Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-09-03 / 36. szám

n nma mm

(Folytatás az %. oldalról) ségi kérdések körül, s miután láttuk, milyen veszélybe sodorhatják Csehszlovákiát, a párt arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell védenünk ■a burzsoá Csehszlovák Köztársaságot.

— Ez a mai jülnek kissé furcsán hangzik.

— Igen, a fiatalabbak előtt nem egészen érthető, hogy a kommunisták burzsoá rendszert védtek. Csak hát akkor bennünket fasiszta vagy félfasiszta országok vettek körül, amelyekhez képest a burzsoá köztársaság mégiscsak tűrhetőbb, elviselhetőbb rendszerű állam volt. így logikusan azt a célt követtük, hogy a főbbik rosszat meg kell védeni. Ennek érdekében 1938 nyarán a párt több országos akciót szervezett. Itt Szlovákiában Liptószentmikló- son és Kassán, megelőzve a tornócit, amely egyike volt a

kozásban kommunista szellemű politikai felvilágosítása és meggyőzése, egészséges nemzetiségi öntudatának erősítése érdekében. Közleményei közül ki- emelkedőek voltak Steiner Gábor kommunista szenátor kivonatolt parlamenti beszédei, Kálmán Miklós (Moskovics Kálmán ) főszerkesztő, Ferencz

László felelős szerkesztő és Szekeres György külpolitikai rovatvezető cikkei. Amellett az eseményt megelőzően egy jó héten át riportokban, kisebb cikkekben, karcolatokban, még hirdetési anyagaiban is, naponta népszerűsítette a manifesztá- ciót, toborozta résztvevőit.

Megemlítettem, hogy nincs nyoma a lapban a párt mozgósító, előkészítő, közvetlen szervező tevékenységének.

— Amint tudjuk, a Magyar Nap nem volt a párt hivatalos lapja — felelte Lőrincz elvtárs, maga is egykori munkatársa e

kötelessége harcolni, hanem a pártonkívüliek tömegeinek is — mindenkinek. E nagyszabású manifesztáció tömegméreteit már az is érzékeltetheti, hogy különvonatok indultak Bratislavából, Diószegről, Érsekújvárból, Léváról, Komáromból, Dunaszerdahelyről pedig különautóbusz, sőt a gútaiak meg a szímőiek hajóval, afféle nagyobb folyami bárkával érkeztek oda a Vág felduzzadt vizén. De nagy tömegekben özönlöttek az emberek Trnavából meg a környék más városaiból és falvaiból — magyarok, szlovákok, németek, vonaton, szekéren, kerékpáron és gyalogosan is. Délelőtt fél tizenegyre, amikor az ünnepség kezdődött, már zsúfolásig megtelt a tor- nóci főtér. A párt nevében először Major István képviselő, az antifasiszta és köztársaságpárti nagygyűlés fő szónoka magyar nyelven, majd szlovákul, illetve

A horogkeres:: tamadasa ellen:

* •• a soztarsasagot,

Vtl/JUK a tiagyarság jövőjét,

.. * Jgyarorsiag függetlenséget1

<

A népman fesztáció és népünnepély

prog^immja

Tomóc, 1938. IX. 4.

Kulónvonatok indulása:

1 (ocjijt»! V, 8

Di..sít>»|u-(

V 8

fi*.All

.M 8

l.'V.M.I

>, /

Vit»xautaiat:

fst»> 10 ** V,i7 O»« U>fOM

.V-r,gy néftnoHif&iajtáció.:

:el

ói: Ve

My'onulA» a foiérr< a tncud^i'ztáció^

s M.kulwVk

yek fostadáva.

hol «i- e. v 11 órakor n : Major István, df. Clement» ! KxeiL'ich szenátorok;

;t ir$k c-.művelek Roihei; l'e«ei- Pujm.in Mária. iNovomcskv L.. Dr. Ponté an t*

ula.

D. u. 2 órakor:

MÍ'SOR :

1. Keveset*: A Vtytt.tr hiatal .C>v?o >tnv«T.k% Mi.uirí

2. Népdalok: fnek!: koiujrowi .kevelértéi műnk iidaiarJa*

.». Mau'ar keltét: IVmutJl)* a «0 Sslovák tánc.

Német line: IVnuiutiik a .lom4. . l.;i f».m Ovik Máté földjén. KIöadia a: ctiekinvlri .\'ilaBO»i.ti:*

SÁpÜKtuzpéiif

V A k.mi-iiomi m akrobata mulatt ii t>. Aratojclenet: IVmt

lomÍMok

7. Dalok : i'nrklt a komáromi .1.ívese:tvs munkltdibiJl*

*— sv Sitiník iMvítikén». ttovöej * ~ ftasvisombí t. 1 r r Szavalat: A Sva: Slot. MUJeie (toivoiwt t*t»rv'«w.

•?. Ruhinto* nw pere*: Kínai «»• i'.uiii«slal nitv^t'ks'iuara. IVmutat |ik i lét at ttiomunklvs'k - 10. Népdalok. Sts'kvnek. tt. tlvrrmek.titék: Bcntuuiii a Jornkappeii Népakaslenna *:lovik

livetmekv-MtpvMtia

ti. Kerékpártnutatvánwtk. Alt'«*»»

.•cmVl Atuk. műnkJ»kecík|Ul«*»»tW tel

lepte

A ttiinetlicn ki>té!liú:4». le|>énvevé», Vtdínt »mU'tJ, :.*ákha- futis értéke» dijukkal.

tombola »ülték. HidéQ félvógoltok. Ov<i»VP*<f«V Halóul*, fnwtö ltolok.

A tornóci manifesztáció egykorú plakátja

legnagyobb manifesztációknak.

— Miért éppen Tornócra esett a választás?

— Több okból is. A szlovákiai magyarság zöme, akárcsak ma, Nyugat-Szlovákiában élt, s minthogy Tornóc nyelvhatáron fekszik, magyarok, szlovákok számára egyaránt könnyen megközelíthető volt. Azonkívül kedvező politikai környezetet és légkört ígért, hogy a községi képviselőtestület többségét kommunisták alkották, élükön Poszpis József kommunista bíróval. Aztán nem utolsósorban vonzó volt a romantikus táj is — szólalt meg Lőrincz elvtársban a művészember múltbeli emlékekkel elegy természeti szépségek iránti nosztalgiája. — A falu határában elterülő festői rétet alkalmas színhelynek véltük a politikai manifesz- tációt követő népünnepély megrendezésére. Hát ezek a szempontok késztettek bennünket arra, hogy Tornócon tartsuk meg azt a mintegy húszezres tömeget mozgósító, hatalmas népmanifesztációt.

Külön hangsúlyozást érdemel a Magyar Nap szerepe a manifesztáció előkészítésében. Nagy tömeghatású propagandamunkát fejtett ki a magyar ajkú lakosság népfrontos, sok vonatZelenka Lajos: — Nagy volt a tét: a köztársaság védelme

Kosztyík István: — Gyönyörű volt a lovasbandérium felvonulása

lapnak —, ezért nem szerepelhettek benne közvetlen pártszervezeti akciók. Csehszlovákia Kommunista Pártja részéről, összhangban a többi országos manifesztációval, egy bizottság készítette elő a tornóci népgyűlést is. Ennek a bizottságnak az élén Steiner Gábor kommunista szenátor állt, s tagjai Major István és Vladimír Clementis kommunista nemzet- gyűlési képviselők, egyben a CSKP Központi Bizottságának tagjai is, Szabó István, a párt szlovákiai vezetőségének tagja, továbbá Moskovics Kálmán, a Magyar Nap főszerkesztője, fán Poniöan baloldali költő, Richter Mihály, valamint Poszpis József tornóci kommunista bíró voltak — és jómagam. Politikailag felelősek voltunk a népgyűlés tartalmáért, s arra törekedtünk, hogy a legszélesebb tömegeket mozgósítsuk, tekintet nélkül pártállásukra, nemzetiségükre, felekezetűkre. Ogy hiszem, az ott összegyűlt húszezres sokadalom meggyőzően igazolta ennek az elvnek a helyességét, hiszen sikerült bebizonyítanunk, hogy a fasizmus ellen nemcsak a kommunisták

csehül Vladimír Clementis és Mikulíőek képviselők, németül pedig Kari Kreibich szenátor intézett beszédet az egybegyűltekhez. Ezek után a szlovák és a magyar művészek nevében Ján Poniöan szlovák költő meg én tartottunk rövidebb beszédet. Különösen gyújtó hatású volt Major elvtárs szónoki beszéde, amelyben nemzetközi

viszonyokba ágyazva a szlovákiai magyar dolgozó nép helyzetének, sorskérdéseinek mély politikai elemzését tárta hallgatói elé, egyben a fasizmus és hazai csatjósaik ellen vívott országos küzdelem, cselekvésre

sürgető fő feladatait is vázolva előttük. Délután a Vág-parti réten ebédszünetet tartottunk,

majd két órától a késő esti

órákig népünnepély zajlott, kultúrműsorral. A műsor kiemelkedő része a Toldi című színmű előadása volt, amelyet az eredeti mű alapján Háber Zoltán lévai szabósegéd, műkedvelő irodalmár dolgozott fel és rendezett,' s a diószegi munkás- színjátszók vitték színre nagy sikerrel. Persze műsorra kerültek ott egyebek is, magyar, szlovák, német szavalatok, szavalókórusok, népdalok, táncok s munkástornászok mutatványai

Legner József: — Szeretném megérni az ötvenedik évfordulót is

Lőrincz Gyula: — Nem mi voltunk az árulók

Poszpis József: — A saját ügyünknek tekintettük as egész akciót

— de a legemlékezetesebb mégis a Toldi előadása volt.

A múltba révedés rövid szünete után a visszaemlékezés legfontosabb mondanivalójának kiemelésével zárta beszélgetésünket:

— A tornóci manifesztáció jelentőségéről szólva, úgy kell értékelnünk, mint egyik legnagyobb haladó hagyományunkat, annak ellenére, hogy azzal sem tudtuk megvédeni a republikát. Mindenesetre fényesen tanúsítja, hogy nem mi adtuk el, nem mi voltunk az árulók. S abban is igazunk volt, amire figyelmeztettük a csehszlovákiai magyarságot, hogy Prága feladásával Budapest is ebek harmin- cadjára jut.

★

Vadász Ferenc, a Magyar Nap egykori munkatársa korabeli színes kis riportjában van egy nagyon megkapó rész. Azt írja le benne, hogyan fogadták Tornóc lakosai a nagy ma- nifesztációra érkezőket. Amikor a különvonatok utasai hangos énekszóval vonultak a faluba, a sorfalat álló helybeliek köszöntésre emelt ököllel üdvözölték őket. Még a templom melletti dombon álldogáló asszonyok is az egyik kezükben olvasót szorongattak, a másikat pedig ökölbe szorítva feltartották. Ez a rendkívül kifejező kép szinte az 1938-as katolikus baszkföldét idézte. A népfrontszellem egyik talán önkéntelen, de lelkes szlovákiai megnyilvánulása volt, amely a tornóci asszonyok indulatait is a spanyol nők hősi elszántságával rokonította.

Ilyen s hasonló olvasmányélményektől, meg attól a kíváncsiságtól vezettetve mentem Tornócra, hogy a manifesztáció még élő résztvevői ugyan mit őriztek meg emlékezetükben az egykori nevezetes eseményről.

Egyenesen POSZPIS JÖZSEF elvtársat, a hajdani kommunista községi bírót kerestem fel, aki ma is, 79 évesen, a községi pártszervezet elnöke.

Menten összehívta néhány nyugdíjas barátját, elvtársát — az emlékezetes manifesztáció cselekvő részeseit. A nap heve elől Poszpis József Vág töltése melletti lakásában telepedtünk le.

— A mi pártszervezetünk, amely a fenyőházi kongresszussal egyidőben alakult, mindig a legerősebb pártszervezetek közé tartozott az érsekújvári területen. A községi választásokon 12—14—16 mandátummal állandóan listavezető volt, s a községi képviselőtestületbe először 1932-ben választottak kommunista bírót, engem — mondta. — 1938-ban is én töltöttem be ezt a tisztséget. Talán ezért esett ránk a választás a manifesztáció megrendezésében is, miután a szociáldemokratákkal történt megegyezés után a községben létrehoztuk a népfrontot. Mondhatom, a központi irányítás tökéletes volt. Az előkészítő gyűléseken a párt Központi Bizottsága részéről főleg Steiner Gábor vett részt, a szlovákiai vezetőségből meg Szabó István, de gyakran kijárt hozzánk Richter Mihály is. A legnagyobb gondunk a szükséges anyagok beszerzése volt. A Központi Bizottság és a területi vezetőség ugyan ellátott bennünket propagandaanyaggal, de pénzt nem tudott adni. Végül is Szabó István az egyik rokonától kölcsönkért 3000 koronát, azzal indultunk. A szónoki

emelvény, a színpad, 1500 ember részére ülőhelyek meg az egy kilométer hosszúságban, a színpadig húzódó villanyvezeték építéséhez szükséges tíz. vagon deszkát és faanyagot a helyi fatelepről kölcsönöztük. Az építőmunkával, a vendégek fogadásával, ellátásával száztíz tagú rendező gárdát bíztunk meg. Annak tagjai voltak ők is — mutatott a társaira.

— A manifesztáció napján, már korán reggel a vasútállomáson fogadtuk a vendégeihket — szólalt meg egyikük, KOSZTYÍK ISTVÁN. — Amikor már a Köztársaság téren gyülekeztek, csikósruhába öltözött lovasbandérium vonult végig a falun, meg népviseleti díszben lányok táncoltak ... Közben egyre özönlöttek a résztvevők, sorban menetelve, zászlókkal, transzparensekkel. Magyarul és szlovákul éltették a köztársaságot, s hangosan kiabálták: Szlovákiát nem adjuk Hitlernek! Amikor pedig a bratislavai munkások érkeztek, köztük német kommunisták és egyenruhás lányok- fiúk, feltartott ököllel így köszöntötték az ünnepibe öltözött falubelieket: — Rőt Front! Azok meg azt válaszolták: Ügy van! Éljen! De azután később már nem sokat láttam a felvonulásból, mert közben terjesztettük — árusítottuk a Magyar Napot is, de tudom, hogy nagyon szép volt az ünnepség ...

— Persze, hogy lelkes volt a hangulat — vette át a szót ZE- LENKA JÖZSEF. — Lelkesített a tudat, hogy a manifesztáció bátor kiállás volt a fasizmus ellen. S nagy volt a tét: a köztársaság védelme. Én akkor nagyon elfoglalt voltam, az emelvény és a színpad építése körül serénykedtem, de amit az ünnepségbőr láttam, örökre emlékezetes marad számomra. Fiatal házas voltam, a feleségemmel aztán este elmentünk megnézni a színielőadást, a Toldit. Különösen az a jelenet tetszett, amikor a temetőben Toldi Miklósra rátalált a szolgája — nevette el magát.

Bár iskolában nem tanulhatta, a verses trilógia néhány bevezető sorát emlékezetből töredékesen elszavalta. Ki tudja, mire érezhetett rá a színdarab nézése közben ...

LEGNER JÖZSEF kevés beszédű ember, aki beszélgetésünket is jórészt szótlanul hallgatta. Annál élénkebben nyilvánult meg mindig, amikor tettekre került sor. Az emlékezetes manifesztáció előkészítéséből is derekasan kivette a részét.

A búcsúzás előtt is csak any- nyit mondott:

— Öröm volt látni azt az ünnepséget, igazán szép emlékeim vannak róla. Jő érzés, hogy a jubileumon megint összejövünk, régi harcostársak. Már csak akkor lennék boldogabb, ha megérhetném az ötvenedik évfordulót is.

így vallottak községük negyven évvel ezelőtti nevezetes ünnepéről ezek a tapasztalt, ín- szakasztó munkában, küzdelemben, pártharcokban megedzett, idős kommunisták. S bár az újságírói noteszben a beszélgetésről sok megíratlan feljegyzés maradt, talán ennyi is elég annak bizonyságául, hogy a tornóci manifesztációnak van az utókor számára is üzenete.

MIKUS SÁNDOR

(Gyökeres György felvételei)

1978. IX. 3.