Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-26 / 48. szám

TIZENKILENCEN KEZDTÉK ... s az eltelt tíz, év alatt pedig sokszor tizenki­lencen folytatták a staféta­ként átadott hasznos és nemes munkát. A komáromi (Komárno) magyar tanítási nyelvű gimnáziumban an­nak idején a járásban első­ként alakult meg a Lenin- klub, s az évek folyamán tevékenységével is elsőséget vívott ki. — A klub célkitűzése mit sem változott, ugyan­úgy, mint az induláskor, ma is az orosz nyelv minél tö­kéletesebb elsajátítására, a világnézet helyes irányú fej­lesztésére, a Szovjetunió és népei életének, Lenin mun­kásságának megismerésére törekszünk — mondja Beck Tiborné, a klub pedagógus vezetője. Nemcsak a cél nem vál­tozott, hanem a klub mun­kájának lényege sem: évről évre szorosabbra fonják a régi barátságok szálait, ha­gyománnyá változtatnak számos érdekes rendez­vényt, serényen ápolják elő­deik nemes cselekedeteit. Mert a Lenin-klub történe­tében ilyen is van. 1972-ben érdekes levél ér­kezett a Komáromi Városi Nemzeti Bizottságra az ör­mény Szovjet Szocialista Köztársaságból, Jerevánból. Feladója a múltat idézte fel, a háborúban elesett öccse sírjának felkutatásá­hoz kérte a komáromiak se­gítségét. A Lenin-klub tagjai lelkesen vállalták a felada­tot. A levélből annyit tud­tak meg, hogy Ruben Sztye- panovics Daftan Köbölkút (Gbelce) közelében kapott halálos sebet. Aztán kinyo­mozták, hogy Eubán temet­ték el, majd hamvait később a szovjet hősök párkányi (Stúrovo) tömegsírjába he­lyezték át. Minderről a hős katona családját is értesí­tették. Azóta személyesen is megismerték a Lenin-klub tagjai Ruben Sztyepanovics Daftan édesanyját és nővé­rét, s a családdal ma is tartják a kapcsolatot. A szovjet hősök párkányi em­lékművéről pedig azóta nem hiányoznak a komáromi diá­kok virágai. A klub Lenin nevét viseli, de barátságklubnak is ne­vezhetnék. A gimnázium diákjai ugyanis szoros ba­rátságot tartanak fenn a magyarországi komáromi 86. számú szovjet iskola diák­jaival, a Riga hajó matró­zaival és a városban állo­másozó szovjet helyőrség egy csoportjával. — A Riga hajó általában évente kétszer köt ki Ko­máromban, s a matrózok ilyenkor mindig ellátogat­nak az iskolánkba, vagy bennünket hívnak meg a ha­jójukra. Mindig nagy él­mény számunkra a találko­zás — meséli Varga Ottó, a Lenin-klub jelenlegi alelnö- ke. — A helyőrség katonái pedig megkapják a klub munkatervét, s mindig szí­vesen látott vendégek a rendezvényeinken. — Számunkra ez különö­sen hasznos, mert ilyenkor mindig csak oroszul folyik a szó — kapcsolódik be a bezsélgetésbe Kondé Gab­riella. Gabi nem tagja ugyan a Lenin-klubnak, de a rendez­vényeken gyakran részt vesz. Nem mintha a tagsá­got nem érdemelte volna ki (mert azt ki kell érdemel­ni), hanem a szabályok rá is vonatkoznak. — A klubba csak az első, vagy legkésőbb a második osztályban léphetnek be a diákok — magyarázza Beck Tiborné. Ezzel elejét vesz­szük annak, hogy esetleg érdekből — például harma­dikban vagy negyedikben eldönti a diák, hogy orosz szakra jelentkezik, s ehhez jól jön a klubtagság '— le­gyen valaki klubtag. Meg az sem mellékes, hogy így jobban összekovácsolódnak, s aktívabban tevékenyked­nek a gyerekek. — Én pedig az első és a második osztályban elég sokat betegeskedtem, nem nagyon maradt időm az is­kolán kívüli tevékenységre. Harmadikban viszont már elkéstem a jelentkezéssel — fűzi hozzá az elmondottak­hoz Gabi. A klubtagság feltétele to­vábbá, hogy a jelentkező megfelelő érdeklődést tanú­sítson az orosz nyelv, a po­litikai és a társadalmi ese­mények iránt. — A klubtagok kiválasz­tásában az osztályfőnök és a szaktanárok is segítenek — veszi át a szót Ottó. — Az elsősöknek mindig rész­letesen ismertetjük a klub munkáját, meghívjuk őket a rendezvényeinkre, esetleg ők készítenek műsort egy- egy akciónkra. így, amikor jelentkeznek, már tudják, mire vállalkoznak. Múlt évi tevékenységüket az oroszul írt vaskos króni­kában lapozgatva elevenít­jük fel. Tavaly találkozóra hívtuk meg a klub alapító tagjait — meséli Ottó. — Nagyon érdekes volt hallani a „hős­kor“ — amint ők a klubte­vékenység kezdeteit elne­vezték — felelevenítését. Többen közülük a Szovjet­unióban tanultak tovább, ot­tani élményeikről is beszá­moltak, s természetesen a munkánkról is véleményt mondtak. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére ren­dezett akciónk is jól sike­rült. Beck Pali bácsit, az idős kommunistát hívtuk meg beszélgetésre. A be­számolóját csoportokban fordítottuk oroszra a hely­őrség katonáinak, aztán minden csoport egy-egy ka­tona segítségével oroszul leírta a hallottakat. Nagy volt az izgalom, melyik cso­port munkája lesz a legjobb — meséli Gabi. Az ő számára mégis az orosz olimpiász marad a legemlékezetesebb. Az igé­nyes verseny (Moszkvában állítják össze a kérdéseit) iskolai fordulójában harma­dik lett, s nyáron jutalmul részt vehetett egy kéthetes nyári művelődési táborozá­son, ahol szovjet komszomo- listák és tanárok foglalkoz­tak a csehszlovák diákok­kal. — Az olimpiász ugyan nem a Lenin-klub rendezvé­nye, de a lebonyolításban a klub is nagy részt vállal. Az eredményemet annak is köszönhetem, hogy — főleg a klubrendezvényeken — sokat gyakoroltam az orosz nyelvet. A nyelvgyakorlásra az idén is módjuk lesz a diá­koknak, mert a Lenin-klub idei munkaterve az előző évekénél rendezvényekben semmivel sem szegényebb. Legközelebbi akcióikat a csehszlovák—szovjet barát­sági hónap jegyében szerve­zik. Természetessen bará­taikkal, a szovjet helyőrség katonáival és a 86. számú szovjet iskola komszomolis- táival is találkoznak. S e találkozón már az új klub­tagok, az elsősök is ott lesznek. FLORIAN marta F urcsa lakói voltak a közelmúltban Bratis- lavában a Kultúra és Pihenés Parkjának. Papagájok, kanárik, kakaduk és egyéb egzotikus madarak, az Ornita Bratislava 78 elnevezésű kiállí­tás tarka résztvevői, több ezer, szemet gyönyörködtető pél­dány. Az idén másodízben ren­dezte meg ezt a kiállítást a Kis­állattenyésztők Szlovákiai Szö­vetsége, és a tervek szerint ezentúl minden évben sor kerül rá. A kiállításokat egy kicsit afféle főpróbának is tekintik, mert 1980-ban Olomoucban tart­ják meg az egzotikus madarak világkiállítását, és szeretnénk jó vendéglátó házigazdák lenni. Megragadtuk az alkalmat, hogy elbeszélgessünk a kisállatte­nyésztésről egy avatott szakem­berrel, Jozef Kubán mérnökkel, a szövetség központi bizottsá­gának titkárával. • Sokan hóbortnak tartják a kisállattenyésztést, és úgy vé­lik, hogy egyesek pusztán feltű­nésből tartanak ritka állatokat. Ön szerint valóban hasznos időtöltés? — Minden kétséget kizáróan, és mielőtt ezt tényekkel is bi­zonyítanám, hadd szögezzem le, hogy semmiképpen sem hóbort. Igaz, egyesek valóban feltűnés­ből tartanak a lakásukban rit­ka állatokat — ismerek valakit, aki krokodilust tart —, de ez rendhagyó eset, és az ilyen kü­löncök nem is tagjai szövetsé­günknek. Nekünk nem az a cé­lunk, hogy feltűnést keltsünk, hanem az, hogy valóban kelle­mesen és hasznos kedvteléssel töltsük a szabad időnket. Pszi­chológiai vizsgálatok bizonyít­ják, hogy a természettel, az adott esetben az élőlények vilá­gával közvetlen kapcsolat a technika korszakában nagyon jó hatással van az idegrend­szerre, az ember lelkivilágára, jellemének formálására. Megfi­gyelhetjük például, hogy azok a gyerekek, akik valamilyen ál­lat közelségében nőttek fel, ki­egyensúlyozottabbak, gazda­gabb érzelmi életet élnek. Nem véletlen, hogy a gyermekek annyira ragaszkodnak az álla­tokhoz, főleg a kutyákhoz, macskákhoz, nyulakhoz, galam­bokhoz és a többi -madárhoz. Éppen ezért nagy figyelmet szentelünk az ifjúság körében végzett munkának, igyekszünk lehetővé tenni, hogy a gyerme­kek hozzájussanak kedvenc ál­lataikhoz. Az érdeklődő fiatalo­kat tanácsokkal látjuk el, és ha módunkban áll, állatokat is in­gyen adunk nekik. Nagyon jók a kapcsolataink a pionírházak­kal, a kilencéves iskolák termé­szettudományi szakköreivel és a mezőgazdasági szaktanintéze­tek szakköreivel, amelyekből mintegy 100 működik Szlová­kiában. Szövetségünknek van­nak ifjúsági bizottságai, szak­embereink előadásokat tarta­nak a gyermekeknek, versenye­ket, kiállításokat szervezünk ne­kik. Az ifjú tenyésztőknek a mostani kiállításon is önálló részlegük volt. A kisállattenyésztésnek azon­ban a népgazdasági haszna is számottevő. Szövetségünk tagjai bizonyos élelmezési cikkekből önellátók, s még a közellátás­nak is juttatnak valamit. A ta­gok tulajdonában van jelenleg mintegy 560 ezer baromfi, 17 ezer juh, 250 ezer nyúl, 25 ezer pulyka, 200 ezer galamb és 17 ezer gyöngytyúk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy nyúlbőrt 8—10 devizakoronáért hozunk be külföldről, könnyen kiszá­míthatjuk, milyen haszon szár­mazik a hazai tenyésztőktől nyert bőrökből. Vagy vegyünk például egy tyúknál évi 100 to­jást, ami nem is olyan sok, és így mintegy 50 millió tojást számíthatunk. Ne tekintse tehát senki túlzásnak, ha megállapít­juk, hogy szövetségünk tagjai is nagymértékben hozzájárulnak á CSKP XV. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítéséhez. • Mi tehát a kisállattenyész­tők szövetségének a küldetése? — A Kisállattenyésztők Szlo­vákiai Szövetsége — mint az elmondottakból is kitűnik- — tömöríti a bárányok, kecskék, baromfi, nyulak, galambok, macskák, egzotikus madarak és szőrmés állatok tenyésztőit és az akvaristákat. A szövetség küldetése, hogy védje a tagok érdekeit, szervezze és irányítsa eszmei és szakmai nevelésüket, jó feltételeket teremtsen a kedvtelésükhöz. Hozzájárulunk továbbá a tenyészállomány fenntartásához és minőségének javításáshoz, együttműködünk a kutatóintézetekkel, a fajte­nyésztő és állategészségügyi szolgálattal, a mezőgazdasági üzemekkel és iskolákkal. Nem utolsósorban említem, hogy szö­vetségünk egyik legfontosabb feladata az állatok és általában a természet védelme, ami a mai világban nagyon fontos külde­tés. • Mit nyújt a szövetség a ta­goknak? — Tanfolyamokat, szakmai értekezleteket, beszélgetéseket szervezünk a legújabb ismere­tek terjesztése érdekében. Kiad­ványokkal, könyvekkel népsze­rűsítjük a legjobb tapasztalato­kat, bár meg kell jegyeznem, hogy még mindig kevés a kisál­lattenyésztőknek szóló szakiro­dalom. Véleményem szerint so­kan szívesen foglalkoznának a kisállatok tenyésztésével, csak nem tudják, hogyan kezdjék el. Ezért lenne szükség megfelelő kézikönyvre, amelyek közérthe­tő módon megmagyarázzák, ho­gyan kell bánni egyes állatok­kal. Az itt érezhető űrt egyelő­re a havonta megjelenő Záhrad- kár a chovatef (Kertbarát és kisállattenyésztő} című folyó­irat pótolja, de ez kevés. Gyak­ran vetítünk filmeket, rende­zünk versenyeket, kiállításokat, mint ez a mostani volt. Nemzet­közi kapcsolataink lehetővé te­szik, hogy a legjobb tenyésztők külföldi kiállításokon is részt vegyenek. Számos értékes díj­jal és helyezéssel tértek már ezekről haza. Kereskedelmi szervezetünk, a Chovprodukt segítségével látjuk el a tagokat előnyösen fajállatokkal és ál­latélelemmel. • Ki lehet tagja a kisállatte­nyésztők szövetségének, és ki a jó kisállattenyésztő? — Szövetségünk tagja lehet minden 15. életévét betöltött személy, de beléphetnek kol­lektívák is, például az iskolai szakkörök. A jó tenyésztő az, aki szereti az állatokat, aki igyekszik minél többet tudni az életükről, életkörülményeikről. Mert a munkája csak úgy lehet sikeres, ha olyan feltételeket biztosít az állatoknak, amilye­nek közt a szabad természetben élnek. Ez tehát feltétlenül meg­követeli, hogy bővítse földrajzi, természetrajzi ismereteit, és ez mindenkinek hasznára válik. Végül elárulhatom, hogy az így végzett munka csodálatos él­ményt nyújt. PALAGYI LAJOS. Az állatok életének megismerése gazdagítja a gyermekek ér­zésvilágét (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom