Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-12 / 46. szám

1978. I. 12.

Gondolatok az anyanyelvi oktatásról és a szlovák nyelv tanításának néhány kérdéséről a magyar tanítási nyelvű iskulákban

Pártunk XV. kongresszusa nyomatékosan hangsúlyozta az Iskola szerepét, a munkájával szemben támasztott igényeket az ifjú nemzedék sokoldalú, szocialista nevelésében, a fiatalok kiemelkedő erkölcsi tulajdonságainak, szocialista hazafiságának és internacionalizmusának ápolásában, a szocializmus és a kommunizmus eszményeivel való azonosulásában. Mindez csak megerősíti azt a tényt, hogy a szocialista iskola jontos ideológiai eszköz is, melynek segítségével propagáljuk pártunk és szocialista államunk politikáját, jelkészítjük az ifjú nemzedéket a társadalmi életbe való tevékeny bekapcsolódásra. Ebből természetszerűen adódik, hogy a szocialista oktatásügy nem lehet apolitikus (természetesen nem az a nyugati országokban sem, csak éppen annak hirdetik), mert a tanulók érdeklődésének és képességeinek fejlesztése mellett nagy gondot fordít kommunista nevelésükre is annak érdekében, hogy a ma iskoláiban tanuló nemzedék ne csak fogyasztójává, hanem aktív építőjévé is váljon szocialista társadalmunknak, a fejlett szocialista, illetve kommunista társadalomnak.

Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától fogva nagy fontosságot tulajdonított a művelődés demokratizálódásának és különösen 1948 februárja — vezető szerepének kivívása — után az anyanyelven való tanulás gyakorlati megvalósításának is.

Hazánkban tehát harminc évvel ezelőtt a Győzelmes Február teremtette meg a lenini nemzetiségi iskolapolitikai elmélet megvalósításának azokat a feltételeit, amelyek lehetővé tették, hogy a nemzetiségi oktatásügy a csehszlovák oktatásügy szoros tartozékaként rohamos fejlődésnek indult. A háború utáni évek jogfosztottságát követően Csehszlovákia Kommunista Pártja biztosította számunkra, csehszlovákiai magyarok számára az egyenlő kötelességek mellett az egyenlő jogokat, az egyenlő fejlődés feltételeit ezen a téren is.

Sokan leírták már, de hadd említsem meg én is, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák 1949-ben szinte a semmiből indultak el a rohamos fejlődés útján. 1949-ben még csak 5100 gyermek tanult magyar tanítási nyelvű iskolákban, egy évvel később már 30 ezer és az 1969/70-es iskolai évben 3870 osztályban (tehát majdnem any- nyi osztályban, mint 1949-ben a tanulók száma volt) csaknem 93 ezer gyermek tanulhatott anyanyelvén. Figyelembe véve Szlovákia lakosságának és az iskolás korú gyermekeknek a nemzetiségi összetételét, erre az időre kiépült az óvodák, az alapiskolák, a gimnáziumok és egyes szakközépiskolák megfelelő hálózata. Megoldásra váró kérdés maradt még- az egyes szakközépiskolák és főképpen az iparitanuló-iskolák hálózatának a bővítése a tanulók anyanyelvének és a társadalmi szükségletnek megfelelően. Ezt a hiányt most oktatásügyünk 'továbbfejlesztési programjának megvalósítása során kell pótolni.

Ha figyelembe vesszük, hogy az anyanyelvnek mint elsődlegesen kialakult nyelvkomplexumnak milyen fontos szerepe van az ismeretek elsajátításában, akkor a vázolt fejlődést egyértelműen csak úgy lehet értékelni, hogy ez is nagymértékben hozzájárult hazánkban a művelődés demokratizálódásához. S ami e kérdéskomplexum értékelésében egyáltalán nem lehet mellékes, az az a tény, hogy a

magyar tanítási nyelvű iskoláknak még az ilyen intenzív fejlődése sem ment minőségük rovására. Bár voltak kezdeti nehézségek, de az indulás második évtizedének végén már azt állapíthattuk meg, hogy hazánkban a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonalban is elérték az ország többi iskolájának szintjét.

Ezt a megállapítást egy olyan országos méretű felmérés eredményeivel is igazolhatom, amelynek szervezésében és eredményeinek értékelésében már saját magam is részt vettem.

1969-ben ugyanis Szlovákia összes alapiskolájában felmértük a 9. osztályos tanulók tudásszintjét anyanyelvűéi, matematikából, fizikából, történelemből és a magyar tanítási nyelvű iskolákban még szlovák nyelvből is. A felmérés tudományos módszerek alapján kidolgozott didaktikus tesztek segítségével történt. Matematikából, fizikából és részben történelemből is a tanulóknak ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolniuk, tekintet nélkül az iskola tanítási nyelvére. Ebből következik, hogy az ösz- szehasonlítás eredményei a legmesz- szebbmenően objektívek voltak. És az eredmények? Matematikából az országos átlag 19,10, a magyar tanítási nyelvű iskolákban 19,45. Fizikából az országos átlag 27,51, a magyar tanítási nyelvű iskolákban 28,27. Szlovák nyelvből az eltérő tantervek miatt a magyar tanítási nyelvű iskolák számára, a követelményeknek megfelelően, külön didaktikus tesztet dolgoztak ki, ezért e tantárgyból az eredmények csupán tájékoztató jellegűek. Az országos átlag 38,75, a magyar tanítási nyelvű iskolákban 38,53. Történelemből az országos átlag 31,60, a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói pedig 33,93-as átlagos eredménynyel oldották meg a didaktikus teszteket.

Örömmel állapíthattuk meg tehát, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói tudásszintben is elérték az ország többi tanulóidnak színvonalát. Ezek az eredmények, szem előtt tartva a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak eltérő szociális összetételét (ezekben az iskolákban lényegesen több a munkás- és parasztszármazású tanuló) azt is bizonyítják, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak döntő többsége becsülettel végezte munkáját és érdemes a szülők bizalmára.

Természetesen távol áll tőlem az a szándék, hogy azzal tetszelegjek: most már talán minden a legnagyobb rendben van a házunk táján. Ez nem lenne helyes, mert vannak még megoldásra váró gondjaink is. Ezek mindenekelőtt az egyes tantárgyak oktatásának különböző színvonalából adódnak, de 'ez korántsem csupán nemzetiségi iskolaügyi kérdés. Ha az oktatásügy eddigi sikeres útján még tovább akarunk lépni, márpedig ez a célunk, akkor még az eddigieknél is fokozottabb mértékben kell javítanunk az iskolák személyi, szakmai és anyagi ellátottságát — tekintet nélkül az iskolák tanítási nyelvére. Nagyobb gondot kell fordítanunk országos méretekben is az új középfokú szaktanintézetek hálózatának kiépítésére, á nemzetiségi iskolapolitika szempontjából pedig arra, hogy e szaktanintézetek szerteágazó hálózatában is

megfelelő arányban biztosítsuk az anyanyelven való tanulás feltételeit és lehetőségeit. Ez fontos annál is inkább, mivel a csehszlovák oktatásügy fejlesztési programjának megfelelően ennek az iskolatípusnak kulcsszerepe lesz a jövőben, sőt már van is, hiszen az alapiskolát végzett tanulóknak több mint az 50 százaléka fog ezekben az iskolatípusokban szakmát tanulni és szakmunkás-bizonyítványt szerezni. Sőt oktatási rendszerünk nyitottsága azt is lehetővé teszi, hogy a végzett tanulók felsőfokú intézményekben tanulhassanak tovább; a négyosztályos szakokon azonnal az iskola befejezése, azaz az érettségi vizsga után, a két- és háromosztályos szakokon pedig a dolgozók esti iskolájának elvégzését követően.

A nemzetiségi oktatásügynek másik- igen lényeges és fontos feladata annak biztosítása, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói az anyanyelvükön elsajátított ismereteket a többség nyelvén is képesek legyenek hasznosítani az egyenlő mértékű társadalmi érvényesülés érdekében. Manapság igen sok szó esik a magyar tanítási nyelvű iskolák szlovák nyelvi oktatásának, illetve a szlovák nyelv elsajátításának színvonaláról. Magam is igen fontosnak tartom ezt a kérdést, hiszen a szlovák nyelv oktatásától nem kis mértékben függ a magyar tanítási nyelvű iskolákba járó gyermekeknek más nyelvterületen való érvényesülése. Fontos erről a kérdésről említést tenni, mivel a magyar nemzetiségű gyerekeknek majdnem a 80 százaléka olyan nyelvterületeken, községekben és falvakban él az SZSZK-ban, amelyekben a többség nyelve a magyar, emiatt az iskolai szlovák nyelv oktatását nem segíti a szlovák nyelvközeg, a gyakorlati nyelvhasználat. Márpedig közismert, hogy. nyelvet jól elsősorban beszélve lehet megtanulni.

A szlovák nyelv hatékonyságának emelésére már eddig is — véleményem szerint — több jó intézkedés született. 1971-től a nemzetiségi iskolákban a szlovák nyelvet az alapiskola első osztályától kezdve tanítjuk (régebben a második osztály második félévétől). Az alapiskola felső tagozatának osztályaiban pedig a válogatott szakkifejezéseket oktatjuk szlovák nyelven is matematikából, fizikából, biológiából és kémiából. A középiskolákban viszont 1975-től ün. szaktársalgás folyik ugyancsak matematikából, fizikából, biológiából és kémiából, amelynek során a tanulók az anyanyelvükön elsajátított anyagot kisebb csoportokban szlovák nyelven gyakorolják. Bár az említett országos felmérés óta nem rendelkezünk olyan objektív és ilyen méretű anyaggal, amelyek birtokában tárgyilagos és elfogulatlan választ adhatnánk arra a kérdésre, milyen is ma a tanulók tudásszintje, illetve beszédkészsége szlovák nyelvből a magyar tanítási nyelvű iskolákban, az iskolai ellenőrzésekről készült jegyzőkönyvek és jelentések általában pozitív eredményekről számolnak be. Végső következtetést, „ítéletet“ azonban csak egy országos tudás- szintmérés eredményei alapján lehet levonni, ezt viszont egy tanulmányi ciklus lezárása után lenne a legcélszerűbb megejteni. S figyelembe véve a szlovák nyelv tanításának hatékonyságát szolgáló intézkedések bevezetését, erre alapiskolai szinten az 1979/80-as tanévben, középiskolai

szinten pedig négy évvel később kerülhetne sor. Véleményem szerint ekkor már felelősségteljesebben lehetne következetetéseket levonni az intézkedések hatékonyságáról, és objektív eredmények birtokában értékelni lehetne ezeket. De addig is minden szinten biztosítani kellene, hogy az intézkedéseket végre is hajtsák a pedagógusok.

Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy akárcsak a matematikát, a fizikát, sőt az anyanyelvet sem tudja minden tanuló egyforma szinten elsajátítani, a szlovák nyelv elsajátításában is lesznek mindig különbségek az egyes tanulók között. Egyről azonban meg vagyok győződve: ma már nehezen akad olyan pedagógus vagy szülő, aki ne értené meg ezt a társadalmi igényt és netenne meg mindent a szlovák nyelv jobb megtanítása-megtanulása érdekében. Az is természetes azonban, hogy mint minden más pedagógiai és. didaktikai kérdésnek, ennek is kell hogy legyen pontosan kidolgozott és egyértelmű módszertana. Ha a szakterminológia tanítására és a szaktársalgás módjára gondolok, úgy érzem, ezen a területen nem tettünk meg mindent kellő szinten. Vallom, hogy ezen a téren csak úgy tudunk még az eddigieknél is jobb eredményeket elérni, ha képesek leszünk az ügy szolgálatába állítani a pszichológia és a neveléstudomány szakembereit, a gyakorló pedagógusok legjobbjait és nagyon sürgősen elemezzük az eddig bevezetett intézkedések teljesítésének hogyanját, módszerét.

A rendszeres iskolai ellenőrzések tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy ezen a területen valóban van mit pótolnunk. Mert véleményem szerint a már bevezetett intézkedések nem egységes értelmezése is oka lehet annak, hogy a szakterminológia elsajátításában és a szaktársalgás színvonalában nagyobb eltérések mutatkoznak. A nyugat-szlovákiai kerületben szerzett tapasztalatok alapján legjobbak az eredmények fizikából és kémiából, a leggyengébbek biológiából. A tanulók szlovák nyelven jól ismerik a modern matematika fogalmait is. A pedagógusok úgy vélekednek, hogy a tanulók különösen kémiából szerették meg a szakterminológiát szlovák nyelven, racionálisabb fogalomrendszere miatt. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján összegezésül el lehet mondani, hogy az átlagos eredmények jobbak, mint egykét évvel ezelőtt voltak. A tanulók szívesen vesznek részt a középiskolák szaktársalgási óráin. Igaz, ez. többletmunkát, nagyobb elfoglaltságot jelent számukra, de a magasabb tárgyi tudással párosuló „kétnyelvűség-fejlesztésnek“ hatékony módját látják benne ők is.

Ezzel szemben nem látszik szerencsés és eléggé hatékony megoldásnak az egy óra keretén belül való kétnyelvű oktatás. A tapasztalatok szerint ez a tanítási forma hátrányosan hat mind a szlovák, mind pedig a magyar beszélt nyelv színvonalára és tisztaságára. A gyors váltás egyik nyelvről a másikra, a hatalmas tananyagmennyiség mellett törvényszerűen károsan hat vissza a tanulók tudásszintjére is. Jómagam — s véleményem megfogalmazásában 17 éves tanfelügyelői tapasztalataimra is támaszkodom — a szlovák nyelv oktatásának legjobb és leghatékonyabb módját a kiválasztott szakterminológia (szak- kifejezések) következetes megtanításában, a jobban előkészített, módszertani szempontból pontosabban körülhatárolt szaktársalgás bővítésében látom — a tanulók érdeklődésének, pályaorientációjának megfelelő kötelező fakultatív tantárgyak oktatása alapján. Ennek párosulnia kellene magának a szlovák nyelvnek, mint tantárgynak a hatékonyabb oktatásával is, amelyben nagyobb teret kellene kapnia (az irodalom és a nyelvtan rovására) a beszélt nyelvnek.

Nézetem szerint a jövőben ezen az úton kell haladnunk, ha azt akarjuk, hogy a nemzetiségi iskolába járó tanulók általános tudásszintje, valamint a magyar és szlovák nyelv tudása a szocialista társadalom elvárásainak megfelelően tovább emelkedjék mindannyiunk örömére és a jövő nemzedék hasznára.

LUKACS TIBOR, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának dolgozója