Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
m EBYSEG TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉG LATIN EREDETŰ „INTEGRÁCIÓ“' SZAVUNK, amely pontos fordításban a különálló részek egyesítését jelenti, igen gyorsan tért hódított a politikai nyelvben, és napjainkban a szocialista országok együttműködésének és közeledésének minőségileg új szakaszát jelöli. Az integrációs folyamatok azonban túlnőttek a szoros értelemben vett gazdaság keretein, egyre nagyobb mennyiségben olvasztják magukba a társadalom alapvető szféráinak elemeit és vonásait, mélyrehatóan és sokoldalúan befolyásolják országaink népeink életét. A szocialista államok egységének mély gyökerei a munkásmozgalomból táplálkoznak. A kizsákmányolás ellen, a tőkés rabságban sínylődő népek felszabadításáért küzdő munkásosztály csak a nemzetközi proletariátus egységének s szolidaritásának feltételei között érhetettt el sikereket. Ezt fejezte ki a közismert marxi jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ Lenin is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a tőke nemzetközi erejének legyőzéséhez szükség van a munkások nemzetközi szövetségére, nemzetközi testvériségére. A munkásmozgalom egész történetén végig vonul a proletariátus különböző nemzeti osztagainak egységéért, szolidaritásáért folyó harc. A jogaiért küzdő munkásmozgalom, majd a hatalom megszerzéséért harcoló munkásosztály egysége és összefogása természetesen fennmaradt a munkásosztály hatalmának megszilárdításáért vívott harc Időszakában, valamint a szocialista építés, a szocialista rendszer fejlődése során is. anulságos ezzel kapcsolatban összegezni a szovjet állam történelmi tapasztalatait. Az egykori cári Oroszország területén létrejött szovjet köztársaságok egymással való kapcsolatai példaként szolgáltak az új típusú nemzetközi kapcsolatok megteremtéséhez. A fiatal köztársaságok égető szükségét érezték az összefogásnak. Az akkori nemzetközi helyzetben, a kapitalista környezet viszonyai között kü- lön-külön egyik szovjet köztársaság sem érezhette volna magát biztonságban, mert valamennyit gazdasági kimerülés és az imperialista államokkal szembeni katonai vereség- fenyegette. Az egymástól elszigetelt szovjet államok helyzete bizonytalanná, Ingataggá vált volna. A védelem közös érdekei, a háborúban szétrombolt termelőerők helyreállításának feladatai, az élelmiszerhiányban szenvedő köztársaságok megsegítése elodázhatatla- nul szükségszerűvé tette az összefogást, mert ez volt az imperialista leigázástól való menekülés egyetlen útja. A fejlődés során az objektív körülmények szoros katonai, politikai, gazdasági és diplomáciai szövetséghez vezettek, és végül a független köztársaságoknak a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében — a Szovjetunióban — való önkéntes egyesülését eredményezték. Ezt kétségtelenül elősegítették a nagy múltú gazdasági és kulturális kapcsolatok, az egymásra kölcsönösen ható hagyományok és a számos területen széles körben létrejött különféle kapcsolatok. A SZOVJETUNIÓ LÉTE AZ ELSŐ TÖRTÉNELMI PÉLDA VOLT ARRA, hogy meg lehet valósítani a népek testvéri összefogását, fejlődésükben a nemzeti és nemzetközi jellegzetességek dialektikus egységét. Azt is példázta, hogy a legbonyolultabb nemzeti kérdéseket is meg lehet oldani egy soknemzetiségű állam keretében. A szocialista országok közössége ma a proletár internacionalizmus újabb nagyszerű történelmi példáját szolgáltatja. Ha az egységet olyan dialektikus kategóriának tekintjük, amely történelmileg alakul ki a világméretű társadalmi és politikai folyamatokkal együtt, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy az egység objektív megnyilvánulási formáit sem tekinthetjük megmerevedett, egyszer s mindenkorra adott formáknak. A második világháború után az előbbiektől különböző körülmények között ment végbe a szocialista országok fejlődése. A kialakuló szocialista világrendszer méretei, az egyes szocialista országok történelmi hagyományai és fejlődési feltételei, gazdasági színvonaluk, társadalmunk szerkezete, a nemzetközi helyzet és a földrajzi fekvés az egység olyan objektív formáit követelték meg, amelynek keretei között az új társadalmi és gazdasági rendszer megteremtésének útjára lépett szuverén államok az állami függetlenség és egyenlőség megtartása mellett testvéri együttműködést valósítanak meg. Az új rendet építő országok megszilárdították és továbbfejlesztették gazdaságukat, kultúrájukat, jelentős eredményeket értek el a szocialista építés minden területén, ezenfelül világszerte tekintélyt szereztek, mivel független államokként tevékenyen részt vesznek a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásában. Ahhoz, hogy a népek valóban egyesülhessenek, Marx szerint az szükséges, hogy közös érdekeik legyenek. Hogy érdekeik közösek lehessenek, meg kell semmisíteni a kapitalista tulajdonviszonyokat, mert ezek az okai annak, hogy egyes népek más népeket kizsákmányolnak. A szocialista országokban, amelyek felszámolták a tőkés tulajdonviszonyokat, ily módon kialakulnak a legfontosabb objektív feltételek ahhoz, hogy megvalósítsák az egységet, a sokoldalú közeledést és együttműködést, amivel képesek felépíteni és megvédeni az új társadalmat. Azoknak az államoknak az egysége, amelyekben a szocialista rendszer kialakult, történelmi szükségszerűség. Közeledésük, egységük megszilárdítása lehetséges és objektíve szükségszerű, mivel a termelési viszonyaik egy • típusúak, ideológiájuk közös, kormányzó pártjaik alapvetően azonos nézeteket vallanak. Az egység a külpolitikai tényezők alakulásából is törvényszerűen következik. olitikai és gazdasági téren a szocialista országok elmélyült együttműködése objektív törvényszerűségeinek érvényesülését bizonyos szubjektív tényezők akadályoztatják. Amikor halaszthatatlan gyakorlati döntésekre van szükség, a szubjektív tényezőknek igen nagy a szerepük, így például agressziós veszély vagy a külpolitikai helyzet kiéleződése idején, egyes népgazdasági ágazatok, például az üzemanyag- és energetikai ipar nehézségei, rossz mezőgazdasági termés esetén. A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG JELENLEGI FEJLŐDÉSE két vonalon halad előre: egyrészt minden egyes szocialista ország nemzeti erőinek növekedésén, gazdasági, kulturális, oktatási színvonaluk emelkedése által, másrészt a szocialista országok közeledése, együttműködésük fokozása, a KGST-tagországok gazdasági integrációjának fejlődése vonalán. Vizsgáljuk meg néhány szempontból ezt a folyamatot. A szocialista országok gazdasági kapcsolatainak egész fejlődése erősíti egységük eredményességét, a szoros összefogás és kölcsönös támogatás objektív igényét és szükségszerű voltát. Vajon azok az országok, mint Bulgária, Románia és mások, ahol a szocialista rendszer megszületése előtt az önálló keresettel bíró lakosságnak mintegy 80 százaléka a mező- és az erdőgazdaságban dolgozott, s gazdaságukat olyan hatalmas károk érték a háborúban, képesek lettek volna e történelmileg ilyen rövid idő alatt az egész szocialista közösség támogatása, önzetlen, testvéri közreműködése és összefogása nélkül begyógyítani a háború ütötte sebeket, majd gyors ütemben fölzárkózni a fejlett iparral rendelkező államok közé? a a szocialista országok állítják elő a világ ipari termelésének több mint 40 százalékát. A gazdasági fejlődés kiegyenlítődésével kapcsolatos folyamatok sikere egyebek között abban nyilvánul meg, hogy a szocialista közösség országainak többsége jelenleg a szocialista építésnek nagyjából ugyanazon a színvonalán áll, és sok tekintetben hasonló feladatokat old meg. Így például Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK és Románia kommunista és munkáspártjai kongresszusaikon a fejlett szocialista társadalom építését jelölték meg fő célkitűzésnek. Az együttműködés további elmélyítésében fontos szerepet hivatott betölteni a szocialista gazdasági integráció komplex programja, amelyet az előirányzat szerint 15—20 év alatt kell megvalósítani. Az integrációs vállalkozások között szerepel számos, nagy gazdasági létesítmény közös építése és üzemeltetése. A kölcsönösen előnyös együttműködésnek ez az új formája máris megvalósulóban van az uszty-ilimszki faipari kombinát a ki- jembaji azbeszt-lelőhely, és az Oren- burgtól a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték építése révén. Valamennyi érdekelt ország együtt dolgozik és valamennyien egyaránt élvezik majd a közös erőfeszítés gyümölcsét. szocialista országok külpolitikai tevékenységének összehangolását ugyancsak a politikai szükségszerűség sugallja, ez a nemzetközi és a nemzeti feladatok közösségéből, a közös külpolitikai célkitűzésekből következik. Az utóbbi évek folyamán a testvérpártok és a békeszerető népek által támogatott kommunista és munkáspártjai határozatainak megvalósítására irányuló állhatatos erőfeszítéseknek, a szocialista országok egységének, szolidaritásának és a kölcsönös támogatásnak eredményeként a nemzetközi életben számos nagy Jelentőségű feladatot sikerült megoldani. Kudarcot vallott a második világháború utáni időszak legnagyobb imperialista agressziója, melynek az volt a célja, hogy megsemmisítsenek egy szocialista államot, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, és elfojtsák a nemzeti felszabadító forradalmat Délkelet-Ázsiában. Európában összeomlott a Német Demokratikus Köztársaság elleni irányuló imperialista blokád. Megszilárdult Kuba nemzetközi helyzete és tekintélye. A testvéri szocialista országok állhatatos törekvései nyomán, a haladó, békeszerető erők aktív részvételével sikerült elérni, hogy Helsinkiben összehívják az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. A szocialista országok egybehangolt külpolitikai akciói mentették meg a világot a második világháború óta eltelt több mint 30 év alatt a háborús katasztrófától. A világon végbement ilyen jótékony változások alapja, anyagi bázisa az, hogy az erőviszonyok világméretekben megváltoztak. Ezt elsősorban a Szovjetunió és az egész szocialista közösség gazdasági és védelmi erejének, politikai tekintélyének növekedése idézte elő. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK egész rendszerének a fejlődésére nagy hatással van a testvéri országok együttműködésének erősödése, törekvéseik egybehangolása az élet egyéb területein, így az ideológia, a kultúra, a tudomány, a technika terén is. „Minden egyes szocialista nemzet virágzásával, a szocialista államok szuverenitásának erősödésével együtt mind szorosabbá válnak kapcsolataik. Mind több a közös elem patikájukban, gazdaságukban, társadalmi életükben, fokozatosan kiegyenlítődnek a fejlettségi szintek. A szocialista országok egymáshoz való fokozatos közeledésének ez a folyamata ma egész határozottan, törvényszerűségként nyilvánul meg“ — mondta Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságának a XXV. kongresszus elé terjesztett beszámolójában. történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egység valamennyi szocialista állam elsőrendű érdeke, és alátámasztják azt az igazságot, hogy a szocialista országok közösségének az ereje is egységükben rejlik. V. VLAGYIMIROD a történelemtudományok doktora (APN) A munka bősei Bányászok műszak után, a Jól végzett munka tudatában {T. Babjak — CSTK felvétele)
