Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-03 / 49. szám

-de mit

A LEGDRÁGÁBB JÁTÉK SEM PÓTOUA A SZERETETET

A kislányok kedvenc játéka a baba

A közeledő ünnepek csalhatatlan jele az üzletek megnövekedett forgalma. Fáradhatatlanul járjuk a boltokat, ajándékvásárlási lázban égünk. Elsősorban gyerekeinkre gondolunk, nekik akarunk örömet szerezni, őket akarjuk meglepni. A játékboltok az év folyamán sem panaszkodhatnak, hogy kevés a vásár-- ló, de ilyenkor a szülők szinte megostromolják azokat. Sokan válogatás nélkül vásárolnak, úgy tartják, minél drágább, felnőtt szemmel nézve tökéletesebb a játék, annál jobban örül majd a gyerek. Pedig tévednek: bár a nagy ajándékokat — a díszes hajas babát, a miniatürizált varró- vagy mosógépet, a tökéletesen működő versenyautót — is kitörő örömmel fogadják, rendszerint sokkal kedvesebb számukra ez egyszerűbb játék, amelyre nem kell különösebben vigyázniuk, nehogy elromoljon a drága ajándék.

Ajándékozni tehát nem egyszerű dolog. Eszembe jut ismerősöm egyéves kislánya, aki járókájából glédába állított babákkal néz farkasszemet — kicsi, nagyobb; legnagyobb baba, maci, kutyus, babakocsi, mind ott sorakozik a gyermekszobában. Vajon milyen játékot kaphat, minek örülhet még Kati, és milyen kívánságai lesznek 10—15 év múlva? És Kati nincs egyedül, sok kisfiút és kislányt halmoznak el meggondolatlanul ajándékokkal, nem is tudatosítva, hogy ezzel több szempontból is ártanak nekik.

Minek örülnének a legjobban?

Különböző korú gyerekektől kérdeztem meg, milyen ajándéknak örülnének a legjobban. Az 5—6 éves óvodások csaknem kizárólag játékot akarnak — a lányok babát, babakocsit, a fiúk elemre működő autót, emelödarut, autópályát. Többen sítalpat, korcsolyát, sőt előrelátóan iskolatáskát is festettek rajzlapjaikra. A tízévesek listáján a kerékpár és a könyv vezet, de többen akarnak gitárt, szánkót és magnót is. A tizenkét évesek kívánságai csaknem azonosak, talán csak többen említik a magnót. A tizennégy évesek viszont

már rendkívül igényesek — fényképezőgép, sífelszerelés, magnó, divatos bunda, farmer, és bársonynadrág, sőt többnek külföldi utazás a leghőbb vágya.

Természetes, hogy a kívánságok kor szerint változnak, de azért elgondolkoztató, amit a gyerekek lerajzoltak, leírtak. Több óvodás rajzolt például puskát, tankot — persze az nem az ő hibájuk, de mégis megdöbbentő, amikor egy ötéves kisfiú csak egy pisztolyra áhítozik. Sajnálatos, hogy a tízévesek kívánságai között alig szerepel játék — 28 közül csak ketten említettek kétsínes autópályát — pedig ebben a korban az igényesebb műszaki játékok, a társasjátékok útján sok ismeretet szerezhetnek a gyerekek a tudomány, a technika és a művészet világából, örvendetes, hogy sokan szeretnek olvasni, bár az is igaz, hogy a tizennégy évesek közül már kevesebben áhítoznak könyvre.

Alig van különbség az egyes korcsoportokon belül a gyerekek kívánságai között. Egy- egy csoport különböző sorrendben körülbelül hét tárgyat sorolt fel. Ennyire fantáziaszegények lennének gyerekeink? Az egyedüli meglepő kívánságot egy 12 éves fiú írta le — nem akar mást, • „csak“ egy írógépet. Egy gyerek sem említett valamilyen gyűjteményt, senki sem kért kutyát, akváriumot, bélyeget, lemezt, vagy valami olyasmit, ami összefüggésben állna hobbijával, és sajátos érdeklődési körről árulkodna.

Általában a kicsinyek és nagyobbak is egészen természetesnek tartják, hogy a felnőttek megajándékozzák őket, a több mint száz gyerek közül egy sem említette, hogy ki kell érdemelnie az ajándékot. „Már nagyon várom az ünnepeket, mert nagymamámtól egy mini- televízió-készüléket kapok“ — írja például az egyik hetedikes kislány. „Amit kívánok, azt én mindig mind megkapom“ — árulja el egy másik. Eszerint a szülők, nagyszülők is természetesnek tartják — karácsonyra ajándékot kell venni a gyereknek. Nem gondolnak arra, hogy az ajándékozással azontúl.

hogy örömöt szereznek, nevelnek is. Arról is megfeledkeznek, hogy az örömszerzés távolról sincs arányban az ajándék árával, értékével.

Pedig a gyerekek többsége érzi, mi ad igazi tartalmat az ünnepeknek. Az egyik óvodás az egész családot lerajzolta, a szülők fogják a gyerekek kezét és mindenki mosolyog. „Az lenne a legnagyobb öröm, ha az új lakásban nagymamámmal, unokatestvéreimmel és apuka nővérével együtt ünnepelhetnénk.“ „Remélem, idén anyukámnak nem kell a testvéreimre kiabálnia.“ „Legyen jó kedvünk, sokat nevessünk.“ „Ne legyen vitatkozás, veszekedés.“ „Nem szeretem, ha az ünnepek csak látás-jutásból állnak“ — írják gyermeki őszinteséggel.

Ellenvethetik, hogy az ajándékozás magánügy, mindenki lehetőségei és saját, belátása szerint lepheti meg gyerekeit. Vitathatatlan, hogy a gyerekek kívánságai családaink jólétéről árulkodnak. Hiszen a harminc óvodás közül csak kettőnek jutott eszébe, hogy ruhát kérjen, és az idősebbek sem azért kérnek télikabátot, mert esetleg fáznak, nekik irhabunda, márkás farmer- nadrág, bőrdzseki és egyéb divatos holmi kell. Ez viszont csak az érem egyik oldala. Mert minden játék, minden ajándék hatással van a gyermek jellemének, érzésvilágának formálására, és az senkinek sem lehet közömbös, milyen irányú ez a hatás. De hallgassuk meg, mi a véleménye erről a szakembernek, Halko Márta gyermekpszichológusnak:

Az ajándék nevel

— Az ajándékozással a hozzátartozók, ismerősök egymás iránti figyelmességüket, szeretetüket fejezik ki. A

gyermekeknek leggyakrabban játékot ajándékozunk, amely örömet szerez, és felkelti érdeklődésüket. A játék nem tekinthető csupán ajándéknak: olyan tárgy, amely fejleszti fantáziáját, és hozzájárul pozitív pszichikai fejlődéséhez. A gyermek egészen kiskorától tapintással, látással, hallással a játékok révén ismerkedik a környező világgal. A szakemberek eltérő nézeteket vallanak a játékokról. Egyesek szerint legyenek a lehető legegyszerűbbek, hogy a gyerek saját elképzelése szerint játszhasson velük. Mások azt vallják, hogy a tudományos-műszaki fejlődéssel lépést tartva egyre bonyolultabb játékokat kell gyártani, pl. különféle építőkockákat, összeszerelhető játékokat. Ezek a jövő játékai, a gyerekek vizuális és manuális érzékének alkotó kibontakoztatásához vezetnek, fejlesztik fantáziájukat. Segítségükkel a gyerekek munkakészségeket sajátítanak el. Természetesen nemcsak a műszaki játékok, hanem általában minden jól megválasztott játék fejleszti a fantáziát és a készségeket.

Társadalmunk mindenki számára szavatolja az életszínvonal emelkedését, de ennek ellenére figyelembe kell vennünk a szülők anyagi helyzetét, a gyerekek számát egy-egy családban. A szülőknek a játékok és általában az ajándékok vásárlásakor gondolniuk kell arra, hogy mindegyiknek határozott célt kell szolgálnia, a gyerek érdeklődése, képességei és kora szerint kell őket megválogatni. Sokszor megtörténik, hogy a szülő csak azért vesz meg, egy játékot, mert fia, lánya barátjának is ilyen van, miközben arra törekszik, hogy az általa vásárolt játék lehetőleg drágább, szebb legyen. Nem is tudatosítja, hogy ezzel deformálja gyermeke személyiségét. Az ilyen gyakorlat következménye, hogy a gyerek mindent anyagi szempontból bírál el. Káros jelenség, hogy sok szülő időhiány, vagy a saját érdekeik előnybe helyezése miatt nem foglalkozik megfelelően gyermekével és tévesen azt hiszi, hogy ajándékokkal pótolni tudja mulasztását.

A nagyobb gyerekek igényei növekednek, hiszen érdeklődésük is változik. Magnetofont, gitárt stb. kérnek. Ez természetes kívánság, de el kell érnünk, hogy vegyék figyelembe szüleik anyagi lehetőségeit. A leghelyesebb, ha takarékosságra neveljük őket, és pl. a zsebpénzükből megspórolt összeggel „besegítenek“ az ilyen drágább ajándékok megvásárlásába.

Az egyik leggyakoribb ajándék a könyv. Már a legkisebb gyereknek vegyünk könyvet. Sajnos, akadnak szülők, akik a meséskönyveket fölösleges kiadásnak tartják. Elfelejtik, hogy a mese a művészeti nevelés első eszköze, amely meghatározza a gyermek személyiségének fejlődését.

Amint már említettük, nem egyszerű feladat olyan játékot, olyan ajándékot választani gyerekünknek, amely azontúl, hogy örömet szerez neki, szórakoztatja alkotásra és gondolkodásra is készteti. Nem egyszerű, de megoldható feladat. Ha jól ismerjük gyermekünket, kis fejtöréssel bizonyára találunk olyan ajándékot, amelyben örömét leli s ugyanakkor okosodik, fejlődik is általa.

CSIZMÄR ESZTER

Egézségiink és az

Ilyenkor ősszel nem teljesen veszélytelen a villamosban és az autóbuszban az utazás. Egyesek csak az orrukat fújják gyakran, mások sűrűn tüsszent- getnek, vagy köhécselnek. A hőemelkedés, vagy a láz az arcukról is leolvasható. Ahelyett azonban, hogy ágyban maradnának és kezelnék bajukat, vírusaikat másokra is átviszik.

Egyelőre nincs ok ugyan az aggodalomra, az influenzajárványnak még se híre, se hamva, ám az elővigyázatosság nem árt. A tapasztalatok szerint ugyanis a hűvös, gyorsan változó időjárás, a gyakori esőzések többnyire amúgy is károsan befolyásolják egészségünket. Igaz ugyan, hogy a szervezet ellenállóképessége egyéni, sok függ az életmódtól, a környezettől, de mindenekelőtt egészségi állapotunktól. A statisztikai adatok szerint a vidékiek — a városi

lakosságtól eltérően — kevésbé reagálnak az éghajlati változásokra.

Az orvosok véleménye szerint a különféle betegségekre nem az időjárás van hatással, hanem a szervezet nem mindig képes alkalmazkodni az adott körülményekhez, tehát időnként bizonyos kórok iránt fogékonyabb. A beteg nehézségei ilyenkor többnyire a rossz közérzetben, étvágytalanságban, depressziós állapotban, álmatlanságban, ingerültségben stb. nyilvánulnak meg. De a fejfájás, az ízületi fájdalmak is a betegséget jelző gyakori panaszok közé tartoznak.

A kedvezőtlen időjárás következményei az ún. meteorotrop betegségek, mint például a szív- és a véredény- rendszer megbetegedése, az agyszélhű- dés, a hörghurut, bizonyos idénybetegségek. Kérdés azonban, hogy valóban az

1978.

XII.

Játék közben sok fontos készséget sajátítanak el a tizenévesek (Gyökeres György felvételei)