Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-24 / 39. szám
Ml AZ A CSMl? — Hogy micsoda mi? — A CS-M-f. — ... ? — Szabad a gazda? — Hát... — Hátnak hasa is van; vagyis hogy eleje. Kezdjük ott. A Cs annyi, mint csehszlovákiai; az M mint magyar; az í mint...? — Fogalmam sincs. — Szokott ön olvasni? — Természetesen. — Sporthíreket? Tévéműsort? — De... — Apróhirdetést? — Kérem, én ... — Könyvet? Könyvet: egybekötött vagy -fűzött, lapozható ívekből álló, puha vagy kemény fedéllel ellátott nyomtatott írásművet? — Kérem, kérem! Tudom én jól: madarat tolláról, embert könyvtáráról. Könyv nélkül élni sem tudnék. — Ahogy a könyv sem ön nélkül. Mert ember nélkül a könyv: test nélküli lélek. S fordítva: Könyv nélkül az ember, mint a jő öreg Cicero mondotta volt: „test lélek nélkül.“ — S ez a lélek a lelkek közösségéhez kapcsolja az esendő egy-szál egyént. Az emberiséghez. Meg az anyanyelvhez. — Egyetértünk. Hiszen a kultúra szociológiája szerint a közösséghez tartozás tudata végső soron annyit jelent, hogy ... — ... hogy az egyén belső szükségét érzi ama kultúra befogadásának, melyet a maga közössége hoz létre, sajátos kifejezőjeként s alakítójaként egy sajátos „mi“-tudatnak és életérzésnek. Ezekután nem hiszem, hogy különösebben meglepné: figyelek a csehszlovákiai magyar irodalomra is. — Figyeljen hát a CSMl-re is. — Elárulná végre, írni fán temm ez a CSMl? — A Madách Könyvkiadó „fáján“. A rejtélyes betűszón ugyanis a Csehszlovákiai Magyar írók sorozat köte tei értendők. — Mi a sorozat célja? — Az egyik az, hogy megteremtse a tájainkon mindeddig fehér hollónak számító második kiadások lehetősé gét, s az irodalmunk korábbi szaka szában létrejött értékeket hozzáférhetővé tegye olvasói közvéleményünk fiatalabb nemzedékei számára. Hiszen az érték az irodalomban is azáltal társadalmiasul, hogy újra és újra felmutatják, forgalomba hozzák, megmérettetik, megítéltetik; hogy esztétikai viszonylatrendszerbe helyezik, s ily módon be- és elfogadtatják. — Ezt tehát a CSMÍ-nek az egyik célja. S a másik? — A csehszlovákiai magyar irodalom a maga hat évtizedes létében: el képesztően vegy.es értékű művek ősz szessége. Egymásra hordott irodalom és iroda-lom. „Borzasztó, milyen agresszív egy falusi magyar költő. Az olyan nagy ember, s úgy meg van győződve fontosságáról, hogy nem le hét vele bírni. (...) Hát mégha egy kicsit nagyobb koncepciójú lelkek volnának“ — írta alkotóinkról 1926 ban Móricz Zsigmond. — Hát mégha...! „De oly kicsik, mint a füvecs- ke, az út szélén, s oly porosak.“ — A nagyra növéshez persze kedvező időjárás meg jó talajviszonyok is kellenek. S irodalmunkban az erdélyinél sokkalta halványabb, kezdetlege sebb regionális írásbeliség mint „hagyomány“ meg az „semmiből indulás“ értékeket összemosó tudati rövidzárlatai, a folytonosságmegszakadá sok, a kritikai élet tisztázatlan szempontjai nem tették lehetővé, hogy bizonyos irányzatok kiforrjanak, s vitathatatlan értékű <észtétikai normák kristályosodjanak ki. — Így van. S a látlelethez hadd tegyem még hozzá, hogy irodalmunkban mindig is túltengett a publiciszti- kusság, a történelmi-társadalmi tapasztalatok kimondásakor a hogyan kérdése rendszerint jóval kisebb mértékben esett latba, mint a téma meg a mondanivaló. íróink — minden bizonnyal az említett folytonosságmegszakadások következményeit el lensúlyozandó — nem az esztétikumot, hanem az etikumot emelték rangra. — Az irodalmibb irodalom kialaku lását bizonyára az is fékezi, hogy író társadalmunkban kicsi, nagyon kicsi a kiválasztódás lehetősége. Pályakezdő íróink mezőnyét nézve: a tíz ujjamat igénybe se kell vennem, hogy előszámláljam, kik az igazán tehetségesek. A fiatal magyarországi írókat tömörítő József Attila Körnek viszont több, mint százhúsz tagja van ... — Ugyanez a helyzet a „felnőtt“ írók tekintetében. A romániai magyar írók repertóriuma — A HÉT 1978-as évkönyvében — mintegy száznegyven írószövetségi tagot sorol föl; a Szlovákiai írók Szövetség Magyar Szekciójának taglétszáma ugyanakkor jó, ha harminc körül mozog... Az irodalom persze nem mérhető csak számokkal, s úgy vélem, az említett körülmények között — és ellenére! — születtek nálunk olyan művek is, amelyek a Móricz Zsigmond által említett „kicsi és poros füvecske“ fölé magasodtak. — Ezek szerint — ha jól értem — a CSMl-nek nem egyszerűen az újra-- kiadások lehetőségének a megteremtése a célja. Hanem az értékkiválasztás. — Pontosan. Irodalmunknak azokat az alkotásait szándékozik felölelni a sorozat, amelyek megfelelnek a mai — - a korábbinál nyilván fejlettebb, igényesebb, szigorúbb — irodalomkritikai és esztétikai eszményeinknek. — Kásahegyből bányásszuk elő a mazsolát. Szerényebben: az édesebb cukorszemeket. S a válogatással iro dalomtörténeti múltunkat igyekszünk tisztábbá tenni. — Azt is. Is, mondom, mert úgy vélem, hogy a CSMl-nek vissza kellene hatnia irodalmunk jelenére meg jövőbeli alakulására is. Azza/1, hogy a sorozat irodalmunk eddigi legjobb műveit mutatja fel, -kimondatlanul is igényt fogalmaz, mérceemelést sürget, sugallván: ennél az esztétikai standardnál alább már nem adhatjuk, a léc 'a jövőben csakis magasabbra helyezhető. — Az alig-irodalomból kiemelkedő, szolid esztétikai színvonalú művek sorozatba foglalása jó elrugaszkodási lehetőséget teremthet igazán elhivatott íróinknak ahhoz, hogy tartalmi-eszmei és formai-esztétikai vonatkozásban egyaránt magias szintű, $tílusmá- sodlagosságoktól mentes, vitathatatlan értékű műveket — remekeket — hozzanak létre... A sorozat elveit és céljait most már tisztán látom. Egy gyakorlatibb kérdés: hány kötetből áll majd a sorozat? — Húsz, húszegynéhány kötetbe, úgy vélem, bőven beleférhet hat évtized csehszlovákiai magyar irodalmának: szépprózájának, esszé- és közírásának a java. Mindaz, ami eszmeileg ma is időszerű, ami erkölcsileg továbbgondolható, s ami megmutatja — az önmagunkhoz való hűség jegyében —. hogy honnan jövünk, hol tartunk, s hogy milyen holnapot áhít — íróink szavai által — a sorsformáló értelem. — A húsz, húsz-egynéhány kötet gazdája megbízható és pontos képet alkothat irodalmunk múltjának-jele- nének azokról a műveiről, amelyek egy viszonylag szolid értékbörzén -már jegyezhetők. A CSMl-nek ezért el kell jutnia, mégpedig föltétlenül, a községi és az iskolai könyvtárakba is. Főleg az utóbbiakba. Hiszen a csehszlovákiai magyar irodalomnak az oktatásban meglehetősen mostoha sors jut, jóllehet tájainkon éppen az irodalom hatte és .teszi a legtöbbet a nemzetiségi önismeret dolgában. Oktatása ha nem is orvosolhatná, de enyhíthetné a bajt, melynek neve a hazai magyar társadalomtudományok fejletlensége s egy nemzetiségtörténeti kézikönyv megíratlansága. — Egy kultúrszociológiai fölmérésből tudjuk: a szlovákiai magyar iro4 dalmat a megkérdezetteknek csupán 48 százaléka olvassa, ismeri több vagy egy mű alapján. A magyar (ország-U alkotások befogadóinak részaránya viszont több, mint 80 százalék. Az irodalmunktól nem érintett 30 százalék vajon nem szorul rá arra, hogy a magáévá tegye — önmagát erősítendő — azt az erkölcsi magatartást, amely Fábryról, a Sarlóból, a történelmi sorsfordulataink szövevényét bogozó „szlovákiai magyar“ regényekből sugárzik? — A kérdésben ott a felelet is. Olvasni kell hát. Mások irodalmát: ne legyünk belterjesek. A magunkét: ne legyünk önmagunktól alidegenedet- tek. önmagunktól elbitangoltak. S hogy ne legyünk — ne lehessünk! — Cicero embere: „test lélek nélkül.“ Beszélgetőtársam úgy tűnt el — a könyvesbolt felé! —, hogy címeket már nem volt érkezésem a figyelmébe ajánlani. Hadd tegyem meg utólag. A CSMl sorozat eddig megjelent kötetei: Szabó Béla A menyasszony — A család kedvence; Ordódy Katalin Az idegen — A keskenyebb út (két- két regény egy-egy kötetben). Előkészületben: Duba Gyula Szabadesés — Vajúdó parasztvilág (regény meg irodalmi szociográfia); Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz. ZALABAI ZSIGMOND Pablo Neruda versei* Talpon egy életen át A gyermek lóba még nem tudja, hogy láb, lepke vagy alma szeretne-e lenni. De később az üvegszilánkok, szikladarabkák, utcák, lépcsők és az országutak durva göröngyei bebizonyították a talpnak, hogy alkalmatlan a repülésre, nem lehet belőle ágon csüngő kerek gyümölcs. A gyermek lába akkor legyőzetett, elbukott a harcban foglyul esett és arra ítélték, hogy ezentúl cipőben éljen. Lassan a sötétben a maga módján ismerkedett a világgal, a másik lábbal soha nem találkozva vakon matatta az életet. Azok a lágy, kristályos tijjfürtök megkeményedtek színehagyott anyaggá, durva csáppá formátlanodtak és a kicsiny, gyermeki szirmok szétlapultak, félkaréjuk megbomlott szempár nélküli hüllőkké, háromszögletes fejű, piócákká vedlettek. Aztán elnémultak, beborították őket a halál parányi tűzhányói, elviselhetetlen kövületei. Am a vak taposott tovább, szünet nélkül, megállós nélkül, múltak az órák egyik láb, másik láb, ez férfiemberé, amaz asszonyé, felfele, lefele a réten át, lenn a bányában, üzletekben és minisztériumokban hátra, le és előre, a láb együtt robotolt a cipővel, s alig volt ideje csupaszon pihennie szerelemben, álomban, ment, gyalogoltak míg az ember teljes egészében meg nem állott. Aztán a földbe került, mit sem sejtve, mert ott minden, minden sötét és nem tudta meg soha, hogy megszűnt láb-léte s hogy azért földeiték-e el, hogy szárnyra keljen, vagy almává lényegüljön át. Pont Nincs tágabb tér, mint a fájdalom, végtelenebb űr, mint az, amely vérzik. Csak ennyit Az igazság pártját fogtam mindig: a fény állandósuljon a földön Egyszerű akartam lenni, mint a kenyér a küzdelemben megálltam a helyem. Itt vagyok, velem, amit szerettem, a magány, melyet elveszítettem: de a kő alatt én nem pihenek. Némaságomban munkás a tenger. VÉGH ZSOLDOS PÉTER fordításai * Öt évvel ezelőtt halt meg Pablo Neruda chilei költő, a huszadik századi latin-amerikai irodalom egyik legkiválóbb képviselőié. 1978. IX. 24. N in 14
