Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-10 / 50. szám
Aki a Magas-Tátra alatti Svit városkán utazik keresztül, az feltétlenül észreveszi a Poprád —Zilina főútvonal mentén a Chemosvit vegyipari vállalatot. Nem csupán a gyár magas kéményei, hatalmas csarnokai hívják fel magukra a figyelmet, hanem a néhány éve szinte megállás nélkül folyó építkezés is. Akik közelebbről ismerik a vállalatot, azok az „állandóan fejlődő“ jelzővel illetik. Joggal, mert termelőrészlegeit szinte folyamatosan bővítik, korszerűsítik. Gejza Schmidt mérnök, a vállalat igazgatója dióhéjban tájékoztatott a Tátra alatti vegyi és gépipari termelés történetéről, fejlődéséről. — A gyár alapjait 1934-ben rakták le, s a közismert Bafa cégként működött — kezdte az ismertetést. — A felszabadulást és az államosítást követően 1949-től az Augusztus 29. Művek egyik gyáraként, majd Tat- rasvit vállalatként működött. 1951-ben újabb átszervezésre került sor, és a vállalat két részre szakadt. Akkor jött létre a mai Chemosvit és a közvetlen szomszédságában levő Tat- rasvit textilipari vállalat. Gyárunkat a vegyipari ágazatba sorolták. Termelési programunkba a műszál, a celofán, a fóliából készült csomagolóanyagok és* a mindezek előállításához szükséges gépek és berendezések gyártása tartozik. Az üzletekben árusított élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek jelentős részét a nálunk gyártott, átlátszó, illetve színes, ízlésesen kivitelezett fóliákba, zacskókba csomagolják. Ezek közé tartoznak a Priesvit, Ext- rasvit, Sviten, Svital, Polyten, Svitamid, Tatrafan néven ismert csomagolóanyagok. A nálunk gyártott műszálak — a Prolen, Svitonex, Slovcolor — a hazai piacon kívül a világ huszonkét országában is közismertek. Gépipari termékeink között szerepelnek a műszál és a csomagolóanyagok előállításában használatos gépek, továbbá épületacélszerkezetek. Ezen kívül foglalkozunk még acél- és színesfémöntvények készítésével is. A vállalat rövid jellemzése után az igazgató a termelésben elért fejlődésről beszélt. Többek között hangsúlyozta, hogy a felszabadulástól 1976-ig a vállalat bruttó termelésének értéke 38,8 millió koronáról 966 millió koronára növekedett. A negyedik ötéves tervidőszakban Hargita Fodorová és Katarina Latáková a műszál gyártását ellenőrzi (Felvétel: Archív) Ilyen ízléses tasakokba kerül az őrölt kávé — mutatja Milan Ben- ka és Eduard Pafia a Chemosvit celofánból 25, műszálból 50 százalékkal növelte a termelést. — Legnagyobb fejlődést vállalatunk az 5. ötéves tervidőszakban érte el — folytatta az igazgató —, amikor termelésünk 84 százalékkal növekedett. Aban a tervidőszakban határidő előtt teljesítettük, sőt 400 millió koronával túl is szárnyaltuk a tervezett feladatokat. A termelés fejlesztésére, korszerűbb gépek vásárlására 250 millió koronát fordítottunk. — Milyen eredménnyel teljesítik a 6. ötéves tervidőszak feladatait? — A tervidőszak első két évében tervezett feladatainkat túlteljesítettük — válaszolta az igazgató —, s ez így lesz az idén is. Az év elejétől 102 százalék körül teljesítjük a bruttó és az árutermelési tervet, az exportfeladatokat pedig 109 százalékon felül. — Tudomásunk szerint a vállalat dolgozóira távlatilag egyre igényesebb feladatok hárulnak. — Ez valóban így van, viszont ilyen ágazatban, mint a miénk, elkerülhetetlen az állandó fejlődés, hogy a növekedő igényeket ki tudjuk elégíteni — hangsúlyozta az igazgató. — Vállalatunkban pedig még fokozottabb mértékben érvényesül ez a követelmény. Hiszen a mi munkánk eredményességétől függ például az, hogy az élelmiszeripar higiénikusan, a textil- és konfekció- ipar tetszetősen csomagolt árukat kínálhasson vevőinek. Amint ismeretes, polipropilén csomagolófóliát gyártó új üzemet építünk, melynek 1980-ban 3800 tonna, s 1985-ig további 4800 tonna termelési kapacitása lesz. A műselyemgyártásban újabb termékekké] bővül az eddigi választék. Akárcsak a kötöttáruk készítéséhez szükséges műszáltermelésben is. A műselyem jelentős része a KGST-tag- államok részére, tehát exportra készül. Az elkövetkező években pedig igen jelentős összegeket fordítunk az élet- és munkakörnyezet javításához, dolgozóink szociális igényeinek kielégítéséhez hozzájáruló beruházásokra. Kétségtelen, hogy a vállalat dolgozóiról való sokrétű gondoskodásban benne van az elismerés és köszönet, amely méltán megilleti őket feladataik példás teljesítéséért. KULIK GELLERT T elefonon beszéltük meg a találkozás időpontját Bélán Józseffel, a Királyhelmeci (Kral. Chlmecj Állami Gazdaság főgépesítőjével. Délután két óra tájban már a javítóműhelyben vagyunk. Járkálunk a gépek között. Esztergapadok, villanyfúrók, hegesztőpisztolyok, kalapácsok csavar- húzók — gép és szerszám mindenütt... Kint nyirkos őszi köd szitál. Bent kellemes meleg van és lázas szorgoskodás. Fiatal, huszonéves fiúk s egy két deresedő hajú ember végzi mindennapi munkáját. — Ok gazdaságunk komplex gépesítő szocialista munkabrigádjának tagjai, a „mindeneseink“. Ha kell esztergálnak, szerelnek, hegesztenek, traktort, kombájnt vezetnek, szántanak, vetnek. Mindig azt végzik, ami a legszükségesebb, és oda mennek, ahol sürgős a munka — sűríti néhány szóba a bemutatásukat Bélán József. A brigádnak 35 tágja van, s hat éve dolgoznak együtt. Decemberben megkapják az ezüst fokozatot. A közösségi szellem kiváló, s nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is példásak. Akit a brigád befogad, az köztük is marad. Körülpillantva újra a műhelyben, egy nemrég hallott mondás jut eszembe: a szocialista módon élő, gondolkodó és cselekvő embert sem gép, sem anyagi ösztönző nem helyettesítheti. Vagyis a munkához való viszony, a fegyelem, a minőség kérdése magában az emberben rejlik.'S amikor Kovács János brigád vezetőtől megkérdeztem, volt-e már a brigádban komolyabb fegyelmi sértés, mosolyogva a fiúkra nézett, s határozottan válaszolta: — Ilyesmi nálunk még nem volt, de dicséretet, ki tüntetést már többen kaptak. — Például? — Orosz László tavaly a kerületi szántóversenyben az első lett. Varga Miklós pedig már megkapta a kiváló munkáért kitüntetést is. Nálunk az a jelszó: mindenki egyért és egy mindenkiért. Amíg mi beszélgettünk, egész kis csoport gyűlt körénk. Karbafont kézzel figyelnek, s hallgatnak. A pillanatnyi csendet én töröm meg új témát váltva: — Mit csinálnak a brigád tagjai szabad idejükben? Egymásra néznek, mintha mindenki a másiktől vár ná a választ. Majd szinte egyszerre mondják: — Ha kell, segítünk otthon egymásnak például az építkezésben. Több társunk épített már új családi házat. A MINDENES munkabrigAd — A múltkoriban Kiss István barátunknak segítettünk a költözködésben — ezt már a brigádvezető mondja. Kiss István egy közepes termetű, izmos, barna arcú, kevés beszédű fiatalember, három gyerek édesapja. Új lakást kapott a gazdaságtól. Nem tagadja, hogy cigány származású, ű mondja: — Kezdettől a brigád tagja vagyok, de még egy rossz szóval se sértett meg senki. Szeretek ebben a közösségben dolgozni. — 0 az egyik leglelkiismeretesebb brigádtag, s olyan hallgatag, szinte észre se vesszük, hogy köztünk van. A szája helyett inkább a keze és az esze jár — mondják társai. Kiss István a dicsérő szavakat is szerényen hallgatja. —- Hívtuk már többször közös kirándulásra veszi át újra a szót a brigádvezető —, de még egyszer se fogadta el a meghívásunkat. Mindig a családra, a gyerekekre hivatkozik. Szereti a gyerekeit nagyon, itt is őróluk beszél a leginkább. A minap a kisebbik fia megbetegedett, kórházba kellett vinni, mondtuk neki: menj csak nyugodtan el Pista, mi addig helyettesítünk. Hát ilyen a mi brigádunk. De azért olykor a pihenés, a kikapcsolódás nekünk is jól jön. Utána még nagyobb kedvvel dolgozunk. — Hol voltak már közösen? — Hosszabb időre együtt még nem voltunk sehol. Ez lehetetlen is, hiszen itt mindig szükség van ránk, javítás, szerelés akad bőven. De egy-két napra már voltunk például a Magas-Tátrában, meg Budapesten. — És távolabb? — Tavaly egy csoport két hetet töltött Bulgáriában, a Fekete-tenger partján. — Ö, az nagyon szép emlékünk marad — szólnak közbe többen is. — Szóval tetszett? — Hányszor elképzeltük magunk előtt a tengert, és álmodtunk róla, de azt nem gondoltuk, hogy olyan gyönyörű és kék, mint nyáron itthon az ég. Teljesen ámulatba ejtett minket. A víz örök mozgása, hány- kolódása lenyűgözött. Szóval nagyon kellemesen éreztük magunkat — mondják derűs mosollyal az arcukon. Kint már alkonyba hajlik az idő. Az udvaron ziz- zenve hullanak elénk a fákról az utolsó megsárgult levelek. Még megállunk egy új panelépület előtt, s megnézzük azt is. Ezt ők építették társadalmi munkában. Itt van a társalgójuk és az öltözőjük hideg s meleg vizű zuhanyozóval. Ebédszünetben itt gyűlnek össze, s elbeszélgetnek az együtt töltött évekről, közös emlékekről, családról, jelenről, jövőről. Terveket szőnek, megvalósítható terveket. Például a múlt héten elhatározták, hogy a brigád a télen egy hetet tölt majd a Magas-Tátrában, s mindenáron magukkal viszik Kiss Istvánt is. TŰRÖK ELEMÉR
