Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-03 / 49. szám
...sarkából a régi világot Az új soron csupa emeletes ház áll (Gyökeres György felvételei) Amikor megérkeztünk Alsószelibe (Dőlné Saliby), bágyadt napfény és csípős északi szél fogadott bennünket. Ügy söpört végig a Dudvág-par- ti jegenyék lehullott sárga levélszőnyegén, mintha máris a közelgő tél hírnöke lenne. A nyári virágok pompája nélkül a kertek is fázósan húzódtak a házak mellé, de mintha egy függönyt húztak volna szét a színpadon, a fák csupasz ágai nem takarták el szemünk elől a házakat és középületeket. Egyszeribe szem- beötlőbb lett, hogy pormentesek az utak, takaros családi házakban laknak az alsószeliek, hogy újabb szép házakkal gyarapodott a falu, nagy és korszerű áruház épült, s hogy a nemzeti bizottság is új épületbe költözött. A falu arculatának ez a nagyarányú megváltozása szorosan összefügg a jó szövetkezeti gazdálkodással. A Csehszlovák—Szovjet Barátság Ejsz alsószeli részlegének irodáját egy emeletes épületben találjuk. 1975-ig a falunak önálló szövetkezete volt, ekkor azonban egyesült a szomszéd falu, Felsöszeli (Horné Saliby) szövetkezetével. Az egyesítésig megtett út hosszú és nem is mindig zökkenőmentes. Sok önfeláldozó munkát követelt. Érdemes felidézni egyes állomásait. Szabó Lőrinc, Pintér Zsigmond, Seres István, Györög Józsej, Varga Dezső és Virág Gyula jól emlékeznek a szövetkezet megalapításának körülményeire, hiszen alapító tagjai voltak. S most itt, a hnb tanácstermében emlékeik nyomán mintha a háttérbe vonulna a jelen, hiszen kérésünkre azért jöttek össze, hogy felidézzék annak a közel három évtizeddel ezelőtti eseménynek a hátterét és következményeit. Szemükben újra felizzott valami abból a régi fényből és lelkesedésből, amellyel akkoriban a szövetkezetesítés ügyéért harcoltak. De hogy valódi és őszinte lelkesedésüket megértsük, ahhoz ismernünk kell a falu két háború közötti életét. Nekik ebből a korszakból hiteles, felnőttkori emlékeik vannak. — A néhány kisiparost kivéve a falu lakossága földművelésből élt — kezdi a visszaemlékezést Szabó Lőrinc. — A földművesek fele nincstelen agrárproletár volt, a másik felét pedig kis- és középparasztok és a nagybirtokosok képezték. Mi mind a hatan földnélküliek voltunk. Az Eisler-Szolt féle nagybirtokon dolgoztunk. Én például csak csúcsmunkák idején jutottam egy kis keresethez. Ebből kellett megélnem csalá- ' dómmal együtt egész évben. — Azok is nagy nyomorúságban éltek — veszi át a szót Pintér Zsigmond —, akik egész évben hajnaltól napestig robotoltak. Földes szobákban laktunk, nagy zsúfoltságban, magunk tákolta bútorok között. Ruhánk alig volt, egyetlen pár cipőnket csak ünnepnapokon mertük felhúzni, hogy ne kopjon. Hányszor volt úgy, hogy egy darab kenyér sem akadt a háznál! — A kisparasztok sem éltek különbül — mondja Seres István —, de mert nekik volt egy tehenük, nad- rágszíjparcellájuk, hát többnek érez- ték magukat. Hát még a középparasztok és a nagygazdák ...! Egyszóval, megszokott volt a falu világa. Először a nincstelen földmunkások alakítottak szövetkézetet. A kommunista párt helyi szervezete 1949. június 12-én alapító közgyűlést hívott össze. Harmincnégyen azonnal aláírták a belépési nyilatkozatot, s még ugyanebben az évben huszonkilencen csatlakoztak hozzájuk. A kisajátított nagybirtok területén kezdték meg a közös gazdálkodást, 240 hektáron. A szövetkezet vagyonát pár darab ígás- és haszonállat és némi munkaeszköz képezte. Ennek az efsz-nek a központja a falutól néhány kilométerre fekvő Sziget major volt. 1950-ben egy másik szövetkezet is alakult a faluban, 277 kis- és középparaszt összefogásával. 500 hektáron kezdték meg a gazdálkodást. A két szövetkezet 1951-ben egyesült és így a 400 tag már 800 hektáron gazdálkodott. (A földterület évről évre gyarapodott és 1960-lg elérte a 2000 hektárt. ) • — Bizony nehéz évek voltak azok — mesélik. — Lovakkal, ökrökkel szántottunk, vetettünk, kaszával arattunk, kézzel szedtük a krumplit, törtük a kukoricát és ástuk ki a répát. De sokan voltunk és győztük a munkát. 1952-ben a szövetkezet szemmel látható fejlődésnek indult. Oj fejezet Í kezdődött ekkor az életében, és a fejlődésnek ez a szakasza 1963-ig tartott. Kölcsönt kaptak az államtól, amelyből haszonállatokat vásároltak és hozzáfogtak a gazdasági épületek: istállók, magtár, üvegház, tyúkfarm, juhakol, dohányszárító építéséhez. Nagy segítség volt az is, hogy idénymunkák idején a gép- és traktorállomás gépeket bocsátott a rendelkezésükre. Az új istállókba, jobb körülmények közé telepített állatállomány haszna megkétszereződött. 1952-ben 163 tehene volt a szövetkezetnek. 1963-ban 428. Az anyadisznók száma 132-ről 274-re emelkedett. 1952-ben 65 610 liter tejet adott a szövetkezet a közélelmezésre, 1963-ban pedig 750 000 litert. A sertéshústermelés a háromszorosára nőtt ez alatt az idő alatt. De emelkedtek a hektárhozamok is. Pedig a fejlődés nem volt töretlen. 1954-ben száj- és körömfájás pusztította az állatállományt, amely átmenetileg megcsappant, 1956- ban pedig jég verte el a termést. De ezek csak pillanatnyi megtorpanást jelentettek a szövetkezet számára a fejlődés útján. 1959-ben átvették a gép- és traktorállomás gépeit és ezáltal nagyot nőtt a szövetkezet vagyona éppúgy, mint a tekintélye. Még szembetűnőbbé vált, mennyire fejlődésképtelenek a magánkézben maradt kisgazdaságok. Azok a magángazdák, ' akikből 1952-ben még több mint kétszáz volt a faluban, az ötvenes évek végéig sorra beléptek a szövetkezetbe. Ez az az időszak, amikor szemmel láthatóan változik a falu arculata. Hosszú idő óta először gondolhattak arra az emberek, hogy házat építsenek. Seres István, Győrög József is 1955-ben kezdett hozzá családi ház építéséhez. — Igaz, hogy ezek csak szoba- konyhás házacskák voltak — mondják —, de palotának láttuk ahhoz képest, amiben azelőtt laktunk. Elérkezett az 1963-as esztendő. Szabó Lőrinc ekkor már a hnb elnöke volt. A többiek továbbra is a szövetkezetben dolgoztak. Pintér Zsigmond csoportvezetőként a kertészetben, Seres István mint segédagronőmus, Győrög József inszeminátori tanfolyamot végzett, Virág Gyula a növénytermesztési részlegen volt csoportvezető, Varga Dezső pedig traktoros volt. Egy dologban mindannyian megegyeztek. Ezt az évet mérföldkőnek, az általános fellendülési időszak kezdetének tekintik. — Vajon miért? — Újfajta, bőven termő búza és árpa vetőmagot kaptunk, és ettől az időtől kezdve egyre több műtrágyát használtunk fel. 1963—74 között 12— 15 métermázsával nőttek a hektárhozamok és megközelítették az 50 métermázsát. Tovább gyarapodott a géppark is. Nagy segítség volt a betakarításnál az új kukorica- és cukorrépakombájn. A két dátum közötti fejlődést valóban csak számokkal lehet híven érzékeltetni. 1963-ban a termelés értéke 13 millió korona volt, 1974-re pedig közel 28 millió koronára növekedett az értéke. A hatvanas évek közepétől a szövetkezet már nemcsak jó munka- és kereseti lehetőség a tagok számára, hanem ennél valamivel több. Nemcsak anyagiakban, hanem szellemiekben is többet nyújtott tagjainak. Az első lépés e téren 1966 augusztusában történt, amikor a magyarországi ör- ménykútról 50 termelőszövetkezeti tag látogatott el Alsószelibe és a vendéglátó szövetkezeti tagok egy csoportja hozzájuk csatlakozva végiglátogatta Szlovákia legszebb fürdővárosait. Ettől kezdve egymást követik a jutalomüdülések, kirándulások, kulturális rendezvények látogatásai. És nemcsak ilyesmire jút a szövetkezet költség- vetéséből, hanem falufejlesztés céljaira is. Hozzájárultak többek között a Z-akcióban épült áruház, az óvoda, a hnb székháza építéséhez is. S bár a falu lakosságának a fele dolgozik a szövetkezetben, a másik fele az iparban, a szolgáltatásokban és hivatalokban, mégis nyilvánvaló, hogy a közös gazdaság átfogja az egész falu életét. Mire mindez megvalósult, az alapító tagok elérték a nyugdíjkorhatárt. Helyüket új emberek foglalták el. Hat beszélgető társunk közül öten szintén nyugdíjban vannak. De a nemzedékváltás nemcsak egyszerű folytatás. • Az új tagokkal szemben nem a földhöz értés a legfőbb követelmény, hanem, hogy kezelni tudják az újabb, korszerűbb gépeket, berendezéseket, értsenek a karbantartásukhoz, mint amilyen például a szövetkezet büszkesége, a szovjet gyártmányú Kirovec és a hazai gyártmányú 180-as Skoda traktor, vagy a BS—6 típusú szárító, az új növendékmarha- istálió stb. — Drága volt — mondja Sárkány józsej a Csehszlovák—Szovjet Barát’ ság Efsz alelnöke. (Aki 1969—75 között elnöke volt az akkor még önálló alsószell efszvhek.) — ilyen költséges berendezések vásárlását szövetkezet nemigen engedhet meg magának és nem is tudja teljes mértékben kihasználni. Többek között ezért is társultunk a felsőszeliekkel, hogy közösen vásároljunk sok pénzbe kerülő technikai felszerelést, amelyek növelik a munka termelékenységét és olcsóbbá teszik a termelést. Már közösen több jelentős beruházást eszközöltünk. Bőven van tennivalójuk azoknak is, akik átvették a stafétabotot a közös gazdálkodás úttörőitől. De hozzájuk viszonyítva az új nemzedék már ösz- szehasonlíthatatlanul jobb feltételek közepette dolgozik, és a munkáért járó jutalom is jóval nagyobb. Ez a falun is meglátszik. Az új soron csupa emeletes ház épült. — Ez itt Csente István traktorosé, ez ifj. Virág Dezső karbantartóé, ez Puskás Attila takarmányozóé, ez egy etetőé, egy fejőé — mutat Sárkány József a házakra, s még hozzáteszi: Látniuk kellene azt is, milyen szépen vannak berendezve... Alsószeli is azok közé a falvak közé tartozik, amelyekben a közös gazdálkodás, a jó szövetkezeti munka fordította ki sarkából a régi világot. Az agrárproletárok, kisparasztok és nagygazdák hajdani faluja együtt változik az országgal. A filléres nyomorúság kilátástalanságát felváltotta az általános jólét. KOVÁCS ELVIRA Seres István Szabó Lőrinc Pintér Zsigmond Győrög József Varga Dezső Virág Gyula I A SZOCIALISTA MEZŰGA2DASAG ÚTJÁN ■
