Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
ÚJ szú *r B ÚK — Hogy érzed itt magad, Ri~ naldo? — kérdezi a feleség. — Akárcsak otthon — feleli a rab. — Itt is állandó felügyelet alatt állok, és a koszt is pocsék. CSODA — Mi »an ezekben az üvegekben? — kérdezi a vámtiszt. — Lourdes-i csodavíz. — Hiszen ez konyak! — kiált fel a vámtiszt, miután megszagolja az üveget. — Hát nem mondtam?! Csoda történt! LEHETŐSÉG A skót elhatározza, hogy ellátogat a múzeumba. Mikor a belépődíjat kérik tőle, megkérdi: — Nincs rá lehetőség, hogy ingyen jussak be? — De van — feleli a pénztáros. — Töméssé ki magát. SZILÁNKOK A feleségének cukra van, így hát az édes szavakat más nők számára tartogatja. * * # Egyes házasságokban a járom egyik oldala mindig szabad. * * * Boldogtalan házasságuk ellenére kétszer voltak boldogok: az első és az utolsó találkozáskor. * * * A kérdőjel hajdani felkiáltójel, amelyet a tények elé állítottak. Sokévi gyakorlata — elmélet. Arkhimédész törvénye sovány vigasz a fuldokló számára. * * * Az orvostudomány nagyot fejlődött. Minden orvosságra találtak betegséget. Wlodzimierz Scislowski GONDOLATOK A legendákban nem kell hinni. A legendákból hasznot kell húzni. A hét vicce Egy felháborodott férfi kiáltozik: — Micsoda? Maguk megőrültek? Elveszítik az ingemet, s még azt is akarják, hogy fizessem ki a mosást? A kiszolgáló kisasszony bájos mosollyal válaszolja: — Természetesen, kedves vendég. Az inget ugyanis először kimostuk, és csak azután veszítettük el. 1978. X. 1. 19 Az éhes kenyérre gondol. A jóllakott süteményre. # * * X. elaltatta az éberségét. Csak ennek köszönhetően alud háttá ki magát. * # * X. a fióknak ír. Különböző kiadók fiókjainak. • * * Ügyelj a tisztaságra! Váltogasd gyakran a véleményed. ÓRÁK — Jó napot kívánok! Órákat szeretnék venni a vállalatom részére. — Faliórákat vagy ébresztőórákat parancsol? EGYÜTTÉRZÉS Nagyéknál egy hónapja tartózkodik az anyós. Végre elhatározza, hogy elutazik. Nagy taxit rendel, és így szól a sbfőr- höz: — Kérem, az anyósom, hazautazik, igyekezzen, hogy le ne késsé a kétórás gyorsot. — Legyen nyu godt — mondja a taxisofőr. — Ügy fogok sietni, mintha a salját anyósomat kísérném ki a vonathoz. NŰI DOLGOK — Nem tudod, hol vette Gizi ezt a szörnyű ruhát? — Nem. Miért? — Én is olyat akarok venni. AGGÓDÓ ÉDESANYA — Nyugodj meg, anyukáin, még nem kaptam gólt! (Dikobraz) ŐSZINTESÉG I A feleség gyógykezelésre utazik. Indulás előtt így szól a férjéhez: — Azonnal hazajövök, mihelyt azt írod, hogy hiányzóm neked! — Drágám, sajnos ahhoz mem vagyunk elég gazdagok, hogy olyan sokáig maradhass. ORVOSNÁL — Miben mutatkozik önnél az emlékezetkihagyás? — Lépten-nyomon elfelejtem, hogy nős vagyok. GYEREKSZÁJ — Most ne játsszunk, kislányom, fáradt vagyok. — Én is, apulka. — Miben fáradtál el? — Hát a ruhámban. (br) PALÄGYI LAJOS: Elromlott a járgányom. Bemondta az unalmast, és én egész oda voltam, mert úgy megszoktam már, hogy... Szóval már oda sem tudtam nélküle, gyalog menni. Barátom, aki született ezermester volt, megvizsgálta a hibát, és megnyugtatott, hogy nincs nagy baj, csupán egy új előjuratú, tizen- hetes subvajsz kell bele és jobb lesz, mint új korában. — Fillérekbe kerül, és meglátod, úgy száguld majd ismét, mint a táltos — tette hozzá, és ez még jobban megnyugtatott. Gondoltam, pár fillérem még van, azt még nem itta el a járgány. Megkönnyebbülten és sugárzó arccal elindultam, hogy megveszem az előjuratú, tizenhetes subvajszot. — Subvajsz? — ismételte meg a kérésem az overallos szaki, mintha nem akarna hinni a fülének, és a füléig szaladt a szája. — Ember, hol él maga? Evek, de hogy ne hazudjak, hónapok óta nem láttam subvajszt. Ügy is nézel ki — gondoltam magamban, és elindultam a másik Mototechna felé. Elvégre még ha filléres micsoda is, nem tűnhet el nyomtalanul. — Subvajsz? Azt mondja, hogy subvajsz? — hajolt közelebb az eladó a tizedik Mototechnában. — Nincs, sajnos nincs. A szervizben is előadtam a kérelmem, hogy nekem csak egy egyszerű, egy jelentéktelen subvajsz kéne. Azt sem kívánom, hogy a szereléssel strapálják magukat. Elvégre műhelygyakorlatból jelesem volt, és mióta új lakásba költöztem, puszta kényszerűségből tagja lettem a csináld magad egyletnek. Na persze, azért felszámíthatják a szerelési díjat, a ki- és beszállás költségeit, a napi dátumot, és — ha megengedi a művezető kartárs — a lábbelije számát is. A művezető kartárs gondolkodni látszott, majd odaintette az egyik inasformájú fiút. — Eriggy csak, fiam, a raktárba és nézd meg, hogy van-e előjuratú, tizenhetes subvajszuúk — és bizalmasan a fülébe súgott valamit. Már majdnem ott tartottam, hogy ölbe kapom, és örömömben megforgatom a művezető kartársat, amikor az inasformájú fiú megjelent a raktár ajtajában, és oda sem jött, csak az udvar túlsó végiből kiabálta: — Művezető elvtárs, éppen tegnap adták ki az utolsótl Lelombozódva távoztam, egy világ omlott össze bennem. A sarki presszóban megpróbáltam helyrebillenteni a subvajsz miatt megingott lelki egyensúlyomat. — Öregem, öregem — csóválta a fejét némi részvéttel a barátom, akinek elmeséltem az egész subvajsz-históriát. — Te subvajszt akarsz venni, csak úgy egyszerűen? Na persze, mindig mondtam, hogy élhetetlen fickó vagy. Mert ha előhúztál volna egy zöldhasút, biztos lett volna subvajsz. Hajlok az okos szóra, ezért másnap egy zöldhasút lobogtatva adtam elő a kérelmem a szigorú művezetőnek. — Maga engem korrumpálni akar? Mit képzel? — för- medt rám dühösen. — De kérem, ez csak egy kis figyelmesség — dadogtam a meglepetéstől, de még inkább az ijedtségtől, hogy a sub- vajsznak megint lőttek. Egy kissé mérsékelten, de még mindig ingerülten tolta el a százast. — Figyelmesség, figyelmesség... És csak ennyi?!
