Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-08 / 41. szám
* TUDOMÁNY TECHNIKA ERMORIAS A RRNfil VÁSÁRON Az erőmű mellett tartóoszlopokra helyezett sínpályán bonyolítják le a hajók átemelését. A krasznojarszki erőmű mellett már működik egy ilyen berendezés, amelyet 1975-ben helyeztek üzembe. A 20. brnól nemzetközi gépipari vásár egyik legnépszerűbb exponátumát kétségkívül a Szovjetunióban épülő szajáni vízi erőmű modellje képezte a Z pavilonban. A vásár látogatói sokáig elidőztek mellette, megcsodálták a síneken gördülő hajóemelő berendezést, s főleg az erőmű látványos, a környezetbe szépen beilleszkedő völgyzáró gátját. A szajáni erőmű teljes befejezése után (erre 1982-ben kerül sor) több szempontból is világelsőséget vív ki magának. Mint ismerétes, Szibériában a Jenyiszej és az Angara folyók energetikai potenciáljának hasznosítása hatalmas mértékeket öltő iparosítást tesz lehetővé ebben az országrészben. Mivel nagy kalóriaértékű energetikai szén is bőven akad a környéken, a hőenergetikai és vízi energetikai rendszer itt jól kiegészíti egymást. A hőerőművek adják a villamos energia folyamatosan szolgáltatott alapvető mennyiségét, a vízi erőművek pedig főleg csak a legnagyobb csúcsfogyasztás idején termelik az áramot. E kedvező energetikai feltételek alapján hatalmas területi termelési komplexumok létesülnek Délkelet-Szibéria egyes körzeteiben. Az egyik a bratszki és Uszty-Ilimszk-i területi termelési komplexum, ahol főleg a faipart, a nagy energiaigényű alu- míníumtermelést, valamint a vegyipar különböző ágazatait, a szintetikus kaucsuk és a műszálak gyártását fejlesztik. A befejezése után évi 500 ezer tonna cellulózt termelő Uszty- Ilimszk-i faipari kombinát építésben a KGST-országok is együttműködnek. Az előbbieknél is nagyobb lesz a szajáni területi termelési komplexum, ahol több mint 120 nagyüzemet létesítenek. Épül itt többek között egy évi 40 ezer vasúti kocsit termelő vagongyár, melynek létesítése a Bajkál—Amúr vasútvonal építésével függ össze. A legjelentősebb ágazat lesz itt a színesfémkohászat és az elektroacél- gyártás a különleges alapanyagokat igénylő gépipar ellátása céljából. Mindehhez természetesen ki kell fejleszteni a dolgozók szükségleteit teljes mértékben kielégítő szolgáltatási hálózatot, beleértve a kulturális, egészségügyi és sportlétesítményeket. A . szajáni területi termelési komplexum szívét a Susenszko- je falu mellett épülő 6400 MW- os vízi erőmű fogja képezni. Su- senszkoje falu egyébként arról is nevezetes, hogy V. I. Lenin csaknem három évet töltött itt számkivetésben. Ma újabb nevezetességgel gazdagodik a környék, hiszen itt épül a.világ legnagyobb és műszaki szempontból legmerészebb megoldású vízi erőműve. Erről az építkezésről érdemes megemlíteni néhány sajátosságot, műszaki érdekességet. A szajáni erőmű egyik különlegessége az, hogy bár másfélszer felülmúlja a bratszki erőmű teljesítményét (az utóbbi teljesítménye 4100 MW), víztárolójának felszíne 5,5-ször kisebb. A gát megépülése után tehát jóval kisebb terület kerül víz alá, kevesebb erdő, mező, település megy veszendőbe. Ez annak köszönhető, hogy itt 800—900 méter magas hegyláncok közé szorul a folyó, amelyek természetes gátakat képeznek. Ezeknek a hegyláncoknak támaszkodik a 240 méter magas völgyzárőgát, éspedig olyan ívelésben, hogy a hidrosztatikus nyomás elsősorban oldalra, a hegyoldalakra nehezedjen. A hegyoldalak kőzetét egyébként kiváló minőségű márvány képezi, amely többek között a moszkvai metró állomásait is díszíti. A gát betonja tehát jól kötődik a hegyoldalak szilárd kőzetéhez. A gát méreteire jellemző, hogy kétszer magasabb a krasznojarszki erőmű gátjánál, felső peremének hossza meghaladja az 1 kilométert (a hasonló magasságú olaszországi Vajonti-gát hossza mindössze 190 méter). A szajáni gát egyik nevezetessége az lesz, hogy a reá nehezedő hirdosztatikus nyomás és a beépített beton mennyiségének arányával kifejezett ún. „bátorsági koefficiens“ szempontjából nincs versenytársa a világon. A bátorsági együttható fogalmát 1967-ben, a magasépítők 9. nemzetközi kongresszusán fogadták el Isztambulban. Létezik egy másik ilyen együttható is, amely a gát vastagságának és magasságának az arányát fejezi ki, a szajáni gát ebből a szempontból is egyedülálló építmény. Ezt főleg az tette lehetővé, hogy a krasznojarszki cementgyárat az építkezés megkezdése előtt átépítették, s bevezették a lehető legjobb minőségű cement gyártását. A gát funkciója szempontjából két részre tagoződiR, ennek megfelelően az építése is két szakaszban történik. Jobboldalán helyezték el a 190 méter hosszú vízleeresztő zsiliprendszert, melynek 11 nyílása másodpercenként 13.6 ezer m3 vizet képes átengedni. A nyílászáró zsiliptáblákra 100 m magas vízoszlop nyomása nehezedik. A zsilipeken óriási sebességgel és erővel zúdul alá ez a nagy tömegű víz, amely a gát épségét is veszélyeztethetné. Ezért e mesterséges vízesés sodrásának felfogására egy 40 méter mély és 140 méter széles betonteknőt építettek a gát elé. Ez a vízpárna megfékezi az alázúduló víz sebességét, így az nem moshatja alá a gátat. Az építés első szakaszában először a zsiliprendszer megépítéséhez szorítottak helyet 1968- ban a folyó völgyében és medrének egy részében. Amikor ez elkészült, akkor kerülhetett sor az építkezés második szakaszára, amely 1975 októberében a folyó medrének lezárásával és az összes víznek a zsiliprendszerbe való terelésével kezdődött. A Jenyiszej ünnepélyes elsáncolására Georgíj Berego- voj űrhajós jelenlétében került sor. Az űrhajósok részvétele immár hagyományos a nagy építkezések egyes legfontosabb szakaszainak megkezdésekor, vagy ünnepélyes befejezésénél. A krasznojarszki vízi erőmű építésénél például 1963 szeptemberében Jurij Gagarin öntötte az első betont a gépház alapzatába. A betonozó brigád névsorában, amely most a szajáni erőmű építésén dolgozik, ma is szerepel a neve. A Jenyiszej elzárásával megkezdődhetett a gát másik felének, valamint a közvetlenül előtte elhelyezkedő gépháznak az építése. Az eredeti tervekben 540 MW-os turbógenerátor- egységek szerepeltek, amelyekből tizenkettőt kellett volna építeni, az előirányzott 6400 MW teljesítmény eléréséhez. A berendezések kivitelezésében és szállításában érdekelt 28 lenin- grádi kutatóintézet és nagyüzem, közöttük a Lengidropro- jekt, az „Izsorszkij zavod“ termelési egyesülés, a Névai Lenin Művek, a Szverdlov Gépgyár, a Leningrádi Fémkohászati Művek, valamint több tudományos kutatóintézet képviselői azonban közösen megvitatták a berendezések további tökéletesítésének, valamint a szállítási határidők lerövidítésének a lehetőségeit, s egy 13 pontból álló megállapodást írtak alá. A „28-ak megállapodását“ 1975- ben az SZKP Központi Bizottsága is jóváhagyta. A megállapodás aláírói vállalták, hogy az eredetileg tervezett 540 MW-os blokkok helyett 640 MW-os blokkokat fejlesztenek ki, és így csupán 10 egységre lesz szükség az eredeti tervben előirányzott 12 helyett. Ez már önmagában i§ 90 millió rubel értékű megtakarítást jelentett a szovjet népgazdaságnak. Természetesen ennek megfelelően a berendezés további tartozékainak a paramétereit is módosítani kellett, a turbinák vízellátásához például olyan csövekre volt szükség, amelyek másodpercenként 400 m3 vizet engednek át. A 28 kezdeményező leningrádi intézményhez és vállalathoz ezért továbbiak is csatlakoztak, többek között a kuz- baszi kohászati üzemek, az Azerbajdzsán i Csőhengermű, a Bakui Villanymotorgyár, a permi Kamkábel Művek, több tervezőiroda és szakosított nagy- vállalat. Az erőmű kivitelezésében együttműködő szervezetek száma elérte az ötvenet. Ezek képviselői az 1975—1978-as évekre új hálődiagrammot dolgozták ki, mely szerint az első generátort az eredeti tervnél egy évvel korábban, 1978 december 22-én, az energetikusok napja alkalmából helyezik üzembe. A részegységeket tengeri úton, Leningrádból a Balti—Fehér-tengeri csatornán, a Kana-tengeren és a Jenyiszej folyón haladva már 1977 nyarán a helyszínre szállították. A második generátort, amelyet 1979 nyarán helyeznek üzembe, az idei hajózási idény alkalmából szállítják. Mint ismeretes, ez a vízi út a téli hónapokban szünetel, ezért ezekhez a feltételekhez is alkalmazkodni kellett. A feladatok teljesítésének szervezésére és ellenőrzésére 1974 decemberében koordinációs tanácsot hoztak létre, melynek Jurij A. Grigorjev, a szajáni vízi erőművet tervező főszervezet, a Lengidroprojekt igazgatója áll az élén. A koordinációs tanács munkájában az érdekelt vállalatok vezetői, valamint tudományos dolgozók vesznek részt. Érdemes megemlíteni, hogy vízi erőművek építésénél eddig még sehol sem alkalmaztak 640 MW teljesítményű generátorokat. A szajáni vízi erőmű lesz az első, amely ilyen hatalmas egységekkel üzemel. Az első már az idén elkezdi az áramszolgáltatást, vagyis mintegy négy évvel az erőmű teljes befejezése előtt. Az építésnek ebben a szakaszában nagy feladatok várnak a betonozőkra is. A krasznojarszki erőmű építésénél a betonlerakás évi csúcsteljesítménye 1 millió 350 ezer köbmétert ért el. A szajáni erőmű építésénél a tervek szerint az idén 1 millió 500 ezer, jövőre 1 millió 700 ezer, 1980-ban pedig kereken 2 millió köbméter betont raknak le. Ekkor már a gát peremrészének az építése kerül sorra. A gát építését megvalósító krasznojarszki vállalatok a leningrádiakéhoz hasonló munkaversenyt indítottak, s úgyszintén létrehozták az építkezés koordinációs tanácsát, amely szorosan együttműködik a leningrádi koordinációs tanácscsal. Az építők munkáját más vállalatok is elősegítik, a BELAZ autógyár például a betonozok kívánságának megfelelően speciális szekrényekkel látta el a dömpereket, a GAZ gépkocsigyár terven felüli gyártásból szállított járműveket, s bizonyos alkatrészek felcserélésével az emelődaruk teljesítményét is növelték. Ez az országos méreteket öltő összefogás, amelyről ez év áprilisában krasznojarszki- látogatása alkalmával Brezsnyev elvtárs is elismerően nyilatkozott, s követendő példaként emelte ki további hasonló nagy beruházások kivitelezésénél fokozatosan meghozza a gyümölcsét. A tervezett határidőkben halad a-világ legnagyobb teljesítményű és műszaki szempontból is legtökéletesebb vízi erőművének az építése, amely 1982-ben sorra kerülő befejezése után a legolcsóbb energiával látja el a szajáni területi termelési komplexum üzemeit és településeit. A sza- jáno—susenszkójei erőmű lesz ugyanis a Szovjetunió leggazdaságosabban termelő vízi erőműve, amely a beruházási költségek szempontjából kétszer olcsóbb áramot termel a korábban épült bratszki erőműnél, s kilencszer olcsóbbat a hőerőművekben előállított áramnál. A szajáno'—susenszkójei vízi erőmű bekapcsolása a szibériai energetikai rendszerbe jelentős lépés lesz az egész Szovjetuniót átfogó energetikai rendszer létrehozásához vezető úton. A tervek szerint az Angara és a Jenyiszej folyókon a jelenleg működőkkel együtt összesen 12 energetikai mű épül, amelyek 38 ezer megawattnyi összteljesítménye évente 200 milliárd kilowattóra villamos energiát fog szolgáltatni. A Szovjetunió és a KGST-ors^ágok Béke energetikai rendszerének egybekapcsolásával a jövőben az is lehetővé válik, hogy a szajáni erőmű modelljének brnói bemutatása után egyszer majd az itt termelt áram is eljut Csehszlovákiába. MAKRAI MIKLÓS Az erőmű építési koncepciója alapján az áramelosztó telepet közvetlenül a gát közelében helyezik el az egyik kiszélesített völgykatlanban. Ez a megoldás további megtakarításokat eredményezett A szerző felvételei 1978. X. 8. N C/3 * 1 '
