Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-29 / 44. szám
> Jqkub Netopilík A SZOCIALISTA ELETMOD ES AZ EMBER FEJLŐDÉSE A fejlett szocialista társadalom építése három egymást kölcsönösen feltételező feladat megoldása: a megjelelő anyagi-technikai bázis megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesítése és az ember tudományos, marxista-leninista világnézetű nevelése. Ezt nem lépcsőzetesen vagy külön-külön, hanem egyidejűleg, komplexen oldják meg, ez tükröződik a szocialista életmódban, a gazdasági, társadalmi, ideológiai, pszichológiai, erkölcsi és egyéb kapcsolatok sajátos fókuszában. Ezért a szocialista életmód kialakulás! folyamatának tanulmányozása nagymértékben azé is, hogy miként nyilvánulnak meg a gazdasági, a társadalmi és az ideológiai átalakulások a maguk összességében a társadalom, osztályai és csoportjai életmódjában, hogyan fejlődnek alapvető életformáik, szükségleteik, érdekeik, értékeik, életcéljaik és magatartási normáik. Ha a szocializmus és kommunizmus | célja az ember mindenoldalú fejlődése, akkor a szocialista és kommunista társadalmi fejlődés értelme törvé- szerűen nem a gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai átalakuló- j sokban mint olyanokban rejlik, hanem elsősorban az új életmód megteremtésében. A szocializmus és a kommunizmus nem abból a szükségletből ered, hogy magát az életet kell az emberek számára biztosítani, hanem abból, hogy minden ember minden- oldalú fejlődését lehetővé tevő életmódot kell teremteni. így tenin a Plehanov második programtervezetéhez készült észrevételeiben rámutat. hogy a forradalmi munkásmozgalom célja nemcsak „a társadalom szükségleteinek kielégítése“, hanem „a legnagyobb jólét és a mindenirányú harmonikus tökéletesedés“. Az élet minőségének jelszava a mai burzsoá és revizionista irodalomban korántsem véletlenül született meg, hanem közvetlenül vagy közvetve a burzsoá társadalom szociális-gazdasági szerkezetében és politikai, ideológiai intézményeiben végbement változások hívták életre. A mai kapitalizmus ellentmondásai objektíve meghatározzák, hogy a dolgozók között új szociális követelmények alakuljanak ki, ideértve az élet új minőségét. Más kérdés, hogy az állammonopolista kapitalizmus e fogalmat a dolgozók további manipulálására, a kapitalizmus stabilizálását szolgáló új apologetikus koncepciók kialakítására igyekszik felhasználni. Tudatos formálás 1978. X. 29. EH Bár a szocializmus építésében a kapitalizmushoz viszonyítva kezdettől fogva lényegesen megváltozott a dolgozók életmódja, a szocialista életmód tudatos formálása és megteremtése csak a szocialista fejlődés meghatározott — a fejlett szocializmus építésének és a kommunizmus alapjai lerakásának — szakaszán, a tudományos-technikai forradalom körülményei között szilárdúl meg. Ezért szentelt e kérdéseknek az SZKP XXV. kongresszusa oly nagy figyelmet. Az életmód kategóriája, a természeti és társadalmi létfeltételek megváltozásához és kialakulásához hasonlóan, összefoglalja és élére állítja az ember fejlődésének problémáját. Koncepciója tulajdonképpen ezért tárgya a burzsoá és a szocialista ideológia közötti éles harcnak. A forradalmi proletariátus „új“ proletariátusnak tekinti magát, és tudatosan építi a burzsoáziához viszonyítva új életmódját. A régi életmóddal kapcsolatos aggályait elsősorban azzal fejezi ki, hogy elutasítja a fennálló renddel, a kapitalista társadalom életkörülményeivel való megbékélést, célul tűzi ki a fennálló helyzet és saját létalapjainak megváltoztatásával együtt önmaga megváltoztatását. Az életmódot természeti körülmények, napjainkban mindinkább az ember alakította környezet is, elsődlegesen azonban a társadalmi, a gazdasági és a politikai viszonyok, az anyagi jólét színvonala, a társadalom, az osztályok kultúrája, ideológiája és értékei határozzák meg. Ezekkel a — -mind objektív, mind szubjektív — feltételekkel azonban nem lehet teljesen azonosítani, mivel azt fejezi ki, ahogyan az emberek, az osztályok felhasználják és fejlesztik életkörülményeiket. Az anyagi és kulturális értékek elosztása Az életmód az „egyének tevékenységének ... életük megnyilvánulásának egy meghatározott mikéntje". (Marx) Az emberi tevékenységnek a szükségletek kielégítését és fejlődését meghatározó alapvető formája a termelés. Végeredményben ez határozza meg az anyag és kulturális értékek elosztását és fogyasztását, az emberek kapcsolatait, a szabad idő felhasználásának módjait, a normák, értékek, eszmények megteremtésének, a szükségletek kielégítésének és formálásának módszereit és végül, az ember, az osztályok vagy a társadalmi csoportok fejlődésiének formáit, így az életmód az alapvető tevékenységi formák összességeként határozható meg, azzal, hogy a döntő a termelés. Ha az életmód az alapvető életmegnyilvánulások összessége, akkor egyrészt el kell választanunk az életkörülményektől, másrészt viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezek az életmódot nemcsak meghatározzák, hanem rögzítik is. Ezért az életmódot csak az élet-, elsősorban a társadalmi körülményekben lehet tanulmányozni, illetve az ő révükön lehet megváltoztatni. Az életmód elválaszthatatlan részei a társadalmi szükségletek, struktúrájuk és kielégítésük módjai. Hiszen az ember a szükségletei kielégítéséért termel, politizál, teremt kultúrát, szellemi világot. Ennek során az állatoktól eltérően, nemcsak a biológiai létezéshez nélkülözhetetlen szükségletei kielégítésére törekszik, hanem társadalmi lényének fejlődésével kibontakozik benne a szükségletek határtalan minőségi növelésére irányuló törekvést is. Továbbá: szükségleteinek e növekedése lökést ad új életmegnyilvánulási formák kialakulásához. Ezért az életmód mint alapvető tevékenységfajták összessége egyaránt függ az élet- és a társadalmi körülményektől, valamint az általuk kiváltott szükségletektől. így például, aki nem végez társadalmi tevékenységet, nem is érzi a szükségét, s ellenkezőleg: minél többet végez valaki, annál erősebb az igénye arra, hogy társadalmilag aktív legyen, annál inkább különbözik életmódja is. A szocialista életmód alapvető magva a társadalmi életnek és a történelemnek az anyagi és a szellemi világhoz való aktív viszony jellemezte tudatos és célszerű alkotása. Ezáltal a szocialista életmód alapvetőAz Óváros tér — madártávlatból en különbözik a mai burzsoá ideoló- gusok\ propagálta fogyasztói életmódtól, amely a kizsákmányolásra épülő társadalom szüleménye, s passzív hedonizmushoz és szibaritizmushoz vezet. Az egyéni élvezetek középpontba állítása nemcsak eltorzítja az embert, hanem — mint ezt a mai burzsoá társadalom tanúsítja — új történeti primitivizmus, barbárság, durva önzés, a társadalmi fejlődés kiélezett problémái iránti közömbösség felé tereli (lásd egyes burzsoá publicisták: A. Gehlen, D. Riesmann, W. Packard stb. észrevételeit). Ezt erősítik az emberek magatartására és gondolkodására meghatározott sablonokat és sztereotipiákat kényszerítő, a személyes megelégedettséget az élet értelmének tekintő nézetek. A kapitalizmus a munkát és az alkotó tevékenységet a külső célok — a siker, a haszon, a presztízs, a komfort stb. — meghatározta szintre degradálja. Az ember csakis a szocializmusban vehet részt tudatosan a történelem formálásában, s csakis a felszabadult munka mentesíti az embert az „állati individualizmustól“, és szabadítja fel, fejleszti és humanizálja a társadalmi viszonyokat. A haladás új magaslataira Nemcsak nagy „hőstettekről“ van szó, hanem a mindennapi munkáról, amely megszilárdítja, fejleszti és magasabb szintre emeli a szocialista társadalmat úgy, hogy ebben az egységes erőfeszítésben nyilvánul meg a megkezdett történelmi alkotás nagysága. Igen szépen beszélt erről L. I. Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán: „Régen megállapított tény, hogy a hétköznapok szakadatlan sora, a megszokott mindennapi munka — és valamennyiünket ez köt le — gyakran akadályoz bennünket abban, hogy tejes mértékben felfogjuk a körülöttünk zajló események jelentőségét és méreteit. Még az űrrepülések is valahogy megszokottakká, hétköznapiakká váltak. Mit mondjunk akkor az új üzemek átadásáról vagy például az új lakótelepek benépesítéséről? Ennek valahogyan így is kell lennie. Valóban, ez így van rendjén! Ennek így kell lennie azért, mert minden reggel sok-sok tízmillió ember kezdi meg soron levő munkanapját a legszokásosabb módon: a munkapadhoz áll, leszáll a bányába, kimegy a mezőre, vagy mikroszkóp, számítások, grafikonok fölé hajol. Ezek az emberek valószínűleg nem gondolnak arra, hogy milyen nagyszerű dolgot művelnek. De ők, éppen ők azok, akik a párt útmutatásainak eleget téve a szovjetállamot a haladás új és új magaslataira emelik. Amikor korunkat a nagy teljesítmé(A CTK felvétele) nyék korának nevezzük, megadjuk a kellő tiszteletet azoknak, akik azt ilyenné tették... a munka embereinek.“ A szocialista életmód, magához a szocializmushoz hasonlóan, korát tekintve fiatal. Még nem kész. Csupán fokozatosan alakul. Ezért nem lehet a szocialista társadalom mai életmódját azonosítani a szocialista életmóddal, hiszen akkor ide kellene sorolni az összes vele ellentétes jelenségeket is. A fakticizmus és az empirizmus súlya alatt sem tévesztettük szem elől a szocialista életmód fejlődési távlatait. A szocialista életmód nem előfeltétel, hanem eredmény, bár egyre inkább a társadalom továbbfejlődésének, tökéletesedésének és haladásának szükségszerű feltételévé válik. Dialektikusán folytatja a társadalom azon hagyományait, melyek — az antikvitásban és a reneszánszban — elhitették azt a gondolatot, hogy az ember nagysága a tudatos alkotásban rejlik. Mivel a szocialista életmód az adottságoktól és a lehetőségektől függően, valamint a régi burzsoá társadalom hagyományai elleni harcban fokozatosan alakul ki, elengedhetetlen az eszmei nevelő munka is. A szocializmus építésének szakaszai egyidejűleg az ember és tudata átalakulásának szakaszai is. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában, amikor a szocialista életmód kiformálódásának rendkívül kedvező gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális . szellemi feltételei alakulnak ki, mérhetetlenül megnövekszik a szocialista tudat, szellemi és kulturális élet, eszmék és elméletek szerepe. Elsődleges jelentőségű a tudományos marxi—lenini világnézet, ennek segítségével alakul ki a társadalmi, az erkölcsi, az esztétikai és a többi érték teljes rendszere. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában az életmódnak elválaszthatatlan alkotórészévé válik a marxista—leninista világnézet, a társadalom- és a természettudományok, a világkultúra értékeinek elsajátítása, a magas fokú szellemi, erkölcsi és érzelmi beállítottság. Hiszen a kultúra „elsősorban magának az embernek mindenoldalú fejlődése a világgal és más emberekkel kialakított társadalmi kapcsolatainak teljes gazdagságában, aktív létezésének egész teljességében és egyetemességében.“ Kulturális szükséglet A fejlett szocializmus építésének időszakában állandóan érezhető kulturális szükséglet természetesen érinti a társadalmi élet valamennyi aspektusát. A kultúra fejlettsége a szó legtágabb értelmében a szellemi kultúrával, az emberek szellemi profiljával, intellektuális, politikai és erkölcsi beállítottságuk szintjével függ össze. A kultúra igényét és azt, hogy a társadalmi tevékenység minden területén szükséges elsősorban maga a szocialista építés, az új életmód megteremtése, illetve minőségi oldala határozza meg. A kapitalizmussal ellentétben a szocializmus az emberi szükségleteknek megfelelő társadalmi légkört szilárdít meg, ezért itt a kultúra minden társadalmi tevékenység elválaszthatatlan részének bizonyul. A szocialista életmód kialakult kulturális ismérvei radikálisan különböznek nemcsak a-kapitalizmuséitól, hanem minden előző társadalmi-gazdasági alakulataitól. A szocialista életmód formálásában kifejtett eszmei, politikai és kulturális munka hatékonysága nagymértékben függ a nevelési, a kulturális és a gazdasági szervező társadalmi és állami intézmények céltudatos, összehangolt és egységes tevékenységétől. De egyre világosabbá válik, hogy a főszerep a dolgozó kollektíváé. Az ember fejlődéséről és életmódjáról való gondoskodás csakis az egész társadalom szintjén valósulhat meg„ konkrétan azonban elsősorban a mikroközegekben realizálódik. Ezért a szocialista életmód elsősorban a dolgozó kollektívákban, a szocialista brigádokban formálódik.
