Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-24 / 39. szám
UJSZO < 197 8. IX. 24. Klasszikus drámák a tévé „színpadán" A Televízia című szlovák hetilap 36. számában Viera Miku- lásová-Skridlová egy új, értékesnek és élvezetesnek ígérkező sorozat indulásáról számol be, nevezetesen: A világ drámairodalma a képernyőn című két- havonként jelentkező műsorról. A műsor azzal a szándékkal készül, hogy megismertesse a nézőket a világ drámairodalmának kétezeréves történetével. Az alkotók egy-egy korszak alapvető, legjellemzőbb színművének bemutatásával kívánják szórakoztatni, művelni a közönséget. Nem egy darabnak ebben a sorozatban lesz az első szlovákiai bemutatója. Vonatkozik ez például Szophoklész Elektrájára. A nagy görög filozófusnak és drámaírónak eddig csupán egyetlen darabját, az Antigonét ismeri a közönség. Igényes és felelősségteljes munkát vállaltunk — írja a cikk szerzője —, de azzal a tudattal kezdjük el, hogy a nagy eszmék és mély érzések a fejlett szocialista ember világának elvitathatatlan tartozékai. Ibr) Mesemonológ Münchhausenből tévéfilm lett, De tilos volt gyerekeknek. Képernyőre került, mint egy Esti mese felnőtteknek. A srácok most várják, hogy a Tévé igazságot tegyen. És a Cicavízióban Casanova-kaland legyen. HIDVÉGHY FERENC KAMERAKŰZELBEN A KÉPERNYŐ SZÍNHAZA Kellér Dezső Örök színház című, csattanó poénű humoreszkjében olyan akciókat elevenít fel, amelyekkel kivágta magát a film és a televízió okozta megrázkódtatásból. Való igaz, hogy mindkét találmány megjelenése után ijedten kap- ták fel fejüket a színháziak, elsöprő erejű konkurrenst vélve bennük. A kedélyek azonban mindannyiszor lecsillapodtak, mivel hamarosan kiderült, hogy egészen új, a színháztól legalább annyira különböző, mint hozzá hasonlító eszközről, művészetről van szó. Míg a színházban a néző meghatározott, rögzített helyről követi az előadást, addig a kamera különleges, állandóan mozgó „nézővé“ lép elő, a színpadkép alkotótársa. A néző számára új dimenziót nyit meg, mivel a moziban ülők azt látják, amit a kamera lát, amit az operatőr láttatni akar, olyan szögből s oly technikával fényképezve, hogy a néző a színháztól merőben eltérő, új esztétikai élményben részesüljön. Való igaz, hogy nemcsak a színházak, de a filmesek is megkongatták a vészharangot a televízió elterjedését látva, rövid ideig azt hitték, nekik is befellegzett. Hamarosan rájöttek azonban a kettő közötti lényeges különbségre, ami a filmvászon és a képernyő méretei közötti különbségből adódik. A filmvászon méretei előtt a néző szinte eltörpül, így az ügyesen fényképezett és jó színes technikával készült filmek olyan élményt nyújtanak, amit a néző semmiképp sem érezhet, élhet át egyazon film megtekintésénél a képernyőn. Erre az időszakra tehető a szélesvásznú (cinemascope), majd a pa- noramatikus filmek megjelenése, amelyek ezt az élményt még csak fokozták. Ezt a felismerést hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyta a televízió, gyakran szerepeltetve műsorán olyan filmeket, amelyek meggyőző ereje a képernyő kis méretein elsikkadt, szegényes élményben részesítve a nézőt. A televíziós alkotók első fontos felismerése épp áz volt, hogy a felvételtechnikának alkalmazkodnia kell a képernyő méreteihez: a mozifilmhez viszonyítva szokatlanul sok részképet (de- tailtj, apró rezdülést kell a filmbe fényképezni, különösen a kéz és arc apró rezdüléseinek kiaknázásával sajátos atmosz- férájú műfajt lehet teremteni. Az új műfajt választó alkotóknak meglehetősen göröngyös utat kellett bejárniuk; mivel az első televíziós felvevőcsövek érzéketlenek voltak, a világosítók olyan fényfürdőben részesítették a színészeket, ami még a leghidegebb télben is trópusi hőséget varázsolt a stúdióba. Ebben az igazi hőskorban bizony már a fény- és hőzuhatag elviselése is komoly teljesítménynek számított, nem beszélve, hogy a szerepet még hitelesen is el kellett játszani. Az idő múlásával és a technika fejlődésével sikerült ezeket a problémákat megoldani, azonban a tévések bizonyos kifejezőeszközök miatt még most is irigylik filmes kollégáikat. A játékfilm egyik fontos jellemzője a kép fényességének, az árnyalatok közötti kontrasztkülönbségnek és a színszűrőknek (színkeverésnek) művészi kifejezőeszközként való használata. A játékfilm legfontosabb hatáskeltő eszközei közé tartozik a kép fényességének, az árnyalatok közötti kontrasztkülönbségnek és a színszűrőknek az alkalmazása. Mindhárom kifejezőeszköz művészi célokat szolgál, változásuk hangulati jellegű, a nézőben érzéseket indukál. Sötét tónusú képsorok szomorúságot, pesszimizmust, világosak jókedvet, optimizmust sugallhatnak, a színösszetétel megváltoztatásával a naturalista ábrázolásmódtól a groteszken át az abszurdig minden kifejezhető. Mindezek a kifejezőeszközök a televíziós gyakorlatban csak nagyon korlátozott mértékben használhatók, mivel a néző a kép fényességét, kontrasztját, színes készülékeken a színkeverést is saját ízlése szerint állíthatja be; ha a rendezői, vagy operatőri szándékkal a megszokottól eltérő módon készített jelenet nem nyeri meg a tetszését, készülékén azt szabadon árnyalhatja. Persze, a televízió is rendelkezik néhány olyan lehetőséggel, amit a film csak nagy anyagi ráfordítással, tehát ritkán engedhet meg magának. Az egyik ilyen módszer a háttérbekeveréssel készített tv-já- tékok, amit a televízióban, gombnyomásra áramkörök végeznek el, míg a film esetében ez csak bonyolult laboratóriumi eljárással lehetséges. Ezt főként a tudományos-fantasztikus (sci-fi) felvételeknél lehet kihasználni. Az ezzel a technikával készített tv-játékok nagy része eddig ugyan vitatható eredményt hozott, mivel a gyakorlott néző gyorsan felismerte, hogy a szereplők csak szappanhabban fulladoznak, vagy hogy apró gyöngyök között bukdácsolnak, igy a trükk bumerángnak bizonyult: a tragikus groteszkké, a szereplők megjátszott erőfeszítése nevetségessé vált, .a feszültséggel teli jelenetek unalmasnak hatottak, a film elvesztette hitelét. A megfelelő eljárások kidolgozása azonban csak idő kérdése. Sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek abban a tényben, hogy a tv-felvételek több kamerával készülnek. Mozifilm forgatásánál csak a rendkívül költséges vagy veszélyes jeleneteket filmezik több kamerával, a mindennapi gyakorlatban csak egy kamerával forgatnak. Ezzel szemben a tv-játék négy (ritkábban több) kamerával készül, ami lehetővé teszi a játék megszakítása nélküli gyakori vágásokat, tehát egy sajátos atmoszféra megteremtését a képernyőn. A színház és a mozi már régóta nem retteg a televízió konkurenciájától, mivel a tv önálló arculatának kialakulásával minden kétséget kizáróan bebizonyosodott annak mássága. Sőt, a televíziót egyre inkább szövetségesnek tekintik, s nemcsak hogy nem emelnek egy-egy film vetítése, vagy színházi közvetítés sugárzása ellen kifogást, hanem a legtöbb esetben nagyszerű reklámnak is tekintik a képernyőn való bemutatást a filmforgalmazó vállalatok és a színházak. —oe— ■■■■■ HBIHMnBMH AZÉRT OLVASTUK Elalvás előtt szoktam olvasni, az ágyban. Másfél évtizeddel ezelőtt még gyakran lehetett hallani ilyen vagy ehhez hasonló mondatokat. Manapság megritkultak az efféle megnyilatkozások. Napi tevékenységünk rendszerében jelentős változásokat okozott a televízió, következésképpen életünk mind több napjából szorul ki a könyv is, már elalvás előtt se nagyon olvasunk, hiszen — úgy érezzük — a tévétől, főként, ha jó, érté kés volt a műsor, megkaptuk a szükséges szellemi táplálékot, mely után már nem kívánunk mást, csak az ágyat. A család többi tagjával olykor-olykor váltunk néhány szót a műsorról, aztán elalszunk. A könyvbe persze, melyet azért vettünk meg, mert nagyon szeretnénk elolvasni, aznap bele se lapoztunk. Még szerencse, hogy, egyebek között, van egy rendkívül jő tulajdonsága: tud várni. Holnapig, egy hétig, egy évig ... Közben a könyvesbolt kirakatában megint meglátunk egy könyvet, megvásároljuk, mert nagyon szeretnénk azt is elolvasni. Így szaporodnak és várnak a könyvek, polcokon, éjjeliszekrényeken. Várják, hogy végre megszellőztessük őket. Időnként biztató tekintettel fordulunk feléjük, biztatjuk magunkat is: olvasnod kellene, barátom, ha modern ember akarsz maradni, ha nem akarsz lemaradni, ha azt akarod, hogy évekigN csiszolt anyanyelved is megőrizze fényét. Mert — tudod te is — a tévé nem pótolhatja a könyvet, legföljebb kiegészítheti, benned. Valamit azért, a könyvekkel kapcsolatban, meg kell köszönnünk a tévének. Azt, hogy egy-egy irodalmi mű adaptálásával-bemutatásával fölhívja figyelmünket a könyvre, melyből a film, tévéjáték vagy összeállítás készült. És ezeket a könyveket, számos példával bizonyíthatnánk, azért elolvassuk. (bodnár) Nick Nolte a Gazdag ember — szegény ember című filmsorozat Tom szerepében A magyarországi Rádió- és Televízió újság 36. számában olvastuk, hogy: Robert Thomas Szegény Dániel című bűnügyi játékának tévéváltozatát — a tizennégy évvel ezelőtti vígszínházi bemutatóhoz hasonlóan — Várkonyi Zoltán rendezi. A nagyenyedi két fűzfa című kuruc-labanc korban játszódó Jókai-kisregény felvételét Bán Róbert irányítja. Lázár Ervin költői mesevilágának népszerű figuráit kelti életre A kisfiú és az oroszlán című tévéfilm, Katkics Ilona rendezésében. Tamási Áron Hullámzó vőlegény című színművének tévéváltozata egy mátkaság szomor- kás-vidám története. Rendező: Tompa Miklós. Nevezetes századeleji karrier-regény Gábor Andor Doktor Senki című írása. Tévéváltozatát Málnay Levente, rögzíti filmszalagra. Fehér György a Bajazzók című Leoncavallo-operát rendezi képernyőre. Bolgár szerző, fordán Radicskov Január című poémáját rendezi Mam- cserov Frigyes. Szereplői egy hóba fulladó hegyi falu lakói. Tóth Benedek Nincs Visszaút című díjnyertes kisregényéből — egy átalakuló közösség konfliktusának történetéből — Hajdufy Miklós forgat filmet. ESHMUflSHIHHHHHHHHBMfiflBHHH Miért ítélték el Székratészt, Próba közben — a képen Drahota Andrea, Mihályfi Imre rendező és Kállai Ferenc, a főszereplő Az egyetlen, amit biztosan tudok: semmit sem tudok biztosan, mondja Edvard Radzinszkif szovjet drámaíró darabjának főhőse, Szókratész, az agg filozófus. Azzal azonban tisztában van, hogy napjai a sző szoros értelmében meg vannak számlálva. Athéni tanítványai, zsarnokok és gyávák, igaz és vélt barátai, ellenségei fogtak össze ellene, hogy kezébe adhassák a méregpoharat. A Beszélgetések Szókratésszel című tévéjáték cselekménye egy lakomán játszódik, ahol már az első percekben kiderül: Szókratésznek meg kell halnia. Bevádolták, mert felbujtotta az ifjúságot. Melétosz, az athéni városatya ezekkel a szavakkal lép fel ellene: „Vádolom Szókratészt, mert nem hisz azokban az istenekben, akikben a város hisz... Vádolom őt, mert megrontotta az ifjúságot. Méltó büntetése: a halál!“ A hetvenéves görög bölcs védőbeszéde ezek után már hiábavaló. A büntetést nem tudja elkerülni, magatartásából mégis látni lehet: szinte az utolsó percig nyitott a változó világ jelenségei iránt. Radzinszkij műve nem más, mint a dogmaszületés és az igazságkeresés drámája — ma is érvényes emberi mondanivalóval. Szókratész feleségét, Xanthlppét Drahota Andrea kelti életre. — Milyennek látja ezt a több mint két évezrede holt asszonyt? — Érdekes figura. Fiatalon és szegényen lett Szókratész felesége, nyilván szerette öt. A nagy korkülönbségen kívül még nagyobb’ szellemi távolság választotta el őket egymástól. Xanthippé ellentmondásos nőalak. Ha nem is értette, ösztönével mégis megérezte Szókratész hatalmasságát. Ennek ellenére házsártos, nagyszájú, vad teremtés. Három fia van, a legidősebb tizenöt éves. Gürcöl rájuk, mindent megtesz értük. Amikor Szókratészt halálra ítélik, megváltozik viselkedése. „Ha elveszted a pert, kizárlak a házból“ — mondja Szókratésznek, persze, mindketten tudják, a kétségbeesés hozza ki belőle az efféle fenyegetéseket. A nyílt tárgyaláson végérvényesen kiderül: Xanthippé mindenkinél jobban szerette Szókratészt. Amikor a nép halálra ítéli őt, szelíd báránnyá változik. A . börtönben volt egy szép jelenet, amikor Xanthippé minden bűnét bevallotta a férjének. Azt is elmondta, hogy fiatal korában, amikor egyedül volt, beleszeretett Pródikoszba, és a gyerekeinek is ő az apja, nem pedig Szókratész. S ekkor Pródi- kosz árulására is fény derül... Mihályfi Imre tévéjátékának főszerepét Kállai Ferenc alakítja, további szereplők: Benkő Gyula, Gera Zoltán, Tarján Györgyi, Benedek Miklós és Nagy Gábor. (g. szabó)
