Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-03 / 49. szám

qmofnfiT <*dunW Vízre bocsátják az első hídelemeket Az ezredes órájára nézett, majd kiadta a parancsot: kezd­jék meg a híd építését. A Du­na partján nyomban nagy nyüzsgés támadt. Minden moz­dulatot szigorú rend szerint haj­tottak végre. Tervszerűen dol­goztak a felderítők, a búvárok, a hidászok és az egységek pa­rancsnokai is. A nehéz teher­gépkocsik vezetői szorosan a part mellett álltak meg. Rövid idő múlva a pontonhíd elemei a víz felszínére csapódtak, fel­borzolták a Duna addig nyu­godt felszínét. Néphadseregünk utászagysé- gei minden évben megbirkóz­nak legnagyobb folyőnkkal. A Duna a Fekete-tengerig vezető 2850 kilométeres útján nyolc or­szág területét érinti és mindig .nagy jelentőségű volt, mint ke­reskedelmi út, vagy esetleg gá­téit jelentett az ellenség táma­dása ellen. A Duna azonban kárt is okozott és pusztított — ak­kor, amikor vize elöntötte a széles környéket és az emberek gyakran csak puszta életüket tudták megmenteni az elemi csapás elől. Az utászok ezért gyakorlatoz­nak a Dunán — felkészülnek a harci feladatok teljesítésére, de egyúttal arra is, hogy békében is helyt tudjanak állni, ha a nagy folyam az emberek életét, a társadalmi javakat veszélyez­tetné. A közelmúltban is nem­egyszer tanúságát adták felké­szültségüknek, nem egy alaku­lat dokumentumokat őriz a har­ci hagyományok termében ar­ról, hogy tagjai a legnehezebb pillanatokban is, hogyan érvé­nyesítették tudásukat, bátorsá­gukat. Az egyik alakulatban kü­lönösen emlékezetes az 1965-ös év: hosszú időn keresztül állan­dó készültségben voltak, áldo­zatkészen mentették az embe­rek életét, a megáradt Duna ál­tal veszélyeztetett javakat. Perel katona Gútán megmen­tett egy asszonyt... Smíd sza­kaszvezető nagy érdemeket szerzett a csicsői gáton ... Se­vern szakaszparancsnok saját élete kockáztatásával mentett meg egy gyereket az egyik el­öntött házból... Pat mellett életét vesztette Karol Fedik őr­nagy ... Václav Babicky őrmes­ter A haza szolgálatáért kitün­tetést kapta hősiességéért... Az alakulat az 1965. évi men­tési munkálatokban való részvé­teléért a számos oklevélen és kitüntetésen kívül, megkapta A kiváló munkáért állami kitün­tetést is „A dél-szlovákiai árvíz A feladatot teljesítettük! idején tanúsított áldozatkészsé­gért, becsületességért és hatá­rozottságért“. A mentési munkálatok során kidomborodott a lakosságnak nyújtott segítség internaciona­lista jellege, mivel az akciók­ban a csehszlovák katonák ol­dalán a szovjet és a magyar hadsereg tagjai is részt vettek. Ezért helyes, hogy az alakulat új tagjait megismertetik ezek­kel az eseményekkel, hogy jo­gosan legyenek büszkék előd­jeikre, s a harci és politikai felkészülés során elért kiváló eredményeikkel bizonyítsák, hogy méltók hozzájuk. Bizonyítottak Az alakulat és a többi egység utászai a dunai gyakorlat egész ideje alatt arra törekedtek, hogy bebizonyítsák felkészült­ségüket. Először csak részfel­adatokat oldottak meg, majd a bonyolultabbak kerültek sorra: nagyobb egységeket építettek a A feladatok sikeres teljesítéséhez a vontatócsónakok legénysége is hozzájárult vízen, hajóztak a folyón. Meg­tanulták a vontatócsónakok ke­zelését. A parancsnokok számá­ra nagy segítséget jelentett a tartalékosok tapasztalata, akik sok jő tanáccsal és példamuta­tással segítettek fiatal társaik­nak. A lelkiismeretes előkészületek meg is hozták az eredményt: a nemzetközi előírásoknak meg­felelően időben bejelentett pontonhidat nyomban a pa­rancs elhangzása után kezdték építeni. Egy parancsszóra meg­indult a nagy gépezet, az em­berek és a technika összhangja bámulatos volt... A gépkocsi- vezetők és az utászok néhol de­rékig vízben állva másodperce­ket faragtak le a hídelemek összeállítására előirányzott idő­ből, a megfigyelők szeme láttá­ra rövid időn belül széles acél­szalag kötötte össze a Duna két partját — a csónakok gyors iramban közlekedtek, a pa­rancsnokok zászlókkal adták a parancsokat. A tudományos­technikai forradalom itt is éreztette hatását — a korszerű hídelemek lehetővé tették a legnehezebb testi munka kikü­szöbölését, a vörös és sárga zászlók által adott utsításokat hordozható rádióállomások egé­szítették ki, s így a pontonhíd parancsnoka megbízható, rugal­mas összeköttetésben állt a töb­biekkel. Elkészült a híd, megindulhat a forgalom (A szerző felvételei) A hídépítés zárószakaszában szóhoz jutott a szárazföldi csa­pat is — a látszólag egyszerű feladat nem teljesítése kudarc­ra ítélhette volna az egész ad­digi törekvést, de ebben az esetben, elsősorban Jan Jurke- mik szakaszvezető jó munkája eredményeképpen, minden sike­rült. Az utolsó parancsokat Mi­lan Brnák alhadnagy, az egyik legjobb parancsnok adta ki. Né­hány pillanat múlva az építés irányítója megyőződhetett ar­ról, hogy a feladatot teljesítet­ték sőt még a kitűzött határidőt 13 százalékkal lerövidítették! Az utászok jóleső érzéssel nézték, hogyan gördül az első tehergépkocsi végig a hídon. Bebizonyították, hogy készen állnak feladataik teljesítésére. SVATOMÍR AMBROZ időjárás befolyására, vagy esetleg vala­milyen szervi bajra vezethetők-e visz- sza ezek a betegségek? Ez a legmeg- bízhatóbban a gyakori időjárásváltozá­sokkor megismétlődő jelenségek, illet­ve tünetek alapján állapítható meg. Ha ugyanis az időjárás rosszabbodása ide­jén észlelhetők tömegesen, akkor az orvosok véleménye szerint aggodalom­ra nincs ok. Többnyire azonban az em­lített panaszok oka komolyabb eredetű. A kedvezőtlen időjárásra mindenki egészségi-, illetve idegállapotának meg­felelően reagál. Tudjuk például, hogy az idősebb emberek szervezete megvi- seltebb, s ezért kevésbé ellenállóképes, tehát gyorsabban betegednek meg. A csecsemőktől eltekintve azonban a fia­talok 25 százalékát, a középkorúak 30, az 50—60 évesek 50 százalékát érinti érzékenyen az időjárás változása. Bebizonyosodott tehát, hogy az idő­járás nagy hatással van az ember egészségére, és hogy tanulmányozásá­nak — biometeorolőgiának — az orvos- tudomány is nagy hasznát veszi. Az időjárási és éghajlati tényezőknek az élő szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozó tudományágnak az a fel­adata, hogy elörejelezze a légköri vál­tozásokat s ennek alapján megelőzhe­tők, de legalábbis enyhíthetők legyenek az időjárásváltozások következményei. Ezt az elsősorban az üzemi és a közle­kedési balesetek, valamint több beteg­ség megelőzésére, Illetve gyógykezelé­sére irányuló módszert a Szovjetunió­ban 1963 óta, az utóbbi években pedig Lengyelországban és Magyarországon is eredményesen alkalmazzák. A probléma azonban meteorológiai és egészségügyi szempontból is meglehe­tősén bonyolult. Részben mert a légkö­ri változások mechanizmusával kapcso­latos ismeretek még nem *teljesen meg­bízhatók és mert nem mindenkinek a szervezete reagál rájuk egyformán. Ez az egyének pillanatnyi állapotától, bi­zonyos betegségek iránti fogékonyságá­tól is függ. Ennek ellenére az időjárás egészségügyi szempontból történő, bi­zonyos területekre érvényes, rendszeres előrejelzését tudományos dolgozóink — főleg a szív- és a véredényrendszer megbetegedéseinek megelőzése és hat­hatósabb gyógykezelése érdekében — kísérletképpen hazánkban is bevezetik. Ennek az elvnek a figyelembe vételé-« vei többnyire megakadályozható az ilyenkor ősszel, gyakran tömegjelensé- ként fellépő hörghurut, illetve légutak megbetegedésének, s ezzel kapcsolat­ban a vírusos náthaláznak a terjedése. Az influenzajárvány nemcsak egész­ségünk szempontjából, hanem a gazda­sági következményeket tekintve is ko­moly betegségnek tekinthető. A statisz­tika szerint ugyanis a betegség rend­szerint 7—10 napig, de szövődmények esetén három hétig is eltart. Ezért nem becsülhető le az egészségügyi dolgo­zóknak a náthaláz megelőzésére irá­nyuló nevelőmunkája. A virológiái la-i boratóriumolk az orvosokat a náthalázat terjesztő vírusok előfordulásáról és a róluk való további tudnivalókról is tá­jékoztatják. V. Skovránek professzor véleménye szerint azonban különbséget kell ten­nünk a náthaláz és a többi hurutos fer­tőző betegség között, bár az utóbbiak kísérőjelenségei — a fejfájás, a köhö­gés, a láz — többnyire ugyanolyan hosszú lefolyásúak, mint a náthalázé, különösen a gyermekeknél gyakori szö­vődmények esetén. A különbséget a professzor abban látja, hogy bár a betegség más-más le­folyású lehet, a náthaláz — tekintettel a gyakran vele járó, az ember életét is veszélyeztető szövődményekre — sok­szor súlyos kórnak számít. Különösen a szív- és idegrendszer-bántalmakban, vagy a légutak idült megbetegedésében szenvedő öregekre veszélyes. Az influenza, illetve a náthaláz meg­előzésére irányuló törekvések és az ez­zel kapcsolatos nehézségek ismerete­sek. A különféle típusú vírusokkal, gyakori változataikkal és ennek követ­keztében az oltóanyagok bonyolult elő­állításával magyarázható, hogy járvány esetén — tekintettel a betegek nagy számára — sehol a világon nem sike­rült még kielégíteni az igényeket. Ezért a szakemberek néhány évvel ez­előtt megtartott nemzetközi értekezle­tén elfogadott elv szerint védőoltásban csak a súlyos betegeket részesítik. Ter­mészetes, hogy ez a nagyon is korlátolt óvintézkedés semmiféle járvány terje­dését nem akadályozhatja meg. Ezzel magyarázható, hogy a szakem­berek az egész világon az influenza megelőzésének további lehetőségei után kutatnak. Szocialista egészségügyünk — az influenzával kapcsolatos kutatások te­rén — a világon az elsők közt szerepel. A XV. pártkongresszus határozata alap­ján kidolgozott és a szovjet tudósokkal koordinált virológiái programunk jó­voltából egészségügyi dolgozóink máris számos értékes tapasztalatra tettek szert. A részeredmények azonban még korántsem kielégítők. Ezért józanul és megértéssel kell te­kintenünk erre a problémára, abban a meggyőződésben, hogy a körültekintő munkaszervezés az egészségügyben, a legfontosabb gyógyszerek elegendő mennyiségben történő biztosítása, nem utolsósorban pedig valamennyiünk fe­gyelmezettsége az influenza és a többi ragályos betegség elleni harc leghat- hatósabb módja. KARDOS MARTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom