Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-10 / 37. szám
/ Talán tíz perc maradt az indulásig. Ebben a röpke időben két hét öröme', izgalma és gondja elevenedett meg. Kvocsák József jogos büszkeséggel újságolta, hogy az egyik koreográfiája néhány napja díjat kapott a Szovjetunióban. Karába Gyula Romániában járt szabadságon, nem tudhatta, hogy az Ifjú Szívek jugoszláviai körútja egy héttel később kezdődik. Telefonon keresték Bratislavából, eredménytelenül. Így aztán táviratot menesztették utána, de a kézhez kapott szövegben nem augusztus 13-át jelölték meg az Indulás időpontjának, hanem 31-ét. A- karmester még most is belesápad, ha arra a pillanatra gondol, amikor átvette a táviratot: augusztus végén hol fog ő zenészeket szerezni, hiszen megnyílnak az iskolák, ilyenkor már nincs idő hosszabb turnékra. Szabadságát félbeszakítva hazaindult Konstancából, de a sors még nem hagyta nyugton. Elromlott a gépkocsija, s ezért két nap, két éjjel szinte lépésben battyogott haza, egy-két órás út menti bóbiskolással igyekezett elűzni a fáradtságot és az álmosságot. Németh Imre szomorú szemmel toporgott társai között. Munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tarthat az együttessel, s ezzel újabb gondot okozott a vezetőségnek: ki legyen a férfi szólista? Kulcsár Tibor, az együttes lelkes és fáradhatatlan igazgatója szótlanul hallgatta a történeteket. Tekintete árulja el csupán, milyen nehéz napokat élt át, hiszen minden gond, probléma, szervezési kérdés az ő kezében, tudatában sűrűsödött, ki tudja, hány nyugtalan éjszakát okozva. Kapkodásnak, fejetlenségnek mindezek ellenére nyoma sincs. A két autóbusz szinte másodpercnyi pontossággal elindul. A jókedvű társaság egészséges magabiztosságot áraszt, s a vezetők szeméből sem nehéz kiolvasni az önbizalmat és az optimizmust. Nyeli az autóbusz a kilométereket. Néhányan most igyekeznek meghosszabbítani a megkurtított éjszakát. Szkalka Ferenc, aki Jugoszláviában debütál szólistaként, népdalokat dúdol. A lányok arról beszélgetnek, hogy milyen megtisztelő feladat szocialista kultúránkat képviselni külföldön. Néhányan a térképet nézegetik, azokat a városokat keresgélik, ahol az Ifjú Szívek együttese vendégszerepei. Letenye. Mosolygós vámtiszt lép be az autóbuszba, tudakolódzik, honnan jöttünk, hova megyünk. Csóválja a fejét: — Bevallom őszintén, nem hallottam még az együttesről. Kaiser Károly, az együttes titkára válasz helyett az együttes nagylemezét, és a több mint két évtizedes művészi munkát ismertető füzetet nyújtja át a vámtisztnek. AHOL LISZT FERENC HANGVERSENYEZETT Színes élményeket, felemelő, megható perceket lehet© szavakkal érzékeltetni? Teljes mértékben aligha. Ha azt írom, hogy az Ifjú Szíveknek nagy sikere volt Jugoszláviában, akkor nem teljes a beszámolóm. Az együttes magával ragadta a közönséget. Rogasszka Szlatyina, az első fellépés színhelye világhírű fürdőváros. Alig néhány éve korszerűsítették. Az igazgató Karlovy Varyban is megfordult, tapasztalatszerzés céljából. Augusztus itt is főidénynek számít. Az ezernyi színben tobzódó fürdő tele van német, olasz, angol, amerikai turistákkal. A szereplőkön érződik a fellépés előtti izgalom, amely még csak fokozódik, amikor a tolmácsnőnk elmondja, hogy a ma esti fellépés színhelyén egykor Liszt Ferenc is nagy sikerű hangversenyeket tartott. A tükörterem zsúfolásig megtelt. Kijönnek a zenészek, énekesek. Udvarias taps. Aztán berobbannak a táncosok, 9 a temperamentumos kelet-szlovákiai tánckompozfcióval fölforrósítják a légkört. Nagy tapsvihar tör ki. A tárgyilagos szemlélőt megfogja a művészet varázsa. Megmerítkezik a lányok lírai, kecses mozdulatokkal teli Üveges táncának szépségeiben, részt vesz a csikósok duhajkodásában, ropogós táncaiban, s boldogan követi Sztruhár Évát, hogy elvezesse őt a magyar és a szlovák népdalok birodalmába. ... boldogan követi Sztruhár Évát, hogy elvezesse őt a magyar és szlovák népdalok birodalmába Ludovít Daniel éveken át több hivatásos zenekarban cimbalmozott. Utolérhetetlenül. Mágus, virtuóz, amikor a pálcikákkal ezernyi hangszínt, érzést, hangulatot facsar ki a hangszerből. A hihetetlen átélés, koncentráció és lelki feszültség azonban kikezdte a hallását és orvosi tanácsra csökkenteni© kellett a szereplések számát. Most a senicai zeneiskolában tanít, s alkalmi fellépéseket vállal. Leül a cimbalomhoz, saját kompozícióját játssza. Népdalvariációk. Sűrűsödik a levegő. .Vibrálás. Eudo- vít Daniel a lelkűnknek is gyógyfürdőt ajándékoz. Tudjátok, érezzétek: nem lehet nem muzsikálni, az nem lehet, hogy ne szólaltassam meg ezt a varázslatos hangszert, mert csak így érdemes élni... Nem volt hibátlan az előadás, mert a lámpalázzal küzdő Károlyi Magda és Szkalka Ferenc irult-pirult, feszengett a mikrofon előtt. De ezek az apró bakik semmivel sem csökkentették az előadás magas színvonalát. A legszebb elismerés a sok taps mellett talán az volt, amikor a fürdő igazgatója gratulált Kulcsár Tibornak, és kérte, lépjenek föl másnap is, biztos, hogy zsúfolásig megtelik a terem. A feszes program, persze, ezt az újrázást eleve kizárta. Nová Goricán az Ifjú Szívek fellépésével új szabadtéri színpadot avattak. Az olasz határ közvetlen szomszédságában levő város lakói méltán büszkék erre a létesítményre, amelynek színpadára és nézőterére néhány perc alatt műanyagtető húzható, ha kedvezőtlenre fordul az időjárás. A gombaszögi zivatarokra, esőzésekre gondoltam. Bizony, oda is kellene már ilyen — feltehetően nem túl drága — műanyagtető. Jeszenyicába több száz osztrák turista látogatott el a közeli Ausztriából, s nem csalódtak. Itt már a két fiatal szólista is színvonalas teljesítményt nyújtott. Novo Meszto, az utolsó fellépés színhelye, a szlovéniai textilipar központja. Jóba Lajos jön hozzánk: — Csodálatos volt ez a nyolc nap. Meglátjátok, úgy fogok táncolni, mint még soha. Róla is oldalakat lehetne írni. Annak Idején a Népes-ben kezdett táncolni. Az Ifjú Szívek alapító tagja. Ma is úgy ropja a táncot, mint két évtizeddel ezelőtt. A múló időt tulajdonképpen csak az mutatja, hogy ma már a leánya is az Ifjú Szívekben táncol, a fia pedig az együttes hangtechnikusa. Legtöbbször ő vezeti a rekvizitumokat szállító autóbuszt. Fölrakja, majd leszedi a különböző tárgyakat, s közben táncol, mókázik, tapsra ragadtatja a közönséget. Novo Mesztőban éjjel fél tizenegykor ért véget az előadás, éjfél után az ünnepi vacsora. Az együttes huszonéves tagjai a fellépésektől és az utazásoktól elcsigázva alig várták, hogy lepihenhessenek a ljubljanai szálláshelyükön. Jóba Lajos a volán mögé ült, és éjnek idején elindult Bratislava felé... A nézők ezekről szintén nem tudnak. Őket Jóba Lajos temperamentuma, kicsattanó életkedve, művészete bűvöli el estéről estére. FOGADÁSOK, SAJTÓVISSZHANG Nemcsak a közönség szeretete kísérte az együttest, hanem a hivatalos szlovéniai szervek megbecsülése, megkülönböztetett figyelme is. A Ljubljanai Városi Tanácsnak alelnöke kiemelte, hogy ez a vendégszereplés hozzájárul az ünnepi fogadáson Bratislava és Ljubljana testvérvárosi kapcsolatainak elmélyítéséhez. Jozse Humer, a Szlovéniai Kulturális Szövetségek országos elnöke' a díszebéden így fejezte be pchárköszöntőjét: — Közismert, hogy a szlovéneknek nagy szívük van, s így örökre oda zártuk, mert nagyon megszerettük a magyar és a szlovák nép képviselőit, akik fellépéseikkel méltóan képviselték a szocialista Csehszlovákiát. Újságokat forgattunk. A központi szlovéniai napilap, a Gyelo háromhasábos cikkben elemezte az Ifjú Szívek műsorát. Többek között ezt írta: „A temperamentumos, látványosan koreografált táncok, valamint a melódiagazdag népdalok meghódították a szlovéniai közönséget is. Jó lenne, ha az Ifjú Szívek jövőre a Ljubljanai Nyár műsorában is szerepelne, mert a most látott előadás a legkényesebb igényeket is kielégíti.“ A Ljubljanszki dnyevnyik a táncosok és a zenekar teljesítményét emelte ki, szintén, és azzal fejezi be a recenziót, hogy jó lenne mielőbb ismét Jugoszláviában üdvözölni az együttest. Ilyen felsőfokon írtak a többi' lapok is. A vendéglátók szinte minden szabad időnket kitöltötték. Igyekeztek minél többet megmutatni Szlovéniából. Eljutottunk Begunjeba is, ahol a második világháború idején hatalmas börtön volt. A mosolygós lányok, s a hangoskodó fiúk megnémultak. Falragaszok mindenhol: golyó általi halál, kötél általi halál ... s nevek, nevek... tizenötéves, húszéves, ötvenéves, hetvenéves, nő, anya, leány, gyermek, férj, apa, nagyapa. Kísérőnk Bohine Miha szintén itt töltött néhány szörnyű napot. Az mentette meg az életét, hogy a partizánok rajtaütésszerűen, a vártnál korábban kerítették be ezt a börtönt. Megmutatja azokat a zárkákat, amelyeknek az ajtaja csak kétszer nyitó- dott. Egyszer, amikor belökték a kommunistákat, és más antifasisztákat, s másodszor pedig, ha kivégezni vitték őket... Itt őrzik azt a fát is, amelyhez egy-egy hitlerista tiszt születésnapja, névnapja alkalmával foglyokat kötöztek, s beléjük lövöldözve versenyeztek, ki tud pontosabban célozni... — A börtön egykori parancsnoka Frantz Dutschke ma az NSZK-ban él, többször kértük a kiadatását — mondja kísérőm. Különös véletlen, hogy NSZK-beli turisták érkeznek. Kísérőm eltalálja gondolataimat: — Mi mindenkit szívesen fogadunk, ha turistaként érkezik. Derűsebb percek is akadtak, s ezekből sokkal több- volt. A bledi zsibvásáron Kovács Miklós egyhúrú hegedűt akart vásárolni. A hangszer készítője először nyolcszáz dinárt kért, aztán ötszázat, aztán... a fiatal muzsikus elkezdett játszani, és a bácsi azt mondta: — Kétszázért odaadom, ha legalább tíz percet játszik még ... HAZAFELÉ Az élmények lassan emlékké szépülnek. A nyolc nap elröpült. Még egy kézszorítás vendéglátóinkkal, Gál Jóskával, az aranyszívű tolmáccsal, aki talán semmit sem aludt az elmúlt napokban, mert, amikor mi pihentünk, akkor ő szervezett, telefonált, s minden problémát megoldott. Biró Sándor és Juhos Jeremiás, a két kitűnő du- naszerdahelyi buszsofőr mosolyogva mondta a benzinkútnál: — Hazajele valahogy rövidebb az út... — Juhos Jeremiás kacsintott: — Sietni kell, ma búcsú van Nádszegen, elhűl a libasült... A magyar—jugoszláv határon ugyanaz a magyar vámtiszt lép az autóbuszba. — Meghallgattam a lemezt, most már jól ismerem az Ifjú Szíveket. Egyszer talán tapsolhatok is maguknak. Nagykanizsán végre szlovákiai újságokat is vásárolhatunk. Már csak kétszáz kilométer, már csak száz. Aztán felragyog Karaba Gyula arca: — Az ott már a bratislavai tévétorony! Kézfogások, baráti ölelések. Szívem szerint nagyot kiáltanék: — Szép, volt, lányok, fiúk!... SZILVÄSSY JÖZSEF1978. IX. 10. ... a lányok lírai, kecses mozdulatokkal teli Üveges táncának szépségeiben — Kétszázért odaadom, ha legalább tíz percet játszik még (Csikmák Imre felvételei) »Montan mmzsWHu
