Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-09-03 / 36. szám

A 1978. A szocializmus építésének egész időszakában gyorsan és ará­nyosan növekedett hazánkban a társadalmi termelés, egyre na­gyobb szerepet kapott az ipar, üte­mesen fejlődött a nagyüzemi mező- gazdasági termelés, kiemelkedő ered­ményeket ért el az építőipar. Minden­nek köszönhetően Szlovákia gazda­sági teljesítőképessége az utóbbi 30 év alatt csaknem az eredeti teljesí­tőképesség 9-szeresére növekedett, és az átlagos évi növekedés 7,8 száza­lékot tett ki. Szlovákia iparosításában hatalmas eredményeket értünk el. Főleg en­nek köszönhető, hogy a régebben oly fejletlen gazdaságú terület lényegé­ben elérte a cseh országrészek szín­vonalát. Szlovákia népe tényleges egyenjogúsításának ez volt az egyet­len járható útja. A szlovákiai ipar fejlődését a ter­melés gyors növekedése jellemezte. 1948 és 1977 között Szlovákiában az ipari termelés 21,5-szeresére növeke­dett, míg a Cseh Szocialista Köztár­saságban 30 év alatt 8,6-szeresére nö­vekedett az ipar produkciója. A kie­melt ütemű iparfejlesztés következ­tében az 1 lakosra eső ipari terme­lés tekintetében csökkentek a kü­lönbségek a két országrész között. Ha a CSSZK 1 főre eső ipari ter­melését 100-nak vesszük, akkor az SZSZK-ban ez a szám 1948-ban mind­össze 39 volt, 1977 végén azonban már elérte a 80,8-at. Az ipari fej­lettség szempontjából ma Szlovákia a világ élenjáró országai között fog­lal helyet. , Az ipari termelés szerkezete is je­lentősen megváltozott Szlovákiában. 1948-ban á legfontosabb ágazat az élelmiszeripar volt (részesedése 32,4 százalékot tett ki). Szlovákia ipará­ban ma a gépgyártásé és a vegyipa­ré a fő szerep, ezeket az ágazatokat fejlesztettük a leggyorsabban. Har­minc esztendő alatt a gépipari ter­melés 52,5-szeresére, a vegyipar pro­dukciója pedig csaknem 25-szeresé- re növekedett. Az SZSZK ipara ma több tucatnyi olyan terméket is gyárt, amelyet itt régebben egyálta­lában nem állítottak elő, és az or­szágrész az egész CSSZSZK igényei­nek kielégítéséhez is jelentősen hoz­zájárul KORSZERŰ TERMÉKEK Szlovákia új ipari létesítményei korszerű, a hazai és külföldi piacon keresett termékeket gyártanak. A múlt évben pl. az SZSZK ipara ad­ta az egész CSSZSZK-ban előállított alumínium, nikkel, hűtőszekrény, te­levíziós készülék 100 százalékát, a lakás- és .egyéb vízvezeték-szerelő anyag 98 százalékát, a forgácsmen­tes szerszámgépek 77 százalékát, a görgőscsapágy 71 százalékát, a mű­anyagszál 56 százalékát, a műanyag 43 százalékát stb. Ezek mind olyan termékek, amelyekben „van fantázia“, amelyek a XX. század utolsó negye­dében egyre fontosabbá válnak az egész világgazdaságban. Ezek az adatok egyúttal a CSSZK és az SZSZK gazdaságának szerves egészként való fejlődését is bizonyít­ják. Szlovákia ennek köszönheti, hogy az 1 lakosra eső termelés szem­pontjából nemcsak számos szocia­lista országot előzött meg, hanem sok tőkésországot is. Napjainkban már nemcsak az új, a 30 évesnél újabb üzemekben ter­melünk korszerű módon, hanem a régi gyárak falai között is, amelyeket korszerű technológiai berendezések­kel szereltünk fel. Gyártmányaink így az iparilag fejlett országok ter­mékeivel is<*összehasonlíthatók. Az új ipari üzemben sok dolgozóra van szükség, így más ágazatok mun­kaerő-tartalékait is mozgósítanunk kellett. A mezőgazdaság bizonyult a legjelentősebb munkaerőforrásnak, ez a szféra — éppen az iparunk ál­tal előállított korszerű mezőgazdasá­gi gépek munkába állításának kö­szönhetően — biztosította az ipar munkaerő-utánpótlását. Szlovákia iparosításának 30 éve alatt az ipar­ban foglalkoztatottak száma 523 ezerrel növekedett, és elért© a 754 ezret. Az utóbbi harminc évben Szlovákiában is nagyarányú lakásépítésnek lehet­tünk tanúi (CSTK felvétele) Napjaink egyik legfontosabb fel­adata a korszerű termelési technoló­giai rendszerek alkalmazásának be­vezetése, a tudományos-műszaki vív­mányok érvényesítése. A nyersanyag, az anyag, az élő munka hasznosítása csak ezek révén válik hatékonyabbá, kifizetődőbbé. Szlovákia gazdasági fejlesztése továbbra is az egységes csehszlovák népgazdaság keretében és igényeinek megfelelően történik. A MEZŐGAZDASÁG TÁVLATAI A szocialista társadalom továbbfej­lesztése elképzelhetetlen a szocialista mezőgazdasági termelési viszonyok állandó fejlesztése nélkül. A mezőgazdasági kisüzemi terme­lés helyett a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemi termelés rendszerét alakítottuk ki. Szilárd termelési-mű­szaki bázist hoztunk létre, így az ágazatban folyó munka jellege tel­jesen megváltozott. Az ipar egyre korszerűbb gépeket gyárt a mező- gazdaság számára, egyre több és ha­tékonyabb műtrágya, növényvédő vegyszer könnyíti a termelést, _ így nemcsak hogy könnyebbé vált a mun­ka, hanem az előállított élelmiszer mennyisége is hatalmasan megnöve­kedett. Nagy sikernek számított, hogy a mezőgazdaságban már 1957-ben a szocialista termelési viszonyok kerül­tek túlsúlyba. A mezőgazdaság szo­cialista átépítésének egész időszaká­ban folyamatosan növekedett a ter­melés és az árutermelés. Harminc év alatt 2,3-szeresére emelkedett a mezőgazdasági termelés, a piaci ter­melés pedig több mint hatszorosa az 1948-as mennyiségnek. Közben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma több mint 50 százalékkal csök­kent. 1948-ban 1 mezőgazdasági dol­gozó 4 személy számára volt képes megfelelő mennyiségű élelmiszert termelni. Ma viszont — pedig jelen­tősen növekedett az 1 személyre eső élelmiszer-fogyasztás — 1 mezőgaz­dasági dolgozó már 13 személy szá­mára képes megtermelni az élelmi­szert. A mezőgazdaságban is módosult a termelésszerkezet, mégpedig az ál­lattenyésztés javára, amelynek ter­melési részesedése elérte az 53,5 szá­zalékot. Ez, persze, szorosan össze­függ a gabonatermelés növekedésé­vel. A búza átlagos hektárhozama pl. 30 év alatt 13,7 q-ról 42,4 q-ra, a kukoricáé 21,5 q-ról 48,2 q-ra, a cu­korrépáé pedig 201,3 q-ról 331,3 q-ra növekedett, így célul tűzhettük ki a gabonatermelésből való önellátás el­érését és a többi élelmiszerből való önellátás mértékének a növelését. A szocialista mezőgazdaságban dol­gozók ma lényegesen többet és kor­szerűbben termelnek, mint 30 évvel ezelőtt. Ez a szövetkezeti földmű­vesek. és az állami gazdasági dolgo­zók jövedelmében, életmódjában és gondolkodásmódjában is tükröződik. Kialakult a szövetkezeti földművesek osztálya, amely a kommunista párt politikájának lelkes híve és megvaló­sítója. AZ ÉPÍTŐIPAR eredményei Az utóbbi 30 év alatt az építőipar jellege is teljesen megváltozott. Meg­valósult az ágazat koncentrációja és szakosodása. A munkahelyeken foko­zatosan áttértek a korszerű és mű­szakilag igényes munkamódszerek al­kalmazására. Az új üzemek építése­kor már a legkorszerűbb technoló­giát alkalmazták. Építőink egyik leg­nagyobb feladata a lakáskérdés meg­oldása. Nagyipari módszerekkel har­Szlovákia iparosításának keretében jött létre a Kelet-szlovákiai Vasmű, amely, nek hatalmas a népgazdasági jelentősége. A felvételen a hideghengerde lát­ható (CSTK felvétele) mine év alatt több mint 487 ezer új lakást építettek fel Szlovákiában, de közben sok kórházzal, iskolával, művelődési otthonnal, szociális és társadalmi intézménnyel is gyarapod­tak falvaink, városaink. Az egész népgazdaság fejlesztésé­nek fő célja az életszínvonal emelé­se volt, hiszen a szocialista rendszer­ben minden törekvés az ember érde­két kell hogy szolgálja. Elmélyítet­tük a dolgozó emberről való gon­doskodást, és — egyebek között — 42,5 órára csökkentettük a munka­hetet. Növekedett a lakosság reáljö­vedelme, és az állami költségvetés egyre nagyobb összegeket juttat a társadalmi fogyasztás, az egészség­ügy, az iskolaügy és a kultúra fej­lesztésére. Persze, nem akárhogyan kívánjuk emelni az életszínvonalat. Az arányos fejlesztés, a szocialista életmód tudatos kialakítása is a leg­fontosabb feladatok közé tartozik. A CSKP XIV. és XV. kongresszu­sán jóváhagyták a komplex szociá­lis programot. Ennek értelmében to- ' vábbra is a munkából származó jö­vedelem lesz az életszínvonal eme­lésének legfőbb tényezője. Követke- - zetesen a jutalmazás szocialista el­veinek érvényesítésére törekszünk. A népgazdaság szocialista szektorá­ban dolgozók havi átlagbére 1953 és 1977 között 1676 koronáról 2420 ko­ronára emelkedett. A jövedelmek nö­vekedésével a lakosság vásárlóképes­sége is lényegesen megváltozott. Ez különösen Szlovákiában szembetűnő, ahol nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg, szerkezeti szempontból is megváltozott az élelmiszer- és iparcikk-fogyasztás. Emelkedett a jobb minőségű élelmiszerfélék fo­gyasztása, színvonalasabb lett a fo­gyasztott élelmiszer összetétele. A HÁZTARTÁSOK FELSZERELTSÉGE Hatalmas mennyiségű iparcikk — rádió- és televíziós készülék, mosó­gép, motorkerékpár, gépkocsi stb. — került az utóbbi 30 év alatt a szlo­vákiai háztartásokba. És elmondhat­juk, hogy a családok döntő többsé­ge korszerű lakásba is költözött. És most megint hasonlítsunk össze: a burzsoá köztársaság éveiben éven­te átlagosan 8180 lakást építettek Szlovákia területén. Ezek többsége gyenge berendezésű volt. A szocialis­ta építés 30 esztendejében évente át­lagosan 26 845 lakást adtak át Szlo­vákiában, 1977-ben pedig a felépített lakások száma elérte a 46 760-at. Ezek döntő többsége korszerű, jól felszerelt otthon. Ma már a dolgo­zók. a munkások számára sem luxus a jó lakás, hiszen a lakbér a mun­káscsaládok kiadásainak mindössze 7 százalékát teszi ki. AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSA Szocialista társadalmunkban a mű­veltség gyarapítása — közérdek. A korszerűbb termeléshez művelt em­berekre, jó szakmunkásokra, techni­kusokra, kiváló mérnökökre, taná­rokra van szükség. Az általános mű­veltséget nyújtó középiskolákon ta­nulók száma 1948 és 1977 között 19 327-ről 62 652-re emelkedett, a kö­zépfokú szakiskolákon tanulóké pe­dig 15 422-ről 117 347-re. Ugyaneb­ben az időszakban a főiskolások szá­ma 8950-ről 68 550-re gyarapodott. A felszabadulás előtt csak Bratisla- vában működött néhány főiskolai kar. Ma már Szlovákia 9 városában működik főiskola. A közép- és fő­iskolások többsége munkás- és pa­rasztszármazású, mert teljesen de­mokratizáltuk az iskolarendszert. Eredményeinket elsősorban annak köszönhetjük, hogy Csehszlovákia, a szocialista közösség tagjaként, a Szovjetunióval- szorosan együttmű­ködve fejlődhetett. Gazdaságunk ilyen rohamos fejlesztése elképzel­hetetlen lett volna a világ első szo­cialista országával és a KGST többi tagországával való kapcsolataink ál­landó szilárdítása nélkül. PAVOL HOVORKA 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom