Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-09-03 / 36. szám

Jurij Gluhov I. Az Izraelben gombamód elszaporodott botrányok leleplezték egyes vezető politikusok szoros kapcsolatát súlyos csalásokkal vádolt vállalkozókkal. Be­bizonyosodott, hogy a korrupció mélyen behatolt a kormányzó körökbe, és hogy a megvásárolható politikusok a vállalkozókkal együtt á nép kárára gaz­dagodnak. A vádlottak sorban elfoglalták helyüket a vádlottak padján és kezükkel takarták el arcukat a fo­tóriporterek villanófénye elől. A tár­gyalóteremben véletlenül jelen levő szemlélő szokatlannak tarthatta ezt, hiszen közönséges és megszokott bűncselekményekről — óra, ékszer, tranzisztoros rádiókészülékek, csek­kek és pénz ellopásáról volt szó. Szo­katlanok voltak azonban maguk a vádlottak: a vádlottak padján ugyan­is csupa rendőr ült. Kecskére a káposztát A rendőrök visszaélései véletlenül derültek ki. Az Izrael által megszállt területen élő arabok bírósági felje­lentést tettek izraeli műszaki katonák ellen, akik aknamezők felszedése közben terrorizálták az arab lakossá­got. A katonák természetesen minden vádat visszautasítottak. A bíróság a rend kedvéért elrendelte, hogy az egyik katonánál tartsanak házkuta­tást; egész ékszerraktárt találtak ná­la. Megvolt a fonál, amely végül is 18 izraeli rendőr, köztük egy rendőr­felügyelő letartóztatásához vezetett.. A rendőrök és a tűzszerészek üz­leteket és lakásokat raboltak ki „ak- nátlanitás“ ürügyén. Előre kiválasz­tották maguknak azokat a házakat, amelyeket ki akartak rabolni, azután ezeket „veszélyeztetett övezetté“ nyil­vánították, ahonnan a lakosságot nagy hirtelen kitelepítették. S azután a rendőrök és a tűzszerészek „éle­tük kockáztatásával“ végrehajtották a szükséges „operációkat“. Hogy meggyőzőbbé tegyék a dolgot, még néhány robbanást is rendeztek, úgy­hogy a rablások nyomait sikerült a romok alá temetniük. Mihelyt a dolgot nyilvánosságra hozták, a botrány kezdett terjed­ni, mint a lavina; újabb részletek kerültek napfényre. Az egyik Tel Aviv-i újság még az izraeli maffia vezetőinek nevét is közölte, akiknek a rendőrségi informátorok szolgála­tokat tettek. Egyre több vád merült fel a rend őrei ellen. Az egyik idő­sebb rendőr-tisztviselő, amikor nyug­díjba ment, kijelentette, hogy „a rendőrség vezetői teljesen közömbö­sek a kábítószercsempészek elleni harc iránt“. Igazi elszörnyedést keltett azonban az a hír, hogy az alvilág kapcsolat­ban áll az izraeli hadsereg tisztjei­vel. jehud Síiért képviselő a parla­mentben bejelentette: Rehavan Zeevi nyugalmazott tábornok figyelmeztette őt, hogy „veszélyezteti a karrierjét“, ha továbbra is igyekezni fog kivizs­gálni bizonyos bűncselekményeket. Állítása szerint a tábornok partnere Bezalel Mizrachi építési vállalkozó­nak, akit a Haarec nevű újság az „izraeli alvilág főnökének nevezett“. Egyes katonai személyiségek kétes híréről az állami ellenőrzés különje- lentésében is említés történt. Szó volt arról, hogy pazarlóan bánnak állami pénzekkel, és hogy lopások történnek a hadfelszerelési és a fegyverraktárakban. Az okozott ká­rok milliókat tesznek ki. A Newsweek című amerikai heti­lap megírta, hogy az Izraelben el­követett megdöbbentően nagyszámú bűncselekmény hátterében a „jól szervezett helyi maffia“ áll. „Túlságosan nagy Izraelben a bűn- cselekmények száma ahhoz, hogy a rendőrség meg tudjon birkózni ve­lük — mondta a Newsweek riporte­rének adott interjújában az egyik járási ügyészség képviselője —, a bűnözők megszervezése igen jó. Az illegális csoportok egyre kiterjed­tebb tevékenységet fejtenek ki. Nem­rég például pokolgépet találtak az egyik fontos tanú házánál. A maffia el akarta őt tenni láb alól.“ Sokatmondó vallomások szerepel­tek „A bűnözés növekedéséről Izra­elben“ című terjedelmes jelentésben, amelyet Joszef Burg belügyminiszter ismertetett egy sajtóértekezleten Je­ruzsálemben. A jelentés egyebek kö­zött megállapítja: „A bűnözés egyre jobban növekedik és egyre inkább specializálódik. Az országban több tucat banda'működik, amelyek bizo­nyos akciók végrehajtására alkalom­szerűen szövetkeznek. Egyes bandák­nak megvannak a kapcsolatai olyan bűnözőkkel, akik elhagyták Izraelt és jelenleg az Egyesült Államokban, Hollandiában és a Német Szövetségi Köztársaságban működnek. A bűnözők többször megpróbálták felvenni a kapcsolatot állami tisztviselőkkel és megpróbálták őket lepénzelni.“ „1976-ban — mondotta Burg bel­ügyminiszter — 48 000 bűncselekmény (lopás, csalás, betörés) történt Izra­elben; az okozott kár 200 millió izraeli fontot tett ki (100 izraeli font = 11 dollár).“ Izraelben szájról szájra jár ' egy anekdota, amely szerint bűnözők megbíztak egy vizsgáló bizottságot, állapítsa meg, van-e egyáltalán Izra­elben rendőrség. A rendőrség körüli botrányok azonban csak a csúcsát jelentik a bűnözés jéghegyének. Az Ofer és társai ügy Avraham Ofernak, a Rabin-kormány volt lakásépítési miniszterének hul­láját egy autóban találták meg nem messze Tel Avivtól, egy teljesen el­hagyott luxusstrandon. A holttest mellett egy pisztoly feküdt s egy, a családhoz címzett levél, amelyben Afer kérte, fogadják megértéssel azt, ami történt. A Ki uralkodik Izraelben című könyvben, amely 1973-ban jelent meg Tel Avivban, a szerző az „Izraeli Mun­kapárt fiatal generációja feltűnő csil­lagának“ nevezi Ofert. A Jehosua Ra- binowicz által alapított tömbhöz tar­tozott, és nem csinált érte rossz kar­riert. Ofert 1964-ben kinevezték az Asdod társaság igazgatójává. Ezt a vállal­kozást bízták meg az Akabai-öbölben levő Ejlat kikötőváros bővítésével. Ofert 1965-ben megválasztották a Tel Aviv-i Városi Tanács tagjává, és egyben főpolgármester-helyettes lett. 1967-ben igazgatója lett a Sikun Ov- dimnak, az egyik legnagyobb építő­ipari vállalatnak, ugyanakkor tovább­ra is a Tel Aviv-i Városi Tanács tag­ja maradt. Amikor 1969-ben kiderült, hogy Ofer továbbra is részt vesz a városfejlesztési bizottság ülésein, ki­tört a botrány. 1971-ben Ofernak sikerült az Izra­eli Munkapárton belül megszereznie a szavazatok 44 százalékát Aharon Jadlinnak főtitkárrá való megválasz­tásához. „Aharon Jadlin és Avraham Ofer — írja a Ki uralkodik Izraelben című könyv“ — azoknak a személyi­ségeknek a csoportjába tartoznak, akik jelentős politikai és gazdasági hatalmat egyesítettek a kezükben, és számos kulcspozíciót foglalnak el. Ehhez a csoporthoz tartozik Jakov Le­vinson, a Munkásbank vezérigazgató­ja és Aser Jadlin, a Chevrat Ovdim társaság főtitkára. Ofer és Jehosua Rabinowicz, az akkori pénzügyminiszter 1976 augusz­tusában Jadlint ajánlották az Izraeli Nemzeti Bank elnöki tisztségébe. Nem sokkal később tájékoztatta a rendőrség Rabin miniszterelnököt, hogy az államkassza új védelmezője korrupciós botrányba keveredett és hogy büntetőjogi eljárást kell indí­tani ellene. Jadlint letartóztatták. Vá­dat emeltek ellene csalásért, adóel­titkolás, korrupció stb. miatt. Jadlin 30 000 dollárnak megfelelő összeg­ben kenőpénzt fogadott el, amiért állami megrendelést kapott a Solei Bone cég, mintegy 11 000 dollárt egy másik cég jogtanácsosától- és 6000 dollárt egy ingatlan közvetítőtől. Csak megvesztegetésért 10 évi börtön fenyegette Jadlint. A magas állású csaló letartóztatása megrendítette az izraeli pénzügyi és politikai köröket, amelyekben Jadlin­nak nagy volt a befolyása. Nem sok­kal később Ofer is ott találta ma­gát Jadlin társaságában. Kiderült ugyanis, hogy ő maga is, amikor az Izraeli Dolgozók Általános Szakszer­vezetének tulajdonában levő Sikun Ovdim társaság élén állt, bizonyos kerek összeggel a saját jólétére is gondolt. Ezek voltak tehát azok a körülmények, amelyek között sor ke­rült arra a bizonyos pisztolylövésre, amely lezárta a „feltűnő csillag“ karrierjét. Ofertől eltérően Jadlin nem emel kezet magára. „Azok, akik megölték Ofert, meg akartak engem semmisí­teni — jelentette ki. — Most már nem fogok hallgatni.“ Megpróbáltak megállapodni vele. Az államügyész és Jadlin védőügyvédje megegyeztek, hogy amennyiben Jadlin bizonyos pontokban beismeri bűnösségét, a vád egy részét visszavonják, egy másik részét pedig későbbi időpontban tár­gyalják meg. Jadlinnak azonban az volt az érzése, hogy becsapták, s el­határozta, hogy elmegy a végsőkig. Jadlin bíróság előtti vallomása úgy hatott, mintha bomba robbant volna az izraeli állami és párthirearchia alapjai alatt. A vádlott bevallotta, hogy jogosak a csalásra és megvesz­tegetésre vonatkozó vádak. Elmondot­ta, hogy az elhunyt pénzügyminisz­ter, Pinkasz Szapiro és helyettese, Jehosua Rabinowicz nyomására cse­lekedett, aki akkor a párt pénztáro­sa volt. Az így szerzett pénzeket át­adta unokafivérének, Aharon Jadlin­nak, a párt akkori főtitkárának. „Si­került ily módon 1 millió fontra szert tennem a párt 1973. évi válasz­tási kampányának finanszírozására“ — mondotta Jadlin. A miniszterelnök védelme alatt Az izraeli törvények értelmében a politikai pártokat az állam finanszí­rozza, nem szabad más pénzeket igénybe venniük. „Egy izraeli vezető első ízben vallottta be nyilvánosan — írta az Economist angol hetilap —, hogy a párt és vezetői megsértik ezt a törvényt. Noha a Jadlin által megnevezett személyek energikusan és azonnal tiltakoztak, az izraeli közvélemény szemében meggyőző volt az ellenük felhozott vád, ame­lyet részben dokumentumokkal tá­masztottak alá.“ Számos tényt, ame­lyeket eddig figyelmen kívül hagytak, most Jadlin vallomása alapján vizs­gálni kezdtek. így például Jehosua Rabinowicz 1961 óta elnöke volt a városi tanács fejlesztési bizottságá­nak, később pedig Tel Aviv polgár- mestere lett. „Azóta — olvasható a Ki uralkodik Izraelben című könyv­ben — a városépítés lett egyik fő tevékenységi köre, amely a párt szá­mára is jelentős volt.“ Különböző terveket terjesztett elő Tel Aviv fej­lesztésére, s ezeket mindenképpen igyekezett keresztülvinni, de látványos aktivitása ellenére Tel Avivnak a mai napig sincs meg a generális városfejlesztési terve. Ennek ellené­re gyakran dicsérték Rabinowicz „ügyintézési“ képességét és hogy „ke­resztül tudja vinni, ami szükséges“, egyrészt az általa alapított tömörülés révén, másrészt a legnagyobb izraeli városi apparátusnak s költségvetésé­nek felhasználásával, amelyet ő el­lenőrzött. Ami Aharon Jadlint illeti, tevé­kenysége már 1965-ben kivizsgálás tárgya volt, amikor fivérét kinevez­ték a Közművelődési Minisztérium főigazgatójává, s ő maga miniszterhe­lyettes volt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom