Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-29 / 44. szám
ÚJ SZÓ 1978. X . 29. Nem akármilyen kerti házikóban üldögélünk a hatalmas paradicsomtábla szélén, s hallgatjuk Vaszilij Pet- rovics Fedorjaka kolhozelnök szavait, aki itt, kint a mezőn tájékoztat a szlobodzeji járásban gazdálkodó Szverdlov Kolhoz termelési feladatairól és eredményeiről. Ez a hangulatos, nyári forróságban kellemes árnyékot nyújtó filagória Vjacseszlau Georgijevics Pucsilov, az SZKP XXV. kongresszusa egyik küldöttjének a munkahelye. Ez egyébként a házikó homlokzatáról is leolvasható. De ki is ez a Pucsilov? Talán valamilyen mezőőr, aki innen figyeli a határt? Nem, szó sincs erről. Az ő szakmája: paradicsomtermesztési gépesítő s egyben a szövetkezet egyik paradicsomtermesztő brigádjának a vezetője. Sajnos, a házigazdával, Pucsilov elvtárssal nem tudunk beszélni, mert kombájnostul tapasztalatátadáson van a járás, egyik másik kolhozában, ahol még csak most ismerkednek a gépesített paradicsombetakaritással. Népszerűsíti a gépet, amely tulajdonképpen neki köszönheti a létét. De kezdjük csak sorjában. „Aki elképzelt egy gépet“ A jelenlevők, az elnök és közvetlen munkatársai mesélik el, hogy próbálkoztak ők itt — van annak vagy nyolc éve — amerikai paradicsomkombájnnal, de valahogy nem haladt vele a munka. A kolhoz legjobb gé- pesítője és kombájnosa, Vjacseszlav Pucsilov ült a nyergében, bonyolult szerkezete azonban a nehéz talajon és a dús növényzetben lépten-nyo- mon felmondta a szolgálatot. Pucsi- lovnak nagyon megtetszett a kombáj- nos paradicsombetakarítás, de annál kevésbé volt elégedett a kényes amerikai géppel. El is mondta az elnöknek, hogy milyennek képzelne ö el egy megbízható, munkabíró paradicsomkombájnt. Az elnök ezt szóvá tette a felsőbb szerveknél, s úgy döntöttek, hogy menjen el ez a Pucsilov a rosztovi kombájngyárba, mondja el ott az elképzeléseit a tervezőmérnököknek, hátha sikerül gyártani ilyen masinát. így is történt. Pucsilov elutazott Rosztovba, s hat hónapig vissza sem jött. Eddig tartott, amíg a műszaki rajzok elkészültek. További hat hónap alatt a prototípus is elkészült. Kicsit hasonlított ugyan az ott gyártott gabonakombájnokra, de hát mégsem cséplőszerkezet volt benne, mert az mindjárt pürét készítene a paradicsomból, hanem elmésen megszerkesztett szállító- és tisztítóberendezés. Hat év telt el azóta. A paradicsomkombájn értelmi szerzőjét közben Vaszilij Petrovics Fedorjaka, a Szverdlov Kolhoz elnöke meghívták az SZKP XXV. kongresszusára, a gépek gyártása pedig elkezdődött a Moldovai SZSZK területén, Belei városban. Ebben az évben csupán a szlobodzeji járásban már 32 kombájn dolgozik, ebből öt az itteni, paradicsomtermesztésre szakosított kolhozban. Napi teljesítményük 25—30 hektár. Az idén még csak 250 kombájnt gyártanak, de 1980-ra évi 1000 darabra növelik a termelést, amiből már a bulgáriai, magyarországi igénylőket is kielégíthetik. Kolhozközi vetésforgó A gépesített, nagyüzemi paradicsomtermesztést egyébként itt sem tudnák megvalósítani kolhozközi vetésforgó, valamint járási és köztársasági szinten megvalósított szakosítás nélkül. A Szverdlov Kolhoz a szomszédos Micsurin Kolhozzal létesített közös, háromszakaszos vetésforgót. A vetésforgóban az egyik évben paradicsomot, a következő évben zöldborsót és szántófödi takarmánynövényeket, a harmadikban pedig búzát termesztenek. A búza után ismét paradicsomot , és így tovább. A kolhoznak 3300 hektár mezőgazdasági földje van, ezen belül 2850 hektár a szántó, amiből 2500 hektár az öntözött terület. A kolhoztagok száma 1600. Idei termelési tervük 19 ezer tonna zöldség, ebből 16 ezer tonna a paradicsom, 8 ezer tonna szemes termény, 600 tonna napraforgó, 6000 tonna gyümölcs, 3,5 tonna tej, 600 tonna hús és 1 millió tojás. Búzából az idén 68,5 mázsa termett hektáronként az öntözött táblákon, az átlaghozam egyébként 60,3 mázsa volt. összesen 1807 hektáron termelnek szemes terményeket, ebből 952 hektár a búza. A kísérleti parcellákon termeszeit új fajták szintén jól vizsgáztak, a Belckaja 85 mázsát, a Petkov 92 mázsát adott hektáronként. Habár paradicsomból a kolhoz „csupán“ 400 mázsás hektárhozamot Kombájnos paradicsombetakarítás a kolhozban tervezett, a brigádok ennél sokkal többre vállalkoztak. Szavinova Lju- bov Sztepanovna brigádja például 750 mázsás hektárhozam elérésére vállalt kötelezettséget, ami már megI közelíti a Fakel és a Novinka Prid- nyesztrovija fajták optimális termő- képességét. A folyamatos betakarítás kedvéért azonban korai fajtát is termesztenek, iyen a Kolokolcsik, amelynek természetesen a hektárhozama is kisebb. A nevezett brigádvezető egyébként a járási pártbizottság elnökségi tagja, s képviselői tisztséget is betölt. Paradicsomsziiret Szeptember első napjaiban, amikor a kolhozba látogattunk, még csak kezdeti szakaszában volt a paradicsomszüret. Naponta 400 tonnát gyűjtöttek be akkor a kolhozban, s az előző napon az egész járásban — amint azt a jelenlevő Fjodor Jakovlevics Nirjan, járási párttitkár közölte — 370 hektárról takarították be a termést. A termesztők panaszkodtak, hogy az idei időjárás nem kedvezett a kombájnos betakarításnak, késett a vegetáció, az átlagosnál sokkal hűvösebb volt a nyár. A korai Kolokolcsik fajtát tavaly már augusztus 15-én kezdték szedni, az idén pedig két-három héttel később indulhattak el a kombájnok. Nem titpikusan kombájnos év az idei, mondogatják. A kései fajták elég egyenlőtlenül érnek, a Kolokolcsik 90 százaléka azonban szép piros. A paradicsom gépesített termesztésével kapcsolatban érdemes elmon- 7 dani, hogy 1 mázsa termelési önköltsége több mint 2 rubellel csőkéként, s a legutóbbi évek átlagában 7,8 rubelt ért el. A paradicsomtermesztésben az egy hektárra eső munka mennyisége 2500 munkaóráról 1400 munkaórára csökkent. Ennek következtében a jövedelmezőség több mint kétszeresére, 55 százalékról 119 százalékra nőtt, s jelenleg az egy hektárra számított tiszta jövedelem megközelíti a 4000 rubelt. Ez természetesen a kolhoz gazdálkodási mérlegében is megmutatkozik, hiszen a tavalyi 6 millió rubeles termelési értékből ennek csaknem a fele, 2 millió 500 ezer rubel volt a tiszta haszon. A további fejlesztéshez és a tagság szociális feltételeinek javításához tehát bőséges forrásokkal rendelkeznek. A kolhozközi gyümölcsös Van azonban a Szverdlov Kolhoznak egy másik jövedelmező ágazata is, éspedig a „mezskolhozszad", vagyis a kolhozközi gyümölcsös. Annak idején, 1970-ben földet is, pénzt is fektettek ebbe a közös beruházásba, amely most már évrő évre egyre busásabban kamatozik. A járás és az egész köztársaság első s ma már világhírű kolhozközi gyümölcsöséről van szó, amely a „Pamjaty Iljicsa“, Iljics Emléke nevet viseli. A kolhozközi gyümölcsös beruházási költsége az első szakaszban 40 millió rubelt tett ki, ebből 20 milliót az állam fedezett, 20 milliót pedig a kolhozok adtak össze. A kolhozközi gyümölcsöst 12 kolhoz hozta létre. Tíz kolhoz járult hozzá földalappal, többé-kevésbé egyenlő arányban, kettő pedig csak pénzzel vett részt a vállalkozásban. j Az 1975-ig telepített 3500 hektár gyümölcsös már termőre fordult s tavaly már 5 millió rubel tiszta jövedelmet hozott. A telepítést azonban tovább folytatják, a második szakaszban 2500 hektárt ültetnek be, s ezzel elérik az előirányzott 6000 hektárt. Amíg 1975 előtt az egész járásban évente körülbelül 62 ezer tonna gyümölcs termett, 1980-ban csupán ez a kolhozközi gyümölcsös 120 ezer tonnát fog teremni, s ha az egész 6000 hektár termőre fordul, évente 200 ezer tonna termést takaríthatnak be a közös vállalatban. Az intenzív gyümölcsösben főleg almát termesztenek, a tervben előirányzott hektárhozam 635 mázsa. A kolhozközi gyümölcsös tiszta jövedelme a teljes termőrefordulás után eléri az évi 44 millió rubelt. Ha utánaszámítunk, ez hektáronként körülbelül 7000 rubelt jelent, ami majdnem kétszerese a paradicsomtermesztésben elért jövedelmezőségnek. Nem csoda, hogy a kolhoztagok áldják azt a napot, amikor a kolhozközi gyümölcsösbe léptek. „Ha falun élsz, érts a technikához“ A járás területén, Pervomajszkoje- ban épült már egy 50 ezer tonna Fjodor jakovlevics Nirjan, járási párttitkár kapacitású konzervüzem, tavaly adták át rendeltetésének. Ez a közös gyümölcsös termésének körülbelül a felét veszi át, amelyből főleg almalevet készítenek. A konzervgyár 7 kopekot fizet az alma kilójáért, az első osztályú gyümölcsöt azonban 22 kopekért szállítják az ország különböző részeibe. A kolhozközi gyümölcsös keretében egy magyar gyártmányú hűtőházat is üzemeltetnek, amely egyrészt lehetővé teszi a környék gyümölcsellátását egész télen, másrészt pedig az egész közös vállalkozás jövedelmezőségét is növeli, hiszen a tavasszal értékesített áruért jóval többet fizetnek. A gépesített termelés egyébként mind a kolhozokban, mind a kolhozközi gyümölcsösben igen vonzóan hat a fiatalokra. Fjodor Jakovlevics Nirjan, aki maga is a fiatalabb nemzedékhez tartozik, érdekes adatokat említ ezzel kapcsolatban. A traktor- és a gépkocsivezetést minden középiskolán tanítják. A Komszomol tagjai mozgalmat is kezdeményeztek „Ha jalun élsz, érts a technikához“ címen. Élénk munkaverseny bontakozott ki a mezőgazdaságban dolgozó ifjúsági brigádok között. A fiatalkorú dolgozók egyébként magasabb bértarifába tartoznak, mint a felnőttek, de náluk csak 6 órás a munkanap. Az úttörő munkát végző Szverdlov Kolhoz egyébként már számos társadalmi elismerésben részesült, de a szerény, dolgos emberekre jellemző módon nem hivalkodnak a megérdemelt kitüntetésekkel. Annyit azonban mégis megtudtunk, hogy a kolhoz ott szerepel a moszkvai Állandó Nép- gazdasági Kiállítás dicsőségtábláján, amelyet az SZKP XXV. kongresszusa alkalmából helyeztek el. MAKRAI MIKLÓS KÖVETKEZIK: A Komszomol XVIII. Kongresszusé Kolhozközi Gyümölcsösben (A szerző felvételei) SZAKOSÍTOTT TERMELÉS A SZVERDLOV KOLHOZBAN
