Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-17 / 38. szám
k P ataky Gyulához az utóbbi időben gyakran látogattak az újságírók. A Hraniőná pri Hornáde-i földművesszövetkezetek ötvenhat éves főagronómusa ezt nem vette nagyon szívesen, mert nem szereti, ha ő áll a figyelem középpontjában. — Mondtam az elnöknek, hogy ne javasoljanak kitüntetésre. A munkámat igyekszem becsületesen végezni, és ennyi az egész! Szövetkezetünk jó eredményei egyedül annak köszönhetőek, hogy olyan dolgozóink vannak, akik nem félnek a munkától — mondja Pataky Gyula, s látom az arcán — még mindig nem szokta meg a gondolatot, hogy Nitrán az „Építésben szerzet érdemekért“ állami kitüntetés tulajdonosa lett. Palencsár József, a szövetkezet elnöke érzi, hogy most kell megszólalnia: * — A lényeg az, hogy Pataky Gyula mestere a szakmának. Mindig tudja, hogy mit kell megadni a földnek és nem kapkodja el a dolgokat. Azt meg le sem tagadhatja, hogy állandó javítószándék él benne. Érveket keresek ahhoz, hogy meggyőzzem, nem reklámot akarok neki csinálni. Annak az embernek az életét, gondolkodását akarom megrajzolni, akit Kelet-Szlovákiában sokan ismernek és jó szakembernek tartanak. Mielőtt azonban gondolataimat szavakba önteném, megelőz a mondatával: — Az az igazság, hogy a többi szövetkezethez viszonyítva nem rosszak az eredményeink, de mi, akik Itt vagyunk néhányan — látjuk, hogy sakkal jobb is lehetne. Ehhez pedig az kellene, hogy mindenki szívvel-lélek- kel dolgozzon. A 'szövetkezet irodaházának tanácstermébe nyitunk be. Itt folytatjuk a beszélgetést. Először is la becsületességről esik'szó. — Hát, igen! Sós Pál, a migléci iskola egykori tanítója volt az, aki a becsületes életmód fontosságát belém ültette — mondja Pataky Gyula, majd így folytatja —, de nemcsak belém! Ha körülnézünk itt a szövetkezetben, „keze nyoma“ más embereken is észrevehető. Itt van például Molnár Gyula, a csoportvezetőnk, vagy Pataky Pál, aki a Petőfi-partizánbrigád tagja volt és még sokan mások. Nem mindegy az, hogy az ember hogyan éli le az életét. Én felszabadultan, hittel tudom végezni a munkámat és állítom, hogy közösségben jő dolgozni. Korán, még gyermekkoromban hozzászoktam a mezei munkához. Volt egy tíz évvel idősebb bátyám. Megnősült, elment a háztól, úgyhogy a gyeplőt és az eke szarvát nekem igen korán meg kellett markolnom. A tanító mondta apámnak, hogy taníttasson tovább, de ő erről hallani sem akart. így a mai napig is nyolc általánosom van, meg az a mezőgazdasági tanfolyam, amit 1939—40-ben végeztem. raktáros. A raktárosnak akkor nem volt mindig egész napos elfoglaltsága, s én ezért sokszor kimentem a mezőre, és ha valamilyen probléma volt a földi munkák végzésében, igyekeztem segíteni. A szövetkezet vezetői s a tagok látták, hogy értek a növénytermesztéshez, ezért az év végi zárszámadáskor megválasztottak agA FŐAGRONÓMUS Mindig az ember a legfontosabb — vallja Pataky Gyula (F. Nagy felvétele) — Ügy tudom, a szövetkezet megalakulása óta vezető szerepet tölt be. — Ez így nem igaz. Először kocsis voltam, de tüdővérzést kaptam. A Tátrába kerültem gyógykezelésre. Mikor hazajöttem, igyekeztek köny- nyebb munkával megbízni. Így lettem ronómusnak. Tulajdonképpen 26 éve vagyok növénytermesztő. Szocialista mezőgazdaságunk csak az utóbbi két évtized alatt is igen sokat változott, nagy fejlődésen ment keresztül. Vezető funkcióban csak azok tudtak mindmáig megmaradni, akik képesek voltak a fejlődéssel haladni és az új tudományos ismereteket is elsajátították, természetesen eredméúyeket felmutatva. — Sok mezőgazdasági szakkönyvet áttanulmányoztam, s ma is rendszeres olvasója vagyok a szaksajtónak. Elismerem a mérnökök tudását, igyekszem magam is elsajátítani, s hozzá adni saját tapasztalataimat. Gabonafélékkel 1962-ben kezdtem el kísérletezni. Kitka vo(lt akkor a kerületi főagronómus. Sokat eljött ide. Szovjet és olasz búzafajtákkal kísérleteztünk. Megmondom őszintén, engem igen bántott, hogy Dániában, meg Hollandiában 40 mázsás hozamokat tudnak elérni, ml meg csak 25-nél tartunk. Sikerült rákapcsolnunk. Tavaly gabonafélékből 55 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Az idén gyengébb lett az eredmény, de az is igaz, ilyen rossz nyárra én nem emlékszem. Az átlagos hektárhozam 50,5 mázsa lett. A kenyheci és a tniglécl egyesített szövetkezetnek 1450 hektár földje van, melyből 1074 hektár a szántó. — 1974-től előtérbe került a kukoricatermesztés. Ettől az időtől kezdődően a trnavai mezőgazdasági kutatóintézet kísérleti parcellái vannak itt. Később Magyarországról a szegediek is felvették velünk a kapcsolatot. Nekik hét, a trnavaiaknak 12 fajta jelöltjük van nálunk. Nálunk tavaly a KSC—360-as volt a legsikeresebb. Az idén száz hektárunk van ebből a fajtából. Ha szeptember elején meglesz a napi 12—13 Celsius- fok, akkor ismét jó termést takaríthatunk be. Termelési eredményekre tereltük a szót, s Pataky Gyula a szakdolgokról szívesebben is beszél, mint önmagáról. A jó termelési eredményekhez természetesen szükség van a jó vetőmagra, de akárhogy is vesszük, a munkát végző emberről sem feledkezhetünk meg. A főagronómus erről így vélekedik: — Mindig az ember a legfontosabb tényező. Én azt tartom, hogy tisztelni kell egymás munkáját, mert mindenkinek van valamihez külön tehetsége. Szövetkezetünkben erre építünk. Itt vannak például a Fecso- testvérek, az Imre, az István, a Vince — mind nagyon jő traktoros. Pár évvel ezelőtt, mikor vetni kezdtük a cukorrépát, zsinórt feszítettünk ki a táblán, hogy amellett menjen a traktor. Az egyenes sorokra azért volt szükség, hogy a gépi szedésnél minél kevesebb legyen a veszteség. Tavaly már azt mondta István: „Gyula bácsi, nem kell a zsinór, megy az nekem anélkül is!“ Igaza volt. A cukorrépánkat bárki megnézheti... Mit mondjak még? Mi huszonhat éve együtt dolgozunk, és tőlünk kevés ember ment el! Ismerjük egymást, tudjuk, mire vagyunk képesek. Ezzel, azt hiszem, én mindent megmondtam ... Pataky Gyula utolsó mondatával valóban akár be is fejezhetném ezt az írást, de emberi magatartásának megértéséhez idetartozik még az a megjegyzés, amit a szövetkezet udvarán egy fiatal traktoros mondott nekem: „Gyula bácsi nem szereti a hirtelen fellobbant, meggondolatlan kijelentéseket. Olyan ember, aki az ésszerű, okos dolgokat értékeli. Előfordul, hogy akad olyan ember, akit egy. kicsit rendre kell utasítani. Gyula bácsi éttől sem tekint el, de azt is úgy csinálja, hogy utána nincs harag.“ SZASZÁK GYÖRGY v MÁKSZÜRET Korunk embere számára már természetesek a végelát- 'hatatlan parcellák: gabonatáblák, cukorrépaföldek, kukoricások, de „mákerdővel“ ritkán találkoznak. Bizonyára ez volt az oka, hogy az Ipolyság (Sahy) felől Lévára (Levice) utazók érdeklődéssel tekintettek ki a jármű ablakán Csank (Can- kov) határában, ahol a lévai CSSZBSZ egyesített szövetkezet 80 hektáron termesztett mákot. A csanki részlegen a mázsamestertől érdeklődtem „mákügyben“, aki a közeli dűlőbe irányított. Itt Zuzanna HaluSková csoportvezető irányításával 28 nő szorgoskodott a termés betakarításán. Fürgén dolgoztak, gyorsan teltek az edények és így a nyomukban haladó traktor pótkocsija is. — Ekkora területről komoly munkát igényel a termés betakarítása — mondom a csoportvezetőnek. — Bizony, nem kis feladat, hiszen minden mákszárat meg kell fogni, minden mákfejet külön kell levágni. Ügy is mondhatnám: számoljuk a mákfejeket. S ha figyelembe vesszük, hogy nálunk is munkaerőhiány van, bizony van gondunk a betakarítással. — Gépek segítségét nem veszik igénybe? — Először kombájnnal próbáltuk betakarítani a termést, de nem volt gazdaságos, így a kézi törés mellett maradtunk. A kombájnra csak a cséplés maradt. — Mekkora területről gyűjtötték be a termést naponta? — Egy-egy dolgozó mintegy 8 árról takarította be ~ —x A csoportvezető és a többiek kot. Ez jó eredmény, mert bár nem nehéz a munka, de kellemetlen. A lefejezett mákszár igen szúrós, könnyen sérülést okozhat, ezért óvatosan kell közötte mozogni. De felsérti a kezet a mákfej „kalapja“ is, ezért dolgoznak kesztyűben az asszonyok. így biztonságosabb is a munka, ugyanis késsel vagy más vágó eszközzel kell ezt a munkát végezni. — Milyen termésre vau kilátás? — Az eddigiek alapján jó termésben bizakodhatunk. A mákfejek tömöttek és sok benne a szem, s ami szintén lényeges, egyáltalán nem férges. A napos, meleg idő is kedvezett, érett, száraz a mák. — A szövetkezetben van (A szerző felvételei) hagyománya a máktermesztésnek? — Ezt nem mondhatnám, hiszen az egyesülés óta először foglalkozunk ezzel. Igaz, négy éve, még az egyesülés előtt termesztettünk már. Eredményes is volt, hektáronként 12 mázsás hozamot értünk el. — Jó termés esetén jövedelmező a máktermesztés, hiszen a tokját is értékesíteni lehet. A máktok felvásárlását a galgóci (Hlohovec) Slovako- farma végzi, mivel értékes alapanyaga ez a gyógyszergyártásnak. A 80 hektárról pedig sok tokot nyerünk, kár lenne nem hasznosítani. bOjtűs János 1978. IX. 17 A 80 hektáron termesztett mák betakarítása nem volt egy- = szerű munka 5
