Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-26 / 48. szám

ÚJ SZÚ KÜ SZÖB, AMELYET NEM SZABAD ÁTLÉPNI 1978. XI. 26. Az utóbbi időben a világsajtó hasábjain vita fo­lyik a neutronfegyverrel kapcsolatban, s a vitában mint gyakrabban emlegetik a „nukleáris küszöb“ kérdését. A modern katonai terminológiá­ban „nukleáris küszöbnek“ ne­vezik azt a pillanatot, amikor egy el­kezdődött háborús konfliktusban át­térnek a nukleáris fegyver alkalmazá­sára. Ismeretes, hogy a „tömeges nukleá­ris megtorlás“ stratégiájának idején, vagyis amikor ez a stratégia érvény­ben volt, a „nukleáris küszöb“ prob­lémája egyáltalán nem létezett, mivel Washington „túlnyomó nukleáris fö­lényben“ bizakodva, Európában az ál­talános nukleáris háborún kívül sem­milyen más háborút nem képzelt és nem tervezett. A Pentagon stratégái úgy képzelték el ezt a háborút, hogy a háborús konfliktus létrejöttének mindjárt a kezdetén egyoldalúan nuk­leáris csapásokat mérnek a Szovjet­unióra, az Egyesült Államok területe pedig sebezhetetlen vagy csaknem se- bezhetetlen a válaszcsapás számára. A Szovjetuniónak a gazdaság, a tu­domány és a technika fejlesztésében elért sikerei az Egyesült Államokat megfosztották az atommonopóliumtól, s a hadászati nukleáris eszközök te­kintetében létrejött az egyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A Pentagonban rádöbbentek, hogy ilyen körülmények között egy stratégiai nukleáris háború az Egye­sült Államok előnyös földrajzi helyze­te ellenére az agresszor megsemmi­sülésének veszélyét rejti magában. Ezért a Pentagon stratégái olyan vál­tozatok kidolgozásához láttak hozzá, amelyek egyrészt lehetővé tennék, hogy elérjék az imperializmus meg­határozott céljait, másrészt pedig azt, hogy elkerüljék az Egyesült Államok területére mért válaszcsapást. A Pen­tagon továbbra is abból indult ki, hogy az amerikai imperializmus poli­tikai céljainak elérésére a döntő esz­köz a stratégiai nukleáris háború, de ugyanakkor hosszan kereste az új módokat és eszközöket, amelyek biz­tosíthatnák az Egyesült Államok glo­bális ambícióinak realizálását katonai úton. így jutott el "a „korlátozott há­ború“ koncepciójához, amely mind a hagyományos, mind a nukleáris fegy­verek alkalmazásával számol. A Pentagon nézetei szerint Európá­ban egy ilyen háborús konfliktus kez­detben hagyományos háború formáját öltheti, majd a körülményektől függő­ón átnőhet harcászati nukleáris hábo­rúba. Mivel sok variációt dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan alkalmaz­zák a nukleáris fegyver különféle faj­táit már a „harcászati“ nukleáris konfliktus során a hadszíntéren vagy akár hadszíntereken, s mivel fennállt a veszély, hogy a „harcászati“ nuk­leáris konfliktus „hadászati“ konflik­tusba nő át, jelentkezett a „nukleáris küszöb“ és a „nukleáris eszkaláció“ problémája. A Pentagon stratégiáinak és NATO-beli partnereiknek az elgon­dolása szerint a „nukleáris“ és egyéb küszöbök arra hivatottak, hogy bizto­sítsák a hadműveletek eszkalációjá­nak tervszerűségét és a nukleáris tá­madó eszközök „adagolt“ alkalmazá­sát a hadviselés során. Számításaik szerint így elérhető, hogy a háborús konfliktus az európai hadszínterekre korlátozódjon. Mondjuk ki kereken, ez megoldhatatlan feladat. A múltbeli háborúk tapasztalatai megcáfolhatat- lanul bizonyítják, hogy a háborús tűzvészt sohasem sikerült az előre ki­jelölt keretek közt tartani. Amint a nukláris fegyvert akár csak egy har­cászati övezetben alkalmazzák, a fegyvert haladéktalanul hadászati mé­retekben is bevetik. A háborúnak kemény törvényei van­nak. Az agresszor azért indít háborút, hogy térdre kényszerítse áldozatát, rákényszerítse akaratát. De tisztában van azzal, hogy vereség esetén ő ma­ga juthat olyan sorsra, amelyet áldo­zatának szánt. Ezért mindegyik állam, amely részt vesz a háborúban, függet­lenül attól, hogy támad vagy védeke­zik, semmitől sem riad vissza a győ­zelem kivívása érdekében, és nem is­meri el vereségét, amíg nem vetette be és nem használta el a rendelke­zésre álló eszközök arzenálját. Ma Európában csak a NATO-nak 7000 nukleáris robbanófeje és mintegy 3000 célba juttató eszköze van. De az óceánon túli stratégák a jelek szerint ezt is keveslik. Ezt a készletet szeret­nék kiegészíteni még egy fegyverfaj­tával, a neutronbombával. Kérdezzük: miért? Haig tábornok a NATO Európában állomásozó fegyveres erőinek főpa­rancsnoka válaszol erre a kérdésre. Haig tábornok egyebek közt így ér­velt a neutronfegyver Nyugat-Európá- ban történő telepítése mellett: „Mivel a féken tartás amerikai hadászati eszközei veszítenek fölényükből az oroszok eszközeivel szemben — és ezeket az erőket a jövőben valószínű­leg semlegesíteni fogja a hadászati fegyverzet korlátozására vonatkozó egyezmény — az európai hadszíntér sokkal sebezhetőbbé válik, és ezért szükséges lesz saját féken tartó po­tenciáljára.“ Mint a nyilatkozatból láthatjuk, a NATO főkolomposai azzal az általuk koholt ürüggyel, hogy a szocialista közösség országai felől „háborús ve­szély“ fenyeget, növelni szeretnék a nukleáris támadó eszközök arzenálját a nukleáris fegyver hadrendbe állítása és Európában történő telepítése ré­vén. Az Egyesült Államok katonai körei és a NATO stratégái úgy vélik, hogy a neutronbomba az az eszköz, amelyre szükségük van terveik eléréséhez. Igyekezetük nemcsak arra irányul, hogy még lejjebb szállítsák a „nuk­leáris küszöböt“, hanem arra is, hogy egyáltalán elmossák a határt a ha­gyományos és a nukleáris fegyverek között, és ily módon mintegy feltűnés nélkül kirobbanthassák a nukleáris háborút. Az Egyesült Államok milita­rista körei valósággal magasztalják az új „csodafegyvert“, azt híresztelik róla, hogy „tiszta“, sőt „humánus“ fegyver. Pedig hát ismeretes, hogy a neut­ronbomba szerkezetét tekintve egy korlátozott telejsítményű termonuk­leáris robbanófej, vagy ahogy még nevezik: „mini-termonukleáris töltet“. Mai típusait arra szánják, hogy fel­szereljék velük a „Lance“-rakéták robbanófejeit és a 203,2 mm-es tarac­kok gránátjait. A neutrontöltet robbanásakor — mivel a termonukleáris reakcióban a hidrogén nehéz izotópjai (deutérium és trícium) vesznek részt — jelentős mennyiségű gyors neutron kerül a környezetbe, ezekre jut a felszabaduló energia mintegy 80 százaléka (az ed­dig kifejlesztett robbanófejek eseté­ben ez az arány 5—6 százalék.) Ezért pusztít el ez a fegyver minden élő­lényt. A lökőhullámban felszabaduló energia és a fénykibocsátás hirtelen csökkenés viszont kisebbíti azt az övezetet, amelynek határain belül megsemmisül minden műszaki létesít­mény és haditechnika. A Pentagon szakértőinek adatai szerint a „Lance“- rakéta robbanófejében elhelyezett 1 kilotonna teljesítmény)! neutrontöltet pusztító hatása a következőkben ösz- szegezhető. A lökőhullám és a fényki­bocsátás teljes pusztulást idéz elő 200—300 méter sugarú körben. Ugyanakkor a láthatatlan neutronok óriási kinetikus energiával messzebb­re röppennek, s .könnyen áthatolnak a ruházaton, a páncélon és a téglafa­lon. A robbanás epicentrumától 800 méterig ezek a neutronok halálosak az emberi szervezetre. 1400 méteren belül a sérülteknek a fele egy hónapon belül meghal. J. Edwards professzor angol genetikus szerint a neutron­fegyvernek az a sajátossága, hogy „nem korlátozott az időtartam, amelyen belül megnyomoríthatja az embert, s e fegyver alkalmazása után még néhány emberöltővel is szület­hetnek olyan gyermekek, akikben ki­mutathatók a sugárártalmak követ­kezményei“. Mint ismeretes, az amerikai kor­mány nemrég — annak láttán, hogy az egész világon tiltakoznak tervei, e barbár tömegpusztító fegyver soro­zatgyártásának megindítása és e fegy­vernek az európai NATO-országok te­rületén történő elhelyezése ellen — elterelő akcióba kezdett. Kijelentette, hogy elhalasztja tervei megvalósítá­sát. Egyszerű volt a számítás: csökken­teni akarta annak a harcnak a he­vességét, amelyet a békeszerető erők indítottak a neutronfegyver eltiltásá­ért. Ma viszont az amerikai kormánykö­rök nyilván úgy vélik, hogy az em­berek bizonyos fokig megnyugodtak, s minden jel szerint úgy határoztak, hogy meggyorsítják a neutronbomba hadrendbe állítását. A szenátusnak a haderők ügyeivel foglalkozó bizottsá­ga olyan „jelentést“ küldött az el­nöknek, amelyben — az Associated Press jelentése szerint — követeli, hogy „a neutronrobbanőfejek szerke­zeti részegységeiből halmozzon fel készleteket az Egyesült Államokban, hogy ezeket gyorsan (!) át lehessen dobni Ny ugat-'Európába". A militarista körök a „szovjet fe­nyegetés“ hazugságával próbálják in­dokolni azt a szándékukat, hogy a NATO-t ellássák ezzel a barbár fegy­verrel. S teszik ezt annak a közis­mert ténynek ellenére, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok közt létrejött és fennáll a hadászati erő- egyensúly. De Nyugaton is sok újság, politikus és közéleti személyiség rámutat arra, hogy a NATO-tömb és a Varsói Szer­ződés országai közti háborús konflik­tus esetén a neutronfegyver alkalma­zása nukleáris eszkalációra vezethet, amelynek során a hadviselő felek át­lépik a nukleáris világháború „küszö­bét“. Nem vitás, a nukleáris fegyver bármelyik fajtájának (köztük a neut­ronfegyvernek) az alkalmazása való­ban azzal fenyeget, hogy a regionális konfliktus nukleáris világkatasztrófá­ba nő át, és ebben az esetben a „kü­szöbök“, bármilyenek Is, nem tudják a regionális konfliktust az előre meg­húzott határok között tartani. De a „harcászati“ nukleáris háború veszélye nem merül ki abban, hogy ez a háború afféle „szikra“ egy „nagy“ tűzhöz. Rendkívül veszélyes önmagá­ban is. A Pentagon stratégái, úgy látszik, játszi könnyedséggel el tudják szánni magukat egy „harcászati“ nukleáris háború kirobbantására. Ha ez a hábo­rú óriási emberáldozatokkal jár is, mégis messze lesz saját házuk tá-' jától, és a nukleáris tűzvész lángja őket nem éri el. A „harcászati“ nukleáris háború to­vábbi veszélye, hogy következményeit tekintve Európára, köztük a NATO- országokra nézve nem kevésbé pusztí­tó, mint egy hadászati nukleáris há­ború. Az európai hadszíntéren telepített amerikai „harcászati“ nukleáris fegy­ver robbanóereje 460 millió tonna tri- nitrotoluoléval egyenlő (vagyis körül­belül 2 tonna jut a NATO-országok egy-egy lakosára). A Szovjetunió határozottan ellenzi a neutronfegyver gyártását, mert ez­zel a fegyverkezési verseny még ve­szedelmesebb szintre emelkedne. Világszerte . ismertek a Szovjetunió javaslatai, hogy a nagy katonai po­tenciállal rendelkező államok kösse­nek szerződést a haderők további mennyiségi és minőségi fejlesztésé­nek teljes megszüntetéséről, és ezzel teremtsék meg a fegyverzet és a had­erők ezt követő csökkentésének felté­teleit. A Szovjetunió javasolja, hogy meghatározott, korlátozott időn belül hajtsanak végre olyan programot, amely magában foglalná a nukleáris fegyver minden fajtája gyártásának megszüntetését; e program további ré­sze lenne minden másfajta tömeg­pusztító fegyver gyártásának meg­szüntetése, e fegyverek eltiltása; a nagy romboló erejű hagyomá­nyos fegyverek újabb fajtái kifejlesz­tésének. megszüntetése; a Biztonsági Tanács állandó tagjainak és a velük katonai szerződésben levő országok­nak lemondása a hadseregek és a hagyományos fegyverzet növeléséről. Ez az az út, amelyen haladva bizto­sítani lehet a világbékét és a népek biztonságát. RAJR SZIMONJAN vezérőrnagy, a hadtudományok doktora (PRAVDA) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllilllllllllllllllillllllllillllllllllillllltlltlillllllll Carter elnök döntése a neutronfegyver „alapvető elemeinek“ gyártásá­ról és ezzel egyidejűleg a Nyugat-Európában állomásozó amerikai ka­tonai egységek felszerelésének korszerűsítéséről annak érdekében, hogy azokat majd felhasználhassák a neutron robbanófejek kilövésére, a felháborodás viharát váltotta ki az egész világon. Aachenben (NSZK) a fiatalok neutronfegyverellenes tüntetést rendeztek, melynek transzpa­rensei és a tüntetők álarcai a fegyverkezés veszélyeire hívják fel a fi­gyelmet (Telefoto — CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom