Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-10 / 37. szám
pzsro ALI BANON EGYENRUHÁK PARÁDÉJA Ez év áprilisában mintegy IS ezer dél-libanoni menekült kezdte meg a hazatérést. Otthonuk helyén azonban sok esetben csak romokat találtak — amint ezt az Abasiya faluban készült felvétel is szemlélteti (CSTK — archív felv.) A második világháború idején Londonban egy sajátságos kísérletet végeztek el a biztonsági erők. Két férfit beöltöztettek náci tiszti egyenruhába, felfegyverezték és kiküldték őket sétálni a belvárosi forgalomba. A kísérő civil ruhás kémelhárítók készenlétben álltak, hogy közbelépjenek, ha a tömeg netán meg akarná lincselni a Wehrmacht-uniformis- ban feszítő kollégáikat. Dolguk azonban nem akadt: a húsz különböző hadsereg egyenruháiban járó-kelő idegenek között fel sem tűntek a horogkeresztek, a sasos kitüntetések, a lakkcsizmák. Amikor a föpa rancsnokságon olvasták a kísérletről szóló beszámolót, elképedtek. Az emberek elemi éberségét is elaltatta a menekült hadseregek, az európai partra szállásra készülő szövetséges katonák megjegyezhetetlenül sokféle uniformisa. Manapság a libanoni átlagpolgár helyzete hasonló ehhez. Az ország területén 14 reguláris hadsereg és 18 milícia tevékenykedik: ember legyen a talpán, aki kiismeri magát köztük. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: folyik az új libanoni hadsereg megszervező se, jelenleg ötezer katonája próbálja a fegyverforgatást. A régi libanoni hadsereg maradványa kettészakadt: az egyik a jobboldal mellé sorakozott, a másik töredék a haladó nemzeti erők mellé állt. Több milíciát tart fenn a jobboldal: a falangisták órák alatt képesek a harcok felújítására, a legkülönbözőbb célpontok elleni támadások kezdeményezésére. A nemzeti hazafias erők háromezer fős hadserege főként a pártok, szervezetek védelmé; látja el. A palesztin mozgalom legkülönbözőbb fegyveres osztagai elsősorbanN saját bázisaikon tevékenykednek. A libanoni polgárháborús állapotok megszüntetésére az országba érkezett — főként szíriaiakból álló — harmincezer katonát számláló kontingens az utóbbi időkben csupán mellékszereplője az eseményeknek. Az egyenruha-színkép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy lassan elfoglalják helyüket az ENSZ soknemzetiségű alakulatai — az UNIFIL-erők —, amint ezt a Biztonsági Tanács 425. számú határozata előírja. Ennek jelentése körül kitört a közel-keleti ENSZ-rendelke- zések és BT-határozatok esetében már mindennapos szöveg értelmezési háború. Az izraeliek megpróbálták feltételekhez kötni kivonulásukat, azt kívánták megszabni, milyen is legyen Libanonnak az a része, amelynek kiürítésére rákényszerülnek. Izrael szerint a BThatározat lényege az, hogy zá- rókordont vonnak a PFSZ erői és Izrael közé. Az ENSZ-csa- patok parancsnoka Ersklne tábornok hasonlóképpan magyarázza a 425-öst. Szerinte az arra lenne hivatott, hogy meggátolja a palesztin erőket a két ország közti demarkációs vonal megközelítésében. Az amerikai megfogalmazásban előterjesztett 425. számú BT-határozat körül zajló értelmezési viták sajátos módon világítanak rá az izraeliek déllibanoni félsikerére. Tel-Aviv, amikor a határozatot magya- rázgatja, akkor iinvázióia egyik céljának kudarcát ismeri be. Az, hogy az értelmezési vitára egyáltalán sor kerülhetett, mutatja: ezt a célt — tehát a palesztin erők hermetikus elszigetelését — nem tudta maradéktalanul megvalósítani. Ellenkezőleg újabb problémákkal találta szemben magát. Egyelőre úgy látszik, az ENSZ-erők sem mutatnak túl nagy hajlandóságot arra, hogy fegyverrel akadályozzák meg a palesztinok akcióit, ilyen értelmű kísérleteik véres félreértésekre adnak alkalmat, és e tekintetben nem várható a helyzet gyors javulása. Ugyanis a BT-határozat izraeli értelmezése az ENSZ-egységeket arra is kötelezné, hogy közreműködjenek az izraeli vonalak mögött hátramaradt palesztin kommandók felszámolásában. Addig, amíg az incidensek során a palesztin szélsőségek tüzelnek először — Izrael páholyból szemlélheti az eseményeket. Katonai megfigyelők, gerillaszakértők azonban nem jósolnak túl hosszú időt a jelenlegi állapotok fennmaradásának. A PFSZ erői elkerülhetetlenül visszatérnek a „Fattah- földre“, és előbb-utóbb felújítják akcióikat. Ez esetben pedig az izraeli „megtorlás“ a „visszavágás“ elkerülhetetlenül érinti majd az ENSZ-kátonákat is, vagyis a kéksisakosok akaratlanul is harcba kerülnek, vagy célponttá válnak. Mégpedig az izraeli fegyverek célpontjává. ' A helyzet tehát lényegesen, bonyolultabb, mint a Sínai-fél- szigeten vagy a Golan-fennsí- kon szétválasztott csapatok esetében volt. Izrael a visszavonulás késleltetésével s mind nagyobb harcértéket képviselő ENSZ- egységek kikötésével sem juthat sokkal közelebb az „egészségügyi zárókordonnal“ kapcsolatos reményei teljesüléséhez. Katonáinak jelenléte viszont magában a sanyargatott Libanonban jelentett olyan befolyásoló tényezőt, amely az erők átrendezéséhez vezethetett. Az izraeli megszállás bátorította a keresztény jobboldaliakat, akik az elmúlt években többször tanújelét adták annak, hogy akár az ország kettészakítására is hajlandók, ha az „arab ügy“ cserbenha- gyásána.k, egy palesztinoktól mentes Libanon — vagy mini- Libanon — létrehozásának ez az ára. Nemrég került a libanoni parlament elé a főbb vallási közösségek vezetői által kidolgozott „Nemzeti egység dokumentuma“, amelynek jobboldali szerzői egyenlőségjelet tesznek az izraeli hódítók és a földjükről elűzött, a visszatérésért és az államuk megteremtéséért harcoló palesztinok közé. A dokumentum követeli, hogy „Libanon területén szüntessenek meg minden palesztinai és nem palesztinai jegyveres akciót". Az okmány — amikor leszögezi, hogy a reguláris libanoni hadseregen kívül más fegyveres erők nem tartózkodhatnak az országban — Da- maszkusznak is okoz kellemetlen perceket, hiszen az arabközi békefenntartó erők zöld- sisakosainak zöme a szíriai hadsereg katonája. Ugyanakkor a dokumentum nyíltan elveti a palesztinalak libanoni jelenlétét szabályozó kairói és staurai megállapodást — tehát akár Izraelben is fogalmazhatták volna. Libanonban a zűrzavarnak nemcsak oka — tünete is a sokféle egyenruha, hadsereg, vezényszó. Való igaz: az ország szuverenitása, az államhatalom maradéktalan érvényesítése megkívánja, hogy a központi szervek befolyása az élet minden területén érvényesüljön. Libanon és a Közel-Kelet békéjének azonban elsősorban az a feltétele, hagy véget érjen az izraeli területfoglaló politika, amely Izrael biztonsági érdekeire hivatkozva a háborúk sorának örvényét tartja mozgásban. KRAJCZÄR IMRE E felvétel az idén, március 23-án készült, akkor foglalta el az az ENSZ erőkhöz tartozó első száz iráni katona állásait Dél- Libanonban 1978. í. 10. Őszi napok Angliában: jóslások és becslések Az angol ősz egyik, látszólag nem túlságosan jelentős eseménye az a közös pénzügyi és hadügyi döntés, amely lehetővé teszi, hogy szeptember 1-vel négyezer jövel növeljék a hadsereg létszámát. Ez az idén már a második létszámemelés: februárban két ezer férfi vehette fel az eredeti létszámon felül az egyenruhát. Mivel Angliában katonának lenni állandó foglalkozás (a legrövidebb szerződés hét évre szól) a létszámkeretnek komoly jelentősége van. Annál is inkább, mert 1977 utolsó hónapjaiban rendezték a sokáig vitás fiz.etésproblémákat és igyekeztek az egyenruhások béreit a polgári foglalkozásokéban dolgozókéhoz igazítani. „Látszólag nem jelentős kérdés“ mondják az angol belpolitika szakértői, és mindjárt hozzáteszik: valójában roppant jelentős kérdés, úgy kell tekin teni, mint szinte biztos jelét az októberi választó sokra való fokozott készülődésnek. A mind komolyabb problémát jelentő munkanélküliség közepette (a kormány, a szaksziervezetek és a sajtó által nyilvánosságra hozott számok ellentmondóak, mégis körülbelül egymillióra tehető a munkanélküliek jelenlegi számaj még a négyezer új munkahely nek is megvan a maga jelentősége, akkor is, ha „egyenruhás munkáról“ van szó.' Egyébként az 1974—75-ös költségvetési évben a szárazföldi had sereg létszámát pénzügyi okokból 160 000-re csökkentették — most, augusztus végén egy kormány- tisztviselő azt mondotta „ha így megy tovább, újra az eredeti 180 000 lesz a létszám“. Ha még nincs is pontos dátum, mind több jel bi zonyítja, hogy a munkáspárt, a konzervatívok — s a kommunisták, valamint a liberálisok is — komolyan készülnek a választásokra. Persze aligha látható előre, hogy a hatszázharmincöt választókerületben tulajdonképpen hány jelölt indul majd csatába a mandátumokért, mert a régi nagy pártokon kívül több helyi pártocska és közel ötven független jelölt is indulni készül. A konzervatív párt, amely szeretne az ellenzéki padsorokból újra kormányra jutni, az elmúlt hóna pókban többször is megkísérelte „sorait rendezni“. Mindenekelőtt azokat a nyilvánvaló ellentéteket kísérelték meg felszámolni, amelyeket az egykori konzervatív miniszterelnök, Edward Heath és a jelenkori pártvezér Margaret Thatcher asszony között vannak. A vitákat állítólag „teljes megegyezéssel“ zárták — a közvélemény azonban nem hisz a magabiztos jelentéseknek. A konzervatívok mögött álló Daily Express nemrégiben egy rendkívül érdekes elemzésben mutatta ki, hogy a City, azaz a brit tőke, a jelenlegi körülmények között „szívesebben venne egy újabb munkáspárti kormányt igen gyenge többséggel, mint egy konzervatív kormányt erős többséggel“ — azaz a tőkések nagyon jól tudják, hogy egy egyen súlyozni kénytelen munkáspárti vezetés tulajdonképpen jobb mint egy konzervatív kormány, amellyel nehezebb megállapodni. Ráadásul a City urai nagyon jól tudják, hogy egy konzervatív gazdaságpolitika, amely mindenekelőtt véget vetne az esztendők óta létező árellenőrzésnek, a szakszervezetek rendkívül éles ellenállását váltaná ki és valószínűleg hosszú, a tőkések számára fölöttébb drága sztrájkok soro zatát hívná elő. Ugyanakkor egy „éppen csak a víz jölött lebegd munkáspárti kormány mindent elkövetne majd, hogy megszerezze intézkedéseihez a szakszervezetek előzetes beleegyezését... A nyár végén, amikor Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottsága ülésén foglalkozott a valószínűleg októberben mindenképpen sorra kerülő választásokkal, elfogadott határozatában, amely a készülő választási kiáltvány .alapgondolatait foglalja össze, a balodali alternatíváért folyó harc célkitűzéseit hangsúlyozza. (A tényékhez hozzátartozik, hogy a kommunisták még. az év elején választási együttműködést javasoltak a munkáspártnak, ezt azonban a kormánypárt elutasította. Így hát a kommunista választási propaganda mindenekelőtt azt fejti majd ki, hogy milyen következetesen baloldali program mai lehetne kivezetni Angliát a tartós ipari hanyatlásból és a növekvő munkanélküliségből.! A kommunisták egyébként leszögezték a végrehajtó bizottság üLésén, hogy a párt fő célja a konzervatívok kormányra kerülésének meghiúsítása, a munkáspárt biztos győzelme, és a baloldali alternatíváért folyó harc fokozása. Megállapították azt is: „konzervatívok kormányra kerülése veszedelmes jobbra tolódást jelentene, kiélezné az amúgy is nyugtalanító faji ellentéteket, az életviszonyok gyors romlását hozná, mivel sutba dobnák az árellenőrzést és a hidegháborús politikát pedig a fegyverkezési költségek növelésével támasztanák alá. (A kommunisták egyébként a választásoktól függetlenül is erőteljes harcot hirdetnek ,a 35 órás munkahét bevezetéséért, a szabad bértárgyalásokért és a gazdaság olyan fellendítéséért, amely gyorsan és jelentősen csökkenthetné a munkanélküliséget.) Sokan azt a kora nyári eseményt is a választások» kai hozzák összefüggésbe, hogy a liberális párt felmondta a kormánnyal való parlamenti együttműködést. Ennek a döntésnek az lett a következménye, hogy — akárcsak 14 hónappal előbb, a lib-lab vagyis a liberális-labour-paktum megkötése előtt — Callaghan kormányának úgy kell védelmeznie politikáját ,a parlamentben, hogy tulajdonképpen tizenhét főnyi kisebbségben van az egyesített ellenzékkel szemben. (Más kérdés, hogy a kormánnyal szemben állók semmilyen kérdésben nem tudnak és nem akarnak megegyezni, azaz bár a munkáspárti kormány kisebbségben van. nem dönthető meg, hiszen a lib-lab paktum felmondása nem jelenti azt, hogy David Steel liberális csapata automatikusan Callaghan kormánya ellen szavaz.) Már a nyár dereka óta gyakran jelennek meg — különösen hetilapokban — különböző közvéleménykutatási eredmények, jóslások, politikai elemzések a választások várható kimeneteléről. Érdekes megfigyelni, hogy ellentétben a múlttal, mennyire lecsökkent azoknak a becsléseknek a száma, amelyek Margaret Thatcher elképzelhető miniszterelnökségére számítanak. A konzervatívok választási esélyeit általában úgy számítgatják, hogy a jelenlegi képviselői számból hét-nyolc még hiányozni is fog, vérmesebb munkáspárti közvéleménykutatók egyenesen 12-15 főnyi konzervatív mandátumveszteségre számítanak. A legtöbb elemző a liberális párt rendkívül súlyos vereségére számit és a különböző kisebb pártok esélyeit is mérsékeltnek tekinti. „Tizenhét főnyi mínusz helyett hat-tizenkét főnyi plusz a munkáspárt számára“ — írta a minap jóslásként az egyik gazdasági szaklap. Az elemzés hozzátette, ha a munkáspárt Blackpool-i őszi tanácskozásán kicsivel többet ígérnek a szokásosnál, a többség akár húsz mandátumra is nőhet... GÄXDOS MIKLÓS
