Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-10 / 50. szám

ÚJ szú SZ AKMUNKÁSKÉPZÉSÜNK Beszélgetés Stefan Bojtárral, az SZSZK Oktatási Minisztériuma főosztályának vezetőjével MA Í HOLNAP Az ország, a népgazdaság fejlődése nagymértékben függ a munkásosztály szakmai, műveltségi színvonalától. A fel­gyorsult technikai haladás, a mind korszerűbb, bonyolultabb gépek és berendezésék működtetése az eddigieknél elmé­lyültebb szakmai tudást igényel. Ezért kiemelkedő jelentő­sége van a szakmunkásképzés fejlesztésének, hiszen a ma szakmunkástanulói a jövő szakemberei lesznek. Megkértük Stefan Bojtár mérnököt, az SZSZK Oktatási Minisztériuma főosztályának vezetőjét, tájékoztassa lapunk olvasóit a szakmunkásképzés korszerűsítéséről és fejleszté­séről. 1978. XII. 10. • A párt oktatáspolitikai határozatai alapján az illetékesek kidolgozták és jóváhagyták a szakmun­kásképzés korszerűsítését, azaz tartalmi és szerke­zeti átépítését. Ennek értelmében ez év szeptem­berében Szlovákiában középfokú szakmunkásképző iskolák nyíltak. Milyen az érdeklődés irántuk, s az áj típusú intézmények létesítésével megszűnik-e a munkaerőhiány az egyes szakmákban? — Az első középfokú szakmunkásképző iskolák a tanév elején a szakmunkásképzés korszerűsítésének nyitányaként létesültek. A középfokú szakmunkáskép­ző iskolák olyan új típusú középiskolák, melyekben a CSKP KB Elnökségének 1976. június 4-i oktatás- politikai határozatai értelmében a munkásfiatálok szakközépiskolai oktatásban részesülhetnek. A közép­fokú szakmunkásképző iskolák a fiataloknak a szak- munkáspályákra való felkészítésében eszközölt vál­tozások eredményeként létesültek. Mindannyian tud­juk, s a gyakorlat is igazolja, hogy a szakmunkásta­nulók eszmei-politikai és szakmai felkészültsége a fejlett szocialista társadalom előrehaladásának egyik döntő tényezője. A középfokú szakmunkásképző iskolák a középis­kolák hálózatában mennyiségileg a legszámottevőbb oktatási intézmények lesznek és nagy lehetőségeket teremtenek a munkásfiatalok műveltségi szintjének emelésére. A fiatalok ezekben az intézményekben két vagy három év után középiskolai végzettséget sze­rezhetnek. Ezek az intézmények lehetővé teszik, hogy a fiataloknak egyre nagyobb hányada szakmunkáské­pesítést és teljes középiskolai végzettséget is szerez­hessen; vagy az intézmény négyosztályos nappali tagozatán vagy két, illetve három évig tartó kép­zés, azaz a szakmunkásbizonyítvány elérése után a munkába álló fiatal továbbtanulhat s a munka mel­lett eljuthat az érettségiig. A tanulók érdeklődése a szakmák iránt egyre nő. Az első, érettségivel végződő négyosztályos szaktan­intézetek öt évvel ezelőtt létesültek. Ezek tulajdon képpen a szakmunkáspályára való felkészülés legigé­nyesebb formái, hiszen a fiatalok négy év után nem­csak szakmunkásképesítést, hanem teljes középiskolai végzettséget is szerezhetnek. Ez a képesítés lehetővé teszi, hogy a fiatalok a legigényesebb szakmákat vé­gezzék a termelésben, a szolgáltatások terén vagy műszaki-gazdasági tisztségeket lássanak el. A legrá­termettebb növendékek előtt pedig nyitva az út a fel sőoktatási intézmények felé. Az ilyen igényes szak mák közé tartozik az -elekti-oműszerész, az üzeni vegyész, a repülőmechanikus, a pincér, a kozmetiku; és még további húsz szakma. Ebben a tanévben az említett szakokra felvett tanulók aránya 114,5 szá zalék volt. Az 1979-es évben a lehetőségek bővülnek a tervek szerint az alapiskolák nyolcadik-osztályábó 3180, a kilencedik osztályból pedig 1640 tanulót vesz nek fel ezekre a szakokra. Bizonyos szakmák oktatására új típusú háromosz tályos szakmunkásképző iskolákat létesítettek. Az el sők ez év szeptemberében nyíltak meg a középfokú szakmunkásképző iskolákkal egyidejűleg. Ezek iránt viszonylag nagy, de aránytalan volt az érdeklődés, főleg a nyolcadik osztályosok körében. Ezért soraik ból 37 százalékkal több tanulót vettek fel, mint a terv feltételezte. Szükségesnek tartom azt is meg­jegyezni, hogy már második éve teljesítettük a szak munkásképzö iskolák felvételi tervét. Ez is igazolja, hogy a fiatalok érdeklődése a szakmák, főleg a tár­sadalmilag jelentős szakok iránt állandóan nő. • A jövő évben 53-ra emelkedik azoknak a szakmák­nak a száma, melyeket a tanulók az új típusú három­osztályos szakmunkásképző iskolában sajátíthatják el (fémmegmunkáló, elektroműszerész, kertész, üzemi vegyész, festő, asztalos, pék, molnár, kőműves, víz­vezeték-szerelő, szakács, pincér stb.) s ezek újabb le­hetőségeket nyújtanak az alapiskolásoknak, hogy olyan pályát válasszanak, amely lehetővé teszi képes­ségeik, tudásuk, kézügyességük érvényesítését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kö zépfokú szakmunkásképző iskolák bevezetése és az ezzel összefüggő minőségi változások kétségtelenül fokozzák az érdeklődést a szakmák iránt és minden bizonnyal kedvezően befolyásolják majd a munkaerő utánpótlást is. • A szakmunkásképzés korszerűsítésének egyik legfontosabb eredménye, hogy a szakmunkásképző iskolákat a középfokú oktatási intézmények rang­jára emelte. Mi a biztosíték arra, hogy az új intéz mények a gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal azonos színvonalon készítik fel tanulóikat s a nö­vendékek ismeretei egyenrangúak lesznek? — Oktatási rendszerünk tartalmi és szerkezeti át­építésének egyik alapelve, hogy közelebb hozza egy­máshoz a középiskolák három típusát, vagyis a kö­zépfokú szakmunkásképző iskolákat, a gimnáziumo­kat és a szakközépiskolákat. Ennek lényege, hogy az összes középiskola tanulóinak elméleti és gyakor­lati felkészítése, a tananyag tartalma hasonló legyen, hogy a végzős növendékek képesek legyenek mind a gyakorlati munkára, mind a továbbtanulásra. Az a fiatal, aki elvégzi a három- vagy a kétosztályos szakmunkásképző iskolát, nemcsak szakmunkás-bizo- nyitványt, hanem középfokú végzettséget is szerez. A négyosztályos iskolákba egyre több tanulót vesznek fel. Ezekben az Intézményekben a növendékek érett­ségi bizonyítványt is kapnak, tehát befejezett közép­iskolai végzettséget szerezhetnek. Hangsúlyozni kell, hogy az itt nyújtott szakmai műveltség egyenértékű a gimnáziumban vagy a szakközépiskolában szerzett ismeretekkel. Ennek a célnak az elérése igényes és hatékony oktató-nevelő munkát feltételez; eredményeként a tanulók megalapozottabb ismereteket szerezhetnek, ez pedig megmutatkozik majd sokoldalú képzettsé­gükben is. Ezért a középfokú szakmunkásképző isko­lákat már a kezdet kezdetétől megfelelő pedagógu­sokkal kell ellátni és szükséges megteremteni az anyagi-műszaki feltételeket is. A főiskolai végzett­séggel rendelkező pedagógusok és szakképzett okta­tók szavatolják majd, hogy a középfokú szakmunkás- képző iskolák oktató-nevelő munkája is eléri a többi középiskola színvonalát. Ehhez a munkához azonban megfelelő tantermek és tanműhelyek is szükségesek és az is fontos, hogy az újonnan létesült iskolákat a legkorszerűbb gépekkel, műszerekkel és segédesz­közökkel lássák el. Az egyenértékű középfokú végzettség elérését cé­lozzák a középkofú szakmunkásképző iskolák tanter­vei is, hiszen nagyobb teret kapnak bennük az álta­lános műveltséget nyújtó tantárgyak és az elméleti oktatás. A magasabb színvonal érdekében új koncep­ció szerint oktatjuk a szakmai gyakorlatot is, melyve később az üzemi gyakorlat épül. A középfokú szakmunkásképző iskolák a knb-k és a különböző tárcák hatáskörébe tartoznak, s az egyes termelési-gazdasági egységek főigazgatóságai, vagy a kerületi nemzeti bizottságok irányítják őket. Szoros kapcsolatban vannak a termeléssel, irányításukat és felügyeletüket azonban az iskolairányítási szervek látják el. Az elmondottak is igazolják, hogy a középfokú szakmunkásképző iskolák szocialista társadalmunk érdeklődésének fókuszában állnak és élvezik gondos­kodását és támogatását. Bízvást állíthatjuk, hogy az új szakmunkásképzők eleget tesznek a velük szemben támasztott követelményeknek és felnőnek a többi tí­pusú középiskolához. A nálunk eddig kevésbé ismert szakmunkásképző iskoláknak jövőjük van és kétség­telen, hogy csakhamar széles körű társadalmi tekin­télyre és elismerésre is szert tesznek. • A párthatározatok és az oktatási rendszer új tervezete hangsúlyozzák a szakmunkástanulók kép­zésének fontosságát, hiszen soraikból kerül ki a holnap munkásosztályának derékhada. Az említett dokumentumok kellő figyelmet szentelnek a nem­zetiségi iskolák^és az anyanyelvi oktatás kérdései­nek is. Milyenek a feltételek a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző iskolák létesítésére, mert nem titok, hogy a szakmunkásképző intézetek szer­teágazó hálózatában aránytalanul kevés a magyar tanítási nyelvű iskolák száma, jóllehet a meglevők eredményei egyértelműen igazolják ezeknek az in­tézményeknek az életképességét. — Jelenleg a szakmunkásképző iskolák különböző típusaiba az alapiskolák végzős növendékeinek több mint az 50 százalékát veszik fel. Ez az arány foko­zatosan növekszik úgy, hogy 1984-ben a fiataloknak mintegy 60 százaléka tanulhat középfokú szakmun­kásképző iskolákban. Ezért a hatodik és a hetedik ötéves tervidőszakban folytatódik a szakmunkásképző iskolák hálózatának bővítése. A következő években az eddigi iparitanuló-iskolák és szaktanintézetek fo­kozatosan középfokú szakmunkásképző iskolákká alakulnak át. Az 1977—78-as tanévben Szlovákiában 21 magyar tanítási nyelvű szaktanlntézet és 4 iparitanulő-iskola működött. Tehát a magyar nemzetiségű szakmunkás- tanulók lehetőségei nem csekélyek. Például a mező- gazdasági szaktanintézetek — ezekből van a legtöbb magyar tanítási nyelvű — teljes mértékben fedik a szükségleteket. Ezekben az intézetekben a magyar nemzetiségű fiatalok külön osztályokban magyar ta­nítási nyelven tanulnak, csupán á szakterminológiái oktatják két nyelven. Ebben a tanévben sem rosszab bak a lehetőségek, hogy a tanulók anyanyelvükön tanulhassanak. Viszont minőségi változás áll be azzal, hogy az említett szaktanintézetek és iparitanuló-isko­lák fokozatosan középfokú szakmunkásképző iskolák ká alakulnak át. 1978. szeptember elsejével hat olyan középfokú szakmunkásképző iskola létesült, melyek­ben magyar tanítási nyelvű osztályok is vannak (Pár­kányban, Udvardon, Galántán, Komáromban, Losoncon és Ipolyságon). Ojabb középfokú szakmunkásképző iskolákat és osztályokat az Oktatási Miniszté­rium által kidolgozott tervek alapján nyithatnak. Az elmondottakból is kiderül, hogy a magyar nemzeti­ségű tanulók a saját anyanyelviikön tanulhatnak to­vább és élhetnek a szocialista állam alkotmánya nyújtotta jogaikkal. Ezek a középfokú szakmunkásképző iskolák a kö­zépiskolák rendszerében csak akkor tölthetik be sze­repüket, ha emelik a nyelvek oktatásának színvona­lát, hogy növendékeik a társadalom minden területén érvényesülhessenek és nehézségek nélkül folytathas­sák tanulmányaikat a felsőfokú oktatási intézmé­nyekben. • A tervek szerint a jövőben egyre több közép­fokú szakmunkásképző iskola létesül. Mi lesz a két- és háromosztályos szaktanintézetek sorsa, meg­hagyják őket a kevésbé elméletigényes szakmák képzésére? — A középfokú szakmunkásképző iskolákban a ta­nulmányi idő két évtől négy évig terjed, attól füg­gően, mennyire igényes a szakma, amelyre az iskola felkészít. Ennek megfelelően a középfokú szakmun­kásképző iskolák hálózatában négy-, három- és kétosz­tályos iskolákat létesítettek. Az egyes szakok új tar­talmat kapnak és a felkészülés a középiskola szintjén történik. Ezért a jövőben megmaradnak a két- és háromosztályos szakmurkásképző iskolák is, melyek­nek végzős növendékei a szakmunkás-bizonyitvánv. megszerzése után teljes középfokú végzettséget is el­érhetnek, ha munka mellett továbbtanulnak. A fiata­lok többsége háromosztályos intézetekbe pályázik. A középfokú szakmunkásképző iskolák rendszerében a jövőben előreláthatólag ezek lesznek túlsúlyban;, a fiataloknak csupán kis hányada jár majd kétosztá­lyos intézményekbe, melyek növendékeit a kevésbé elméletigényes szakmákra készítik fel. A szakmunkásképzés új rendszerének nyitottsága lehetővé teszi, hogy a fejlődésnek megfelelően módo­sítsák a szakmák struktúráját, hogy valamennyi — a tanulmányi idő hosszát és tartalmát tekintve — teljes mértékben megfeleljen a fejlett szocialista tár­sadalom mai és távlati követelményeinek is. TÜLGYESSY MÁRIA A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Ma gyár Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági és Mű­szaki Szakközépiskolában. (Gyökeres György felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom