Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
Azok az Egyesült Államokba nagy számban érkező külföldi diákok, akik Itt a legkülönbözőbb tudományos ágazatokban kívánnak tanulni, egyre ki- adósabb forrását jelentik azoknak a tehetségeknek, akiket rendszeresen kiértékelnek, s mint „vakondokok“ behatolnak országuk politikai, szociális, vállalkozói és szellemi hierarchiájába. A külföldi diákok beszervezéséről egy külön szenátusi bizottság tárgyalt, amelyet elnökéről, Frank Churchről neveztek el. A Church-bi- zottság azonban nem ítélte el ezeket az akciókat. Vajon mit szólnának az amerikai szülők —, akik leányaikat és fiaikat, mondjuk a párizsi Sorbonne egyetemre küldik tanulni — ahhoz, ha megtudnák, hogy a francia hírszerző szolgálat igyekszik gyermekeiket kémkedésre felhasználni az Egyesült Államok ellen! Az egyetemeken és a főiskolákon működő CIA-toborzók száma megtízszereződött. Ma 5000 ilyen ügynök működik. Miért nem szállnak szembe ezzel az egyetemek és a főiskolák vezetői? Nyilván az egyetemeknek juttatott állami szubvenciók játszanak itt szerepet. Nyilván nem az az oka, mintha nem tudnának róla, mintha nem lennének tájékozottak. 1976 tavaszán egy, a washingtoni Mayflower hotel- » ban megrendezett titkos találkozón a nyolc legjelentősebb egyetem elnökeit tájékoztatták arról, milyen toborzó tevékenységet fejt ki a CIA a külföldi diákok között. Elmondták az elnököknek, hogy a szenátus nem kíván foglalkozni ezzel az üggyel, de ha ki akarnák zárni ezt a tevékenységet az egyetemükről, minden részletes tájékoztatást a rendelkezésükre bocsátanak. Az eredmény kínos, de előre látható volt. Egyetlen főiskola elnöke sem kívánt semmiféle részletet megtudni, sem pedig beavatkozni az ügybe. 1948 óta több mint 40 beszervezett ügynök követett el öngyilkosságot attól félve, hogy leleplezhetik kapcsolataikat a CIA-val. Pearl Harbor 1941. december 7-én, vasárnap hajnalban japán repülőgépek megtámadták Pearl Harbort, 'az amerikaiak katonai és tengerészeti támaszpontját a Hawaii-szigeteken. A japánok meglepetést okozó villámtámadásukkal, amely kb. két óráig tartott, 19 hajót elsüllyesztettek vagy súlyosan megrongáltak, mintegy 150 repülőgépet semmisítettek meg, 2335 katona és tengerész, valamint 68 polgári személy lelte halálát. A japánok ezután gyors egymásutánban elfoglalták Guam (december 13) és Wake-szige- teket (december 22), Manilát pedig 1942. január 2-án folgalták el. Több mint háromhőnapos ostrom után ösz- szeomlott a védelem Bataannál (április 19), az amerikai csapatok visz- szavonultak Corregidor szigetére, és 11 500 katona megadta magát a japánoknak (május 6). Mindezek a tragikus események szemléltetően mutatták az amerikai titkosszolgálatok kudarcát. Eisenhower tábornok, aki akkor a vezérkar hadműveleti osztályának főnöke volt, 1942 márciusában ezt mondotta a katasztrófa okairól: „A háború első téli szakaszában nagy nehézséget okoztak a felgyü lemíett szörnyű nagy hibák. A hírszerző osztály kezdetben nem volt képes sem saját akcióinak világos tervét kidolgozni, sem kiértékelni azokat az információkat, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek voltak az ellenség szándékainak és lehetőségeinek megállapításéhoz. A hírszerző osztály főnöke nem volt képes másra, mint hogy gyakran felkereste a tervező és hadműveleti osztályt azzal a némileg kínos kérdéssel, hogyan hasznosíthatná valamiképpen magát." A hírszerző szolgálatok összehangolása Már a második világháború idején és az első háború utáni években segített az Egyesült Államok hírszerző szolgálata megvalósítani azt a politikát, amelyet később John Foster Dulles külügyminiszter így határozott meg: „Az Egyesült Államok célja nem együttműködni a szovjet kommunizmussal, hanem ezt megsemmisíteni“. 1947. december 9-én Truman elnök a Nemzetbiztonsági Tanács első ülésén az illetékes miniszterek ajánlására jóváhagyta az NSC 4 szá mú dokumentumot „a külföldi hírszerző szolgálat tájékoztató intézkedéseinek koordinálásáról“. A dokumentum irányelveket tartalmazott, amelyek felhatalmazták a külügyminisztert, hogy koordinálja a külföldi hírszerző szolgálatokat azzal a céllal, hogy szembe lehessen szállni a kommunizmussal. Az NSC 4—NSC '44 számú szigorúan titkos függelék utasította a CIA igazgatóját, hogy szervezze meg a titkos pszichológiai tevékenységet az NSC 4 okmányban kitűzött célok végrehajtásával kapcsolatban. A hidegháború hívei a titkosszolgálaton belül igazolták, hogy minél több közvetlen preventív akciót hajtanak végre, annál jobb. William Donovan, akit a háború idején a titkosszolgálatok koordinálásával bíztak meg, ezek feladatait így határozta meg: „Egy globális totális háborúban a hírszerző tevékenységnek is globálisnak és totálisnak kell lennie. A különleges hadműveleti osztályt mint a pszichológiai háború részét meg kell bízni és fel kell hatalmazni hatékony intézkedések kezdeményezésére és végrehajtására, amelyek nyugtalanítanák, megzavarnák, becsapnák, fenyegetnék és megijesztenék, megsebesítenék és ha lehetsé ges, megsemmisítenék az ellenséget, szövetségeseit és híveit. Ezek az akciók lehetnek offenzívek vagy defenzívek. Lehetnek közvetlenek, közvetettek, vagy titkosak. Felölelhetnek, de nem kell felölelniük fizikai akciókat és lehetnek olyanok, hogy megzavarják az ellenség szellemi vagy fizikai állapotát. Ezeknek az akcióki nak a megvalósítása során szükséges vagy ajánlatos lesz egyebek között felforgatni, vagy kézben tartani ellenséges szervezeteket, vagy az ellenség által ellenőrzött szerveket. Mesterségesen kell propagandát folytatni, propagandaanyagokat és informá ciókat terjeszteni, legyenek ezek va lósak, vagy valótlanok. Szítani kell az ellenállást, a felkeléseket és szabotázsakciók minden fajtáját. Csoportokat vagy egyéneket kell megnyerni, szervezni, kiképezni, felszerelni, anyagilag ellátni, irányítani. Fel kell használni fegyverek és halált hozó eszközök minden fajtáját, vagy utasítást adni ezek alkalmazására. Általánosságban az ellenség és hívei elleni speciális felforgató akciókat kell tervezni, ellenőrizni és megvalósítani. Biztosítani kell hatékonyságukat, ellenőrzés, támogató akciók és mindenfaja más szükséges eszközök segítségével.“ Később a CIA egyik munkatársa, David Phillips a titkos operációknak ezt a meghatározását adta: „Két dimenzióról van szó itt. Az elsőbe tartoznak a nagy politikai, vagy félkatonai akciók, amilyen volt pl. a kormányváltozási kísérlet Guatemalában vagy titkos hadsereg finanszírozása Délkelet-Ázsiában. Ezeket Titkos Akcióként lehet megjelölni, nagy t- vel és nagy a-val. A második csoportba tartoznak az alacsonyabb szintű titkos akciók: kis t-vel és kis a-val. Ezt titkos tevékenységnek nevezném. E titkos tevékenység folytatására kis összegeket, olykor semmit sem fordítanak. A szolgálat barátokat nyer meg együttműködésre, hogy befolyásoljanak külföldi kormányokat vagy kormányhivatalokat. Ilyen barát lehet kormány- tisztviselő, aki pozitívan reagál nagyA CIA központja Langley-ben, Virginiában követünk nem hivatalos felhívására, amennyiben a CIA kapcsolata ezzel a baráttal titkos, akkor ezt a barátot „befolyást gyakorló ügynöknek“ ne vezzük. Ilyen lehet rádiókommentátor, vagy magánszemély, akinek a nézetei politikai súllyal bírnak. Befolyást gyakorló ügynök lehet pl. a külügyminiszter szeretője. A befolyást gyakorló ügynökök alkalmazó sával folytatott titkos tevékenység hasznos az amerikai nagykövet számára az Egyesült Államok nem fel tűnő, de fontos politikai céljainak elérése szempontjából. A hírszerzők zsargonjában ez a tevékenység az „anyáskodás“, s ha ilyesmi kiszivárog, ez nem fogja felháborítani, sem nyugtalanítani az amerikai közvéleményt. A CIA-nak ezt a tevékenységét ésszerűtlen lenne elítélni.“ Az NSC 10/2 dokumentummal a CIA-t a pszichológiai háború mellett politikai, gazdasági és felforgató há ború viselésére is felhatalmazták. Az NSC 5412/1 jelzésű dokumentum 1956-ban kezdődött a -Red Sox/Red Cap operáció végrehajtása az NSC 5412/1 jelzésű dokumentum alapján, amely a titkosszolgálatot felhatalmazta félkatonai csoportok szervezésére és félkatonai akciók végrehaj tására. Ennek következményeképpen nagy hirtelen kibővítették a CIA München közelében levő kiképző központját. Mike Ray és Charlie Ka tek irányította a magyarországi, lengyelországi, romániai és ‘csehszlovákiai emigránsok kiképzését, akiknek azt a feladatot szánták, hogy exponensei legyenek a CIA szovjetellenes tevékenységének. A CIA meggyorsította a munkát a magyarországi, majd a csehszlovákiai és végül a romániai felkelés tér vein. A Red Sox/Red Cap csoportokat mint újkori trójai falovat be akarták csempészni ezeknek az országoknak a fővárosába, és voltak kidolgozott tervek arra, hogyan kellett volna a „szabadságharcosoknak" ^megdönteni- ük a kommunista rendszereket. A magyar ellenforradalom szétzúzása után az amerikai titkosszolgálat dolgozói végezték a Nyugatra menekült „szabadságharcosok“ kihallagá- sát, és egyes esetekben beszervezték őket különleges egységeikbe. E ki hallgatások eredményei katasztrofálisak voltak. Megmutatkozott, hogy a CIA nem képes különbséget tenni a helyi és átmeneti jellegű elégedetlenség s a tömeges felkelés, vagy a forradalmi akció között. E vizsgálat folyamán úgyszintén megállapítást nyert, hogy a CIA a magyarországi kudarc ellenére ismét próbát akar tenni a Red Sox/Red Cap operációval, ezúttal Csehszlovákiában. A szándék ugyanaz volt: Nyugatbarát rendszert hatalomra juttatni a szovjet blokk egyik országában. Az olaszországi választások 1978. VIII. 12 1948. január 6-án James Forrestal amerikai hadügyminiszter kérdést intézett Roscoe Hillenkoetterhez, a CIA igazgatójához, tudna-e a Központi Hírszerző Szolgálat (CIA) pénzt adni egy akcióhoz, amellyel elő lehetne segíteni az Olasz Kommunista Párt jelöltjeinek vereségét a küszöbön álló parlamenti választásokon. Forrestal csatolta a megkereséshez a CIA információinak összesítését, amely szerint előre látható volt a kommunista párt győzelme. Forrestal meg volt győződve róla, hogy az Egyesült Ál lamok kötelessége elejét venni ennek a valószínűségnek. A Pentagon főnökének aggályaiban George Marshall külügyminiszter és Kennan, a kül- ügyminsztérium tervezési főosztályának igazgatója egyaránt osztozott. Hillenkoetter közölte, magára vállalja a feladatot, hogy beavatkozzék az olaszországi választásokba, „megakadályozva, hogy az Olasz Kommu nista Párt helyet kapjon a kormányban“. A CIA római szervezetének vezetője táviratozott Hillenkoetternek, hogy a siker kulcsa a pénz — legkevesebb tízmillió dollár. Az operációs terv tehát két fő részből állt: először is — a kereszténydemokrata párt és kommunista ellenfelei erős és gyenge oldalainak elemzése alapján megszerezték a pénzt a helyi kampányok finanszírozására, a választók lepénzelésére, a választási biztosoknak juttatandó titkos „prémiumokra“, névtelen pamf- lettek megjelentetésére, amelyek rágalmakat tartalmaznak a kommunista párt jelöltjeinek magánéletéről, és fasiszta vagy vallásellenes tendenciákkal vádolták őket. (Folytatjuk J ÚJ SZÓ Az Egyesült Államok titkosszolgálatainak történetéből
