Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-29 / 44. szám
A mikor 1972-ben Robert Fischer elhódította a sakk-koronát Borisz Szpasszkijtól, sokan azt mondták: Szpasszkij veresége egy egész sákknemzedék veresége volt, s Fischertől csak egy ú] generáció veheti el a világbajnoki címet. A szakemberek Anatolij Karpovra gondoltak elsősorban. Az akkor mindössze 21 esztendős Karpov így tért ki a válasz elől: „Van egy orosz közmondás: nincs olyan katona, aki ne szeretne tábornok lenni...“ És Anatolij Karpov már három éVe „tábornok“, három esztendeje ül a királyi játék trónján. Az velmúlt héten több mint háromhónapos küzdelem után 32 játszmában védte meg világ- bajnoki címét a 47 esztendős Viktor Korcsnojjal szemben. Karpc^v életében a dicsőség megelőzte az elismerést. „Valahogy sokáig nem hittek bennem. Erős mester voltam, de nem vettek komolyan. Nagymester lettem, akkor sem vettek számításba“ — nyilatkozta, mielőtt elutazott a Fülöp-szigeteikre. Ma már egyaránt bőven van része mindkettőben. Talán kisfiúst külseje miatt nem hittek erejében. Pedig Botvinnyik exvi- lágbajnok jó előre felhívta rá a figyelmet. Karpov viszonylag gyorsan haladt előre a minősítési létrán. „Csodagyerekének azonban nem tartható olyan értelemben, mint Morphy, Resheváky, vagy az újabb korban Szpasszkij és Fischer volt. (Fischer például 13 éves korában már megnyerte az USA felnőtt bajnokságát.) 1964-ben került a Trud sportegyesület Botvinnyik exvilágbajnok által vezetett sakkiskolájába. (Ez az „iskola“ sajátos módon működött. A Szovjetunió különböző vidékeiről az iskolai szünetekben a legjobb fiatal sakkozók Moszkvába utaztak. Botvinnyik előtt bemutatták játszmáikat és megjegyzéseket fűztek saját játékukhoz. Ennek alapján Botvinnyik elkészítette a „diagnózist“ és kiadta tanítványainak a le ekét'a következő moszkvai találkozásig.) Ekkor hangzott el a szigorú kritikus Botvinnyik résiéről a sokszor idézett vélemény: „Nem ért Semmit a ‘sakkból!“ Mester és tanítvány közös érdemének kell tekinteni, hogy egyik sem nélkülözte a szükséges szívósságot és kitartást, s Karpov hamarosan az iskola legjobb növendéke lett. Évente négyszer találkoztak, a közbeeső időre kapott feladatokat Karpov oldotta meg a legszorgalmasabban, ő tanulta meg legjobban Botvinnyik páratlan céltudatosságát, képességét az „önprogramozásra“. Első nagy sikerét 1968-ban érte el, amikor fél ponttal a magyar Adorján előtt ifjúsági Európa-bajnokságot nyert. 1969-ben megisfnétlődik a Karpov—Adorján párharc a -stockholmi ifjúsági világbajnokságon. Karpov ezúttal három pont előnnyel lett első az ezüstérmes magyar versenyző előtt. Ezután felgyorsult „feltartózha- tatlan felemelkedése“ — ahogy az egyik életrajzírója írja. 1970-ben megnyeri veretlenül az OSZSZSZK bajnokságát, majd a távoli Caracasban nagymesteri címet szerez. Egy ideig ő a világ legfiatalabb nemzetközi nagymestere. Tizenkilenc éves. Ennek ellenére kevés esélyt adtak neki az 1972—75-ös világbajnoki ciklusban, amikor olyan tapasztalt ellenfelekkel kellett mérkőznie, mint Polu- gajevszkij, Szpasazkij' és Korcsnoj. Mindhármukat biztosan győzte le. Ekkor mondta az azóta hontalanná vált Korcsnoj: „Fanatikus akaratának estünk áldozatul...“. Stílusával kapcsolatban egyre gyakrabban kezdik emlegetni az^ óriáskígyót, amely nem marásával, hanem halálos szorításával végez ellenfelével. Talán Fischer is ettől félt, ezért nem állt ki ellene, így Karpov lett az első világbajnok, aki 1975 áprilisában mérkőzés nélkül jutott fel a «lakkozás „Olümposzára“. Azóta 16 tornán indult, 13 alkalommal lett első. Három év alatt 197 partit játszott) (beleszámítva a világbajnoki döntőt is), 86-ot megnyert, 101 döntetlenül végződött és csak 10-szer szenvedett vereséget. Nem mindennapi sorozat. De hát az ötszörös Oscar-díjas Anatolij Karpovban is van valami olyan, ami nem illik a már megszokott képbe. Karpov alkotói és lélektani értelemben is sokarcú, többféleképpen magyarázható jelenség. Megjelenésének látszólagos egyszerűsége, kisfiús külseje^ játékának vaslogikája és racionalizmusa mögött végtelen összetettség rejlik, olyannyira, hogy még a tapasztalt szakemberek sem szívesen vállalkoznak játszmái értékelésére, mivel nem látják át azokat. Érdekes, hogy korunk kiemelkedő sakkmesterei is mennyire más szemüvegen keresztül látják Karpovot. Olykor teljesen eltérő tulajdonságokban jelölik meg személyiségének legfőbb összetevőit. Mihail Botvinnyik például Karpov egyik legnagyobb pozitívumának azt tartja, hogy a világbajnok képes az önprogramozástra, bármilyen partnerhez alkalmazkodni, és megtalálja az illetővel szembeni küzdelem legoptimálisabb módszerét is. Valóban — mondják a szakemberek — Karpov úgy harcolta ki a legjobb sakkozó címét, hogy a Polugajevszkijjal, Szpasszkijjal és Korcsnojjal játszott mérkőzései során mind a három neves sakkozóval szemben más-más játékstílust alkalmazott. Sok nagymester szerint viszont Karpov legnagyobb aduja az a rendkívüli akaraterő, amelynek segítségével le- hengerli az ellenfél akaratát és ezzel megtöri az ellenállását is. Gyakori eset, hogy Karpov áll, és a következő lépésen töprengő ellenfelét nézi, tanulmányozza. Mintha csak így akarna kiegészítő információikhoz jutni az illető szándékairól. „Tudok erről a szokásomról“ — mondta Karpov. „Azt hiszik, hogy valamit ki akarok szedni az ellenfélből? Lehet, hogy így van. De itt van például Tál, aki pillantásaival bele akarja szuggerálni elképzelését a partnerba. Én csak megtudni szeretnék egyet s mást.“ Megtudni egyet s mást... Die Tal soha nem ismerte el az egykor vele kapcsolatban komolyan hangoztatott hipnotizáló erőt. Karpov viszont egyáltalán nem titkolja, hogy olvasni próbál az ellenfél arcáról. A Karpovot minden idők egyik legnagyobb sakkozójának tartó magyar Portis.ch azt emeli ki, hogy még soha életében nem találkozott olyan ellenféllel, akit ennyire nehéz lett volna legyőzni — győztes pozícióból. A dolog valószínűleg úgy áll, hogy Karpov ellenfelei rendkívül ritkán kerülnek vele szembe nyertes pozícióba. Karpov, aki sok tekintetben Casablanca követőjének tekinti magát, a nagy kubaihoz hasonlóan, lehetőleg kerüli a kockázatot, és olyan megnyitást választ, hogy akármilyen erős csapást mér is ellenfelére, mindig vissza tudjon vonulni a gondosan kialakított pozícióra. Maga Karpov is úgy véli, hogy az ő stílusát Fischerétől éppen az különböztetni meg, hogy nem szeret kockáztatni, és tudja azt is, hogyan kerülje ezt el. Fischer például még sötéttel is győzelemre tört, Karpov viszont ezt csakis akikor teszi, amikor maga a pozíció is lehetőséget ad erre. Egyik nyilatkozatában ezt így magyarázta: „Mit követelnek tőlünk a logika törvényei? A sötétnek először is ki kell egyenlítenie helyzetét. És ezután, ha már sikerült kezdeményező helyzetbe jutnia, akkor előnyt is szerezhet. Ilyen elv alapján tervezem a sötéttel játszott partikat.“ Különösen fiatalabb éveiben, Karpov sok szemrehányást kapott túlzott racionalitása, józansága miatt, azért, mert többnyire igyekezett elkerülni a kockázatot. Az önérzetes fiatalembernek nem sok örömet szereztek ezek a szemrehányások, de a maga számára kijelölt útról nem tudták letéríteni. Karpovnak és edzőjének, Furmannak ezzel kapcsolatban már rég kialakult álláspontja, vagy ha úgy tetszik, filo- { zőfiája van: cfíak akkor kockáztat, ha már csupán ez az egyetlen lehetősége maradt a győzelem megszerzésére. Karpov egy alkalommal a következőket mondta ezzel kapcsolatban: „Szeretném látni azt az embert, aki akkor is a kockázatos utat választja, ha tisztában van vele, hogy anélkül is győzni tud!“ Mihail Tál azt tartotta szükségesnek hangsúlyozni, hogy jelenleg csak a világbajnok rendelkezik igazán irigylésre méltó tulajdonsággal: huzamosabb ideig tudja tartani a formáját! Ez pedig Karpovnak, mint áportembernek a jellemzője. Ez a sokféle fÄjzitiv tulajdonság nemcsak a világbajnok életkorával magyarázható (1951. május 23-án született) és nem is csak az „önprogramozásra“ való képességre vagy a racionális észjárásra vezethető vissza. Kialakulásukban fontos szerepük van annak, hogy Karpov számára a sakk elsősorban harc, játék, sport. Rendkívül önérzetes, büszke ember, s mint ilyen, mindig elsőségre tör. Játék közben — és itt teljesen közömbös, milyen játékról van szó — győzni, csak győzni akar Rettenetesen szenved, ha vereséget mérnek rá. Még akkor is, ha ez a bil- ■liárdasztalnál esik meg vele, noha ebben a játékban messze ván a nagymesteri szinttől. Mint született játékos éS racionális gondolkodó, Karpov rendkívül gyorsan elsajátít minden logikai játékot, többek között a kártyát is. Egykor Furman tanította meg bridzselni, és ma már Karpov mesz- sze megelőzte mesterét ebben a játékban. Karpov szeret játszani, de mindenekelőtt — mindig és mindenben — győzni szeret. Ez a magyarázata, hogy számára a sakkban a legfontosabb a harc,' a sport, a személyiség szüntelen önigazolása. Ebben az értelemben Karpov körünk gyermeke. Akár tetszik, akár nem, de már a sportjelleg kerekedett felül a sakkjátékban. A kegyetlen kiesési rendszer, amely minden egyéb tényezőt alárendel a világelsőségért folytatott harcban, kétségtelenül nyomott hagyott Karpov személyiségén is. Ű úgy véli, hogy elődje, Fischer a végsőkig kiélezett versengés elemét vitte a sakksportba. A sakkozás 12. világbajnoka komplexusok nélküli ember. („Én sohasem félek senkitől, ezt az érzést egyszerű' en nem ismerem. Mindig győzelemre török“.) Mint bármelyikünk, hibázhat ő is. De ha elhatároz valamit, azt véghez is viszi. A változatszámítás terén szinte az elektronikus számítógéppel vetekedő gyorsaságának, a közgazdaságtan tanulmányozása során elsajátított válságérzetének és gyakorlatiasságának, szenvedélyes akaraterejének csak kevesen tudnak ellenállni. És még csak május.ban múlt 27 esztendős... TOMI VINCE Kevés ember látja mosolyogni a világbajnokot, aki nagyon komoly ember. Kis unokahűga egyike a keveseknek, akik mindig mosolygósnak vagy jókedvűnek tartják őt (Archív-felv.) &ÚJ szó Index* 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÄS. Hirdetőiroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vosárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlaáe, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5/2. Ilii BUI ÉiiiiÉi til!éÉiÉi Iméi íéii! 1141 imi
