Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-12 / 46. szám
ÚJ szú 19 78. XI. 5. — M-ost már elhiszi, főmérnök élvtárs, hogy ebben )a műhelyben is vannak rejtett tartalékok?! Mikus Sándor rajza felesEg Az öngyilkosjelőlt a tizedik emeletről készül leugrani. A pszichiáter meg akarja menteni, így próbál rá hatni: — Ember ne bomoljon! Gondoljon a gyerekeire. Gondoljon a feleségére. Várjon csak ... a feleségére inkább ne gondoljon. >• BlRÖSÄGON — Tanú, csakis azt mondhatja, amit a saját szemével látott. A másoktól hallott információt nem fogadhatjuk el. Megértette? — Igen. — Született? — Kérem, én ezt csak másoktól hallottam. BIZTOSÍTÁS Az utcán igen lassan halad egy autó, mellette egy férfi lépdel, rövid utasításokat ad a kormánynál ülő nőnek: — Most adj gázt, tedd be a sebességet hármasba, lassan, a kormányt jobbra fordítsd... — s a csodálkozó rendőrnek Így szól: — Ugyanis az autóval ellentétben, nekem nincs biztosításom ... éljük. - MvAcUfy alad VISSZAKAPTA — Kovács úr, amióta megszerezte a hajtási igazolványát, alig látom az autóban. — Ne is mondja! Tudja, mi pénzbe került, míg végre visz- szakaptam? SZERVIZBEN — ... és cseréljék ki az olajat is. — Mi lenne, ha az olajat hagynánk, és inkább az autót cserélnénk ki? ROSSZMÁJÚSÁG — Kovács úr kijelentette, lugy tisztességtelen nő nem lépheti át a háza küszöbét. — Ű .. . hol lakik most Kovácsné? ÖNÉRZET/ — Három font az én képemért?! — sértődik meg a kezdő művész. — Mit képzel, gúnyolódik velem? A vászon többe- van nekem! — No igen, de maga tisztán vásárolta! KOLLÉGANŐK Ilyesmik is történnek A TUDOMÁNY VILAGÄBAN F. Dujev tudományos segédmunkatárs egy álló évig kísérletezett: csöbörből vödörbe öntött. S végül arra a következtetésre jutott, hogy a fizetése ettől még cseppel sem emelkedik. FELFEDEZÉS Nemrég ismeretessé vált, hogy Motykin portárs bekecse alatt nemcsak ing van — hanem csempe is, amelyet a nyaralója építéséhez hordott ki a gyárból. AGYAFÚRT BOSSZÚ Tegnap ebédszünet után P. beosztott odacsúsztatott főnökének B.-nek egy hetilapot, amelyben előzőleg megfejtette az összes keresztrejtvényt. MEGFOGADTAK a jö TANÁCSOT Ancsutyinszk városban a vevők egy csoportja levelet írt a helyi bútorgyár vezetőségének, s ebben elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a szekrények ajtaja kinyitáskor nyikorog. A gyár dolgozói tudomásul vették a jogos észrevételt: a szekrények ajtaja ezentúl ki sem nyílik. A CSODA AZ UTCÄN HEVER Csodálatos eset történt. E. Barmalejevvel, aki eldugott a felesége elől 100 rubelt. Amikor hat hónap múlva felnyitotta a rejtekhelyei, nemcsak az alaptőkét találta ott, hanem 1 rubel 50 kopejka összegű kamat is volt mellette. Lityeratúrnaja Gazetából fordította: GELLERT GYÖRGY A hét vicce A főnök ráripakodik beosztottjára:- Mondja, maga miért olvas munkaidőben krimit?-Tetszik tudni, akkora itt a lárma, hogy lehetetlen valami komolyabb könyvet olvasni. ILLETLEN — Ismételje meg, mit mondott, amikor letartóztatták! — Az illetlen szavakat is? — Azokat kihagyhatja. — Akkor nincs mit mondanom. FÉLREÉRTÉS — Van egy kis repiényem, nővérke? — kérdi a súlyos balesetet szenvedett beteg. — Magának?! Semmi! Nem az én esetem! MOST TUDJA — jő ég! Lenyeltem a man- zsettagombokat! — kiált fel kétségbeesetten Veplacsek. — Legalább most az egyszer tudod, hol keressed! — jegyzi meg a felesége. DOBOZBAN — Ugye szép a kalapom, Zsuzsa? — Csodálatos, drágám, de én a te helyedben másként hordanám. — Hogyan? — Dobozban. AZ ELSŐ — Csak feküdjön nyugodtan, semmi idegeskedés! — mondja az orvos a műtőasztalon fekvő páciensnek. — De doktor úr, ez az első operációm! — Ne aggódjon. Nekem is. TALÁLÉKONY FÉRJ — Drágám, ez a ruhád évről évre szebb! — Ne ijedj meg, nincs semmi bajom, csak azt a jelenetet próbálom, amit otthon rendezek a férjemnek! (Dikobraz) — Nyugi, Vera, te leszel a következő! (Sztrsel — Szófia) AMI VAN Az orvos megkérdi az alkoholistától: — Mit iszik? — Ugyan, doktor úr, nem vagyok válogatós, öntsön csak nyugodtan, ami van. A FELESÉG GYANÚJA — Csak tudnám, honnan jössz ilyen későn és ilyen józanul. MUNKA — Vádlott, tudja-e, mennyi munkát takaríthatott volna meg nekem, ha azonnal beismeri a bűnét? — mondja a vizsgálóbíró. — Ügy látom, bíró úr, magának se igen fűlik a foga a munkához ... m — Nem tudom, miért, de a férjem az utóbbi időben nagy madárbarát lett. (Bohemia — Kuba) MARIA CZUVASZEK Reggel, munkába menet, összetalálkoztam a szomszédommal és nem ismertem rá: feje be volt pólyáivá, egyik szeme alatt kék folt éktelenkedett, keze csupa karcolás. — Mi történt magával? — kérdeztem. — Semmi különös. Éjszaka a parkban rám támadt három alak ... — Ugyan miért támadtak rá magára? — Őszintén szólva, nem kérdeztem meg tőlük. Hazafelé tartottam a parkon keresztül ... — Megbocsásson, melyik parkon keresztül? — Hogyhogy melyiken keresztül? Hát amelyik a házunk előtt van. — A, már értem! — Tehát a maga jóvoltából nem tudtam reggelig elaludni? — Hogyhogy? — Hát úgy! Az én ablakom éppen a parkra nyílik. És éjjel két óra tájt hirtelen szívet tépő ordításra riadtam fel... — Én ordítottam. — Ügy bizony. Maga ordítozott, én pedig reggelig nem tudtam elaludni maga miatt! — Sajnálom, de hát ők hárman voltak ... — Kedves barátom, ez nem mentség. Még akkor sem, ha tízen lettek volna! A legfontosabb az, hogy a maga ordítása miatt az emberek nem tudnak aludni. Reggel pedig, mellesleg szóivá, munkába kell menni. — De ,hát ezek az alakok megölhettek volna! — Volna! De nem ölték meg! Magának sem kellett volna engem felköltenie — mégis felköltött! — Én segítségért kiáltottam, segítséget hívtam ... — Maga segítségért kiálthat, ahol a kedve tartja, csak nem nyilvános helyen. Ráadásul késő éjszaka. Tizenegy óra után mindenki köteles csendben maradni. Ez öntudat dolga ... Értse meg, hiszen én, tulajdonképpen azért is kiabáltam, hogy az emberek felébredjenek és a segítségemre siessenek ... — Éppen ez az! Hogy az emberek alszanak vagy nem alszanak — ez magának egykutya. Nem ok nélkül mondják, hogy a közöny korunk rákfenéje. — Igen, de ... — Kedves barátom, értse meg végre, az embereknek az éjszaka aludniuk kell, nem pedig kiabálniuk, ahol eszükbe jut! Az ilyesmi a legnagyobb önzés! Neki, ugyebár, kedve szottyan, hogy éjnek idején segítségért kiabáljon! Az pedig, hogy ez zavar másokat — m*ár eszébe sem jut! Ekkor szomszédom valahogy furcsán nézett rám és halkan így szólt: — Segítség! Elment, én pedig még néhány pillanatig ott ácsorog- tam és azon tűnődtem, hogy mit is akart mondani ezzel. (Gellért György fordítása)
