Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-05 / 45. szám

G. JURMIN Sieéa máshová iágyík Volt egyszer egy szomszé­dom, Szevkának hívták. Mind a ketten egy nagy, tizenkét eme­letes ház hatodik emeletén lak­tunk. Szevka a 60-as, én meg a 61-es lakásban. Pompás ház volt. Liftes! Az ember naphosszat föl-le járha­tott a liftben! És telefon min­den lakásban! Meg fürdőszoba! A lakók nem találtak elég di­cséretet a házukra. De Szevka elégedetlen volt — egyes-egyedül ő. A dolog úgy állt, hogy ő azelőtt kis fa­házban lakott. Sokkal rosz- szabb lehetett, mint ez a vado­natúj, tizenkét emeletes épület, de volt ott egy tágas, régi ve­randa, a ház mögött pedig kert és rét. Nyáron Szevka és a kö­zelben lakó fiúk egész nap a kertben futkároztak: indiános- dit vagy vadászt játszottak. Szevka tüzet rakhatott a réten, vagy kunyhót tákolhatott össze a kerítés tövében. Télen a hó­borította kert úszó jégtáblává, a veranda jégtörővé vált, a szánkó elé fogott békés Sárik pedig házőrzőből igazi szánhú­zó kutya lett. És most? Nincs jégtábla, nincs hajó, nincs dzsungel, ahol vadállatokra lehet vadász­ni. — Nem élet ez — panaszko­dott nekem gyakran. — Körös­körül nincs más, csak csupa aszfalt. Az ember nem rakhat tüzet, nem szabad föld alatti folyosót ásnia, még egy icipici kunyhót sem építhet. Egy napon, amikor Szevka különösen csüggedten ballagott föl az udvarról, így szóltam hozzá: — Ide hallgass pajtás! Miért nem költözöl át a mi tizenkét A pionírok kertje Bodrogszerdahelyen (Streda Nad Bodrogom) az iskola melletti almás­kertben különösen bő termést adtak az idén az almafák. . A pionírok mintegy 25 métermázsa almát szedtek le és rak­tak ládákba. Az almát az iskola értékesítette, a bevétel az iskola pionír­csapatáé. Reméljük, ez a tény további jő munkára serkenti a kertészkedő pionírokat. *toto*,v' BŰj*: 1»*-Síz: rat '-'UH1" 5««1] Modern lakóházak Az iglu emeletes házunkból egy olyan kunyhóba, amilyenben az eszki­mók, az indiánok vagy esetleg a csukcsok laknak? írjunk a világ minden táján élő fiúknak, közöld velük, hogy én, Szevka, el akarom cserélni az összkom­fortos városi otthonomat egy kunyhóért — valahol a dzsun­gelben, vagy a tajgán, vagy a sztyeppén. Biztos vagyok ben­ne, hogy valakinek megtetszik ez az ötlet. És akkor lakást cserélhetsz. Szevka el volt ragadtatva et­től a gondolattól, és nyomban munkához láttunk. Irtunk, raj­zoltunk, bélyegeket ragasztot­tunk a borítékokra. Egy hét múlva megkapta az első vá­laszt, majd egymás után érkez­tek a levelek. Vegyük őket sor­ra. KIS, AZ ESZKIMÓ FlO VÄLASZA Kedves Szevka! Leveledet megkaptam. Én na- gyon-nagyon messze lakom, Ka­nada legészakibb részén. Télen errefelé nagyon kemény fa­gyok vannak. És mindig sötét van — az éjszaka sohasem mú­lik el. Nyáron pedig állandóan süt a nap. De még akkor Is hi­deg van. Apukám, anyukám, a bátyám meg én igluban lakunk. Ez egy kis házféle. Nagy hőtömbökből van. Az iglu belsejében minden hóból készült, még az ágy is, amelyen alszom. Anya rénszar­vasbőröket terít rá, úgyhogy nem fázom, és jegesmedvebőr­rel takar be. Tegnap véletlenül betörtem egy ablakot, de apa nem na­gyon haragudott. Tudod, a mi kunyhónk ablakai átlátszó jég­ből vannak. És bármi hiányoz­hat nálunk — de jég akad bő­ven. Gyere el hozzám látogatóba. Üdvözöl barátod: Kis (Folytatása következik) Az illusztrációkat Lőrincz Zsuzsa készítette a—«a««« ALEKSZANDR PROKOFJEV Október matróza Kék szalagja libben-lobban,- tán a Balti-tenger int? - Ő büszkén lép, zárt sorokban, hordva töltény terheit. Ifjú és új, mint szalagja, az a balti, lenge, kék. Menetel és büszkén tartja a gránáton tenyerét. Jobbján, balján, tölténytáska'. Minden csatát megnyerne! Ujja, mintha vasba vősna, vésődik a fegyverbe. Támadásra készen, zordul, igazáért, mely örök, a Lityejnij-hidra fordul és a híd most feldörög. Majd a lávalepte parton - koszorús villámcsapás! - fényes dicsőségbe tartón levág, és lángcsatás dübörgésbe pajzsképpen, jelszót emel, bízva: „A szovjethatalom nevében!“ Ezt kiáltja hiv szava. TÖTH ESZTER fordítása Kovács Magdolna A Siklós-hegyen Ha jó az időjárás, legszívesebben a természetben töltjük szabad időnket. Ilyenkor szívesen megyünk kirándulásra. Garamgyörgyből (Júr nad Hronom) a Siklós-hegyre rendeztünk kirándulást. Ez Léva (Le- vice) környékének legmagasabb pontja. Annak idején Malinovszkij marsall is innen irányította a felszaba­dító harcba induló csapatokat. Jó fél óra hosszat tartott, míg a kacskaringós úton feljutottunk a hegy tetejére, az emlékműhöz. Gyönyörű innen a kilátás. Megnéztük a bunkereket is, melyeket a második vi­lágháború idején építettek. Megkerestük a magassági pont jelzését. Nemrégiben, földrajzórán tanultunk róla, örültünk, hogy a valóságban is láthatjuk. Egyébként a Honvédelmi Szövetség tagjai is ide, erre a hegyre járnak gyakorolni a rádiózást. Az egyik, föld alatti bunkerben éppen akkor rádióztak, amikor mi megérkeztünk. Senkit sem láttunk, de az antenna mozgására felfigyeltünk. Nosza, kúszva megközelítet­tük a rádiózókat. Persze, nem volt szükség ilyen óva­tosságra, hiszen szívesen fogadtak minket. Sőt, elma­gyarázták, megmutatták, hogyan kell rádiózni. Kü­lönben nagyon megéheztünk, hozzáláttunk tehát a szalonnasütéshez. Még arra is jutott idő, hogy kato- násdit játsszunk, meg dalversenyt rendezzünk, jól sikerült a kirándulásunk. Gobodi Gábor FORRADALMÁROK Szűcs Lászlónak, a zselízi (Zeliezovce) alapiskola IX. osztályos tanulójának rajza Legkedvesebb barátainkról (Érdekességek a lenini Pionírszervezet életéből) A pionírokat nem hívták kezdettől fogva pioní­roknak. Névadójuk Inokentyij Zsukov, a szovjet gyermekek nagy barátja, a szovjet pionirszervezet egyik megalapítóija volt. A pionír szó ugyanis szimbólum, azaz jelkép. Azt jelenti, hogy valami­ben elsőnek lenni, bátran, elszántan előre törni. A szovjet pionirszervezet megalakulásának dá­tuma 1922. május 19. Ettől az időponttól egészen 1924 januárjáig spartakistáknak nevezték a szov­jet pionírokat. A komszomolisták plénumán azon­ban úgy határoztak, hogy szervezetüket Lenin em­lékére Lenini Pionírszervezetnek nevezik el. Erre a változásra röviddel Lenin halála után került sor. A szovjet ifjúságot ugyanis rendkívül megdöbben­tette Lenin halála, s úgy érezték, hogy emlékét leginkább úgy fogják megőrizni, ha a jövő nemze­dékének szervezetét róla nevezik el. Számotokra, napjaink pionírjai számára nagyon természetes, hogy a nyakatokban viselt vörös nyakkendő háromszögletű. Az első pionírnyak­kendők azonban négyszögletű kendők voltak. Az első pionírcsapatok a Szovjetunió nagy városai­ban alakultak meg, s tagjaik sokat jártak vidékre, a falvakba, kisebb települések iskoláiba, f hogy elbeszélgessenek a gyermekekkel munkájukról, feladataikról, s egyszersmind megalakítsák ná­luk is a pionírcsapatot. A vidéki gyerekeknek el­sősorban a kendők tetszettek meg, s kérték a pio­nírokat, adják nekik. A pionírok azonban tudták, hogy a pionírnyakkendőt nem lehet csak úgy el­ajándékozni. De mégis megoldották az ajándéko­zás kérdését, keresztben szétvágták a kendőket két háromszög alakúra, így jutott a vidéki gyer­mekeknek is. Természetesen a kezdeti évektől napjainkig óriásit fejlődött a Lenini Pionírszervezet. Tagjai­nak száma évről évre nő, mint ahogy nő azoknak az intézményeknek a száma is, amelyek a pio­nírokat szolgálják. A nagy ország területén össze­sen 4049 ifjúsági és pionírház áll rendelkezésük­re. Ezenkívül 741 az ifjú technikusok állomásai­nak a száma, 39 000 pionírtáborban üdülhetnek Leningrádtól Vlagyivosztokig, 28 pionírfolyóirat és 34 pionírújság közül választhatnak. A pionírtá­borokban évente 18 millió gyermek nyaral, üdül. A szovjet pionírok nagy szorgalommal segítik hazájuk épitését, fejlesztését. A Lenini Pionirszervezet munkáját és törekvé­seit nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága is. Munkájuk elis­meréseként két alkalommal kapták meg a Lenin- érdemrendet, először a szervezet megalakulásá­nak 40. évfordulóján, másodszor pedig 1972-ben az 50. évfordulón. A szervezet munkájáról hazánk pionírjai is ér­tesülnek. Nagyszabású akcióikról beszámolnak újságjaink, folyóirataink, és kevés azoknak a pio­níroknak a száma, akiknek barátjuk, levelező- társuk ne lenne a Szovjetunióban. TÖRD A FEJED! I. Dominőzunk, de nem a szokásos módon, mert az szerencsejáték, vagy tudok tenni, vagy nem, és ez nem tőlem függ, hanem számaimtól. A pionírok másképpen dominóznak a rajgyűlés után. Például úgy, hogy a két szomszédos szám különbségét kell tenni. A játékot két kővel kez­dik, az induló állást az ábra mutatja. Az egyik oldalra én helyezek, kettest, teszek, mert 4 — 2 = = 2. A másik oldalra milyen számút helyezel? II. Játékos vetélkedőt rendeznek a városi pio­nírházban a csapatok. Mindegyik pionircsapatot 4—4 fős csoport képviseli. A felkészülésről jelen­tést ad a pionírház igazgatójának a városban mű­ködő pionircsapatok képviseletében egy pajtás, akinek tisztsége ez. Mi tisztségének a pionirmoz- galomban jól ismert elnevezése? III. A vetélkedő kezdetekor bevonul a díszraj is, élén a zászlóvivőkkel. Miben különbözik a zászlóvivők egyenruhája, öltözete a díszraj többi tagjainak öltözetétől? Pontosabban: ők viselnek olyasvalamit is, amit a díszraj többi tagjai nem viselnek. Mi az? A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő melyik évfolyam tanulója. (H) Az október 22-én közölt rejtvény helyes meg­fejtése: I. 63, II. 24, III. játékterem, herna. — 42 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesültek a következők: Vágó Csilla, 5.. oslzt., Fülek (Filakovo), Németh 'Miklós, 7. oszt. Pár­kány (Stúrovo), Jámbor Péter, 7. oszt., Felsősze- meréd (Horné Semeravce), Juhász Éva, 7. oszt., Tornaija (Safárikovo), Olléh Gyöngyi, 5. oszt., Alistál (Hroboflovo). 1978. XI. 5. N ifi 5 CD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom