Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-05 / 45. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1978. NOVEMBER 5. VASÁRNAP XI/45 BRATISLAVA XXXI. ÉVFOLYAM 306. SZÁM ÄRA 1 KORONA T ovábbi év telt el a legújabbkori történelemből, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta Íródik. A világ első szocialista országa sikeresen kezdte meg fennállásának 7. évtizedét. A szovjet emberek az élet minden területén sikeresen váltják valóra az SZKP XXV. kongresszusának határozatait, az új szovjet alkotmány pozitívan befolyásolja a társadalom és az egyén fejlődését, a Szovjetunió anyagi-műszaki bázisa és nemzetközi tekintélye szüntelenül fokozódik. Az Októberi Forradalom 60. évfordulóját követő esztendőben is a proletár internacionalizmus elveihez való töretlen hűség jellemzi a Szovjetunió bel- és külpolitikáját. Az SZKP alkotó módon továbbfejleszti Marx és Lenin eszméit, amelyek annak idején szemmel láthatóan elkülönítették egymástól a bolisevikokat a revizionistáiktól és az opportunistáktól. A bolsevikok Lenin vezetésével minden nemzeti feladatukat annak tudatában teljesítették, hogy felelősek a nemzetközi munkásmozgalomnak, küzdöttek a munkásság kezében leghatékonyabb fegyvert jelentő internacionalista szolidaritásért. Nem estek a szociálsovinizmus hibájába, háborút inrája. Moszkva így az egész haladó emberiség útmutatójává vált, a szovjet kommunisták tapasztalatai pedig az igazi forradalmárok számára tanulságokká. Fidel Castro találóan fejezte ki ezt az SZKP XXV. kongresszusán: „Egyetlen forradalmár sem szűnt meg szüntelenül érezni a szovjet kommunisták lelkes támogatását. Elmondhatjuk, hogy az Októberi Forradalom óta a forradalmárok minden nemzedéke e forradalom szellemében, eszméinek és elveinek hatására nevelkedett. Egyetlen eseménynek sem volt akkora befolyása az emberek gondolkodására, a népek sorsára és a nemzetközi haladásra, mint az Októberi Forrada- v lomnak.“ A szovjet kommunisták tevékenységében a proletár internacionalizmus egyik konkrét megnyilvánulása az, hogy a szovjet kommunisták követelik a népek önrendelkezési jogának megadását. A fiatal szovjet hatalom felszámolta a cári megszállást és elismerte Finnország, Lengyelország és Mongólia önállóságát. Az Októberi Forradalom közvetlen hatására felbomlott a népek börtöne, az Osztrák—Magyar Monarchia. Afrikában, Ázsiában és Latin-Ameri- kában fellángolt a nemzeti felszabadító A PROLETÁR INTERNATJnu»- "-;u0 zááaDVivöJf írta: Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke dítottak az imperialista háború ellen, helyesen mérték fel a helyzetet és az Októberi Forradalmat győzelemre vitték. Lenin nemegyszer hangsúlyozta — és ezt a történelem alátámasztotta —, hogy az Októberi Forradalom nem a körülmények véletlen összejátszásának eredménye, sem pedig elszigetelt orosz ügy volt, hanem a világforradalom egyik láíj^szeme. Éppen ezért Lenin szerint a győztes forradalom megszilárdítása, megvédése és továbbfejlesztése nenícsak az orosz munkások és parasztok érdeke volt, hanem a nemzetközi forradalmi mozgalom iránti kötelesség is. Ennek tudatában védelmezték a vöröskatonák a fiatal szovjet hatalmat az imperialista intervenciósok és a fehérgárdisták ellen. Ugyanígy fogták fel a kérdést az akkor Oroszoíszágban fogva tartott különféle nemzetiségű hadifoglyok is, akik a szovjethatalom megsegítésére internacionalista brigádokat alakítottak. A munkások sok országban felismerték, hogy az Októberi Forradalom és eredményei számukra példaadóak, és az Októberi Forradalom eredményeinek védelme nemzetközi jelentőségű. Ezért „El a kezekkel Oroszországtól!“ jelszó jegyében számos szolidaritási akciót rendeztek. A bolsevikok a proletárforradalmak korszaka élcsapatának szerepét vállalták magukra, hősi harcuk fellelkesítette az egész világ haladó mozgalmait, létrejött a kommunista Internacionálé, amely — bár az egyes országok eltérő feltételei között — közös célokért és közös ellenség ellen küzdött. így kovácsolődott a proletár internacionalizmus. A munkásmozgalom renegátjai, a burzsoázia szekértolói hiába igyekeztek bebizonyítani, hogy az Októberi Forradalom és a leninizmus „tipikusan orosz jelenség“. A szocializmus építése, a gazdasági és a kulturális élet fejlődése a Szovjetunióban nem csak az első szocialista ország állampolgárainak érdekeit, hanem az egész világforradalom érdekeit szolgálta. M inden földrész forradalmi erői számára a szovjet állam létezése erőt adott és azt bizonyította, hogy a munkás- osztálynak és szövetségeseinek politikai hatalma nem utópia, ez a hatalom sokkal sikeresebben oldja meg a társadalmi fejlődés problémáit, mint a burzsoázia diktatúharc a gyarmatosító hatalmak ellen, ez a küzdelem később több tucat önálló állam létrehozásában érte el tetőfokát. Lenin a szovjet föld nemzetiségi politikáját is a proletár internacionalizmus szellemében formálta. Az államszövetség létrehozásával, az ország minden részének gazdasági és kulturális fellendítésével, a nagy orosz nép munkásosztályának öntudatos segítségével, az SZKP vezetésével biztosították minden nemzet és nemzetiség fejlődését és teljes egyenjogúságát. A szovjet gyakorlat bebizonyította, hogy a proletár internacionalizmus oszthatatlan, érvényesítése a bel- és a külpolitikában szorosan összefügg. És vajon nem tettek tanúságot a szovjet emberek a proletár internacionalizmus elvei iránti odaadásukról a Nagy Honvédő Háború idején? A szovjet állam védelme közvetlenül az Októberi Forradalom után, a szovjet emberek országépítő cselekedetei és csodálatra méltó hősiessége a fasiszta agresszorok ellen vívott harcban — mindezek az új, szocialista hazafiság megnyilvánulásai voltak. Bebizonyították, hogy a nép pozitívan viszonyul szocialista hazájához és kész megvédeni forradalmi vívmányait. A szovjet emberek sokat szenvedtek, életüket is feláldozták a burzsoá diktatúra legreakciósabb formája, az antifasiszta harc érdekében, s nemcsak hazájuk szabadságáért, hanem minden rabságba döntött nép szabadságáért küzdöttek. Céljuk nem a területszerzés volt, sem a németek, vagy a hitleri hadseregek által megszállt más népek két vállra fektetése, sem pedig a szocialista rendszer rákényszerítése más országokra. Hiába hamisítják meg egyesek a történelmet, nem tudnak változtatni azon a tényen, hogy a Szovjetuniónak döntő szerepe volt a náci Németország legyőzésében. Az emberiség sosem felejti el, hogy a fasizmustól való megmentését a Szovjetuniónak köszönheti. A többi szocialista ország létrejötte után a proletár internacionalizmus elve az országok közötti új típusú kapcsolatok alapjává vált. Ennek fő jellemvonása IFolytatás a 3. oldalon/ A NAGY ÜT SZAKASZAI 1917. október 25. (novem!*er 7.) A pétervári Téli Palota elfoglalása Oroszország forradalmi népének győzelmét, jelentette. A szovjetek vették át az ország irányítását 1918—1920. Oroszországot a polgárháború és a külföldi intervenció tüze perzselte. A szovjetek országa minden megpróbáltatás ellenére győzedelmeskedett, és hozzálátott a békés épftőmunkához 1928—1941. Az első ötéves tervek — a népgazdaság fejlesztését szolgáló állami tervek — időszakában új ipari központok, az ország későbbi gazdasági ütőerejének alapjai születtek
