Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
Marianne az anyjához utazott néhány napra. Nem azért, mintha — ahogyan mondani szokás — elhidegültünk volna egymástól, hanem csupán, mert a kedves nejem az utolsó hónapokban heves honvágyat érzett az apai fészek után, s én azt mondtam neki, hogy pihenésre van szüksége, s háztartási teendőkkel magam is megbirkózom. így hát elutazott. A legelső este, amikor egyedül maradtam, megszólalt a telefon — Üdv, öreg cimbora — hallatszott egy izgatott hang. — Én vagyok, Tomasen. Hallottam, Marianne Stubbekobingbe utazott. Nincs kedved átjönni kártyázni? Olyan pocsék idő van, hogy semmi mást nem lehet csinálni. Itt van még két barátom, csak a negyedik hiányzik, hogy teljes legyen a létszám. Mit szólsz hozzá? Én elutasító véleménnyel voltam a dologról. — Nem lehet — mondtam. — Nem tehetem. Levelet kell írnom Marianne-nak. — De hiszen az imént utazott el! Még bizonyára úton van! — Nem számít. Ma mindenképpen levelet kell írnom neki, és erről a témáról nem óhajtok többet vitázni. Amikor másnap bevásároltam egyet-imást a városban, összeakadtam két kollégámmal. — Gyere, menjünk biliárdoz-' ni — javasolta az egyik. — Olyan pocsék idő van, hogy semmi mást nem lehet csinálni — tette hozzá a másik. — Nem — feleltem szemlesütve — Háza kell mennem, hogy levelet írjak, a feleségemnek. Ö most Stubbekobingben van. — Vajon nem várhat holnapig? Én azonban makacsul kitartottam elhatározásom mellett. — Legkésőbb húsz óra tizenöt percig be kell dobnom a levelet a postaládába, különben nem ér oda holnap. — De miért olyan fontos ne- kßd, hogy az a levél éppen holnap ott legyen? Kihúztam a zsebemből a slusszkulcsot. — Mit értetek ti ehhez? — mondtam, azzal bevágtam magam az autóba, és hazasiettem, hogy levelet írjak Marianne- nak. Másnap este megint megszólalt a telefon. — Üdv, öreg cimbora — harsogta egy örvendező hang. — Megint én vagyok, Tomasen. Ide hallgass, pajtás: Irma divatbemutatóra ment, mi meg itt üldögélünk, három facér férj, és egy negyedikre van szükségünk, hogy hatvanhatost játszhassunk. Egyúttal persze felhajtunk néhány pohárral. Mit szólsz az ötlethez? Az ötlet nem volt ínyemre. — Nem — válaszoltam —, ebből nem lesz semmi. Levelet kell írnom Marianne-nak, és tudod, milyen nehezemre esik a levélírás, különösen kézzel. Marianne nem szereti, ha gépen kopogtatom le — így hát attól tartok, hogy az egész estém rámegy. — De hiszen tegnapelőtt már írtál neki. Tizenkét éve vagytok házasok. Okvetlen ma kell írnod neki? — Okvetlenül. Barátom megharagudott és levágta a kagylót. Másnap véletlenül találkcfz- tam vele a városban. — Hé! — kiáltotta. — Hová rohansz ilyen szédületes sebességgel? Fordulj vissza, pajtás, gyerünk kuglizni, nézzük meg, mire vagy képes. — Nem lehet —feleltem —, nem érek rá. Haza kell mennem, hogy levelet írjak Marian- ne-mak. Még mindig Stubbekobingben van. Jó barátom két lépést hátrált és kimeresztett szemmel, tetőtől talpig végigmért. — Ide figyelj — mondta, végül —, mondd meg nekem, mi történt veled, amióta Marianne elutazott. Azelőtt sohasem voltál ilyen. Sohasem kellett hosz- szasan könyörögni neked, hogy leülj kártyázni, és sohasem ellenkeztél, amikor biliárdparti- ra hívtalak. Most ped;g teljesen érthetetlenül viselkedsz. Térj magadhoz, végre, és gyerünk, — Nem lehet — feleltem. — Levelet kell írnom. Roppantul fontos, hogy húsz óra tizenöt percig bedobjam a postaládába. — De miért? Áruld el végre. Megígérem, hogy néma leszek, mint a sír. Sarokba szorított, és nem volt más választásom, mint hogy megmondjam az igazat. — Hát, egyszóval — düny- nyögtem —, az úgy volt... hogy mielőtt a feleségem elutazott, kijelentette, hogyha nem írok neki minden nap, akkor azonnal hazajön! GELLERT GYÖRGY fordítása Állt a mosogatódézsa előtt, s mint mindennap, vigyázott, hogy bele ne bukjon a lébe. Ti zenöt éves koráig a tanyán dolgozott. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta volna a Földet, mégsem látott belőle mást, mint Nyerges-pusztát, Budapestet és egyszer a Balatont, 1958- ban, szakszervezeti beutalóval, v A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidámabb feleséget. A három gyereket azért fölnevelte, úgy-ahogy* egyedül. öt éve nyugdíjas. Most a Maca lányára főz, mos, takarít. Délutánonként labdákat varr egy szövetkezetnek. Éjjel nem tud aludni. Forog az ágyban, mint a búgőcsiga. — Eridj innen ... menjetek a szobába! — kiáltott az ikrekre, s fenyegető, csosszanó mozdulatot tett a lábával. Hamar abbahagyta, mert lüktetett a püffedt talpa. Dudus és Dódi nevetve hömpölyögtek kifelé. — A macskát is! — szólt utánuk szigorúan. — Azt a dögöt is vigyétek, ha már anyátok megtűri... A macskára fröccsentett a mosogatővízből. Az rávlcsorított, és kirohant. Az ajtó persze nyitva maradt. Huzat van, gondolta, a huzat árt nekem. De nem mozdult. Sikálta a lábas fenekét, csak úgy csikorgott a kefe. Maca megint moziba ment. Mozgó figurák. Mire jó? Ez a szutykos konyha. Kókadt petrezselyem, vízbe áztatva. A szomszédban megint leégett a hagymás rántás. Émelyítő, kibírhatatlan szagok. Ha nyitva van az ablak, megfullad az ember a bűztől. Ha meg becsukja, nincs levegő. És mennyi edény! A tűzhelyre pislogott. Tejes kávé. „De feltétlenül megegye, mama ...“ Mintha az olyan egyszerű volna. Valami mellékíze van, és a zsömle sem olyan, mint régen. A délutáni nap elérte az ablakot. Besütött egyenesen a déJokcsi Anna zsába. Így még undorítóbb. Ételmaradókok, zsíros mócsin- gok. A sarokban rongyok meg a tű. „Minek csinálja, mama ...?“ Valamit csak kell csinálni. Ha már nem jó sem a kávé, sem a túrós bukta. A tévé a legide- gesítőbb. Túl gyors a hang, a kép is összefolyik. Mit lehet ezen élvezni, ezen az egészen? Az unokák! Két vadember. Ez már betegség: most is nevetnek. Ennyit tudnak csak, hároméves korukra. Azért nekem is lehetne, gondolta sóváran, és belécsapta a szivacsot a mocskos lébe, nekem is lehetne egyszer egy szép délutánom. összekulcsolta göbös ujjait a dézsa fenekén. — Egy szép délutánt, Uram — mondta félhangosan, meggyőződés nélkül. „Maga folyton nyűgösködik. Azt sem tudja' már, mit akarhallotta Maca fölényes, ingerült hangját. „Egy szép délutánt. Nekem is kijár.“ „Magának semmi sem jó. Karácsonykor sír, szilveszterkor veszekszik. Nyáron melege van, télen az ízülete szaggat, tav^sz- szal a feje fáj, és ősszel mit tudom én...“ Talán nincsenek is szép délutánok. Boldog fiatalság. Derűs öregség. A könyvekben. „Könyvet nekem ne adjatok. Nem szeretem a hülyeségeket.“ Végzett a mosogatással. Megtörölte a kezét a konyharuhában. Gyanakodva a kávé fölé hajolt. — Ha ez a dög megint belelefetyelt ... egyszer úgyis agyonütöm. Tizenkét tányér ragyogott egymáson. Fogta őket, emelte a legfelső polcra. Akkor a két karján végigfutottak a láthatatlan kések, átvágták az izmokat. Egy pillanatig még tartotta a fehér tányérokat maga előtt, mint az ostyát úrfelmutatáskor, azután kinyíltak az ujjai. Az óriás csörömpölésben, a bal füle mellett, ferdén, fejébe hasított a szokott fejszecsapás. Csak egy kicsivel .erősebben, mint máskor. De elmúlt. Ő meg állt a cseréphalom között. — No — motyogta. — No- no . Nem tudta, mi ez. Mintha kiment volna az ajtón, és letett volna odakünn valamit. Hitetlenül oldalt lebbentette a kezét, félkörben forgatta a fejét. Majd a bordáihoz kapott, nyomkodta őket a hüvelykujjával. Nincs többé fájdalom. Az asztallap műanyag burkolata hirtelen harsogó kéken megfényesedett. Tágra nyitotta szemét. A sárga sugarakat nézte, a rubinpiros mázat az edények oldalán. A zöld üvegpoharakat, szivárványcsíkkal a hasukon. Az aranybama fényben remegő ajtóküszöböt. A cukortartóban a millió kristályszemet. Ilyet még sohasem látott. Miféle színek? Miféle világ? Átlépett a cserepeken. Óvatosan tette egymás mellé a lábát, de mintha vajra lépett volna, lágy volt a kő a talpa alatt A szekrényhez ment, tört a cipóból. A székhez vitte, leült. A falatot a szájába tette. Micsoda ízek! Külön-külön érezte: ez a só, ez meg a búza ... Ivott egy korty vizet, izgatottan, az üvegpohárból. Érdekes. A víznek is van illata, gondolta, s ezen elcsodálkozott. Babrált a petrezselyemmel. És milyen friss ez a petrezselyem. Milyen tiszta növény .. Ujjait a napfénybe tartotta, jeleket húzott. — Hihetetlen. Nagyszerű — suttogta, mintha fölfedezett volna valami rendkívülit. A nyitott ablakon besurrant a macska. De nem a régi. Nem a gyűlölt tejivó. Feketß, lüktető életdarab. S ahogy elhullámzott mellette, meleg áramot sugárzott. Enyhén szédült. Úgyis olyan puha a kő, lefeküdt rá. A macska melléje állt, nézte, vibráló karikákkal a szemében. Igazi szép délután, gondolta elégedetten, s mosolygott. Hagyma- és jácintszag borult az arca fölé. Élvezettel beszívta. Szúrta a koponyáját a színek káprázatos ragyogása, ezért félig leeresztette a pilláit. De azért látta még őket együtt, békésen remegve a fényben: a macskát, a petrezselymet és az üvegpoharat. Hallotta a nevetést is. Milyen édesen nevetnek! Nevetett ő is, ugyanúgy. Azután kellemes sötétség jött, és két egyre növekvő tűzkarika. Ámulva figyelte csukott szemhéja mögött. A karikák egymásba akaszkodtak, majd rángatták őket jobbra-bal- ra, hogy finoman belerendült a teste. De ez is megoldódott. Egyszerre — mint a bűvészkarikák — egy lehelet, és szétváltak puhán, zajtalanul. Lehet, hogy még látott utána valamit. Az ikrek — amíg anyjuk haza nem jött — hintáztak a kilincsen. Racskó Zoltán illusztrációja
