Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
ozsrn * M FIZETÉS Két zenész beszélget. — Ha nekem még egy jő fizetésem volna, abbahagynám a muzsikálást. — Nekem is nagyon keltene még egy fizetés. Neiked adnám. ÖRÖM — Miért vagy ilyen szomorú, Zoltán? — Hadd ed, barátom, örömteli eseményeik elé nézek. TŰZ Felberreg a cinkuszigazgató telefonja. — Igazgató úr, kigyulladt a cirkusz. — Ezért kelt föl ilyen késő éjjel? Hívja a tűznyelőnket. NŐI DOLGOK Mancika és Ciláké ülnek a presszóban. — Te, az a férfi a szomszéd asztalnál állandóan engem néz. — Igen? Akkor az iáilető biztosan régész. PANASZ MONTE CARLO 1978. VIII. 13. BALSZERENCSE Amint a vonat kifut az állomásról, a feleség nagyot sóhajtva Így szól a férjéhez: — Hej, ha most itt lenne a zongorám! — Hogy jut eszedbe ilyen ostobaság! Minek ide zongora — korhoiija őit a férje. — Csak azért, mert a zongorán hagytam a vonatjegyünket. Az egyik játékkaszinó előtt az őr megállítja a befelé igyekvő férfit. — Elnézést, uram, de nyakkendő nélkül nem szabad belépni a kaszinóba. — De, kérem, nézze azt a férfit, azon sem zakó, de még ing sincs. — Igen, uram, de az az illető nem jön, hanem megy ... — Gratulálok, uram, az ötödik fia a világra jött. — Talán a negyedik, doktor úr. — Az is. VENDÉGLŐBEN Szöveg nélkül (Urzica — Bukarest) ÉJSZAKA Rendőr: Bocsánat, hova siet ilyen 1 óhall áfában éjjeli két órakor? Járókelő: Előadásra. Rendőr: Előadásra? Hm, érdekes, va.jon ki tart előadást éjjeli két órakor? Járókelő: A feleségem. KORSZERŰEN Cicvareik, a modern festőművész megnősült. Néhány hét múlva megkérdik feleségétől: —: Nos, hogy éltek? — Jól — felelt az asszony —, férjem fest, én főzök, aztán találgatjuk, mi az, amit ő festett, és mi az, amit én főztem. MEGLEPETÉS Bnahováczné panaszkodik: — Kénytelen vagyok hű lenni a férjemhez. Lajos bármikor hazajöhet, és ezekben az átkozott modern szekrényekben egy férfi sem fér el! DOHÁNYOS — Rémes, hogy meghíztál! Mitől? — Tudod, az orvos azt mondta, hogy minden étkezés után elszívhatok egy cigarettát. Azóta naponta negyvenszer eszem. KRITIKA — Megírtam a főnökömnek, hogy rá se bírok nézni, mert önző, fölényes,, hiú. — Megbolondultál, ki fog rúgni! — Nem hiszem. Nem küldtem el neki a levelet. Braihovácz betér a vendéglőbe. A pincér megkérdi tőle, mit hozzon ki. — Alkoholt nem ihatok, kocsival vagyok. Hozzon valami üdítőt. A pincér kisvártatva Visszajön, és konyakot tesz le az asztalra. Brahovácz kifakad: — Hát nem megmondtam, hogy autóval vagyok. Mire a pincér: — Már ninos, uram. Az autóját az előbb ellopták. IDEJÉBEN- Készülj, Éva, színházba megyünk. ,- Mikor, ma este?- Ugyan, szívem, hova gondolsz? Holnapután... Kép a közeljövőből (Sluota — Riga) — Nézzétek, milyen szép a természet! (Sztrsel — Szófia) Ott álltam a parton és horgásztam. Egyszer csak fogtam egy bálnát. — Hát te mit csinálsz itt? — kérdem tőle. — Mit csinálnék — felelte a bálna. — Kifogtál, most hát a tiéd vagyok. — De én pontyra halásztam — védekeztem. — Az mindegy. A hal az hal. — De a pontyot agyonütöm, kibelezem, felszeletelem, besózom, lisztbe, tojásba, prézlibe mártogatom, forró zsírban aranyszínűre kisütöm — magyaráztam neki. — Tedd velem is ugyanezt. — Te megbolondultál. Hogyan tudlak téged agyonütni? A bálna legyintett az uszonyával vagy mivel: — A fő az, hogy partra húzzál. Már torkig vagyok a vízzel. — Igen ám — folytattam — de nekem csak két adagra lenne szükségem, belőled^ pedig milliónyi lenne. — Hát aztán! — mondta a bálna. — Csinálsz belőlem két adagot, a többit tedd a múzeumba. — Nem lehet. Mindenki Vladimír Rohlena ESETEM A BÁLNÁVAL észrevenné, hogy hiányzik belőled. A bálna serényen töprengett, majd kijelentette: — Valamit csinálnod kell velem, ha már a tiéd vagyok, mert különben bekaplak. — Ilyesmi már előfordult — nyugtattam meg őt. — És tudod, mi lett a vége. — Akkor pedig olyan hullámverést csinálok, hogy még a nyaralódat is elviszi a víz — fenyegetőzött. — Csak nyugodtan — mondtam —, a nyaraló nem az enyém. — Akkor teljesítem három kívánságodat — hízel- gett. — Nézd csak — mondtam —, ilyesmi is volt már. Nem is egyszer. S egyébként is semmiféle kívánságom nincs. Nem kellesz nekem és kész! — Akkor ellopom a horgodat a orsóddal együtt és akkor sem én nem leszek a tiéd, sem pontyod nem lesz — jelentette ki. — Nem baj, majd megleszek valahogy. — Rendben van. Akkor én megyek. De bánni fogod. Igaza lett. Már most bánom, hogy nem volt velem a fényképezőgépem. Így ezt az esetet senki sem hiszi majd el nekem ... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása A hét vicce A kishivatalnok fél órával korábban megy haza a hivatalból. Amint hazaér, már az előszobában drága szivar füstének a szaga üti meg az orrát Óvatosan beptslant az ajtó résén, és a feleségét pillantja meg a főnöke karjaiban. Nesztelenül sarkon fordult, és hanyatt-homlok rohan vissza a hivatalba. Amint kifújja magát, így szól munkatársaihoz: - Képzeljétek el, majdnem lebuktam! TÉVÉ Tévéadás közben a feleség rámordul a férjére:- Béla, ne horkolj, nem tudok aludni! — De kedves vagy, Ferike, hogy segítesz nekem!
