Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-09-17 / 38. szám

a ugusztus utolsó napjaiban gyakran /j. megfordultam a filmgyárban. A hosszú, sötét folyosók kongtak az üres­ségtől, a műtermekben félig kész dísz­letek álltak, csak a laboratóriumban folyt komoly munka; filmtekercs lett a nyers celluloid-szalagból. Egy-két gyár­tásvezetővel összefutottam ugyan (sta­tisztákat kerestek a tömegjelenetekhez vagy a jelmez- és a díszlettervezővel próbálták elfogadtatni elképzelésüket!, de a forgatócsoportok többsége alig-alig mutatkozott a stúdióban. A külső felvé teleket csak esős napok szakították meg Olyankor aztán derűs történeteken szóra­kozott a forgatócsoport, hiszen a ko­moly, meghitt jelenetek nemegyszer vi­dám, csattanós sztorivá alakultak a szí­nészek félresikerült játéka miatt. Ezúttal viszont nem a filmeseket ke­restem fel, hanem Frantisek Dostált, a filmgyár igazgatójának tanácsadóját, hogy megtudjam, milyen filmek készül­nek ebben az évben a kolibai stúdióban, és melyek azok az alkotások, amelyekkel a közeli hónapokban már a mozinéző is találkozhat. Alfonz Bednárnak, a_ népszerű szlovák írónak több alkotása fllmszalagra került már. Stefan Uher érdemes művész is az gázvezeték építéséhez egy fiatalember, aki úgy érzi: neki is ott a helye. Főleg, ha a kedvese is ott dolgozik __ Ondrej és Veronika kapcsolatáról, összezörrené- séröl és kibéküléséről szól Otakar Krivá- nek filmje, a Közeli távolságok. Brigita Hausnerová és Julo VaSek színészi játéka ö regénye alapján rendezi a Barátok cí­mű filmjét. A napjainkban játszódó tra­gikomédia két fiatal lány magatartását és érzésvilágát tárja fel, miközben rámu­tat magánéletük jelentős mozzanataira. Milyen hosszú az út Kassától Volgo- grádíg? Hogyan juthat el az orenburgi H ollywood még mindig nem fogadja be Paul Ro- besont, a világhírű néger énekest, akire első­sorban haladó politikai nézetei, a Szovjetunió iránt érzett nyíltan vallott szimpátiája miatt haragszik. Ez derül ki abból a döntésből, melyet a minap hozott a Hollywoodi Kereskedelmi Kamara. Mr. William Hertz, a döntést hozó bizottság elnöke, az ülés után erősen cáfolta, hogy a bizottsági határozat Paul Ro­beson politikai nézetei miatt született volna. Robeson ügye a Filmszínészek Szövetsége és a Szí­nészek Jogvédő Egyesülete javaslatára került a Hol­lywoodi Kereskedelmi Kamara különbizottsága elé. Ez a szervezet és ez a bizottság létesítette ugyanis, a Hollywood Boulevard egyik szakaszán, azt az úgynevezett Művész Sétányt, amely az útburkolatba helyezett emléktáblákkal — és néhány, az út szélén felállított szoborral — emlékezik Hollywood egykori nagy színészeire, énekeseire, filmsztárjaira. A Művész Sétányon eddig háromszázhetvenhat név olvasható, közülük csak három fekete bőrű művészé. A javaslat felsorolja azokat a világsikerű filmeket, többek között a Jones császárt, a Sanders, a folyam urát, az Oszó színházat, A szabadság dalát, a Jerichót, a Salamon király bányái és másokat, valamint azokat a világsikerű színpadi szerepeket, mint például a Porgy és Bess Crownja, a Jones császár Jonesa, az HOLLYWOODNAK NEM 10 R00ES0N Othello címszerepe és mások, melyekkel Robeson nemzetközi hírnevét kivívta. Mindez azonban nem hatotta meg a Hollywoodi Kereskedelmi Kamara kü­lönbizottságának urait. Nem ez az egyetlen méltánytalanság, amely hosszú élete során a világhírű művésszel történt. 1950-ben elkobozták útlevelét, mert az Amerika-ellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság előtt nem volt hajlandó aláírni azt a nyilatkozatot, hogy nem tagja az Ame­rikai Kommunista Pártnak. Arra sem volt hajlandó magyarázatot adni, miért nevelteti fiát a Szovjetunió­ban. Útlevelét csak 1958-ban kaphatta vissza, ettől kezdve bár meg megfordult Amerikában, voltaképpen Angliában élt. Mint közismert, 1976 januárjában, hetvenhat éves korában halt meg. Mr. Hertz, aki többször megtagadta a döntés indo­kainak nyilvánosságra hozatalát, csak annyit mondott a tekintélyes amerikai szaklap a Variety munkatár­sainak: ,Jtem szabad dramatizálni a Robeson-ügyet. Emlékszem, Charles Chaplin nevét is javasolták a Mű­vész Sétány nagyjai közé, még 1956-ban, de a bizott­ság egyhangúlag elutasította. 1972-től kezdve mégis ott ragyog a halhatatlanok között. Miért ne történ­hetne ugyanez — talán nem is tizenhat évi várako­zással — Paul Robesonnal is?“ (times) Egy nyelven nevetünk- 1 Tizenöt éve köti össze al kotőtársi barátság az ötven­hat éves Emil Braginszki) forgatókönyvírót és az öt­venéves Eldar Rjazanov ren­dezőt. Főként vígjátékokkal lépnek a közönség elé. Egyik legnagyobb sikerű közös al­kotásuk az Autót loptam cí­mű filmkomédia, amelyben kiváló drámai színészekről — Innokenytij Szmoktunov- szkijról, Oleg Jefremovról, és másokról — derült ki: mennyivel jobb vígjátéki színészek a legtöbb komi­kusnál. A közönség szereti a Bra- ginszkij—Rjazanov kettős munkáit. Jellemző példa, hogy A sors iróniája című tfígjátékukat a televíziónak készítették, meg is jelent a film a képernyőn, kétszer; utána — a publikum, kíván­ságára — mozikban is be kellett mutatni. Kiderült: a televízió nemcsak vetélytár- sa lehet a filmművészetnek, j tianem szövetségese is. — Minden vígjátékunkban arra törekszünk — mondja j Emil Braginszkij —, hogy komoly problémákhoz nyúl- j junk, s a humor nyelvén mondjuk el. Számunkra a j humor a közönséggel való párbeszéd eszköze. Meggyő­ződésünk, hogy a nevetés a l legrövidebb út az emberek í szívéhez. A humor nem is- ' mer országhatárokat. Chap- \ lin filmjeit az egész világ ‘ megérti, az olasz Alberto f : Sordit éppúgy szeretik a \ Szovjetunióban, mint Olasz­országban. Az emberek sok i nyelven beszélnek, de egy- | formán nevetnek. Minket t Rjazanovval megörvendezte- ; tett a hír, hogy Autót lop- : tam című filmvígjátékunkat milyen sikerrel játszották Ja­pánban ... ; Emil Braginszkij és Eldar Rjazanov új filtnvígjátéka, a Hivatali regény táblás háza­kat vonz Szovjetunió-szerte. (ekrj I * • minden bizonnyal sok fiatal nézőt vonz majd a moziba. Fiatalok a hősei Ján Lackó filmjének is. A Lány a tóparton című lírai történet két testvér felnőtté érését ábrázolja. Va­lit, az ide-oda csapódó tizenhat éves ka­maszlányt a brnói Michaela Dudová ala­kítja, örökösen aggódó öccsét pedig Ri­chard Stanke. BEFEJEZTÉK A hazai történelmi-politikai témájú fil­mek sorát két alkotás gazdagítja. Az első a közelmúltban elhunyt Vladimír Bahna nemzeti művész és Zoro Záhon filmje, a Költemény a becsületről. A mű cselek­ménye röviddel a felszabadulás után ját­szódik, amikor a politikai események középpontjában Klement Gottwald, Karol Smidke és Laco Novomesky állt. A film főszerepeit Ctibor Filőík, Jirí Pleskot, Miroslav Zounar és Leopold Haveri ala­kítják. Aranyidők. Csalóka filmcím ... Peter Kováőik forgatókönyvének lapjain ugyan­is a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményei, félelemmel, rettegéssel teli napjai ele­venednek meg, Jan Vlasák, Milka Zim- ková és Viliam Polónyi főszereplésével. Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó síző legyen? Elég hozzá síléc és hótakaró? Ha igen, csak rövid ideig. Erős akarat, bátorság és kitartás nélkül az ember nem sokra megy ... Ilyen és ehhez ha­sonló kérdésekkel foglalkozik a Talpuk alatt a hó rendezője, Ivan Hústava. A főszerepeket Michal Docolomansky, Da­niela Koláfová és Ivan Rajniak játsszák. Dusán Tranéik filmjéről, A győztesről írtunk már a forgatás idején. A két kiöre­gedett ökölvívó sorsa azóta a vágó ke­zében van, ezt követi az utószinkron — és a bemutató. ELŐKÉSZÜLETBEN További négy film forgatását még nem kezdték meg, hiszen a szerepeket sem osztották ki. A Kalapácsütések a kapi­talista társadalmi rendszer valós arcu­latát tárja majd elénk, a Levelibéka 1947 őszének drámai eseményeit ábrá­zolja Szlovákiában, a Testre szabott játék egy jégkorongozó életszemléle­tére mutat rá, a Jozef Matús háza pedig a nagyobb felelősségtudatot próbálja fel­kelteni napjaink emberében. G. SZABÓ LÁSZLÓ FORGATJÁK 1978. [X. 17. Brigita Hausnerová és Julo Va- Sek a Közeli távolságok fősze­repében Jelenet az Aranyidők című filmből; a képen Jan Vlasák ás Mil­ka Zlmková (M. Kordoé felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom