Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
ozsrn Fo rdulat a legsötétebb napon 1978. III. 13. Kicsit megmosolyogjuk a lakótelep bejáratának kis faházán hivalkodó feliratot: „Recepció — Bjuro hotelowe“. Oktalanul. így jelölik a lengyelek az ilyen és ehhez hasonló létesítmények portáit. Pervomajszkiban vagyunk, a lengyel szakasz egyik kompresszorállomása építkezésén, mintegy száz kilométernyire igazgatási központjuktól — Har- kovtól. Nagy érdeklődéssel járjuk az építők városkájának „utcáit“. Mindenütt — itt is van valami jellegzetes. Például az, hogy ezek az átlag 28—30 éves lengyelek a munka utáni szórakozás sajátos formáira is gondoltak. Színes képzelőerővel több olyan, meghitt légkört árasztó, vonzó helyiséget rendeztek be, amelyek kiképzése emlékeztet a lengyel tengerpart kis pinceivőira. Itt azonban a szabad időben inkább a jó popzenén, a baráti eszmecserén van a hangsúly és nem az italozáson. Hogy is lenne azon? Hiszen nemcsak ezen a szakaszon, hanem az egész Szövetség gázvezeték építésén maguk a dolgozók szigorúan igazodnak a „száraz törvényhez“. Lényege — a munkában egyetlen csepp alkohol sem, azután pedig mértékkel és főleg sör. Megtudtuk azt is, hogy a lengyelek talán a legnagyobb mértékben élnek azzal a lehetőséggel, hogy szabadságuk idején szervezetten felkeressék a hatalmas ország egyes városait, vidékeit. Nem kevesebben mint kétezren vettek eddig részt távoli kirándulásokon, például Taskentbe, Irkutszkba, Leningrád- ba stb. A szórakozás azonban csak a második a rangsorban. Az első — természetesen — a munka. S ebben derekaKlaus Baier brigádvezető: „Ha itt befejezzük, akkor talán Berlin építésében veszek részt...“ egymással, verejtékezés, néha még kemény fagyban is. Erről is szól Eugenius Grodski, a lengyel szakasz építkezési igazgatója: — Nehéz volt esős, csatakos időben, a távvezetéket áthúzni mocsaras területeken. Összesen mintegy négykilométeres távon vasbeton tömbökkel kellett „lehorgonyoznunk" a csöveket, nehogy a talajvíz a felszínre dobja őket. — S mi volt a legnagyobb próbatét? A legkorszerűbb technika mellett néha szükséges a legegyszerűbb munkaeszköz is... (Jaroslav Winter, Mladá fronta felvételei) san helytálltak és helytállnak. Az építők nemzetközi gárdájából egyedül ők vállalták, hogy a négy kompresszorállomás és más létesítmények építése mellett egész szakaszukon lefektetik a csővezetéket is — Szohranovka és Kre- mencsug között 583 kilométernyi hosz- szúságban. Ezzel a feladattal a tervezettnél tizenegy hónappal korábban birkóztak meg. Teljesítményüket nemcsak az illetékes szovjet megrendelő szervezetek vezetői emelték ki, hanem például a magyar szakasz építői is. Erről tanúskodik a tágas ülésterem falán egy zászló és rajta a felirat: „A magyar szakasz létesítményi főigazgatóságának, szakszervezeti intézőbizottságának elismerése az orenburgi gázvezeték építésében és a szocialista együttműködésben elért kimagasló eredményekért." Elimerések... De ami megelőzte őket, az távolról sem volt fenékig tejfel. Ára volt. Rengeteg igyekezet, fejtörés, viaskodás a problémákkal és — Egyértelműen az új, korszerű, automatikus és félautomatikus csőhegesztési technológia elsajátítása. Meg kell monadnom, hogy sem a szovjetek, sem mi addigi gyakorlatunkban még nem álltunk ehhez hasonló feladat előtt. Ilyen, csaknem másfél méter átmérőjű csőrendszert azelőtt sem itt, sem sehol másutt a világon nem hegesztettek és nem fektettek le. Rengeteg volt a probléma. Nem akarom fárasztani magukat szakmai, műszaki kérdésekkel. Elég annyi, hogy hosszú heteken át nem ment a munka. A hegesztési varratok nem tartottak. A tervtel- jesítésben lemaradtunk. A legsötétebb nap volt számunkra 1976. május 18-a, amikor már csaknem feladtuk a harcot, tanácstalanok voltunk. De a mérhetetlen igyekezet, a sok próbálkozás mégis megérlelte gyümölcsét. Ugyanazon a napon jött az első hír, hogy az egyik részlegen rájöttek a dolog nyitjára. Az emberek három hónap után végre teljesítették a normát, a Ez a huszonnyolc éves fiatalasszony, Martina Bittag, Talnojeban az NSZEP pártszervezetének másodtitkára hegesztett felületek jól tapadtak. A legsötétebb nap így lett a fordulat napja. Több száz kilométeres „ugrás“ Ukrajna szívébe, Cserkasszi területi székhelyére, a német szakasz igazgatósági központjába. Közben a hatalmas Tupo- lev-gépen ismét meggyőződtünk vendéglátóink nagy figyelmességéről. A fedélzeti hangszórón köszöntik fel egyik bolgár társunkat, Metodik Tanevet, az Otecsesztven Front különtudósítóját, aki történetesen aznap töltötte be 59. életévét. Egy kis kupica jó orosz vodkával koccintunk az ünnepelttel. A repülőgépet ismét autóbusz váltja fel, Cserkasszit pedig Talnoje járási város, amelynek közelében a németek egyik népes csoportja a kompresszor- állomás építésén hajrázik. K. F. Csajka, az SZKP járási bizottságának első titkára nemcsak munkájukat dicséri: — A németekkel úgy élünk, mint egy nagy család. Jók a kapcsolataink... S mi tudjuk, hogy a második világháború idején a fasiszta betolakodók csak ebben a járásban több mint háromezer szovjet embert öltek meg. Olyasmi ez, amit a helybeliek nem felejtenek és nem felejthetnek el soha, de amit már történelemnek tekintenek, amelynek soha nem szabad megismétlődnie. Talnojeban és az egész IV. szakaszon ma egészen más németek vannak. Olyanok, mint az a fiatal munkás, akitől megkérdeztem, hogy a gázvezeték építésének befejezése után, ha erre lehetőség nyílna, elmenne-e ebben az országban egy hasonló építkezésre? — Azonnal, természetesen — hangzott a szűkszavú válasz. — Mondjuk, akár a Kara-Kum sivatagba is? — Akár oda. Mindenütt van valami érdekes. S munkámat szeretem ... Valami hasonlót hallottam Katharina Bücheltől, ettől a 31 éves fiatal nőtől, aki Talnojeban felelősségteljes tisztséget tölt be — a szakszervezet elnöke: — Sok új dologgal találkozunk itt. Igaz, nem egy probléma megoldása nehéz, de ugyanakkor jellemet acélozó szép feladat. S a legszebb talán az, hogy munkánk közvetítésével megismerünk sok-sok embert. Nemcsak a saját köreinkből, hanem a környezetünkben is. Csaknem három éve vagyok itt. S tetszenek az itteni nyarak, de az odahaza már csak hírből ismert igazi telek is. Méteres a hó, s ha a munka ilyenkor jóval nehezebb is, szabad időnkben gyerekekként tudtunk a hónak örülni. Ezen a szakaszon dolgozik a legtöbb fiatal. Egy szocialista, demokratikus országnak, a történelem első német munkás-paraszt államának, a Német Demokratikus Köztársaságnak fiai és lányai. Kortársai az újságíró-küldöttségünkhöz tartozó Odera-frankfurti Elke Bros- nak, aki Cserkassziban, a Dnyeper partján, nem titkolta arcán lepergő könnyeit a Nagy Honvédő Háborúban elesett szovjet hősök monumentális emlékművénél ... galy ivan Következik a befejező rész: Az ember és a technika diadala Szinte tudományos fantasztikus filmekbe beillő felvételt sikerült készíteni Pervomajszkiban, a lengyel szakasz egyik kompresszorállomásának építkezésén EMM fl KtHPflTDXIE
