Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-02 / 27. szám

gymás után ereszkednek alá nehéz terhükkel a teherautók •*—' a Hájlk-dombról. Óvatosan, hiszen a nagy forgalomtól megviselt út is próbára teszi a jármüveket. Vigyázni kell a gépre, a jő minőségű túri kőre sok helyen várnak.

Amint közeledem a bányához, egyre erősödik a ikőtörők monoton zúgása. Ebbe vegyül bele olykor egy-egy erősebb robaj: a teherautókról öntik a lerobbantott követ a zúzókba. Az alsó udvarban teherautók sorakoznak a tárolók alatt, hogy szállíthassák a zúzott követ rendeltetési helyére.

* * *

Hudák Lászlót, a Nyugat-szlovákiai Kő- Kavics- és Homokbányák felsőtúri (Horné Túrovce) üzemének vezetőjét és Leky Pál mestert egy „emelettel“ feljebb, a bányaudvarban találom. Naponta többször végigjárják a bányát, megnézik, hogyan halad a munka, nincs-e probléma valahol, betartják-e a biztonsági előírásokat? .Mert a kőbánya veszélyes munkahely, itt bárminemű könnyelműségnek súlyos következményei lehetnek.

— Lassan elfogy a hegy — mutatok a mintegy háromszáz méterre lévő meredek sziklafal felé.

— Ha addig kellene élni, amíg itt kő lesz, biztos megunnánk az életünket — mondja mosolyogva az üzemvezető. — Ez az ötvenméteres réteg, melyet most szedünk, csak a kérge a hegynek. A legújabb felmérések kimutatták, hogy még 100 méter mélységig van itt kő, s ami biztató: még jobb minőségű.

Robbantás most nincs, végigjárjuk a bányát. Meglep a tágas bányaudvaron a tisztaság, a rend. Követ csak a lerobbantott részen, a szerintem körülbelül ötvenméteres, meredek sziklafal tövében látóik.

— A balesetek megelőzésének egyik alapfeltétele a rend — mondja Hudák László, mintha csak kitalálta volna a gondolatomat. — Ezt tudják a dolgozóink is, ezért olyan a bánya, mintha ki lenne söpörve. De meg is van az igyekezetnek az eredménye: amióta üzemel a bánya, komolyabb baleset még nem fordult elő, 12 éve pedig kisebb sérülés sem volt! Így szinte már természetes, hogy vállalati méretekben a termelés és a munkabiztonság terén éveik óta mienk az elsőség. Öröm ez számunkra, hiszen nemcsak a balesetmentességet biztosítja, de jelentős célprémiumot is eredményez számunkra.

Bármerre megyünk, baggernál, teherautónál, zúzőknál védősisakban dolgoznak az emberek. A melegben kényelmetlen lehet, mégsem válnak meg tőle.

— A védősisak kötelező?

— Minden munkarészlegen, s bár egyesek nem szívesen viselik, nincs kivétel. Ennek megszegése a prémium elvesztését is eredményezheti. Ez pedig 500 koronát is kitesz havonta.

— Milyen módszerrel robbantják a sziklát?

— Általában az alagútrendszert alkalmazzuk — mondja Leky Pál mester —, amely abból áll, hogy egy 35 —44 méter hosszú folyosót vágunk a sziklába, s onnan kamrák ágaznak mindkét oldalra. Ezt a nehéz és veszélyes munkát Bazsó László, Kádasi István és Balázs László végzi. Amint Bazsó László mondta, kicsit azért is csinálja, mert itt, szülőfalujában van a bánya, és ha nem tudnának robbantani, sok ember kényszerülne más munkahelyre.

Hosszú időt vesz igénybe egy ilyen robbantás előkészítése, hat hónapig is eltart, amíg teljesen elkészülnek vele. A robbantás előkészítését már Styhula Lajos, Podszkalecky István, Fábián Sándor, Halász János, Matyó Mihály, Blasko István, Baltazár István, Oroszlán József és Kádasi István végzi. A robbantás idejére mindenki elhagyja a bánya területét, hiszen rettenetes erő mozdul meg a hegy belsejében. Volt olyan eset is, hogy csaknem 2000 mázsa robbanóanyag robbant egyszerre, a hatalmas sziklafal megemelkedett, majd darabokra szakadva összerogyott. Ilyen robbantás után érthetően nagy az öröm, hiszen a rengeteg munkának komoly eredménye van: 100 ezer tonna követ is nyernek ily módon.

— Mivel most Bazsó László és Kádasi István a rybníki testvérüzemben végez kisegítő munkát, új eljárással próbálkozunk. Fölülről 15 méter mélységbe lefúrunk és ott robbantunk.

— Milyen veszélyes munkák adódnak egy kőbányában?

Fontos építőanyag a kő • Alagútlabirintus a sziklában • Harminctagú szocialista munkabrigád — harminc egyéni vállalás • A tervteljesítésben nem ismernek lemaradást

— Talán úgy mondanám: itt minden munka veszélyes, de vannak kimondottan „kényes“ tennivalók is — mondja az üzemvezető. — Egyike ezeknek, amikor a robbantás után egy egész meglazított fal fentmarad, s ezt újabb robbantással kell lehozni. A lőmesterek sem szívesen végzik az ilyen munkát, hiszen életveszéllyel jár. A legutóbbi robbantáskor az egyik lőmesterrel én magam „lőttem le“ a fennakadt falat. Bizony kellemetlen munka volt, kötélen lógva kellett elvégezni a robbantás előkészítését.

Sziklafal mögött, védett helyen áll a kis iroda és a szociális helyiség. Védett hely, de egy öklömnyi eltévedt kődarab egyszer mégiscsak idetalált: most is látható a helye, ahol átszakította az iroda műanyagfalát.

— Egy kis figyelmeztetés, hogy a bányában az óvatosságra mindig szükség van — magyarázza Leky Pál mester.

Az üzemvezető közben iratokat vesz elő, belelapoz, számokat ismertet.

— A termelésben 30 dolgozónk van, ezek szocialista munkabrigádot alakítottak. A brigád minden tagja egyéni kötelezettséget vállalt, de jelentős kollektív vállalásunk is van. („Vállalásunk“ mondja, ugyanis ő a brigádvezető.) A kötelezettség értéke 120 ezer korona és főleg üzemanyagtakarékosságra, villany- és robbanóanyag-megtakarításra irányul.

. Jelentős részét képezi a vállalásnak a mezőgazdasági üzemnek nyújtandó segítség is, melyet főleg az aratási időszakban dolgoznak le a szövetkezetekben. Egyébként követésre méltó szokásuk is van: a brigádtagok egymást segítik a komolyabb munkákban, házépítésben stb.

— A keresettel elégedettek a dolgozók?

— Igen. Ezt az is igazolja, hogy nincs munkaerőgondunk. Az előző

negyedévben 2700 korona volt a dolgozók átlagkeresete, természetesen ehhez minden hónapban prémium is járt. Ez viszont azt is bizonyítja, hogy tervünket minden hónapban túlteljesítettük. Pedig, ezt nem is olyan egyszerű, hiszen a gépeink eléggé elhasználtak, s annak ellenére, hogy minden évben nagyjavításokat végzünk, előfordul üzemzavar. Gépészeink, a négy József: Gál, Pavlenda, Kovács és Szabó sok esetben éjszaka javítják a gépeket, hogy műszakkezdéskor üzemképeseik legyenek. A baggerkezelők, Blasko István, Gettler József, Jadud László havonta felváltva végeznek karbantartást a gépeken.

— Győzik az igények kielégítését?

— Két törőnk van, egy hatos és egy hetes, és bizony jóval több zúzott kőre lenne szükség, mint amennyit ezekkel elő tudunk állítani. Reggel hat órától délután ötig szünet nélkül érkeznek a teherautók, viszik a követ nemcsak a lévai járásba, hanem a nyugat- és közép-szlovákiai kerület több járásába is. A megrendelőknek nincs panaszuk a kő minőségére, melyek 75 százaléka kvarc, csupán 25 százaléka mész. Szállítása is könnyű, hiszen az országúttól alig kétszáz méterre egy jókora dombon van a bánya. S ami még nagy előnye: nem hegyek között van, távol a lakott területektől, hanem — ami furcsa — mezőgazdasági vidék szántóföldjei között, szinte három járás határán. így nem csoda, ha naponta 1000 tonna kő indul útnak innen a különféle építkezésekre. Biztató az, hogy ekkora termeléssel is jó néhány évtizeden át képes lesz biztosítani környékének , az építkezés fontos alapanyagát, a jó minőségű követ.

BOJTOS JÁNOS

Kőre várakozó tehergépkocsik (A szerző felvételei)

f ~

fi

fi

>

fi

fi

o

CB

o

o

*3

h

s

m

<o

>«

a«

0}

nJ

cti

2 H

N £

5 fi

nJ »

o «

8

N ^

fi vfO

CQ n

Hudák László

I A szállítók egy csoportja