Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 3. szám
Gyermekorvos és festőművész JULO POVAZAN KÉPEIRŐL Julo Povazan főorvos és festőművész egy személyben. Meleg szívű, barátságos ember; ]ó szóval is tud gyógyítani. Őszintén érdekli az emberek élete. Nem csoda hát, hogy élvezi kollégái és kis páciensei, a gyerekek bizalmát. Meleg forrásokból táplálkozik művészete is. Habár eddig nem fogalmazta meg művészi krédóját, idestova negyed százada vall nem mindennapi szenvedéllyel és rendkívül vonzón önmagáról, kortársairól, szülőföldjéről, több vásznon örökítette meg és hozta egészen közel hozzánk a selmeoi bányászok és a Garant menti földművesek életét — gondjait, apró örömeit. Megörökítette azokat az embereket is, akik hősiesen harcoltak a fasizmus ellen. Eddigi életművéről elmondhatjuk, hogy ciklikus jellegű, témájában változatos, mondanivalója filozófiával telített. Nemcsak az átélt és megismert valóságban gyökerezik Povazan művészete, hanem abban az őszinte és mély szeretetben is, amelyet szülőföldje és az élet iránt érez. Képei erős szintetizáló tehetségről árulkodnak. Az autodidakta képzőművész útja egyáltalán nem volt könnyű és zökkenőmentes. Sok belső csatát kellett megvívnia, hogy hű maradhasson önmagához, elképzeléseihez; hogy ne hasonlítson senkihez, a saját maga által kialakított képzőművészeti nyelven beszéljen. „Érzem valaminek a jelenét — mondta egyszer julo Pova- Zan —, valaminek, amit keresek, de nem tudom, milyen és azt sem, milyen lesz a konkrét formája. A tudat alatt van, csak felszínre kell hozni — mély és sötét folyóból kell kiemelni a csillogó kövecskét“ Ha Julo PovaZanról olvasok vagy hallok, számos nagyszerű alkotása. figurája közül először azok a felejthetetlen zenészek jelennek meg, akik az Aratási tánc vagy a Bányászmulatság című kompozíción láthatók. Látomásszerű. költői képekben, metaforákban ábrázolja az örömöt, a boldogságot, idézi az ünnepség hangulatát. Szabadjára engedi fantáziáját, nem egy képén szimbolikus jelentésük van a színeknek, amelyekkel finoman tud árnyalni is. A Banská Stiavnicában élő és alkotó Julo PovaZan 1953-tól fest. 1972- ben állított ki először műveiből Bra- tislavában, majd a következő esztendőkben Oslóban, Helsinkiben, Brüsz- szelben, Párizsban és másutt. IAROSLAV ClLJAK Henri apó Bratislavában (1974, olaj) A fognak van egy különös tulajdonsága. Nem hétköznap fáj — ha mégis, sosem nappal, kizárólag éjjel —, hanem hét végén. Rendszerint péntek délután kezd sajogni — pontosan akkor, amikor a munkahét véget ér, és kezdődik a víkend. Mit tesz ilyenkor a szenvedő alany? Rohan a készültségre? Ugyan! Csak nem rontja el a szabad napjait?! Fájdalomcsillapítót tart otthon, igazán nagy a választék, gyorsan lenyel egy tablettát. Nem segít, még egy A fogfájás dicsérete 1978. L 15. O N CS3 felet... mintha már enyhülne a fájdalom, igen. határozottan nem olyan éles a lüktetés... A másfél tablettával kibírja a tévé összes műsorát, az elalváshoz is elegendő ez a mennyiség. Hajnalban erős fájdalom hasít a fogadba, dehogyis a fogadba, nemcsak egy fogad fáj, hanem az összes, s nem tudnád megmondani, melyik ... Minek mennél orvoshoz? Majd reggel... További tablettával altatod magad, s reggel nem találod olyan elviselhetetlennek a fogfájást, elmúlik, áltatod magad, kár zavarni az orvost. Majd holnap... A következő éjszaka ismét jelentkeznek fogaid, pedig mostanáig azt sem tudtad, hogy léteznek, mégiscsak elmész orvoshoz, csináljon valamit, bánod is, de húzza ki... de melyiket! Megvárod a reggelt, akkorra csak elhatárolódik a fájás, és az egyetlen, a hibás fogra összpontosul... Hétfőn karikás szemmel, zúgó fejjel, minden-mindegy hangulatban elindulsz a fogorvoshoz. Hősnek érzed magad, sőt, mártírnak: mégis idemerészkedtél. Sóhajtva megadod magad sorsodnak: beülsz a villamosszékbe — úgyis mindegy. Pedig már nem is fáj a fogad. Nyissa ki a száját, mondja az orvos, te vonakodsz, ne féljen, csak megnézem. A hangja türelmes, te lopva körülnézel, nem rejteget-e fogót a kezében, s miután meggyőződsz róla, hogy igazat beszél, nagyon óvatosan kinyitod a szádat. Nővér, injekciót, szól az orvos, s mielőtt tiltakozhatnál, egy tűszúrást érzel, aztán semmit, zsibbad a szád, mondani akarsz valamit, de a szavakat nehezen formálod, sértődött vagy — becsaptak, a beleegyezésed nélkül döntöttek olyan fontos dologról, mint amilyen a foghúzás. ... Másfél óra múlva az orvos megkönnyebbült mosollyal törli izzadt homlokát, és ábrándos tekintettel nézi fogad darabkáit. Micsoda példány! — suttogja gyönyörködve, aztán még összevarrja az ínyedet, majd elbocsát. Milyen jóképű, veszed szemügyre az orvost... Aztán naponta jársz kezelésre, de ez már napi programod legkelleme- sebbiike, s az orvos nem győz álmél- kodni, milyen szépen heged a seb. Nem is kell többet jönnie, de ha esetleg fájna valamelyik foga, jelentkezzen. Okvetlenül elmész, mert mintha fájna a bölcsességfogad — csak előbb rendbe hozatod a frizurádat. KOPASZ CSILLA KULCSÁR FERENC VERSEI Beszéd elképzelt lényhez Archívum-dutyidba engedj be ezennel! Régi ember, derék ember műveinek záros dutyijába, legendákkal lelakatolt munkái közé eressz be. Ne emeld kezed intelemre! Napunk bolygói közt Földünk bolyongója, a mi fölkent és legjobb emberünk, régi napokon mi hírt karcolt nekünk szakócával, kaparóval, vésővel, jeltelen, kérges kezével mily pecsétes üzenetet vésett, amely eddig késett, késett, késett. Archívum-dutyidba eressz be! Ne emeld kezed intelemre! Írás Egy tágas fejér mezőre sok fekete utat vernek! Csúcsok várnak? Avagy vermek? Zordabb ünnep Nyugtom nincs, ördög se nincs. Kő vagyok, a hegyek erős képe. Másra vágytam, má«, magunk néző létre, és csuda most, hogy írástudó • vagyok. Ülnék e cudar, makacs létben, de zordabb ünnep vár rám: egy más, Mont Blanc-megmaradás. Műhelytitok Betűvetés óta azt lesem, ki áll szélben és ki vadlesen. Ki érzi, ha nagy ívű a torzó, s hogy milyen a nyájas vadorzó. Esik Esik végre. Verset esik. Jobbfajta költők ellesik a kínt s a görög mércét. Azt a mély és magas utat, melyen rím és idő ugat. Esik végre. Verset esik. Kutya idő kerekedik. Beismerő Veled fekszik le már a mindennapi ének, elalszol s a szavak égnek, égnek, csillaga lettél, holdja .az éjnek, mesék, mondák, babonák tépnek, s tarkót döngetőn veled ébred a nap, a vas, az olaj, a méreg. i I i! * í i i i t \ I j \ i i j i j i i i i * i ; ; S' l 11
