuszonöt évi látszólagos stagnálás után több kecsegtető fajtával rukkolhatunk elő.

— Nemzetközi kapcsolataink jók. A Szovjetunióból, az USA-ból, egyes szocialista országokból és Nyugat- Európából is könnyen kapunk anyagot. Tudunk egymásról. Itthon azonban kevésbé látjuk egymást. Jó volna például itt, Dunasze^dahelyen, és gondolom más vidékeken, így Gömör- ben, a Bodrogközben is létrehozni egy-egy úgynevezett mezőgazdászok klubját, ahol havonként összejönnénk, és szakmai dolgokról vitatkoznánk. Gondolom, ez nemcsak nekünk, de a fiatalabbaknak is hasznos lenne. Megkönnyítenénk szakmai önművelésünket, mindnyájan gazdagodnánk, s ami talán a legfontosabb, embereket ismernénk meg.

3.

Találkozni, kicserélni az ismereteket, tapaszta'atokat. Szólni a problémákról. Mert vajon ki tagadhatja, hogy létezésünk egyik fontos segítője a mezőgazdaság, s ennek egyik fontos alapeleme a búza. Nemhiába éli reneszánszát Szlovákiában és világszerte a nemesítése.

Mivel azonban a kettős portrévázlatot a becsült mesterrel, a növénynemesítő előddel indítottam, talán törvényszerű, akár a természetben a folyamatosság, s az öröklődés, hogy az egyik utódjelölt nyúlfarknyi bemutatásával zárjam. Amikor megtudtam, hogy Nagy László barátom a mérnöki diploma megszerzését követően a sósszigeti kutatóállomásra került, szívből örültem. S mert a fi- titronnak nevezett korszerű üvegházat kívánni még álomban is utópia lenne, csak annyit kívántam neki és társainak, hogy a következő ötéves tervben fölépüljön az ígért üvegház, s hogy tartson ki a két kutató mellett, akiket ő maga így rajzolt meg: „Nemcsak kiváló kutatók, akiknek élete a nemesítés, a növényé és az emberé egyaránt, hanem nagy áldozatokra képes, készséges pedagóguS°k 1S SZIGETI LÄSZLÖ

mert ott esősebb a klíma, más fajtákat termesztenek.

— A nyugat-szlovákiai kerületben idén a Jubilejnaja ötvenegy, a Száva ötvenkettő, a Solaris pedig ötvenhat mázsát adott. Ez húszezer hektár hozamátlaga, és mi tagadás, megüti a világszínvonalat. A Solaris vetésterülete az év őszén elérte a szlovákiai búzaterületek 17—18 százalékát. Vetőmagot százezer hektárra készítettek elő. Az SO-290-es vetésterülete ősszel elérte a húszezer hektárt.

— Állandóan kombinálunk, és egyáltalán nem vagyunk türelmesek, ahogy azt többen feltételezik rólunk. Az elvárások mindig a nagyobb termésszint emelését célozzák, s nekünk ennek megfelelően kell dolgoznunk. Ha a kiválasztott fajta nem hálálja meg a tápanyagot maggal, ha gyengébb az ellenállóképessége, s a genetikai megformálása sem szül megfelelő eredményt, akkor megint más

. beavatkozással igyekszünk javítani a fajtán, s ha kell, újra és ismét javítunk. Nem mélázhatunk, hiszen nekünk sokkal több dologgal kell foglalkoznunk, mint ahogy azt néhá- nyan az alapkutatók közül elképzelik. Genetikával, kortannal, élettannal, meteorológiával, fiziológiával, agrotechnikával stb. Ezek mind a fajtaelőállítás segédtudományai. És eddig alig találtunk utat e tudományágak dolgozóihoz. Az alapkutatók mintha lebecsülnék a nemesítést. Pedig más országokban nagyon jó az alapkutatás és a gyakorlati kutatás között a viszony.

— Erre egy példát. A múltkor Hollandiából járt nálunk egy tudós, aki csodálkozott, hogy kórtani vizsgálatokkal is foglalkozunk. Ö, mint elBartalos Menyhért és Rákóczi Lajos, a Solaris és az S0-290-es búzafajta létrehozói Kanovits György felvételei

— Egyetlen búzafajta értékelését sem szabad eltúlozni. A számunkra elismerést hozó Solarist sem, hiszen már születésekor tudtuk, egyszer majd ennek is lejár az ideje. Munkatársainknak szoktuk mondani, nagy baklövést követnénk el, ha. fajtánk elismerése után csodálkozva ülnénk babérjainkon. Manapság ugyanis egy fajta csak hat-hét évig tartja eredendő termőképességét.

— Ahol azelőtt negyven-ötven mázsát termett a búza, ott a Solaris hatvan-hetven mázsát ad. Nem is annyira itt, a Csallóközben, inkább a szegényebb talajú vidékeken. A talajstruktúrával szemben mindenütt követelményeink vannak, hiszen a Solaris a talajból szerzett tápanyagok segítségével rengeteg asszimilátát termel, és ezeket saját teste fölépítésére alkalmazza. Ha az építőanyagok, nincsenek megfelelő arányban a talajban, akkor a növény fejlődése aránytalan. Kevesebb a mag, több a vegetatív rész, jön a megdőlés, a károsodás.

— Az SO-290-es jelöltünk harmadik éve szerepel az állami fajtakísérletekben. Akárcsak a Solarisnál, annál is a saját fajtánkat kereszteztük egy szovjet fajtával, az Aurorával. Tulajdonságaiban más, mint a Solaris. Rövidebb, szilárdabb szalmájú, szál- kátlan, tökéletes rozsdaellenálló, de valamivel több a lisztharmata. A kö- töttebb talajokon azonban ő viszi a prímet. Nincsenek akkora csúcshozamai, mint a kilencven mázsát is elérő Solarisnak, de biztos, hogy ez mindenütt képes hatvan mázsát adni. Ahol jobbak a feltételek, ott a hetvenet.

— Októberben Sósszigeten kopogtat egy fiatal mérnök, a nagykürtösi járásból. Kérdezem: mi hozta ide? Hát a Solaris, mondja, mert nagy területen hatvankét mázsás átlagot adott. Hát, mondom, ha a nagykürtösi viszonyokra ez jó, akkor nekeití is jó. Hogyne lenne jó, hiszen volt olyan búzafajtánk, amelyik alighogy megadta a harmincat. Aztán kért két mázsa SO-290-est, de mondtam neki, kár volt idáig eljönnie, hiszen hozzájuk jóval közelebbi szövetkezetekből is kérhetett volna ennyit. De nem látják, nem látjuk eléggé jól egymást.

— A Solaris a KGST-kísérletekben harmincöt-negyven fajta között Is megállta a helyét. Ez azt jelenti, hogy vetik a Szovjetunióban, Bulgáriában, Magyarországon és Romániában. Az NDK-ban és Lengyelországban nem,

Szabó Gyula 1947-ben készült festménye Veneny Lajosról